« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Fa Ede haikui (1. rész)
Fa Ede haikui (2. rész)
Liszói Gyuricza József haikui (1. rész)
Liszói Gyuricza József haikui (2. rész)
Kanizsai Ede haikui (rtf)

 

Vargovics József (1935-)
[lírai alteregói: Liszói Gyuricza József és Fa Ede és Kanizsai Ede]


haikui
Kéziratként a szerzőtől



19 SZABAD GÚNYHAIKU

1.
harmatcsepp-
kapun
csillogsz
át?:

szürke
semmi
a túloldalon!

*

galaxisok
közt
pördült egy
lét
jégtánca:

nihil-
piruett

*

csendemet
dúlva
keresi
minden
szó már
a saját
csöndjét

*

pár
léha
komputermese
duruzsol
a milliárd
homlokú
képernyő-
zajban:

fényerő-
mosoly…

*

nincs holmi
"Én"
sem
"Magunk" -

csak egy
semmiző-gép
járja
üres
köreit

*

csúfos
végjáték:

milliárd lény
alkot
csomagolt
SEMMIT!

*

csak egy
manír
játszik
három sort

háromszázszor!

*

a "kozmoszé"
az utolsó
szó

napláng-
eposzban
ég
porrá
a "szócső"

*

minden
haiku
Kapuja-nincs
Átjáró -

visszaút
sehol

*

roncsomat
"Kozmosz"
skatulyába
gyűrtem

és
rázártam
az Űrt

*

túl apró
voltam

békén
hagytak
a beillesztő-
barmok:

vagyok -
s nem létezek

2.
halottaim
helyét
keresem
szavaimban
és
tárgyaim
között

*

otthontalanság

kilakoltatott
lét
ez

hazátlan
haza

*

nem
kapcsolom
be
a profit-
káoszt:

csönd
zsong
a zajterekből

*

tűrhetetlenek
a rettegés
ok-cseréi!

elviselhetetlen
a kábulat
képszínháza!

*

szorongó
ég
szorítja
az egy
síkba
préselt
asztalt
és padot

nem kap
levegőt
hogy párbeszédbe
kezdjen
egy villa
és kanál...

*

az üresség
nem kínoz
párttusákra
sem szomszéd-
perekre

és
nem száguldok
ki
magamból
egy sztrádán

*

nem érdekelnek
a vér-
és tűzpiros
katasztrófa-
képek

hidegen
hagynak
a szex-botrányok

sztár-sztorikra
bűnszenzációkra
rég
nem figyelek

*

hallgatom
a rovarmocorgással
és gyomorkorgással
szót értő
órazörgést
egy
időkapszulában…

 

68 HAIKU SZENRJÚ ÉS TANKA

(HAIKU A HAIKURÓL)

összepréselted
a burjánzó Médiát:
kép-hang-haiku!

giccs-csillagokról
az érzelgés leégett:
haikuégbolt!

Szabadság mossa
véres kezét a versben
s magába mélyed

írsz - kocsid ökrök
húzzák: versenyben vagy a
rakétakorral!

nyelv vándora:
hazátlan szél a társad -
együtt tűntök el

*

(IN MEMORIAM…)

meghalt Sai Baba! -
Föld-templomunk betölti
a kalmárricsaj

"minden megtörtént"
recseg a hegycsúcs köve -
hosszan hallgatok

abszurd dráma: még
rablók s tömeggyilkosok
a főszereplők

hajnali virág
gyűjti nektárrá bolygónk
tiszta könnyeit…

*

(KÉT MAGYAR TANKA)

szép kilátóról
festettem a Balatont
jókedv-ecsettel
s Pilis kőszószékéről
dicsértem Duna-istent

egy vadászösvény
kergetett Börzsönyön át
ziháltam Cserhát
mellén Vértes hátán: ez
volt a "világgá-futás"!…

*
egy fűszálat sem
törlök ki - csak torzképet
s ordas vágyakat

*
dicsérőgiccsek
s szidalom-melodrámák
múltba vesszenek!

*

ELRONTOTT MÍTOSZ

özönvíz után
vízözön! - ki keres már
békeszivárványt?

nincs ág - galamb sincs -
s abszurd bohózattá vált
a "várakozás"…

*

(BUDDHA)

az erdő szülte -
gyerektoppanása is
virágot sarjadt

törvényre együtt
talált egy bodhi-lombbal:
ezért örökzöld

Ő tört ágú fa
panaszát is hallotta -
s nem átkozta el
kapzsin hogy "gyümölcstelen"! -
megváltás-hiány süvölt…

*
ASÓKA KIRÁLY TÖRVÉNYTÁBLÁI

egy kőbevésett
lelkifurdaláson - ma -
rablók röhögnek

sziklaediktum:
végső paranccsá érett
a feldúlt Földön!

*
(POLITIKUSOK)

egymást csepülik
a koncért - s álharcoktól
lesznek gazdagok

egy csonton két párt
rágódik s egymást marja:
eb-csata?: pártharc!

"ki vagy?" kérdésre
pártkönyvvel válaszolna -
a végromlásig

"szárnyalásokon"
vitázva fojtják egymást
egy szénrétegbe

*

(ABSZURD VILÁG)

lovunk ellopták:
a kormány lakatot vet
az istállóra

sertésről gyapjút
nyír a banktőke - szegény
országunk visít!

igazi hazánk
Hiszem-is-nem-is Ország -
ég-földjét festjük

macska farkára
csengőt kötnek - bátrak de
önzésből teszik

fogyasztás-részeg
disznók húzták ki jövőnk
hordócsapját…

*

(MEGNYUGVÁS)

hittel mozgatott
hegy: hegy marad - más sziklák
porát szél viszi!

*

(ÉVSZAKOK ÉS ÉVADOK)

a sok kövér rügy
kerekded cinke keszeg
kis dalán ámul

tavaszi nászdalt
rikácsol a sirálynép
légi körtánca

a Balaton két
vitorlás közt milliárd
ezüstpénzt csillant

Szamothrakéi
Nike a feszes szárnnyal
égre kelő sas!

kárókatona -
fekete szárnyöltéssel
lép ki egy könyvből

csápok zörögnek:
szarvasbogárhím-tusa -
harctér egy tuskó

ásóbékán por
s avar - de szeméből a
szorongó Lét néz!...

*

(Egy ifjú karmesterre)

ujja hegedű -
tenyere cintányér - zeng-
zúg a kézzene!

*

(A parkban)

(XX) Ikszi és (XY) Ypszi
harmincnégy ezred grammból
jövőt zihál ki

zöld látomásban
fantompár ölelkezik
s kék estbe olvad…

tóban hűvös-kék
színtömbök - föléjük gyúl
a virágreggel

*

elmémből szállt ki
egy varjú - károg a rőt
dermedt mezőre

a nyári terasz
asztalára borul két
szék szomorúan

kányabangita -
felizzó bogyófürtjén
hűs gyöngyfény-füzér

karcsú gulipán
árcsőrét sárga őszvég
vízébe döfi

szarvasbika bőg -
agancs-csúcsán jégfények
száján tűz csap ki

*

kutya - árnyékát
űzi a hóban aztán
belehempereg

két hóba tört gally
között varjú lépked - csak
téltől-télig ér…

*

(A HOMO SÁPIENSHEZ)

egyik szárny: kétely -
másik: akarat s vakhit -
vergődve repülsz

ismétled magad -
csalódsz - a katasztrófák
pofoznak észre

nincs "előre-kész"
sehol! - harcban születik
ami megmenthet

szavak csatája
kiútra kényszerít - de
célhoz MÁS vezet

*

elbízta magát
az ész! - BÖLCSESSÉG
ricsajon túl van

kétségbeesés
a remény neve - elég
a hazugságból!...

*

(SORS)

gyanúvá érett
"lelkesedésem": a szó
torkomra tör már

vad zűrzavaron
vág át s vele mond újat
egy VÉGSŐ PARANCS!

*
vakhit gyógyít - majd
kőnél hitetlenebb vagy:
a porba sietsz…

*

(ÖSSZEGZÉS)

időd számlapján
abszurd jelek - sejted már
mit jelentenek

kintről? bentről?: ég
szakad ránk! - remény messzibb
nézne az észnél…

*

míg megíródik
pár sor fala teteje:
házam s hazám van

minden ág-bog kar
eget tép fölém - FAként
még élni tudok

már leléptem a
Földről - versszó bolygóján
lesem a hajnalt

*

(HOZZÁ)

szavakba tűnsz: csak
"szívem" szerint változol
egy jelszigeten

már-már varázsló
voltál! - végzettől loptam
pár játékórát

az öröm adott
húrt vonót szédületet -
holddá hűlt zene

mosolyodtól vak?
szavadtól süket voltam? -
visszakívánom….

*

(EGY HARMATCSEPPRE)

GYÉMÁNTKÉNT csillogsz
pár percig - AZ időtlen -
sorsunk BENNED fáj…

 

HETVENÖT HAIKU ÉS SZENRJÚ

TAVASZ

most hóvirágok
mosolyától felejti
félelmét a föld

fagyból szabadult
történet csordul felém
egy domboldalon

nagymama-felhő
nyög sürög s a kankalin
aranyát mossa

villámballada:
duhaj Villon-dac s harag:
tavaszhang dördül!
*
jósmadár: könnyen
elkakukkolgatok már
a "világvégig"…

Robot Zeusz! te
mindent tudsz s nem lesz szíved -
tán megértenél…
*
táncra kértem fel
Hóvirágot - végül ő
síromon lejt majd…

ETIKA

egy kis magánytól
"mindenségbe" öltözök:
nagyzoló porszem!

ERKÖLCS égbe tör -
metszi a LEHETŐSÉG:
kész a KÍNKERESZT…

XX. SZÁZADI MÁRTÍROKRA EMLÉKEZVE

Ő léte árán
a legnagyobbra eszmélt -
fel sem fogható!

akadt egy bátor:
a SZELLEM FÖLÉNYÉVEL
várta a hóhért

"magasztos halál"
röhögő gyilkosok közt
nehéz végszerep…

végsőt villámlott
az IDŐFELETTI egy
eltűnő énben

VAKHIT-HAIKUK

mit makacsul hisz
végül olyan lesz mintha
valóban volna

tettel toldja meg
vakhitét: "foghatóvá"
válik a SEMMI

bűnbakot átkoz -
majd jót dühöng a "mocskon"
mit maga szórt rá…

EGY VEZETŐRE

abszurd mersz lenni!:
irgalom pózában is
szigorú maradsz

KEDVENC KÖLTŐMHÖZ

egy hús-vér lény csak
köd tehozzád - kérdezlek
s verssel válaszolsz

minden szó kétszáz
évet szökken át - mélység
s magasság zeng-zúg

VIHAR

villám - talpamig
FÉLELEM cikáz - aztán
rá se gondolok

földre hullt bagoly-
fióka helyett holnap
haiku huhog

HA…

ha a tényeket
csapom be: kevés - mesét
is át kell vernem!

