« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Lucskai Vincze (1954-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől


Búbos kemence

köménymag illat
a sutba fészkelődőtt
ebéd békéje


Gondtalanság

a játszótéren
göndör fürtök kacaját
szél hintáztatja


Elmúlás

pörge bajuszon
porosodnak az évek
a sublót felett


Oltalom

orkándúlt éjben
térdre roskad a vén tölgy
szalonkát óvni


Varangyzug

kavarog a szél
gyűl az avar birs tövén
varangyzug felett


Kurta ösvény

kurtul az ösvény
felettem hányszor húznak
még el a darvak


Hódolat

kilépsz a házból
s eléd térdel a barack
sziromhullása


Tavasz

elolvadt a hó
mint sárga téltemetők
seregnyi a csikk


Etető

rügyfakadáskor
elkerüli már a csíz
az etetőmet


Hosszú tél

hosszú még a tél
lennék fehér kikerics
szársomlyó hegyén


Hajnal

pirkad a határ
nyikorog a kertkapu
tán a tejes az


Éledés

fogy a hókupac
látom már az ősz nyelte
metszőollómat


Fritillus

liliom harang
ostáblás mintádat most
festi a tavasz?


Tilinkó

bodza virágzik
lekvár illatát tépik
északi szelek


Kábítás

pirosló hunyor
tavaszi bódulatban
gyökeret ereszt


Menedék

kint vihar tombol
bedeszkázom ablakom
tyúkom is elült


Kontraszt

lágy színes álom
ha ablakom kitárom
fekete hollók


Köd

ha eltűnt utad
ködben vergődő harang
nyújtja kötelét


Tétovázás

megfentem fejszém
ám idén aprók a fák
csak tétovázom


Tisztulás

sűrűsödő kor
árnyékomnak nincs már hely
delel a napom


Rajzás

álmom szegetten
harmatos cseresznyésben
seregély hadak


Villanások

árva mécsbogár
éjnek sötétjét tépi
a társtalanság


Pipacs világ

üres a magtár
mégsem siratok termést
pipacsmezőkön


Ismét

ismét május van
nyárfák pihe szőnyegén
léptem szétrebben


Fényt olt

magányos az éj
fényt oltott az utolsó
szentjánosbogár


Miniatűr

maroknyi fűmag
pázsitja ölel-e még
szentiván éjen


Tükör

szemedbe nézek
hópelyhek szálldogálnak
felrázott gömbben


Dermedt csillagok fénye

kéménye füstjét
magára húzza a ház
messze a hajnal

*

vonyító kutya
veder fagyott vizében
szomjazik mása

*

gyermekzsivajban
hirtelen jött hó alatt
roskad az avar

*

hasán a csónak
alákotor a fagyos szél
hová lett a tó

*

koldus szemében
dermedt csillagok fénye
aprópénz csörren


A zár

rozsdás zár kattan
és lám az ajtó tárul
tolvaj előtt is


Életerő

kiszáradt tóban
egy vergődő ebihal
brekegni tanul


Farsang

aranyeső nyílt
tél ez még januári
farsangi maszkban


Locsog a kátyú

locsog a kátyú
kiszáradt kút felett jaj
kókadt gém tátong


Kabóca hangon

vén tölgy odvában
az éj liheg harmatért
kabóca hangon


Felvert csend

riadt madarak
szeg nyüszít korhadt fában.
lépteim alatt


Folyóba léptem

folyóba léptem
régi medrét kutatni
reménytelenség

*

elterült sugár
földemen megágyazott
maradni akar

*

lepkeszárnyakba
kapaszkodik a szellő
vigyázz törékeny


Fövény haikuk

szárazra vetett
kagyló tátong rémülten
egy korty tengerért

*

fövényre kúszik
simogatón a tenger
csókot osztogat

*

egy sirály dacol
zordon szirtek szelével
partért szomjazik


Hamvadó parázs

maroknyi parázs
