« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Dávid Beatrix (1976-)
haikui


9 haiku egy búzamagért…
PoLíSz, 125. szám, 2009 nyár, 73-74. oldal

Őszi hajnal

Fázik a bogyó
csupasz ágon didereg
dér a kabátja


Zápor

Cseppje vándorol
életrajz az ablakon
útja halálos


Hargita

Székely a fenyő
gerince szál-egyenes –
a lelke magyar


Őszi kép

Kukoricaföld:
rabok kapálnak, s látják
lelked rács mögött


Kőfejtő

Sziklát faragnak
kősejtek sikoltoznak –
Isten is így vés


Október

Őszülnek a fák,
az avar halkan zizzen –
mint utolsó dal


Ősbizalom

Fürdik egy gyermek
s mint a teremtés – érzi –
hogy irgalomban


Hajnali haiku

Köd-arcú reggel
lelke borongós-boldog
mint az emberé


Búzamag

Télen kimúlik
feltámadása tavasz
halála élet

*

 

Haikuk
Kéziratként a szerzőtől

Ősz

Haldoklik a lomb
hangja néma suttogás –
nyár-búcsúének


Napsütés

Fény-árnyék játék
kétarcú Nap sír-nevet -
tar életszelet


Nyár

Érik a gyümölcs
gömbölyödik pocakja -
egy asszonynak is


Hívás

Szélben harangszó
útján felhőbe botlik –
eljut-e hozzád?


Teremtés

Agyagdomb sárgáll
húsából edény fogan –
Ki a Fazekas?


Lombhullás

Hullik a levél
lejtése hullám-végtánc -
érik a halál


Orkán

Ég-tükör a tó
szél-korbács nyomán zokog
csend-gyilkos hullám


Patak

Csacsog a fáknak
élet-tutaj a nedve
mint érben a vér


Hűség

Ma virraszt az éj
a csillagok pásztora –
álmokat őríz


Éj

Mosolyog a hold
legelnek a csillagok –
távolba látnak


Búcsú

Ágtól a levél
fényüktől a csillagok
ajkadtól a csók


Hiúság

Tavak vizében
bámulja magát a Nap
tükre elillan


Tisztulás

Hófelhő szitál
kristályosodik benne
a harmónia


Tavasz

Bizsergő ágon
felszabadult indulat –
kicsattan a rügy


Gyökértelenség

Égen vadludak
vándorlásuk sorspecsét
hol a hazájuk?


Kisebbségsors

Sziklacsúcsokon
fenyvesek kapaszkodnak
gyopár-magányban


A megvetett érdeme

Sebes a kancsó
már csak mezőre viszik-
nyomában kalász


Vihar

Csörtet a villám
egy mordulás üldözi
szikrája harag


Tél

Bundában a táj
lelke álmos hóvirág
szunnyadó élet


Sivatag

Homokhullámok
Lassan megkövül a csend=
Isten-kiáltás


Fák

Kinyújtott karjuk
árulkodó szomjúság -
ős-égbevágyás


Éjszaka

Éj lopakodik-
a bársonyos tappancsú
fekete macska


Jegyesség

Fák ölelkeznek
évgyűrűjük újuló -
élő hűségjel


Létbizonytalanság

Zubog a folyó
fölötte ingatagon
függőhíd remeg


Örökmozgó

Szél keringőzik
hang fut a billentyűkön
percek pörögnek


Szenvedély

Erdőtűz lobog
rőt láng-nimfa-szerelem
gyönyörű gyilkos


Elmúlás

Elárvult odu
faágak levél nélkül
üres dióhéj


Könnycsepp

Lélek-forrásvíz
némaságban fogant könyv-
mégis beszédes

*



Esti virágok
kelyhében rab vízcseppek –
ölelő karok


Fa novemberben,
kígyó vedléskor – ember
Istene előtt


Viharvert ágak
kérgén aggodalom-ránc –
anyai lélek


Hernyó tekereg,
türelemmel álmodik
lepke-ébredést


Vízcseppből folyó
magból fenyőóriás
sejtből öröklét


Léggömbben a tér
szappanbuborékban űr –
emberben magány


Villám után fa
vihar nyomában a táj –
lélekben a gyász


Cseresznyevirág
madár csőrén május-dal –
lélekben ünnep


Éj-rács közt a táj
álom szempillák alatt –
emberben titok


Hullámcsörtetés
harcban előretörés –
erekben a láz


Égen hógolyó
napsugáron fönnakad –
marék boldogság


Cigarettafüst
bomló láncreakció –
emberi idill


Lázrózsák nyílnak
párnába süpped szirmuk –
múltba a sorsok


Hajnalon a pír
Nap hajában gyöngy-harmat –
földön az élet


Felhő felfeslik
fényen a köd kifoszlik –
szegényen ruha


Éj töredezik
hajszálrepedésén fény –
borúra derű


Esőben a tűz
gőzölgő teában jég –
halálán a vágy


Csukódó szirmok
szárnyak alatt fiókák –
karok melege


Párahullámok
csend-paplan alatt a táj –
belső békesség


Völgyben ködlepel –
találkozó ajkakon
leheletfátyol


Ló szemében könny
hangya törekszik felé –
útja tengerszem


Naptűzben veréb
aszott tócsa medrében –
szomján a lélek


Nyári nap-kohó
lángjában olvadó táj –
izzó szerelem


Cseresznyevirág
Szűzi szirmok kelyhéből
friss gyümölcszamat