TÉNY: köd - s kicsi
a növő csalódáshoz
egy régi "rege"

ha minden rendbe
jönne a feldúlt Földön:
unnám magamat!

ha nem volna mért
dühöngni: a "békesség"
hájába fúlnék

ha fejről talpra
állna e kor: lelki púp
volna szerencsénk

ha boldog lennék:
cukorként rágcsálna el
a csaló ÖRÖM…

***

százszor édesebb
és színdúsabb ha csupán
"fantomszerelem":

önfeledt csók és
csupa-láz ölelkezés -
más dimenzióban!

***

ha nem hallgatna
REJTÉLY a szavak mögött:
egy szót sem szólnék!


CIVILDÜH

csak állampolgárt
lát bennem: sivár
számnyelven szólít!
*
szüntelen újba
kapok s CSALÓDÁS gyötör -
harag újít meg
*
nem tiltakozok -
mit ér?! - születésemet
átkozva múlok
*
"javíthatatlan!"
s "nincs jövő!" - az éltet: tán
még sincs igazam…

ELLENSÉGEMHEZ

fékcsikorgás volt:
röhögtél kudarcomon
szavaid szúrtak

metaforává
változz: űrhajó légy most -
s kilőlek innen!…

TÖPRENGÉSEK

répaorrom volt
s fazék alól víg szénszem
gúnyolt ki mindent
*
ha egy toronynál
kisebbet hazudsz nagyon
megsértesz vele!
*
egyik pohárból
pusztulás - de párjából
vakremény csobog
*
haragfelhőim
csattogás nélkül tűnnek -
veríték ver ki!
*
kőkori röhejt
hallok?: védem a szellem
filosz-mosolyát!
*
nem merjük játék-
szernek vélni a világ
véres tárgyait…
*
Isten elillant -
belátta hogy bennünk sem
létezhet többé
*
hitetlenséggé
törik a HIT szenrjúba
préselés közben
*
már nincs Ithaka:
halott a hősköltemény -
csak csalunk s ölünk
*
te BELSŐ KÖLYÖK
fény-tiszta észt s érzelmet
ne hazudj nekem!
*
oka változik:
SEBEIM mutogatom -
szemeddel sót szórsz
*
homlokom mögött
van tövistelen rózsa -
szám szúróst rágcsál
*
derűs vigyorom
csak rejtett káromkodás
a SZIDANDÓRA
*
PÉNZHÁBORÚ dúl
ha éppen nem vérengzünk:
panasz is jajszó!

lét csórót gyötör -
PÉNZFOGYATKOZÁS: csorba
hold hasad fölénk
*
táv-kulcslyukon át
nézem egy rettentő nagy
terem fényárnyát
*
estilap-tejút
hold-helyihírekkel - már
mindent meguntam!...

VÍVÓDÁSOK

1.

kezem görcsöli
március kínja - rücskös
bőrkérgem feszül
*
vérontás földbe-
süppedt várfalát rovar
züm-züm zengeti
*
kényszerzubbony a
gépies világ: szabad
őrültet játszok
*
sas madár kezdte -
szárnylendülete vitt egy
mesetájon át
*
egyre robbanóbb
szavakkal telek - "szállnék"
rakétaívben
*
vad pártharc sziszeg:
gyíkagresszió hüllő-
agyú tusában…

2.

(SZÉCHENYI SZOBOR)

"honfi" érzelmet
parancsol bronz ráncával -
két reklám közé

(AZ ARKHIMÉDÉSZI PONTRÓL)

nem leltem: így jó -
kimozdított gonoszság
még gonoszabb lesz!

(HORATIUSHOZ)

egy rettentő Kort
szerettem - szép volt - téptem
szörnyű szirmokat…

(AZ APOKALIPSZIS LOVASAIRÓL)

a négy szörnyhuszárt
zárhatom versbe: trappjuk
döngeti mellem!

HÁROM HAIKU GONGZENÉRE

langyos széltenyér
becézi - fel nem oldja
jégvirágaim
*
csillagok s árnyak
vizsgálják orvosként a
görcsök gócait
*
múlt s jövő nyomaszt -
szenved bennem az ISTEN
nyög s nyel az ÁLLAT

HAIKU A HAIKURÓL

haikukényszer! -
nem kószálhat a kedvem:
villámfeszes út

gerincvelőből
lobbant fájdalomnyelv ez:
nincs félre beszéd

akkor is könnyebb
ha torkomból pusztába
ordíthat a düh!

szikla hátáról
kép törli a koszt: versbe
TISZTA hegy nőjön…

ÖT VILLANÁS

(Egy világpolgárra)

míg a belga csaj
nem "dobta": himnuszukra
flamand-feszes volt!...
*
csámcsogásszféra -
most falják föl a "disznók"
a lét értelmét
*
táj: bekötetlen
tépett zsoltároskönyv -
szél lapozgatja
*
etikus formák
bosszúja tört rám: kavics
hegy-völgy lomb üldöz

szín a fegyverük:
támadnak most a dolgok -
iszkol a közöny…

 

365 HAIKU SZENRJÚ ÉS TANKA

ELSŐ RÉSZ

FORDUL AZ ÉV

durranás/ dob/
röhögés/ visongás/ vad
szilveszteréjjel
*
másnapos arcok/
"Boldog Újévet!"/ örök
kezdésimádat!
*
újévi séta/
nap süt/ árnyékom földet
szemem eget néz
*
múlt-jelen-jövő
töpreng itt s múlik velem
újévreggelen
*
minden-mindegyig
vezet a szó: lemondás
öngúnyra lázad
*
letépett kígyók:
Biblia
Buddha
Tao
én
érzékiség!
*
Bach-zene/ össze-
dobban nyolcmilliárd
szívem e hangra!
*
verébkabátban
én is fáznék/ csipp-csiripp
kis borzas prolik!
*
kínzott SZERETET
keze melenget minden
élőt e percben…

KELETI MOTÍVUMOKRA

holdra mutató
ág-ujj vagyok?/ nem!: rigó-
füttyből pár akkord
*
karcsú lét álma:
vízben nádszálak lengnek:
tusrajz legyezőn
*
cseresznyevirág:
szétfúj a rohanástól
ziháló tüdő!
*
szemem már jól hall/
fülem olvasni kezd/
haiku kint-bent

ŐSZ

jávorfák bíbor
avara kérdést zörög/
válasz már sehol

EGY KORÁBBI
INKARNÁCIÓRÓL

zen vándor koldus:
fekete nindzsa csuhám
s nádkalapom volt

a
kettősséget
kihányni
szakét
nyeltem
(a rosszullétig!)

hó csillant: hívott
hogy megvilágosodjak
s szétosszam a Fényt

VALLOMÁS A FÖLDANYÁHOZ

Föld: csicseregnél
nyávognál bőgnél/ s torkod
géphangon hördül

vesztemig vallom:
egyetlen szerelmem vagy
- most - mikor ölnek

a szem kiszáradt/
nyelv sírja helyette a
könnyek könnyeit

JELEK

vízcsöpp is színház/
nincs unalmas kő s szirom/
bőröm nem határ!

fölkelő napban
betűzget búcsúszót is
az önkívület

egy folyam árad
bennem: születés s halál
partját feszítem

TAVASZI MEDITÁCIÓ

a Nap naponta
felmondja kezdet és vég
remek rigmusát

méhzsongás mögött
boldog bibék zümmögik
a Lét gyönyörét

HANGULAT

vidám kan kutya:
szerelemszag-SMS
villanyozta föl!

verébeposzok:
csi-ripp csipp-csi-ripp/ nem ők
én fáradok el
*
ott: úgy kirobban
rügyéből a bambusz!/ itt
szebb: lassúbb a lét

egy csiga bölcs lény/
mi KINT vagy BENT: hol vagyunk?
- a Seholsemben!
*
hegyeket köd fed:
most együtt érzem őket/
közéjük tűnök

ESTE

szárnyak
emléke
s eltűnő
kondenzcsík
csak
múlt
jelen
jövő

a lekapcsolt nap
után most lekattintom
a tejútlámpát

NOKTÜRN VAS-ZAJJAL

1.
hosszan eljátszik
a vonat zörejével
egy csillagcsapat
*
a szabadságot
száraz űrbe szorítja
sorsunk kígyója
*
lágy fény keresgél
szörnytettek alá tiport
jóság-roncsokat

hűs ragyogás/ a
hasztalan gyengédséget
gúnyolja/ fázom:

lágy tücsökzenét
töltenék a rézcsöndű
holdamforába
2.
selyem csillogás:
egy régi jó anyakéz
simogat benne

szabadon szállnék:
önzés szerelem s remény
kolonca nélkül
3.
csigavédelmet
árokégetés rágta
hamubetűvé
*
az orvtudomány
halált árul/ szelídség
csak holdfénymese!
4.
függőleges csend
s vízszintes panasz: kereszt
az önkínzáshoz

hány sorsot arcot
gyűrtem magamba/ mit ért?:
belém kövültek
*
hulló-levél hang:
siratóének/ csak a
szorongás hallja
*
borzong az öröm:
a halál lehelete
ma csillagfény-szél!

telihold-óra/
világ-én fényli át a
tájjal önmagát

MAI PEGAZUS

zabja gigabájt/
már csillagtérben trappol/
(gebén lötyögök)

világok közt fut/
de a BŰN aranyhegye
túl magas neki!
*
bolharúgás a
jel-patáé/ nem érzi
a Hatalom Szörny

A SZÓSZOBRÁSZATRA

a nyelv andezit/
szikrázik/ kop kop kop: a
lemondásba vágsz

a véső perel
"kozmikus zsákutcánkkal":
fullaszt a közöny

lefaragnánk már
teremtődő arcunkról
a majomvigyort!

FÖLESZMÉLÉS


(A tavasz tréfája)

lefagy az ész/ csak
klasszikus könyvként lehet
továbblapozni
*
jövőkételyre
gyerekzsivaj tör/
úgy hinnék neki!
*
egy lap világvég-
zörgését virágkeltő
eső mossa szét
*
köd fojt/ viruló
szirmot hó hűt/ de a
rigófütty fényt szór…
*
(Egy Szépséghez)

tenyérbeejtett
állú GOND eszmél/ s "föláll"
a szépségedtől
*
(Ősök hangján - korunkról)

"Ég atya" küldi
"Baj fejedelmet"/ mennybolt
s csont belereccsen…

RÉSZEG A PARTON

"én köpök legszebb
ívben a Nagy Kérdésre
amint kibukkan!…"

MÚLTAK MÚLTJA ÉS JÖVŐK JÖVŐJE

a Csöndből világ
robbant/ zajgott/ elégett/
üres Űr szorong
*
(A "Színpad a világ" toposzra)

tragikomikus
zaj: harc sírás röhögés/
deszkák mély csöndje…

EGY VETERÁNRA

háborúlobos
s fogságkínzott szeme még
színekre szomjas!