tűz melegét füstöli
fröccsenő vízcsepp


Víz tükrében

kavics kacsázik
borzolódik nyári ég
puffos nyugalma


Ideje léket vágni

fátyolég bolyong
az árva gólyafészken
kelepel a csend

*

kócos gömböket
aggatott a vén platán
szűz még a friss hó

*

lapos itt a tél
ideje léket vágni
a fagyott égen

*

a kopár tájban
tépett madárijesztő
kalapom kéri

*

kihalt az utca
fagyos szél settenkedik
kabátom alá


Zápor

ereszcsatornám
léket ütött az égen
bírja e árkom


Borostyán

a sírkert gátján
borostyán fut fejfámig
tán utolérem


Havazás

rebbenti nyárfám
dongó hangú szél kertem
mint mont blanc csúcsa


Barka

barka zuhatag
szőnyegével a tavaszt
is összeseprem


Károgó lepel

padra roskadt ősz
hollók fekete szárnya
károgó lepel


Lélekmorzsák

forrás tükrében
borzolgatja ráncait
messzi torkolat

*

tikkasztó hőség
tarantella csillagok
száraz kút mélyén

*

kopott útjelző
tövében gyökeret vert
törött vándorbot

*

szél tépte fészek
cseresznyevirág között
kakukkfióka

*

nyüzsgő hangyaboly
mézeskalács tükrében
torz bohócmosoly

*

lengő híd feszül
s pattan el ha túlsó part
vitorlát bontott

*

kattan a lakat
veretes láda kincse
hamisan csörren

*

sötét padláson
beomlott kémény nyüszít
tűzre dobott fa

*

sikoly süvített
jégcsapok között ismét
hangol a zord tél

*

kerti csap csepeg
tócsájában lelt vizet
szomjas csalogány

*

gyertyalángra szállt
egy balga éji lepke
suhanó árnyak

*

körtefa hinti
virágszirom pelyheit
felásott kertre


Lidércfény

tüzet csiholni
vén tölgynek korhadt kérgén
riadt lidércfény


Megszeppent lélek

keveset mertél
idő zuhatagából,
sokan figyeltek


Morfológia

kaptáromon már
akácok vad hajtása
lépre csalt élet


Olvadás

sáros pocsolya
hegyen rideg gleccser jég
most halkan toccsan


Elmúlás

kopjafán galamb
guanó lepel alatt
gazdag faragás


Őszi színek

matat már az ősz
juharok parókáját
alkonyba mártja

*

budoár éled
tiffany kalitkában
nyírfám is sárgul

*

szeptemberi nap
rozettán szűri fényét
rőt katedrális

*

búcsút int a nyár
vérvörös szoknyát libbent
az ősznek lánya

*

vetkőzik az ősz
pironkodva belehull
a tél karjába

*

illanó idő
rőt arccal szemembe néz
a tükörképem

*

sír a hegedű
nyüzsgő hangyáimat mind
könnyekbe fojtom

*

mily gazdag az ősz
rőt színeit koldulja
a hajnali fagy


Padkás gondolat

menetelésem
mérföldkövén pihenek
nyelem út porát


Sóvárgás

csupasz ágra szál
a görnyedő holdsugár
messze még a nyár


Staférung

a két part között
befagyva már a folyó
nem kell kerülnöm

*

hamvaskék kökény
lám mekkora lármát csap
egy sereg veréb

*

vetett avarágy
a tisztaszoba földjén
új a staférung


Szíriuszi napok

kutya nagy meleg
az utakra göngyölöm
arcom ráncait

*

tikkadt tarlókon
vánszorgó tornyok árnya
fuldoklik a nyár

*

károgó varjak
elszivárog a harmat
kérges földeken

*

hulló levelek
rőt padra telepednek
magányos az ősz


Bőség

nézem ezt a fát
termése eper tán vagy
bodobács fürtök?


Kánikula

lágyul az aszfalt
nyomomban liheg ismét
a gyurmázó nyár


Nyárközép

lám szentivánéj
röpke páfrányvirág ez
mécsbogár fényben?

