« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Nemes Zoltán
HAIKUK

 

Hiába-jövő,
mindig késve érkező
örök kereső...

Hitted: van időd bőven.
Mosolyogj eltűnőben!

*

Ez az egyetlen,
megismételhetetlen
lét tucatdarab.

*

Színtelen-magad
ha zöld szemüvegen át
figyeled - smaragd.

*

Tükör és az arc
összenéznek. Várnak. Az
egyik megreped.

*

Ő, aki előtt
minden ajtó nyitva áll,
belép. Kulcsra zár.

*

Hamu-szárny pereg.
Lámpa körül kerengő
lepke - didereg.

*

Fuss, idő, vele,
mert megrepedt fent az ég
óraüvege!

*

Hogy ne legyen jég-
hideg belül, eleven
parazsat eszik.

*

Meztelenül áll.
Kezében meztelen kés-
penge vicsorog.

*

Nehéz. Jéghideg.
Öntsd belé a lelkedet:
Süt majd, s ellebeg.

*

Fáztál odakint.
Befogadtalak, és most
vacogok belül.

*

Belép. Megérint.
Sarkon fordul, elköszön.
Állsz a küszöbön.

*

Csak várta vissza
- ajtót többé sosem zárt -
saját tolvaját.

*

Egy tőle maradt
tükörben nézegeted
összetört magad.

*

Ha még valamit
mondanál... Ha szólnál: szólj!
Süket csönd sikít.

*

Idő van elég.
Ne kérj! Magamtól adok.
Emlékszel? Vagyok.

*

Karcos ég alatt
fagyos föld fog. Jég a nap.
Égetsz. Ég veled!

*

Mint leszakadt gomb,
hullsz a földre. Megtalál
más is. Elveszít.

*

Fénnyel festett arc.
Csillogó képed széthull.
Füst, salak marad.

*

Aki a halált
évekkel méred, tévedsz.
A mérce te vagy.

*

Úgyis visszahúz
minden, ami itt anyag.
Oldozd fel magad!

*

Csillagképeken
túl, az ég mennyezetén
vakon fut a fény.

*

Írott szó felett
három angyal őrködik:
betű, pont, szünet.

Kimondott szavad
csak egy szellem vigyázza:
éber önmagad.

*

Égi állatok
parázsló szeme ragyog
foszló kárpiton.

*

Talpai alatt
bordó bársony. Ég a föld.
Mezítláb szalad.

*

Majd a cél előtt
megérted: az út te vagy,
s hossza: az időd.

*

Száz lépés vagy egy
innen még az út vége?
Ha állsz, egyre megy.

*

Mert térkép nélkül
indult világgá, soha
nem talált haza.

*

A fényt keresi.
Bármerre jár, remegő
árnyék követi.

*

Fagyos fény zuhog.
Riadtan lépsz. Mögötted
kék árnyék vagyok.

*

Míg a semmivel
kockázott - élő sereg
ment mellette el...

*

Mert sötét nappal
várt rá, ébren feküdt tárt
szembogarakkal.

*

Nem vagy egyedül.
Jól megfértek egy helyen,
te és a magány.

*

Kétszer két haiku


Két ember - két jel
a jeltelen tér ölén -
kétfelé figyel.


Két part. Parttalan
kedved unos-untalan
a másikra hajt.


Két szó: nem szeretsz.
Gyilkolsz velük, s eltemetsz
- kósza kedvedért.


Két kérdés, pedig
csak egy válasz létezik.
Éljek-e? S miért?

*

Seb az ujjadon:
Parazsat vittél - vajon
megérte? Dehogy.

Rég-volt magadat,
érte élt napjaidat
megleled? Dehogy.

Krétakört keríts -
A Hold telik, s újra fogy.
Ő volt az? Dehogy.

*

Lásd, fényből való:
gyilkos penge, vág a szó,
sebzi ajkamat.

Volt, hogy kedvedért
vért ziháltam - s nevetted
véres arcomat.

Most a kedvemért
ízleld meg te is a vért!
Csak ennyim maradt...

*

Mint szűk cipőből
az asztal alatt, kilép
volt életéből...

*

Karcos köd szitál.
Fehér arcod ha futó
fények közt megáll,

s tükörképed int - kezem
megdermed az üvegen.

*

Lomb s avar lobog.
Piros ősz jött. Mögötted
tócsák: lábnyomok.

Csak jöjj elő! Szelíden
várlak. Lépdelj nesztelen!