"RÓLA"

még nagyon gyötör/
könny sem mossa szét soha
vádoló arcát…

KIÁLTÁS A TAVASZBA

egy asszony haja
szűrte át kristályvízzé
e szennyes folyót!

KELLÉKTÁR

Történelem
Shop:
polcokon
isten
hérosz
bölcs tett
gyilkos gőg
*
dühöngve szidjuk
ki ránk sem bagózik: új
Vezérre várnánk?
*
sírgödör szélén
virulunk romlunk/ kábán?
röhögve?: mindegy!

A HERAKLEITOSZI ÉS PARMENIDÉSZI
VILÁGRÓL

a nyüzsgő évszak
tűntetést pénzes dölyföt
s nárciszt vág hozzám

szél sziszegi: "az
áradatban Berzsenyi-
versbe kapaszkodj!":

a szilajtáncú
mozgás megdermedt: feszül
a márványhullám

a kőkemény nyelv
kitörne önmagából:
ERKÖLCS fékezi!

NÉGYSZER HÁROM HAIKU

kínnal-gyönyörrel
festjük át s porba rántjuk
"Nagy Történetünk"
*
a csontrágó domb
földerül: gyerekcsapat
fényt zsivajog rá
*
haza: vén zokni/
ha bűzös s rongyosodik
jobbra cserélik
*
hokkum hallja már
a születő Gépisten
bölcs nevetését…

ÁPRILISIKU MÁJUSIKU

harmat: kék- türkiz-
rubint-szemszög: szín-álom
ing leng lebegtet

tollas kezemet
ágává fogadja egy
Tölgyfa Homérosz

rigó hagyta pár
haiku hűvös ágán
csönddé vált füttyét

virágos ágról
alkonyi napba hull egy
megfáradt madár
*
"megmerevedtél"
mondja száguldva fű-fa/
rohanva állok…

ZÖLD HIT

a lombzuhatag
régi gyerekdallal tör
homlokomon át

ŐSZI HANGULAT

vízszintesség vo-
natként ront ki magából/
s vas-merev csönd lesz

ritka tücsökkedv
reszel csillagot: ősök
sírdombján fénycsepp

hiányával hat
az összedőlt kelléktár:
így mond el mindent



TÉL

szobám kolostor-
cella/ lét zeng-zúg/ Benső
Bölcsemet hallom

influenzás Hold
szipog a láztól gőzös
ablak szögletén
*
töprengve lépek:
virágszirom-hó?/ kemény
kavicscsend ropog!

FAGYOS KÉPEK

rendhagyó vihar
rendezi át a várost:
szemét szanaszét

csak pár hópehely
hull de a szélvésztől mind
sebes lövedék
*
rosszul festett táj:
rongyos-fehér/ rőt fagylalt-
alkony színezi

HIDEG KÉRDÉS

jégben csikorgó
hársfák közt vacog - megint -
hideg Hiányod…
*
várost a gúnyos
Holddal felülről nézném/
de ő nem vacog

SZÜLŐFÖLDI TÉL

emlékező szél/
képzelt bringa visz múltig
behavazott tájban

ünnep énekel
s bőgnek a trágár nóták
e táj lemezén

most minden évszak
itt lengeti a szárnyát:
visz? vagy búcsúztat?

hó-falba fullad
pár csörömpölés/ csorba
holddá hűl a csend

HÁROM KUVIK-HAIKU
(KÉT OLVASATBAN)

túl sokat zabál(t)
a csaló SZABADSÁG: már
dagad(t) és vért hány(t)

a TESTVÉRISÉG
százmilliókat öl(t) meg
míg ráismer(t)ünk

EGYENLŐSÉGET
csak a CSONT(kaszás) osztja
AGY és HÚS helyett

A HOMO SAPIENSHEZ

Néró s Hitler vagy/
Frankenstein - s kicsit Krisztus/
gyötörsz - s elragadsz!

ÚJÉV

szilveszter dörgő
kedv volt: mit ünnepeltél?/
újév/ mért ásítsz?

óév az új is!/
szem és fül ujjong s borzad/
csont emlékezik
*
tegnap a magányt
elűzték/ árnyékomat
észre sem veszem…

KOR-HELY HAIKUK

törkölypálinka:
életörömkorty/ nyár ősz
lángol eremben

vörösbort loccsant
röptében szárnyas bolygónk
az ŰR fagyára

Li Po Holdjáig
zuhanok önmagamba
részeg-józanul!

EGY NAPOM

fénytelen folt leng
a tó tükrén: kelő Nap
ennyinek néz csak
*
tapintás éled:
kezemről évszázadok
kesztyűje foszlik

megsimogattam
fűt-fát élőt sírkövet:
markom merő görcs
*
borospalack-hegy:
kiittam s felhalmoztam/
szebb innen a Hold!

PANTEISZTIKUS VÁGY

Szikla Szerelmem
csikorgó csodákat rejt!/
csönd a ruhája…

ZAJ

végigkopognak
HIÁNYOD tűsarkai
telem jégkérgén!

SZERELEM

káosz-kor zaján
fűsimogató lépted
neszét hallom át

háttér hálója
foszlik: magamhoz húzlak
eszmélni vágyón

most villám fényli
felül a várost/ szélben
vesztem el arcom…

A MESE NYELVÉN

(TÜNDÉR ILONÁMHOZ)

fa égig érhet:
minden vasbocskort újra
elnyűnék Érted

én a vén vadóc
világfát másztam/ király?
nem: RABOD vagyok!

BÚCSÚSZÓ
(JAPÁN MOTÍVUMOKRA)

jade-szelence nyitva:
bőrön "temetővirág"
rögök íze a szájban

bennem zajong a
"sárga forrás országa"/
hang nélkül hallom
*
víz görgette kő:
Hegybe szédülök vissza/
s meghal az idő…

HITELES HŐSIESSÉG

(Egy régi magyar főúr mondta lovászának
a végzetes csata előtt):

csatold le fiam
a sarkantyút: ne tudjak
elmenekülni

KALEIDOSZKÓP


(Hozzá)

humor harmata
jó hogy itt tart te szita-
kötőkönnyű!

fejem fájó kő/
húsom lángra gyúlt szén/ egy
VÉGLET vall/ nevess…

ÉNEM ÉNJE GÚNYOL

"génjeid álmos-
könyvéből kínkeveset
si-la-bi-zál-tál!…"

NAGYKANIZSÁRÓL

haiku nélkül
aszfaltba vesznék: szóval
"gólyalábazok"

magánytól kong s csak
sörhöz bódít e város/
kínzó "otthon" ez…

HALLOMÁS

popsztárok motor-
ricsaján átzeng orkák
s orkánok dala!

LÁZ-ADÁS

ki kell nevetni
Benső Bolondom: ő
nagy NYOMORHÍVŐ
*
kételyt körmölök
hús rabjait szédítő
éden-plakátra

HAZÁMHOZ

önzés
sebzett/
csak JÓSÁG
gyógyíthat:
síp
dob
nádhegedű szól…

KŐNYELVEN

jó a sziklának/
nem szül nevel (s csalódik!):
kőtárs követi

gyöngédség sehol/
kedv gond könny: mind felszárad
poridőnk arcán

MULANDÓSÁG

1.
régi gyalogút/
porráváltak nyomában
új lábak járnak
*
madárijesztő/
régmúltból kiált: "van-még
vé-de-ni-va-ló!..."

rongy- s bot-katonák/
őszök kerti serege
semmibe marsolt

2.
emlékkavicsok
zsebemben/ ők zörgik túl
a Nihil zaját…

MÚZSA EGYKOR ÉS MA

Caedmonhoz angyal
tört be az istállóba:
"Verset írj, Büdös!"
*
város-istálló/
"Nehogy verset írj Caedmon,
focizz, az pénzt hoz!"

TAT TWAM ASZI

EZ fut gyűjt küzd s öl/
ANNAK egy szirom elég
hogy boldog legyen
*
EZ porban RÁ lel/
AZ nem lát istent: gyilkos
öngyilkos/ GÉP már!

A TRANSZCENDENSRŐL

tárgyakban tűnt el:
az önvesztésig messze
kerültünk TŐLE

mindenben Ő van/
mi önpusztítón közel
hajolunk HOZZÁ…

IMA HELYETT

bűnhődhetünk: a
névvé fosztott Istent sem
merjük imádni!

túl a fizikán
Ős Lét jóságát fényled
szép Nap/ köszönöm!

vedd hálám jó víz:
SZERETETBŐL ittam a
gyökereken át…

TENGER

ár-apály zúdul/
bolygónk kék szíve lüktet/
Hold a pacemaker

műhold-távolból
ömlő színek: habzik a
Bűn s Megújulás

sziklás part mered
szigorú hűvös-zölden
a nyüzsgő kékre

ó formabőség:
fodortól hullámhegyig
medred három sor
*
zenévé bőszült
vízben Bach sír és ujjong
veri az eget!

hangok hasítnak
az örvénylés szívéig:
ott örök a csend…

HEGYEN

andezit magány/
kőszikla-egyedüllét/
holdfénypillanat

minden heggyé vált/
szobám a magány csúcsa/
senki sincs benne!

