« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Kirilla Teréz (1972-)
haikui
http://koraszon.blogspot.com


Leomlott világok
Az elpusztult ország

(Haiku-ciklus)

Fekete tenger.
A szelíd úr vállára
tűlevél pereg.

A sziklát nézem
a derengés fakuló
kék fátyolán át.

Gyenge ujjáról
a gyűrű őszi levél
tenyerébe hullt.

Havas hajjal állt
a kútnál. Tücsök dalolt
a levélágyon.

A hegyről égett
fák hamvát szórja a szél
fehér vállunkra.

Kövek s fák közt élt.
Vad füst száll fel az égő
levélkupacból.

A nyárson őz sül.
Sötét barlangba szállna
a tölgyfa-levél.

Lúd repült át a
hideg mezőn. Szétszakadt
a levélsátram.

Fekete torony
mered rám. Mézbe mártom
tealevelem.

Hamuval teli
a csészém. Kerek, jégkék
levél borítja.

Esőcsepp csorog
a platánfa levelén.
Zöld kristálypikkely.

Almafavirág
pora hullt poharamba.
Parázslott a bor.

Legördült könnycsepp.
Némán nyílt ki a levél
rügyfakadáskor.

Kígyó fonta át.
Ködfelhő gomolygott az
érett búza közt.

Fényfoltok a tó
tükrén. Sárga tulipán-
szirmot szór a szél.

Fűzfámat villám
vágta át. A küszöbre
idegen lépett.

Leereszkedett
a teve. Az Olajfák
hegyén halk léptek.

Koldus kopogott
ajtómon. Látta árnyam
a falon. Elment.

Fájdalmas sírás.
A mandulavirágon
forró vízcseppek.

Lerombolt templom.
Az oltáron magányos
kisgyerek alszik.

Cementet dobtak
a tűzre. Ezüsthangú
madár vijjogott.

Acél, beton, szeg.
Vicsorgó kutya kap a
forró tömjénbe.

A gép s a romok
közt hisztériás kezek
gesztikulálnak.

A kehelybe bor
csorog. Hideg márványra
hull a liliom.

Két selyemruhás
lény lépdel fölfelé. Itt
az ezüstlépcsőn.

Szállnak a darvak.
Mozdulatlan fenyőfák.
Párnákra hullunk.

Tékozlók éje.
Láva ömlik az utcán,
sóhajt visz a szél.

Az égen fehér
nap süt. Gyűrűmön át víz
csorog a mélybe.

Egy fehér hattyú
énekelt. Széttárt lepke-
szárnyak a kövön.

Bíborban égő
rózsaszirom a földön.
Ledőlt harangok.

Fáklyalobogás.
Eltört az éjkék kristály
a cella mélyén.

Forró, rozsdás
vas a gödörben. Vagy parázs?
Nem, én vagyok az.

Pénteken álmom
nem ér véget. Őrzöm a
galaxis tüzét.

A kommunizmus idején hazámban lerombolt templomok emlékére írtam ezt. Ilyen templom volt a bukaresti Szent Paraszkéva templom, amely 1645-ben épült, és a bukarestiek legszeretettebb templomai közé tartozott. Szent Paraszkéva nagyvértanú nő neve egyébként görögül pénteket jelent, ezért sokan démoni egybeesésnek tartják, hogy a templomot épp egy pénteki napon rombolták le, 1987 június 19-én, Elena Ceausescu személyes parancsára. A kivezényelt munkások egyébként megtagadták az engedelmességet, ekkor E. Ceausescu a börtönből hozatott rabokat, akik az amnesztia ígéretétől elkábulva végrehajtották a parancsot, és a templomot eltörölték a föld színéről. A bukaresti hívek egy része a helyszínen térdre rogyva siratta a templom pusztulását, és többen Ceauşescu-ellenes jelszavakat skandáltak. Nagy részüket a Securitate még aznap börtönbe hurcolta. (Forrás: http://www.ziua.ro/display.php?id=235013&data=2008-03-24)

Ez a haiku-ciklusom egyébként megjelent a Látó 2009/május-i számában.

 

„Falevél”-ciklus
NAPÚT, 2009/2., 32. oldal

Sírdomb az éjben.
Zsenge ágon duzzadva
leng a falevél.

*

Elhagyott fészek.
Ezüstös nyírfalevél
hullt le a sárba.

*

Vérszínű tenger.
A szelíd úr vállára
tűlevél pereg.

*

A nyárson őz sül.
Sötét barlangba szállna
a tölgyfalevél.

*

Kiapadt a kút.
Fonnyadt minden levél a
körtefa ágán.

*

Gyenge ujjáról
a gyűrű őszi levél
tenyerébe hullt.

*

A kapuk tárva.
Hattyúdaltól remegnek
a falevelek.

*

Kövek s fák közt élt.
Vad füst száll fel az égő
levélkupacból.

*

A porba térdelt.
A sírhalmon viaszba
ragadt levelek.

*

Lúd repült át a
hideg mezőn. Szétszakadt
a levélsátram.

*

Havas hajjal állt
a kútnál. Tücsök dalolt
a levélágyon.

*

Fekete torony
mered rám. Mézbe mártom
tealevelem.

*

Hamuval teli
a csészém. Kerek, jégkék
levél borítja.

*

Esőcsepp csorog
a platánfa levelén.
Zöld kristálypikkely.

*

Legördült könnycsepp.
Némán nyílt ki a levél
rügyfakadáskor.