« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Szilvási László (1942-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


Nyírfa alatt
óarany levélszőnyeg
sündisznó szuszog.

Hólepel terül,
virághagyma alszik ott,
tavasz ébreszti.

Feketerigó
vadszőlőt szemezget,
közeleg a tél.

Ezüst párában
korallszín juharlevél
manó vére hull.

Lapulevélen
csiga csússza jeleit
a mindenségről.

„Mint fenn, úgy lent is"
univerzumot tanul
bolyban a hangya.

Ülök, hallgatok:
és máris pajkos manók
táncolnak körém.

Kiül a vakond
dombja szélére és les,
kertésszel dacol.

Deres ember néz,
lányok ruhája lebben,
a tél már közel.

Sárkányt ereget,
úgy utazik a kis pók,
világot látni.

Rózsaszín az éj,
ha hópelyhek tánca ring,
közel az álom.

Krókusz lándzsája
a hókérget átdöfi,
ha tavasz indul.

Álmok suhannak,
békés az éji óra,
a nap űzi el.

Pipacsok vére
hull az áldott földre le,
részvétre indít.

Az anyja fény volt,
ő maga csúf, megvakít,
most csak maró füst.

Megígért mindent:
fényt, kenyeret, szép napot,
de most itt a tél.

Félek a téltől,
hideg sötéttől, vigaszt
a kis cinke ád.

Diófa lombja,
te majd látsz vidám hadat,
ha én nem leszek.

Feszület áll ott,
régi közös barátok
megsüvegelik.

Vénség, macskajaj,
már csak egy orvosolja:
a gyerekzsivaj.

*

Vaksi vén szemek
Tán könnyeik hullanak
Szőlőmetszéskor.

Csipkefüggönyök
Redőit ráncos kezek
Álommá gyűrik.

Virága sárga
A vadsom bokor fája
Tenyerem töri.

Ónos esőben
Kutyám csúszkál, bokázik
Szórom az utat.

Gulácsi Lajos;
Szájában virágos szók,
Kópé a képe.

Arcokat nézek,
Sorsokat látok köré,
Engem is néznek?

Földi cseresznye,
Narancs lampion alatt
Bogárkarnevál.

Álmatlan éjben,
Gondokkal teli ráncok
A holdnak arcán.

Papucsom csosszan
Nyekken az ágy, de suhan
Velem az álom.

Tobozházukban
Cédrusmagok kémlelik
Az eljövendőt.

Hajnalban indul
A gazda, hogy a tanyán
Köszöntse a napot.

*