KÖZHELY-GYALÁZÓ

búza sárgul/ de
nyers haszon méregszaga
szorítja torkom

pacsirtacsöndben
idegen kalászzene/
mélybe hallgatok…

EGY NAP HALLOMÁSAI

1.
a KÖTELESSÉG
rég felkötötte magát?/
nem üldöz többé?

a FELELŐSSÉG
pusztába nyög?/ vagy borsót
hány a falakra?
*
önhittségemet
letéptem/ most madzagon
húzom utánam…
2.
kérdezés metsz az
elgennyedt szorongásba/
jaj doktor Haiku!
*
öngyilkos lett pár
kérdés: már látni lehet
rossz mögött a Jót
*
Kung Fu-ce: nehéz
az út fejtől a szívig!/
ott téved(t)ünk el
3.
fölháborító
hogy csak felháborít a
felháborító!

ami szép volt a
rút vitrinjében köt ki/
semmi sincs helyén
*
májusi eső:
föllélegzés suhog rám
kérdésválaszul
4.
országom földje
szóhumusz/ az égboltja
kék zenevihar

megyém: trehányság/
városom: elvágyódás/
házam: vereség

szorongás s bánat
kitiltva/ hagyom a holdat
kertembe kúszni…
5.
egykor vers-táltost
itatott bennem Illés
zsuppszakáll-múltban

szőlőhegyről még
eb-marta részeg nóta
fut le falumba…
6.
sose kerüljünk
szembe a "belső éjjel"?
csalóknak higgyünk?

hogy látva lássak:
látható mögé nyitom
belső szememet

visszaperelném
haszontól a szép szót és
hormontól a kéjt!
7.
míg öljük egymást
szeretetre születik
pár mesealak

vén könyvbe tűnt a
szelídség: molynak mesél/
vak önzés üvölt
*
vesztig EGYÉN legyek s VADMAGYAR
külön világ/ digitálisan
bégethet a beetetett nyáj!
8.
sivár önzők és
unalomból-gonoszok
futószalagon!

ments meg farkas-had
gigabájt-foga elől
Amida Buddha!
9.
röhejes vagyok:
nem dermeszt meg a "Semmi":
szeretet röpít
10.
megölte magát/
jóságot sose tanult:
NEM ÉLT MÁSOKÉRT
11.
taszít egy korszak
szobra sírháza/ piac-
zaj kövüljön meg

templomi kripták:
márvány kényszerképzetek/
verejték ver ki…
12.
szag-közelből látsz
ebként s gyötör a tények
rövidlátása

ronda állatok
vagyunk (mind) felnagyító
ló-szemmel látva!
13.
cselszövés rablás
háború forradalom
vérfürdő kínzás…/
nem rémtettek láncsora
zenélt ISTENT a kőbe!

piramist raktunk/
majd katedrálist/ most már
rakétaívet…
14.
a szél igésít
a nyelvtant felforgatja/
összefúj/ szétszed

vihar lapozza
szemétbefúló létünk/
s még feldúltabb lesz
15.
ne "alkosd magad"?:
kedvükre formázzanak
a kifosztóid?

bűn ne érleljen
imát?/ farkassá váljon
ki bárány maradt?

tízmilliárd orr
szuszogja: "ragadj meg már
durva vezérkéz"
16.
pózolnék/ de a
hokkuból nem lóghat ki
nyújtott mozdulat!
17.
viszem a régi
elszáradt fűzfa sípot/
nem szól: "utánzom"!

ha van idill még:
irónia a szárnya/
röpít/ sárba ejt
18.
a hátgerincem
Rá emlékezik: futó
láng borzongása

világgá vált/ s most
gúnyol egy csillagmosoly
ha elcsüggedek

néha rám tekint
akivé átváltozott:
olyankor NYÁR van!...
19.
kristálymese szól
arról mi sohasem volt
s már nem is lehet

egy fehér ünnep
hull át a koponyámon
az időtlenbe…


NAP-LÓ

I.

NAP-LOVUNKRÓL

gebénk zihálva
vágtat pár milliárd év
üres űrén át
*
FÁK

égre
mutatnak:
csipkés
gótikus
tornyok
por
és
zaj
felett
*
BALESET ELŐTT

luxus-pár- s kocsi/
s kétszázas sebességű
halál fatörzse!...
*
PADCSERE A PARKBAN

hány csók- s szex-emlék
törik szét e paddal!/ s egy
csóró fagyott rá
*
UTCA

áruk rácsai/
sitt ez/ kirakat-börtön
szerint szabad vagy
*
ÍRSZ

kilősz minden szó-
golyót/ ész szív és végzet
még meg sem rebben!
*
HAIKU A HALÁLRÓL

összeharapott
száj nem rémről: a Csendről
szólna/ de hallgat
*
Nagy Semmink előtt
csúsztunk-másztunk: pár röhej
többet ért volna!
*
csönddé markolod
a végleteket/ a pont
önmagába tér
*
saját fogunkkal
rágjuk a sírba magunk/
mi mást tehetnénk?!
*
homokszemcsék közt
van egy Sosem Volt/ de azt
senki sem látja
*
fölijesztettem
egy pillét: benne szállok
a túlpartra át…

II.

a látó elvesz
a látottban: önkínzón
szétszórja magát
*
tükörcserepek
egymás tükrei: verssé
csillannak össze…

III.

derű: felhők s víz
súlyát nyögi/ nyirkosan
gyúl a tüzemen
*
hunyt szemmel szívok
zenéből illatmámort
… egy rózsakertben!
*
örömkellékek
szüntelen vásárán csak
zengőlégy vagyok
*
ha nem merik a
mézet borssal s ecettel
keverni: nem kell!
*
csak klikk kiált/ brancs
brekeg/ szekértáborok
nyikorognak itt
*
tévelygéseink
valahol felíródnak:
beleborzadok!…

AZ ŐSIGE KÖRÜL

1.
HAIKU-MÍTOSZ

unja az Őslét
végtelen voltát/ zengő
gyöngyszembe száll le
*
robbanó erők
tajtékzó csillagtűzén
humor ködfátyla
2.
LIBIDO

nevét mantrázom:
valami visszazeng ma/
testet ölt a szél
*
fülem a mellén
szívverését hallgatom
két tejút között
3.
POSZTMODERN ÖRDÖG

hipp-hopp-mutatvány:
kirántom ördögmásunk
a cilinderből
*
szemet szemért meg
bolygókínzás a tükrünk:
Lucifer néz ránk
*
úgy véltük "köd lett"
ezért van mindenütt Ő/
kint és bent dúl-fúl
*
Krampuszt levetnénk:
teher/ de te ŐRANGYAL
szörnyen hiányzol!...
4.
NYOMORHAIKU

szegénység sípján:
üres palackon csönd fúj
borelégiát…
5.
NEMZEDÉKEK - MA

permetszer szagú
apjával parfümszavú
fölénnyel beszél
*
anyja rögből nőtt
pirosló paradicsom/
lány Gödel-tétel…
6.
DUNÁNTÚL

virágporos szél
hányszor hasalt e lázas
nagymellű dombra!...
*
benső tájakat
még ma is fénycsipkézik
holt madárfüttyök
7.
KÖLYÖKKOR

hold kézközelben/
drámai tágasság még
nem vágott szembe
8.
NÉPDALRA - NÉPZENÉRE

gépelmém volna?/
szintetizátor fütyül
s rigónak hallom!
*
kunyhók korából
dal-háziszőttes: fénylik
benne a szellem
*
szétzüllött dallam
szó s tett/ sosem forr össze
koponyacsontként!
*
rímeket szikráz
sarkantyúin a dal/ döng
színpad sírdeszka!...
*
ezt hallgasd dúdold
s nem futsz ki önmagadból:
lelkedhez érsz el
*
vulkánt utánoz
kanálnyi puskapor-szó/
mámor a lángja
*
csók melengette/
érlelte ezer év/ dal:
sudár világfa!...
9.
BERZSENYI DÁNIEL

ömlő szóláva
sistereg/ nem kímél/
vallani kínoz
*
pár szókép szárnya
Elüzionba röptet
(mit keressek ott?)
*
kalászszínekkel
festi pannon tájunk/ s itt
repce zörög csak!
*
pár véglet villan/
honi határból gyorsan
oly messze ragad
*
gyávaságomhoz
hősképet vág/ s egy kézzel
ketten legyintünk
*
enyhely Caména
Karübdisz Tibur Zephir
virány dithyramb
peán verslábak tánca:
Benne vált égzengéssé!
*
oroszlántorka
madárcsicsergést hallat
aztán a föld reng
*
bármelyik korba
lendíthet varázscsizmát/
juj de mibe lép!
*
ideképzelem:
dúlja a reklámvárost/
korcsnép menekül
*
ósdi kellék már
aranykalász s vegyszert nem
látott lugas-zöld
*
kábítja magát
a SEBZETTSÉG: vacog a
szópáncél alatt
*
ifjan mímelt Ő
bölcs öreg partraszállást/
FORDÍTVA TESZEM!
10.
HAIKU-HARMATCSEPP

széles ködökből
sűrűsödtél össze (de
szikra-szerény vagy)

Buddha és Platón
magasságai egy kis
vízcseppbe rejtve!

harmathaiku
szállj föl: vidd gyarlóságunk
por és füst fölé!…

***

MÁSODIK RÉSZ

1.
SZER - ELEM
(Változó múzsákról és tusákról)

I.

sosem tudom meg
hogy ráztam volna le ha
beleszeretek!
*
széppé rajongtam
előbb - majd önáltatás
nélkül megnéztem…
*
összetört öröm
minden szilánkja körül
- már - sebzett vágy van
*
legnagyobb kincsem
a HIÁNYA: hevével
s fagyával ráz fel

II.

díszborítékban
küldök egy ősz vérétől
vörös levelet
*
szájnál mélyebbről:
a szuflámból szól HOZZÁ
ez a haiku
*
szülőföld lelkét
hozom most: régeltűnt szép
szavak - nevess ki!
*
gyöngyöző bor az
elragadtatásom - halld:
részeg palack szól!
*
talányos kacér
nevetés csalt lépre - ó
te… !
*
mindegy mit mondok
s mit válaszolsz: tavaszi
szél csak a szó már
*
abszurd költemény
a szobabelső - kint meg
popzene a kert!
*
a tér
abroncsát
szétfeszíti
a tettvágy -
majd
égbe törünk…

III.

olyan kedves hogy
ördögi tud lenni: Ő
így HATÁRTALAN
*
gonoszságai
fordított távcsövön át
elragadóak!...

2.
TAVASZI-NYÁRI HAIKU-NAPTÁR

TAVASZ

1.

kétely károgott -
varjak vitték el - remény
rebbenti szárnyát
*
boldog könnyekként
meleg eső tör ki és
semmibe suhog
*
gyerektopánka
fest sárral tavaszderűt -
borzong a szőnyeg
*
a kizöldült hegy
felé csak pár toppanás
e háromsoros
*
elmém ködszínpad -
arcokat képzelek rá:
köddé-mállókat
*
kankalinkor tör
csorba téglák csöndjére:
színes vágy a rom!
*
Széchenyi szobrán
jövőhit csillog ma? - ó
én tavaszbolond!
*
vadlúd-ék húz el -
könyvem vár - ma úgy tűnik
nem vonz a távol…
*
(Politika)

tavaszhozónkra
kígyót-békát kiált egy
kígyó-békahad!

zajduló harag:
szél szórja szét a szokványt
s szavamban sziszeg…

2.

az ész lelemény
rabja - de a szív napja
madárfüttyre kel!
*
jól összeolvad
temetői sírás nász-
kocsi-duda - így
porladni szállok alá
s jövőt virágzik ölem…

3.

egy megkondított
haiku: három harang-
hang rezdül Feléd

nem számít ki vagy
honnan s hová: egemen
pacsirtafütty légy!

harmatszürke kedv
figyelmed napjára vár:
rubint-láng lenne!

tavaszi tájként
zörgetem ablakodat
virágujjakkal

illatos ágat
küld hozzád képzeletem:
SMS helyett

izgága gyökér
a tőled mámoros kéz:
el nem ereszt már!

illatkönnyű szó
lebeg át hat érzéken
oda meg vissza
*
az izgalom már
rég kihűlt - ő sincs - mégis
valloMÁS e táj!...

