« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Nyitrai István (1959-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


Még szerencse, hogy
megrepedtél! Kifolyhat
a szó belőled.


Rakuléleknek
is csak a máza reped
kézmeleg vízben?


[Més-záros Istvánnak:]

szavak vettettek
káosz-töredékké egy
kanonizált világban


Élő hangyaboly,
tisztes hangyalét. Kétlem,
hogy irigyelnél.


Égő szorongás,
izzasztó pánik figyel.
Szívkoszorúér.

*

Lelkemre mutat
a tűm hegye, amikor
kérdőn bámulom.


Füst vagy gyógyszer,
egyre megy, ha már a való
világ a terhemre van.


Szét már szorongva
bontom mogorva gondok
álomképeit.

*

Óh, Taj Mahal...
Jót tenne a sok kőnek
egy kis eleven zöld.


Izzadó Szellem
itatja át Mumbai
mocskos sikátorait.


Manikarnika
Ghat
-ja sem hoz már üdvöt
Varanasiba.

*

Modern világot
álmodni, mint törött ág?
Gyökértelenül?

*

Te büszke lélek!
Hirdetsz napfényes jövőt?
Napfénytől vakon?

*

(apropó Richard Dawkins)

®evolúció?
A Minden-en kívül nincs
más. Egy-ek vagyunk.


Isten vagyunk.
A fa is, a kő is. Te is.
De ki az a Gén?

*

(2010 tavaszán)

Mindent feloldó
víz. Házak, életek a
mocskos iszapban.


Nyirkos, ragacsos
tajték. Fulladozik a
határ. Május van.

*

(2010 decemberén)


Nyílt sebként a szűz
havon, gőzölgő mélység
köszönt: kotorék.


Sietős nyomok
a hóban. Túl hideg az
Élet odakint.


Áldott, Szent Advent!
Meggyötört fények egy ponty
véres szemében.

*