« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Laki György
haikui
Kéziratként a szerzőtől

 

Tavasz

Jön már a tavasz.
Kis üde virágokat
hoz-e nekem is?

Rőt kígyó siklik
a fű között. Megcsendül
egy harangvirág.

 

Nyár

Tarlóégetés:
rőt gabonaszárakat
mind felperzseli.

Egy kicsi bogár,
falevél, nyíló virág:
mind megcsodálom.

Kis patak csobog
vígan a hegyoldalon:
Partján pihenek.

Nyári melegben
napfénytől hunyorogva
szemedbe nézek.

Villám, mennydörgés.
Hangja a hegyoldalból
visszaverődik

Szorgos kis méhek
illatos virágokból
mézet gyűjtenek.

Hajnali harmat:
lemossa a világot,
aztán felszárad.

 

Ősz

Szitáló eső.
Nem is ég már, csak füstöl
az avarkupac.

Vége a nyárnak.
Reggelenként már látszik
a leheletem.

Szürke esőben
mos össze várat s folyót
a rajnai ősz.

Gondolataim,
a vonuló vadludak,
messzire szállnak.

Reggeli köd száll
az erdő fái közül.
Esett az éjjel.

Bánatos eső
hull lehajtott fejemre;
könnyemmel vegyül.

 

Tél

Hideg magányban
egy csésze forró tea
át nem melegít.

A háztetőre
kémény-árnyékot rajzol
az olvadó dér.

Fagyott szántásról
felröppennek a varjak,
s itthagynak engem.

Hideg téli szél
szívem dobbanásait
megdermesztheti.

 

Egyéb

Tusba márthatom,
mégsem rajzol ma semmit
bambusz-ecsetem.

Hóborította
hegycsúcs tükröződik a
tengerszem vizén.

Magas szilfa áll
büszkén a domb tetején.
Fenséges magány.

Kis pók szőtt hálót
ablakom keretébe
ezüst szálakkal.

GO-játékosok
ülnek a tábla mellett
és gondolkoznak.

Egy lehetőség.
Ha kihagyom: elszáll, mint
füstölő-illat.

Üres a fejem.
Kihulltak belőle mind
a gondolatok.

Új lakásomba
beragyog a telihold.
Régi ismerős.