4.

lepkenászhoz nem
kell pénz pompa csak egy rét
zümmögő ege
*
cseresznyevirág
s virághúsú nő… - aztán
csak gyümölcs s gyerek!...

5.

a Nagy Körforgás
elmondja létigéit:
virágszövegek
*
egy szál zsálya leng:
szellőtánc madárfüttyre -
s versmappába száll
*
lefordítható
szóra a szirombeszéd
rovarbetűkkel?
*
haikugyümölcs:
íz-csoda - de a magja
még mámorítóbb!
*
tavasz-részegen
altat egy virágos zug
borszagú bokra
*
április benéz
s anyám kortalan festett
mosolyán ámul!
*
egy hajléktalan
gyerekdalt dúdol s mocskos
szakálla fényt szór…
*
tonnák zúgnak el -
a lepkekönnyűségnek
jósolnék jövőt
*
hattyúk s vadludak
felett szuperszonikus
jelkép repül át -
jön a megbolondított
bolygó orkáni nyara!

6.

éj tükörtaván
szétrezeg összeáll a
hold aranyköre:

e fényben eggyé
ölelnék átváltozott
gyilkost és "szentet"!...

7.

a zöld őslétbe
mélyedek divat-űzőn -
nincs megnyugtatóbb!
*
csíz füttye zajnak
s nyűgnek tűnik a virág:
gond bénít butít
*
fonák birtoklás:
letépett rózsa s kézzel
meggyötört pille!
*
pletyka napi gond
csikorgó ízületek… -
virág? - kint reked!
*
már csak békakedv
s haiku-kerge hangom
majálisoz itt…
*
élő nem halna?
holt újjá nem születne? -
tavasz sem szűnne?!
*
agyonszeretjük
s eldobjuk: a május is
kukákban köt ki…

8.

átlagautós:
keres egy tiszta zugot
s szemétbe fojtja
*
nyers fékcsikorgás:
baleset! - jajszót hallok
múltból jövőből…

9.

egy-egy ponty szökken:
fénygejzír a tavon -
s tükörunalom
*
páraköltészet -
kavargó felhődráma -
záporepika:

esik - lemondás
s remény - egy részegségben
régi s új gyökér

felhőkből tükrök
hullnak: lomb nézi magát
hosszan és hiún

záportól béka-
örömóda nő - bele
fúl a gépzene

kitör medréből
a patak: "folyam lettem!" -
s ellepi a sár…
*
ázott virágok
szomorúsága holnap
szirommámor lesz

csóró zakóját
zápor mosta - cipője
lerúgta talpát!…

10.

bontatlan lakás -
festett szemek bámulják
a penészt s a port
*
roncs kerekes kút -
körül szántóföld - bedőlt
emlékek fájnak…

11.

árnyék simogat -
elmém száguld: bejárja
saját tereit
*
fűzárnyak rajza:
finom csipkelebegés
az időtlenben…

12.

szevasz és szia
között fél nap hallgatunk
s nézzük a hegyet
*
hatalmak hírét
virágóra takarja
s madárfütty-naptár
*
felfrissülhetnénk:
tikkasztó a bőség (még
"megszorítva" is!)
*
lovon gépkocsin
s űrhajón eljutottuk
magunkon túlra
*
barlanghűvösen
szívjuk az időntúlit -
nap-nem-látta perc…

13.

csalás csöndbe fúlt -
a megkínzott természet
sebláza a vers!

14.

telihold-teljes
és atomszenny-szellőjű
a posztmodern éj
*
hold nem csak "űrkomp"
s víz-mágnes: japán vers
illatoz benne!

tollas torokból
csillog elő a holdfény -
tükörvíz lebeg…

15.

bár sokan vannak:
minden lámpa magányos -
fény remetéi
*
fénykörök körül
bolond pillangók - bölcsebb:
félhomályt választ
*
lámpáktól távol
a tó túlpartján hűvös
ködváros épül
*
fürdök - a város
fényét most vízbe fojtom -
hullám-dal kint bent…

16.

szobor csöndjével
versenyzek - nyár zsivaja
lepattog rólunk
*
ponty csillan virág-
kórus ing lebeg - s repülőn
szöknek el innen!
*
világvég-jóslat
nyomaszt - hangyaboly nem tud
Nostradamusról…
*
most rovarszintre
szállt le a szó - mocorog
két göröngy között
*
mért örülök így?:
vihar után egy rigó
örömdalt trilláz!
*
virág- s madárhang
naptára múlásról szól -
hold cáfolja meg

holdfényes kertem
hol már? - fantomfák között
árnyék meditál

lassan rézfényhez
s esti békéhez hangol
a békakórus

17.

SZENTJÁNOSBOGÁR
pillanatfénye csillog:
múltból? - jövőből?

felvillan itt-ott
a hidegfényű érosz -
(fényszórók törlik!)

jánosbogarak
apró fénycseppjétől is
földereng a lomb

gyöngéd tűzbogár
haiku-lámpás: ÚJ MÁS
FÖLD s EMBER felé…

18.

csak ámokfutó
ifjút tud elképzelni
az autóshop:

kereszt s koszorú
az út mellett - áldás rád
SZENT EXTRAPROFIT!...

19.

dühített volna
pár légy - volt rovarirtóm -
szétfújt egy hokkut!
*
ha volna bolha
s tetű: öngúny nem elvont
témán röhögne
*
penész nem kérdi
ízes vagy sem: minden sajt
fogára való

20.

ebnek szavaltam:
a nagy költőket unta -
csasztuskán csaholt…

21.

kakukk-kiáltás
körül a csönd rezgeti
feszültségkörét
*
szó szégyenkezik:
szárnyakból dörzsölt zenét
visszhangzik a völgy
*
egy tücsöktenort
taposnék el a réten -
lépni sem merek!
*
fülemülék közt
egy fűzfapoéta sincs:
mesterdalnokok!
*
szívenütő hang -
vinném a sarkcsillagig -
nincs hová tegyem!...

22.

zöld percek órák -
profitbűz messze - hallgat
a reklámszirén
*
egyszerre nézném
minden kor szemével a
múlni születőt
*
nagy porréteg fedi
az ártatlanságot - hány
szóhegy fedte el?
*
méhzsongás kábít -
ó nyüzsgő ifjúságom! -
hová tűnt a méz?!

23.

madárszerelem
csöndöt hagyott - tücsökvágy
létráz a holdig…


 

 

CSAVAROGNI

Csavarognál időtlen
szakáll-ifjan. "Nyárspolgárt"
cikiznéd szóval-szőrrel.

Morrisonnál is bátrabb
lennél halálközelben. S
Dylannél dühösebben

vernéd ki tévút-hisztid!
Villon s Viszockij térne
vissza az országútra

büdös farmerodban. Majd
Ginsbergként "mindent tudva"
lázadó őrült lennél.

Ám úgy hallgatnának rád:
senki sem sztárolna és
kutya sem adna díjat:

csak semmi "egó-hisztit"! -
Szabad légy. Célért barmolj.
S rúgjon torkon a halál...

 

FÁK RÜCSÖK-SZOBRAI, RELIEFJEI
(Z. Soós István emlékezetére)

Egy tölgyből dereng
ismerős ránccal-folttal
az alvó Mama.

Árnyba sugár döf:
farücsök-Bacchust láthatsz. -
Részegebb mint te?...

"Te vagy Miska kos?!":
hempergő állat képe,
levél pöndörül.

Szatírszarv csonkja
vigyorog kéregfején:
tölggyé vált a Nagy Pán!...

**

Keserű rücskök:
gyötrelem telje képed. -
Fából meredsz ki...

 

HAZAI NYÁR

I.
(NYÁRI REGGEL)

Pro.

Városnyi sötét.
Egy rigóhang világít:
őskor visszfénye.

Ébredsz s kábító
zenét zúdítsz agyadra -
mert többre vágynál...

 

Contra.

a.
Torony-tömbök s kis
csúcsos házak ébresztő
fényben. A zaj

áttűnik. Benne
minden régi madárfütty -
s ezüstre festi...


b.
Cinikus vigyor
a kerti törpén. Ő már
hülyén született.

Kertes ház. Rózsák
illata füsttel vív most
szép vereségért...

 

II.
(A VÁROS)

Ablak. Idegen
arcú nyárra s kínai
boltokra látni.

Cégek zászlóin
szél bőgőzi: "Az élet
Fogyasztás s Üzlet…"

"Szépet" látsz. - S benső
posztmodern ördög röhög
Jobbik Feledre!

...Gyötrelem-felhőt
cipelhetsz naptól-izzó
rózsák vágya közt!...

Diderget a nyár:
kivert évtizedeid
mennyire fáznak!…

 

III.
Ó itt is öltek! -
Millió levél-ideg
vagy. Velük szorongsz…

**

Hogy tudsz nevetni
bakancsos szörny? Talpadon
rovarok vére!…

 


MODERN HAIKUK,
RÉGI MAGYAR KÖZMONDÁSOKRA

(Politikus)

Csak sánta kutya.
Utoléred. Nem nagy kunszt!
De halálra mar.

Látni hogy kamu.
Igazmondás pózában
s rongyában feszeng.

**

Ilyesmit csak bolond bőg
vagy gyerek visít. - Mégis
IGAZAT bömbölj, Flúgos…

**

(Nem buknak le)

Kevés hal akad
horogra. Pedig lopnak.
Horgunk is csalás!

Hazugság-mester
mind. Tehát mind lop. -
S mind oly sikeres.

**

Markodba nézel:
a tanulság aprópénz.
Egy fröccsre se jó…

Igazság sehol: el is
veszett a világ. - Nézed
ami a helyébe nő…

**

(Dióverés)

Nagy asszonyi fa.
Kifosztva gazdagodik.
Maga az idő.

Minden gyermekét
a leverésig őrzi.
Szenved - mert anya.

Kemény igazság
csattog-kopog az őszben. -
Közmondás e zaj...

 

KÜZDELEM A "FAL" ELLEN

("Bedrinkelve")

Értelem-sivár
szavaktól szinte zörgünk. -
Beszéljen a bor!...

("Alfásan")

Minden lében hagy!
Fuldokolsz önmagadban. -
Szalmaszál a drog.

(Cigifüstben)

Füsttel lebegsz át
a Fal résén. Bár tudod:
halálból slukkolsz.

(Tánc)

Nagy rést rúgni a
konok Falba! - Süssön ránk
mámorként a Fény...

 

HANG-SZÍN VALLOMÁS

a.
Sárkánytarajon
vérződik markod. - Ó hát
szeret valaki?

Semmibe vívő
út, melyen Téged tagad
egy talpalat is...


b.
A téboly mocskát
akácszirmokkal mosnám. -
Szörnykor kente rám...


c.
Zenei hangok
rajzanak körül? Színek
hálóba fognak?