*

vénülök - már a
szentiván éjeken nem
lobban annyi tűz

*

égig nyújtózkodsz
leveled mégis sárgul
már nyár derekán

*

mennydörgés - vonyít
minden eb az éjben csak
az enyém ugat

*

micsoda csibész
madárijesztő - vállán
fekete csóka

*

fa tövén palack
kalap alatt horkol a
pihenő kaszás

*

jégeső veri
a vetést - üres dézsa
fenekén kopog

*

galamb turbékol
a korhadt haranglábon
zsoltárok hangja

*

zerge ösvényen
korlátnak nézem de csak
vén tölgy gyökere


Körmenet

kiürült lócák
fehér ingben a falu
akácfák alatt


Aljnövényzet

micsoda esők
nyomán a pázsit is a
vadonba kúszik


Ősz


hulló levelek
kókadt nyírfaágakról
elillan a nyár


Harka-puszta

a harka tóra
ma is homokbuckákkal
érkezett a szél


Hamvasság

fanyarogj kökény
tüskecsapdán már a dér
kunhalmod tövén


Csipke


hasadt gesztenyék
halas egére felhők
stoppolnak csipkét


Szüret


fagyos reggelen
dézsmálják a naspolyát
merre a létrám


Jelzőtüzek

vadszőlő ritkul
rőt kerítést tép a szél
égett avarfüst

*

csupasz diófa
törzsénél korhadt létra
hány termést vár még

*

a lombégetés
jelzőtüzében nyírfám
mint bús dakota

*

ó akácvirág
egy telelő kaptáron
árva gyurgyalag

*

naspolya érik
leköltözött kutamba
a három kaszás

*

halason már fagy
subát terít magára
búsuló kuruc

*

kúszó borostyán
indán lóg a holdsugár
öreg ház falán

*

bodzaernyőket
nyit álmában a liget
teliholdas éj


Ködös hajnalok

északi szelek
lám nyírfám már vetkőzik
gereblyém felett

*

ködös hajnalok
kéményeket ereget
az alsóváros

*

rezgő avarágy
elszálló nyárfahangok
varjú szárnyakon

*

öreg diófa
hány leveled kap szárnyra
károgó hangon

*

hasadt kupacsok
elillanó nyarakon
varjú seregek


Szekerce hangok

hibernált békák
az utolsó dió is
avarba toccsan

*

tán szekerce hang
harkályodúban vacog
a hajnali nap


Násztánc

csuszka hang múltán
remeg még a pókháló
csáprágók násza

*

tar nyírfám hallod
tömött ereszcsatorna
mint niagara

*

káprázat talán
vagy tán pitypang virágok
mindszent hajnalán

*

ó rezgő nyárfa
még lépteim alatt is
oly más a hangod

*

katicabogár
számolom majd pettyeid
hólapát nyelén


Károgás

kecskemét felöl
kivágódó kertkapun
vihar érkezik

*

totyogó varjak
tegnap még fodrozódott
a sóstó vize

*

lám napnyugtával
árnyékom is mily nyurga
hipp-hopp haza ér


Karvalyok

csupasz tölgy alatt
lám sirató asszonyok
fekete zsákok

*

apró stiglic az
platán gömböket tépdes
karvalyok felett


Kóró

deres a kaptár
kócos fejű kórókon
sütkérező méh


Kötélhíd

ingatag a híd
deszkáin pók sző hálót
ugrásra készen

Rianások

a sóstó jegén
egy vöcsök csetlik botlik
rakná már fészkét

*

recsegő jégen
még hajlong a nádvágó
mint fehér kócsag

*

kesztyűt is húznék
simogatni ablakom
jégvirágait

*

forralt bort iszom
egy befagyott tó jegén
farsangi maszkban

Dióverő ősz

őszi szél tombol
dióverő bot henyél
két rozsdás kampón

*

dióhullásban
tulipánfám még őrzi
dús lombját zöldnek

*

rőzselángok közt
sül kosárnyi padlizsán
lesz mit hámoznom


Szüret

seregély hangok
sietek a szőlőmbe
harsányabb lenni

*

a szőlőhegyen
Válban szüreteltünk - mi
és a darazsak

-oOo-


Lucskai Vincze Nagyváradon született 1954-ben. A temesvári egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, jelenleg Kiskunhalason él. 2004 óta aktív tagja több internetes irodalmi és művészeti portálnak (7torony, ARTpresszó, G-portál, dunapART café), ahol versei rendszeresen megjelennek.