...Ej, mit kizengek
s maszatolok nem Te vagy! -
Csak az Út feléd...

 

GROTIK - KÉKBEN-ZÖLDBEN

Az emlékezet
húrjaiból szaggatsz most
hol-nem-volt gyönyört.

Mikor hallod már,
hogy vonó nélkül zeng-zúg
öreg hegedűd?...

*

Tövig korhadt fa.
Őrzi a nádirigók
füttyös idejét.

Összetört hangszer.
De túlmutat gyötrelmes
léted roncsain…

 

APOKALIPSZIS UTÁN

Nyüzsgő világot
kövület tagad s kőre
perzselt negatív.

Minden elpusztult.
Hold lóg cérnaszálon, mert
üres az égbolt.

Egy tréfamester
megmaradt. Dühből teremt
Torz Kreatúrát…

 

HAZUDJ CSAK NYÁRVÉG…

Kába célokért
a fosszilis rohanás
éj s nap dübörög. -

De fák közt színpad
ragyog. S lejtnek a pille-
balerinák még.

Hazudj csak nyárvég:
szellős fehér röptökké
finomul a lét…

 

SZIMBOLIKUS KÉS

Galamb késen áll.
Avítt angyalszárny kés lett.
Álmod sebző kés.

Zöld késként fű nő.
Madárka késen fészkel.
Rózsában kés van.

Késsel simogat
báránykát a szent is. - Ez
késre-szánt világ.

Napba döfött kés
fekete árnyékot vet.
Hány eónosat?!

**

Csak a kés sikolt.
vadul röhög a gyilkos,
hogy meg ne hallja...

Szánnád ki vért sír
kiszúrt szeméből. De nézd:
kezében kés van.

**

Tükörbe kés szúr.
Lámpát kés vágja ketté.
Kés a sötétség.

Kés. Kenyeret metsz.
Kés. A szívet szúrja át.
Kés. Gaiát szeli...

**

A kés kenyérhez
békül. Kés késbe döf. A
kés homályt hasít.

Utópikus kés
világot szelidít majd. -
Síron innenit?!...

**

Világ bolondja:
késélen táncol a Szó.
Ezért csupa seb...

 

MADARAM

Zöld fáid szárnyra keltek:
szállsz házrengeteg felett
nyugtalan erdőember.

Nem madár repül.
Talán a szabadság ez,
erdőnyi szélből.

**

S most hegy-madár vagy:
bénán zuhannak alá
szikla-tollaid…

 

TORZ-MÍTOSZ

Pörög a világ-alma.
Ezen kukacoskodunk. -
S szétrágjuk amin lakunk.

 

LÍRA

Állítsd be jól itt.
Facsard meg ott. Élezd ki
amott. - Tompa vagy

Isten Szavára,
amit csillagból, kőből,
csontodból kiált!…

 

RYOKAN - MA

Fűkunyhóban is
vonít Benső Csikaszod.
Hold tömje torkát!

Szájában Fény s Árny. -
Hördül s szűköl, bár a hang
sejthető csupán.

Nem is farkas az:
csak Árnyékod . Vacogtat.
Fáj hogy szelíd vagy?!…

 

VADMODERN VILÁG- VADMODERNÜL

(BÖRÖCZ ANDRÁS SZOBRAIRA)

Felakasztottak lengő
dob-szobrai. - Torz múltról
kántálj űrkori sámán.


(GYEREKJÁTÉK)

Elemes Jézus:
kis tízparancsolat-gép.
Vallás-paródia.


(BETONEMBER)

Betonfészekben
lakik a betonember. -
Jól döngölt agyú!...


(EGY JÓZSEF ATTILA IDÉZETRE -
MAGYARORSZÁG, 2004)

Csórók, kóválygó fejjel ................állunk a gyémánthegyen.
Zsebünkben kavics csörög…


(APA ÉS FIA)

Csak most hisz benne apja:
két fejjel nagyobb nála.
És hárommal okosabb.

"Egy nagyobb göröngy mögött
nem látszom - de a fiam
ülve nyalja a holdat!..."


(EGY IFJÚRA)

Old-schoolos cuccban feszít
egy trendin retró benga. -
Menő - hisz kisváros ez!


(NYÁRESTI "IDILL")

A tér padján deltoid
fazon csőröz (vadul!) egy
dögös plázacicával...


(POPMŰVÉSZKEDÉS)

Vonításra is
taps felel. Két dalgyilkos
karaokézik...


(REKLÁMHŐS)

Sziklákat görgess.
Ő reklámozott röggel messzibb dübörög...


(BÁDOGLAVINA)

Reklám-menedzsment
torz álma: fut gázol a
bádogfolyam. - Lám,

rohan a nép, mert
valahol így akarták. -
Ki kérdi miért?...


(PÖFFESZKEDŐK)

Irdatlan gőg
a kidülledt betonban.
Ragyogás-pótlék.

Üresség - itt - oly nagy hogy
kívül kell - dög-gazdagon -
halmozni színt és formát...


(SZÓRAKOZUNK)

Ricsaj is elég? -
Kocsmai paláver bőg
a hakni-esten.

S hogy megtapsolják!
Tetszik az ócska blődli. -
Nagy Ég, ez a "NÉP"?!...

 

SZÜLŐFÖLDI EXTÁZIS

I.
Most nem futhatsz el.
Nem kapkodhat a szem s fül.
Minden kép fontos.

Csak annyi időt,
hogy jól kinézz magadból.
Régi tükör-táj...

II.
Újjászületés
földje. Szédületet szít
minden rögével.

Égbolt-koponya
s föld-talp is szűkös! Teret
tágít a szellem.

Feszül múlt-képek
harmatcseppjében ezer
énnel a Kaland...

 

KÖD

A titoktalan
táj sejtelmekbe bújt. Hej,
félálomi fák!

Semmibe futó
úton mese-szeptember
hajnala. Rejt. Old.

Véres képsorok
síródnak hűvös cseppé -
zűrzavaron át...

 

HÓDOLAT A HAIKUNAK

Eposz-nagy mini-vers.
Benne a ki nem mondott. -
Zajdul irdatlan csöndje…

 

CHAGALLiáDA

I
Egy imaházból
féltemplomnyi fej bámul.
A nagybácsi meg

egekig nő s úgy
hegedül egy háztetőn:
a Kozmosz megáll

egy képnyi percre
s vele muzsikál! - Mester,
muzsikus bratyóm

nekem is volt! Ma
a Sziriuszon cincog
víg "pesti nótát".

Nagyim meg oly nagy:
a templom dombnyi ima-
könyvében kép csak…

II.
Ember állat és
óra kalimpál. Repül
a romlott világ.


Hajnalt rikkantó
kakast láng falja föl. S az
égbolton úszva

koldus menekül. -
Nincs irgalom! Sebzett
HERING az élet!...

 

SÁRKÁNYKOR
(KÖZELEDÉS A HIVATAL(NOK)HOZ)

Az úton nem a
gép: az Ő nagy, mitikus
gigája dörgött.

Az ősz-véget is
ő marta kopárrá. - S Ő
vár tág torokkal:

sokfejű sárkány!
Udvariasan sziszeg,
hogy föl ne ismerd…

 

HÁROM HOKKU-KIÁLTÁS

I
Hol van a türkiz?
Mibe hemperegjen az
önkívület-vágy?!

II
Unja az "átváltozást"
vízszerű éned: gúnyként
forog a Körforgásban.

III.
Hokkuba hányta fényét
s mocskát a tenger: zűrös
cseppbe így zuhansz te is…

 

AZ EMBER SZÁRMAZÁSA
(Kötetlen haikuk)

...................................................(SWIFT ÉS JEFFERS emlékére)

I.
Egyik horda szikár, szőrmók, görbe harcosai, dühtől eltorzultan
verték agyon a másik csoport küzdő hímjeit.
A nőket és gyerekeket (néha) meghagyták,

hol rabnak, hol élő húskészletnek.
Persze, az is előfordult, hogy némi beavató hókusz-pókusz után
a győztes horda tagjai lehettek.

Ilyen (is) az ember.
Lényegében vadállat maradt.
Ám egy ilyen torzlény, milyen fenséges mesékkel csapja be magát...

Pszükhé mellszobrán semmi dorong, vér, üvöltés, jehu-borzalom!
Álom itatja még a mítoszból jött, lélek-finom, Nagy Lényt.
Virágként nyílik ki márványrózsa-szája.

Undok, savas, kannibáli nyála sem csorog.
Íme az ember, ki fenségessé hazudta magát.
Mocskos öncsalás ez, vagy - valamiképp - mégis, konok igazmondás?

Mert ilyen is lehet - majd! - a Homo. -
Az is mindegy, hogy múltnak hiszi majd jövőjét,
amit most Gaia-gyilkos szörnyként fenyeget…


II.
Hajnal előtti
szorongás zűrzavara. -
Sosem lesz reggel?!...

Vagy torz jövendő
hajnalodik ránk. S nem lesz
sem bent sem kint KIÚT?!...

 

VÉNASSZONYOK

Talpig sötétlő
levendula-, rozmaring-,
s vénség-szag áradt.

Temetőillat! -
Szántad és megcsodáltad
a túlérett bájt.

…De odatottyant egy
kikent, parfümbe-szédült
kriptaszökevény!…

 

ISZÁKOS PERCEK

I.
Duzzadó csípőt
simított az agyagba
az a fazekas!

Kettős mámor a
korsóban: nőidomban
tűzbor - élni jó!...


II.
Ékes madaram!
Hajnal mintázza tollad.
Minden röptre kész.

Ami földre húz
repülő lángba vesszen:
borszínű a fény...

 

FAL II.

Ezer kilométernyi iromány van
kiragasztva egy időfolyosó
bordáira. Minden szöveg

arról fecseg, hogy vigyázz, kissé odébb már
a FAL következik. S hogy nem tanácsos
sem fejjel, sem gépies irammal

nekirohanni. - Minden irkafirkát
ezerszer elolvasunk. Vannak fal-szakértő
tanárok, szónokok, bürokraták, - sőt még bölcsek is.

Mind úgy prédikál, ahogy érdekének, szemszögének
éppen megfelel. (Csúnyán eltorzítva).
Ám éppen azért sapiens az ember,

hogy minden bölcs és ostoba tanácsért
lelkesedni tudjon. Szóban. Majd fejjel, vagy gépirammal
a Falnak rohan. -- S az a roncs, aki megmarad belőle

a tanulságot az időfolyosó bordáira írja.
Például: "Európa, vigyázz!", meg efféléket. -
Hát itt a szöveg, meg a tökfejek. S nő a gépiram...

 

START

Vidám rigó a
gyerekkor ágán. - Jaj ha
szűnik a füttye!

Szemedben létra.
Az emlék csillagához
támaszd. - S "égbe fel!"...

 

TÉLI REGGEL

I.
Legalább vidám
a tél rémtette: csontfagy,
s csupa csupa fény.


II.
Ó hóhazugság!
Jótett s rémtett szobra most
hideg hóidom...

 

FALUSI NYÁR

I.
Kiskert egy vén ház előtt.
Arany rózsatűz érlel
értelmes csöndű halált.

Véget nem ér a napszak.
Rigóezüst az alkony.
Hársfákon méhek zsongnak…


II.
Légy vagy? Ellakomáznál
morzsányi szülőföldön? -
Rég ecet-ízű már az is!…

 

HÁROM MAGÁNY MODELLJE

("Leletként")

Ősember-csont, vacogok.
Sárkánykövületek közé
fordít a megvadult föld…

**

(Városi magány)

A park kín-üres.
Fémrideg most fű-fa.
Nem vagy pillangó!

**

(Kozmonauták)

…Elszakadt lények…
Ezer fényévnyi tér fáj.
Öten szorongunk.

 

HOLD-IMÁDAT?!...

Egy bázis-Holdért
sziklacsúcsra bűvölt fa
lennél Múlt Rabja?!

**

Meghódítani,
átgyúrni! Nem tisztelni
holdat, hegyet, gént,

halált: mértéket
rombol, száguld a Homo.-
A régmúlt nyelvén hogy bírnád követni?!…

**

 

NYOLC SZABAD HOKKU

1.
Egy géppel és géproncsokkal fulladásig zsúfolt udvart bámulok. -
Sok nagy, fénylázas tenyeredet ég felé tárod,
te velőmből sarjadt, (véletlenül megkímélt), vad, természetes Bodza…

2.
A Pitypangnak mennyi köze van a Naphoz!… Szinte szerelmesek egymásba,
túl a méreten s arányon. - Most neked is bele kéne szeretned a fürge Fényhozóba.
Próbálj tettetni (valamilyen avult-örök) Ekhnáton-i vágyat, - s felejtsd az UV-veszélyt…

3.
A bölcs elvásás nagymestere ez a két, bütykeimhez ráncosúlt cipő.
Mennyi éles kövű, sáros, meg avarpuha útra emlékeznek a kopásai és repedései!
Agytekervényeimmé íródott tájak, tettek, mulasztások és kudarcok - most - hogy irigylik őket…

4.
A fák EU-ellenesek. Tagadnak minden migrációt, vad földönfutást. S a rigók is
csak egy-két kertnyi haza körül fütyülnek himnuszt, szózatot, talpra-rigót.
Lám, elkeserítően furcsákat érzel, ha a rohanás gépét s a gépiramot egy percre otthagyod…

5.
Legalább verébnek látnán magamat!
Milyen közösség-meleg a csipp-csirippre csippcsiripp, egy borzas tollú ágon!
S milyen rossz embernek lenni, szél-űzötten, a magány-teli, esteledő parkban!…

6.
Párizs katakombáiban, vagy a rozmaring szagú, falusi temetőkben
egyforma, halálos szabadságot vigyorog, (ha nem is látod), a sok millió, üres koponya.
A nyüzsgő Élet megsebzett jövőjéért (énen-túli) aggódás szorong a lüktető velőkben!…

7.
Olykor meg-meg nyugtat valami heves, őszinte érzés. Szavakká válna szívesen,
de nem akarja, hogy (hasztalanul) mardossa majd, vagy vádolja magát. Marad az érzés
s gondolat között, mint telített csönd, belenyugvás, sőt - néha - még újjászületés is…

8.
Előfordul, hogy - olykor - úgy érzed, most Lao-ce, Buddha, vagy Szent Ferenc szólhatna előled. Ilyenkor
hova tűnik az etológia? Darwin, Pavlov, Desmod Morris szavai sárkányhangok, kutya-acsargások. S félre a becketti, apokaliptikus bohócröhögést is. Itt van végre a várva várt Godot.! Szívedben simogatod…

 

HOKKU-ROBBANÁS

I.
a.
Világ-robbanáson,
csillagok, létek porán
kavargott át e hokku…

b.
Túl nagy világ-csepp:
magába szív, eggyé nyel
minden ősigét.

Cseppnyi, de TENGER:
akkora békét s vihart
tud s mer játszani!

c.
Ami elsüllyedt
létét perli a nyelvben:
magyarul beszélsz…

Torzlét, torztudat:
elveszítsz minden"választ":
csak kérdezni tudsz…

d.
Egy Lény ősképe. Álom.
Volna bár! - s nemléte VAN.
Élőnél élőbb HIÁNY…


II.
(Történelmünkből)

A "kulák"-padlást (egykor)
jól söpörte Lopkovicz
elvtárs: az unokája

miniszter s milliárdos.
A kuláké csöves. - S most
ki ünnepli a NOSZF-ot?...


III.
(Magamról - is)

Orkánt káromkodsz?
- Ez csak pótvihar. Dühöngsz
egy csöbör vízben.

Vársz a szavakra.
Hogy kavarog a köd-múlt!
Mindjárt lecseppen.

Semmi vizébe
csobbanó csepp. - A NETen
tűnő rezzenés…


IV.
(Megint, mint előbb…)

"Ultramodern kor
s kőkori agy?!" - sziszegted.
S homlokkal verted

a rácsot (ha volt,
ha nem). - De most nehezebb:
épeszűt játszol.

Már idomulsz a rácshoz.
Ha lehet szétfeszíted.
S nem rémlátod ha nincs rács…

Magára tör a kétely.
Öngúny is maszkot cserél
e józan őrülethez.


V.
(Egy barátra)

Irigyled: míg ő
csupa izzó részlet, te
fagyos egész vagy…

Szánod: széthulló
kaleidoszkóp-lény ő -
kőtömböd mellett…


VI.
(Korunk válsága)

Szülessen meg a
hitetlen hála: hogy még
rémkor a rémkor!

Szörnyek maradnánk
makulátlan kézzel. - Most
vért vérrel mosdunk…

Mosolyt mímelünk: Buddha-
maszk, késsel metszett arcon.
Nem ismert jövőt ígér…

 

MEGVÁLTÓK

Szörnyeteg ösztöneinket,
meg a vér és vas irgalmat-nem-ismerve íródó történelmét
szelíd jósággal zabolázták volna.

(Az ilyesmi - persze - sosem sikerült!)
"Meg vagyunk váltva" -
mondták az Írás szajkószájú, hazug papjai.

"Megválthatatlan,
hisz nagyobb részben (eltorzultan) vadállati még
a homo sapiens!"

- kiabálnak,
kik a Szellemi Spirális időhegyéről,
hitehagyottan bámulnak alá,

és könnyhullatva, vagy részvét nélkül,
netán kárörvendő, cinikus vigyorral
veszik szemügyre önmagukat és sorstársaikat. -

Az egyik Áldozat-szelíd,
még az egymást faló ősgyíkokat is
"megváltotta" volna!:

Hegyeket-lebegtető, szép, ködös beszéde
a mezozoikumba is vissza tudott szállni. -
De minek?:

Ott csak az Ártatlan Hús otromba, jó szörnyei éltek:
az Isten-Semmi sziszegő, agyaras-karmos
undok angyalkái…

 

SÜLLYEDŐBEN

Minden üzlet
flottul sikerült.
Önfeledten ugrálva-ordítozva

adtak-vettek
Hold-hegyeket, marsi jégmezőt,
új próféciákat és isteneket,

és műanyagban tiszta levegőt -
a süllyedő hajón.
Minden szerelem

akkorára nőtt,
hogy (majdnem) szétvetette
a párok életét.

Boldogságtól ragyogtak és
illatoztak ők
(Mint mindig a férfiak s a nők!).

A süllyedő hajón
önpusztítva rondálkodtak
a Vad Szépművesek,

meg a halálkomolyan bohóckodó,
neve-nagy Clown Bölcsek.
Minden dilemmát szétszedtek-összeraktak,

majd kínjukban, zavarukban
csak röhögni bírtak. -
S mégis: újat, szebbet, jobbat akarón:

MEGVILÁGOSULT PUBLIKUMBÓL
robbant ki
a taps.

…Míg - egyre gyorsabban -
süllyedt
a hajó!…

 

DICSŐ VEZETŐINK

I.
(Cikluskezdet. - Egy miniszterről)

Tapasztalt világjáró.
Dalában keresgélte
a Lámát - s hátára ült.

Földművelési tárcát
kapott. Most hóba vettet
- hasznunkra! - "téli búzát"…

 

"REINKARNÁCIÓ"

I.
Shakespeare CD-árus itt.
Nagy érzés hiteltelen.
Goethe bróker; egy nyüzsgő

tőzsdén lót-fut. Pénz, pénz a nagyság!
Virágteát árul maniért
Monet. - Szépség sehol a startnál…

 

KEGYETLEN HOKKUK

1. (Lacrimae rerum)

Ne szelíd elvásásban -
vízárban, földcsuszamlásban
nézd a "tárgyak könnyeit"!

2. (Büntet a Föld)

Az erdőket felfalta a rákossebként szétdagadó
ember-robbanat. - Most árvíz fojtja, csúszó föld temeti be a burjánt.
Nem emberfejjel töpreng, haboz, de kegyetlenül büntet a megsebzett Gaia!...

3. (Fejlődés)

Az óriás óriás; a törpe törpe.
A törpe óriás; az óriás törpe.
Sem óriás, sem törpe!...

 

ŐSZ 2004

I.
Elvarjasodott
kopárság. Károgó park.
Csontfájásig ősz…

 

ŐSZI MAGÁNY

Mindent elhagytál.
Minden elhagyott. Az ősz
vidáman rádszól:

hörbölni hív. S már
kozmikus jövő csillog
vérszínen át.

Eónt hörpintesz:
milliárd éves vágyat -
míg tájként szorongsz...

 

ŐSZI SÉTA EGY TELJES IDŐBEN

erdőcsonk - szélben
varjúpettyes földek közt
caplat egy sárút

ősök vázait
tulokfej őrzi - szolgák
maradtunk papi

erre még nem fut
autobahn - nációk
csontcsöndje áthat

 

ŐSZI ZENE

rozsdás lomb pottyant
kövér gesztenyét - kip-kop
kerek a ritmus

egy oroszlánszáj
leng táncol szélzenére -
csöpp balerina

leghűbb a csirip -
veréb-hazafi borzong
de földjén marad

 

MA IS „ÁLMODIK A NYOMOR"

utaznék tán Mauritiusba - nem sajnálva egy évi jövedelmet?
közelről hallhatnám - míg felváltva fetrengnék két ágyban egymás után -
hogyan rágja habjait a tenger meg milyen ott a soknyelvű ricsaj

svédasztalos reggelim-vacsorám volna óborral juhé
most utcai padon nyámmogok száraz kiflit kukacos almával
de a Seychelle-szigetek sem volna ám büntetés bűneimért

vágyaim netovábbja - potom felárral - egy tengerre kukucskáló ablak
vagy ha ott buliznék tobzódó turistaként fizetett egy szotykával -
mormogom büdös rongyaimba míg készül e hokku

 

NAGY HOKKU CIKLUS - SOKFÉLÉRŐL

HÁROM SZOMORÚ HOKKU

(égre nézel)

vad erőszakos
káli juga dallam
repülő süvít


(evolúció)

fogak karmok s kannibál
ész rémtettei - milyen
szörnyűket álmodsz Gaia!


(rongy)

egy női hangon
sikoltó szinekdoché -
rá nem taposnál

 

ŐSZ 2004 - II.

tonnás nyugalom
a sárgulásban - halál
szélcsöndje szép ősz

távolban tornádózik
sebzett Gaiánk messzi dúl
vérengző tömegtéboly

itt csupán egy-két
megfojtás agyonverés
ebkínzás vonít Űrbe

itt félszelíd a jehu
meditálsz aranylomb vagy
halál szélcsöndje szép ősz

 

ÚJGAZDAG

vihogva cseveg
az üvegfal mögött - kint
lót-fut a nyomor

komfort-kagylóban
a szokás tüzén sült-főtt
ilyen boldoggá

lelkifurdalás? az őt
kerüli - Homo Lupus
s szép luxus-cucc a szőre

 

KÉT HOKKU A GYEREK RÍMSZÓRA

tényekkel gyötröd önkínzó elveket uszítsz rá gúnnyal fékezed
ám bele-bele majszol a zöldalma tájba vattacukor-égbe s szétmaszatolja képén
a létezés tünékeny édességét egy benned élő torkos kisgyerek -

elő-elő húzod nagyzolón komolykodva unt szóképeid egy gyűrött-kopott
csupa-kosz kalapból - már-már fölujjongna benned a gyerek
szégyenkezve takarod el torzonborz szakállad - a fülig maszkos nézőtér nevet

 

NYÁRI SPLEEN (ELLEN)

unja szüntelen
változó éned is a víz
habzó közhelyét

untat a pálmák
nőies lomhasága
s a homokon sült

városnyi ember -
időtlen idők óta
vársz Valamire

 

MÁRAI SÁNDOR TÜKRÉBEN

lehetnél ULYSSESI VÁNDOR tegnap még felfedező
ma minden jótól eldugult turista holnap meg
csillagközi út hajósa egy vissza sem térő

haj a JÉZUSI ALÁZAT százszor nehezebb volna ilyennek
élni szenvedni halni másokért sosem tudnál akkorára nőni
egyetlen én láthatárát zsugorítja köréd a kő- és NET-kori önzés

hát a minden ellen lázadni merő határt határra romboló
-telen -talanra éhező FAUSTI EMBER? - igen (kicsit) olyan vagy
de ADÓALANY? az mégsem lehetnél - vagyonod két rossz cipő

 

SZÜLŐFÖLDI ÓRÁK II.

mi a múlt ízével-tűzével újra megkínálhat kapjam vissza
(egy percre) poros utcánk víg mesékbe kanyargó nagyságát
felhők közé nyúljon a száradó nyárfa a kődobásnyi csöpp templomtorony

legyen három tonnás a harang sántítása
táguljon folyammá a hinárba-sásba fulladt árok heggyé szökkenjen
a gyereklátta kőszent - mert egyre többször BELÜL hazajárok

 

TÓPARTI TÖPRENGÉS

milyen lélekvallatón
brekeg a láp: égerfák
között holdas hínártó

önirónia neked
a békatrubadúrok
reszkető baritonja?

csönd-perc - vízipók tánctól
egymást-faló vízgyűrűk
rezdülnek holdzenére

 

REINKARNÁCIÓ II.

férfi- és nőkövület (túl szépen) egymás mellett - a régész szerint
nem is biztos hogy egy időben éltek errefelé zsúfolt-összedúlt kevertkorú minden
egy bolond firkász épp csak hallott róla máris lelkesült

"időtlen hűségről szól a csontbeszéd mit számít hogy emberszemnek
vagy a Nagy Nihilnek vallják" - a férficsont-csomó egyre mérgesebb lett
a fólia alatt "marhák! látjátok engem egy szakóca sújtott agyon

de ezt a nőszemélyt csak száz évvel később rakták a bal felemhez
az én jó nőmet egy medve tépte szét" - így kiabálnak majd dühös csontjaink?
ki ellen? - egy firkász sem lesz úgy ezer év múlva

 

AVULT HANG

vén versek vaskerekén ...............csattog hogy utolérje
a rakétakort (nagy fej!)

vagy csak úgy döcög............. mintha négyökrös szekér
cipelné s kátyút

tengelytörést vár ..................a nyikorgó unalmat
jól kipihenni


most panaszkodik .............most időz nők szemében
borgőz lengeti

most tótükörként ...............játszik hogy prófétáljon
egy felhőgomolyt

eónok hangja.................. és kusza perceké s mert
agg kontinensek

ásatag pora........... kavarog benne: VAN - hogy
gúnyolja magát

 

DICSŐ VEZETŐINK II.

hazugság ma minden - szigorú leszek
visszájára forduljon a talmi
lendítem a pálcát:

a sekély igenlés
hátrafelé harsan
s a szónok szájába visszahullnak

a frázisok színes röppentyűi
a tömeg magába nyeli unott moraját
a tenyerek fonákjukra lendülnek -

a tapsból elég volt elég!!!!!!
az ékes-rémes díszletek csinnadratták
mint a fölfelé futó lavina csavarodnak össze

csak akkor legyen ünnep ha majd lesz oka
egy jó varázslót nem lehet átrázni bepalizni
minden szavad kőként visszahull és fejbe ver - koma

 

KORUNK HŐSE

korunk hősétől
pénzzé fullad az erdő
s haszonná a víz

korunk hőse ki
a jövő kincseiből ..................ész nélkül rabol

korunk hősét szenny
betonsivatag feldúlt ..................erkölcs kíséri

korunk hőse csak
másokat győz le s virul................. víg idegroncsként

korunk hőse öl
"érdek szerint" s erénnyé ................hazudja a bűnt

korunk hőse fut
(legjobban maga elől)
s nem kérdi hová...

 

KATASZTROFIZMUS

tudjuk: mi rohan felénk
mi taglóz kontinenset
mi fojtja porba Gaiát

mit nekünk évmilliárd?
harmatcsepp-létünk aggaszt
...kőbomba s Nibiru jön!...

 

VÁLASZHAIKU
............................................(FA EDE NÉGY HAIKUJÁRA)

jövő tájért lett
drága az erdő - s veszett
az extraprofit

pokrócot meleg löttyöt
vittek EGYÜTTÉRZÉSBŐL
járdán alvó bankárnak

luxuskocsi-hős
hagyta hogy megelőzzék -
egy csotrogánnyal

hazudd, hogy győz majd
a Lehetetlen - lángolj
sötét haiku

 

ADY LOVÁN

rothad a májad -
Adytól kölcsön kérted
koporsó-paripáját

adta - ő átért
a harmadik partra - te
még vedelsz kicsit

bor- és sárszagú
trapp visz s gúnydalt ordibálsz
szörnyű korunkról

 

BOLDOGSÁG-HOKKUK

Nagyon boldog volt,
hogy a zápor a tetőn,
s nem hátán locsog.

Nagyon boldog volt:
a kuka mellett talált
"egy tip-top öltönyt".

Nagyon boldog volt:
egy szép lány rámosolygott -
a kuka mellett.

Nagyon boldog volt,
mert boldog, s oka csupán
a boldogság maga...

 

(SÜLT)AMERIKA

I.
Sun City. Vének
ifjulnak örök nyártól.
(S döglik a dolcsi).

Pálmás-virágos
város. - Itt gyereksírás
a lélekharang.

**

A halál drága.
Múmia-ifjak. - Hogy vagy?
- Mindig remekül…

Csak épp siklani. -
Ki sarkat döngetve lép,
az európai.

**

A helyhez kötött
nem is él. - Van boldogság,
de mindig máshol.

**

Revügörl. Ötven
évet letagad. - Már csak
fényt falatozik.

Lejt. Háromszáz tű
a minin. - Tíz fószert vonz
s húsz dédunokát.

**

Punkzenész. (Nyolcvan
évig mást művelt). - S most halld,
milyen virtuóz!:

Melltartók szállnak
szakállához. Gitárja
tiniket vadít…

 

SZÜLŐFÖLDI TAVASZ-HAIKUK

…De régi tájból
jajdul a bíbic! S honnan
kéklik a meténg?

Túl gyorsan szökkent
levél a bomlott rügyből. -
Hát minden rohan?!

Égerfák. - Ó hány
gólyahír-tavasz izzott
el lábaiknál!

Érett pitypangok.
Jövőt a szélre bízzák. -
Milyen emberi! …

 

NATURA NATURANS
(J. A. centenáriumán)

Szorongás égrobaja. -
A rosszul ismert éjet
villám szabdalja kint-bent.

Vad tűz olvasztja eggyé
a múltat - most - Balaton
hasadó fénytükrével.

Villámtű varr egybe két
földrészt és agyféltekét
új, kelet-nyugativá.

Ó "őrült majom"-bűnöd: ....(Szent- Györgyi)
szennyvízbe fúl az élet! -
Önvád: nem-szűnő villám!

Elmédben jajpróféták:
reccsenő fény mind. -
Hány-vet a nagy feszültség…

 

PERCNYI MEGNYUGVÁS

kökény-habzok és
fűz-kerekülök / rigó-
füttyöm kivirít /

számlálhatatlan
rovarlét: mit az ember
meghagyott, benyüzsgöm /

igazibb énem
felcsillan s tájjá tűnik:
nézem s az rám néz /

 

CIVILIZÁCIÓNK

Zöld létre tör. - Vak
rákbetegség? Növési
kényszer a láza!

Furcsa nagybeteg:
a kínjaitól boldog.
De bomlás-szagú…

Féktelen egészség ez?
- Ha téboly kórismézi!
(Bölcset játszanál?!)

 

JÓZSEF ATTILÁHOZ

A "mai kocsma"
falai rossz prózából
tördelt verssorok.

Mai kocsmában
böfög az irónia,
okádik a gúny.

Kocsmánál korcs-mább
ez. - Hát e korcs kocsmából
keletre szökök…

 

FELOLDÁS (HELYETT)

Fűz szele zendül: élni, lenni!
Vadvíz tükrén nap-tánc: szabad légy.
Gépkor zajonghat: füttyteli nádas e hokku.

Lombok, rigók, párolgó vizek,
sár, fű, szavak. Virág az idő
nyelve: szín-szóval gúnyol. - Ez már "megbocsátás"…