« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Fa Ede haikui (1. rész)
Liszói Gyuricza József haikui (1. rész)
Liszói Gyuricza József haikui (2. rész)
Vargovics József haikui
Kanizsai Ede haikui (rtf)

 

Fa Ede
(eredeti név: Vargovics József, 1935-)
haikui
(2. rész)

(két töprengő szenrjú)

üres fény nyalja
a piszkos háztetőket –
s az elgázolt kutyát.

mindenre válaszolna hát
tükrödön-átvigyorgó
üres koponyád?...

**

(„víg” szenrjúk)

hülye – mondja a hülye
annak ki másként-hülye
mint a többiek…

békés alkonyat.
dilemmák vonítanak. -
és most sem hallják!...

reklámújságból
lesed hogy mit zabálhass. – majd
chatelve csevegsz…

a kisjézus giccsjézus csak.
karácsonya üzlet. - tar mezőn
császkálsz: füstös gondok
 űznek…

**

„hol most a törvény?!”
- töprengsz – „lopnak fönt-lent”.- (jobb
a törvényes lopás?...)

**

nem szeszre szomjas!
gigáján lefut a lötty.
s csak a test tütüs…

**

benned rejtezik
mit keresel. kint sehol. -
feladod. s rálelsz…

**

(egy zenészhez)

kamera-szemnek
s szonár-fülnek zenélni
annyi mint „nekik”…

**

égbetörő gőg:
betonház. – görnyedt lelkek
hazug páncélja.

**

hány torztükörként-látás
szivárgott torzműveken
át e torz-tekintetig?!...

**

kevesebb zöld volt
utad falán. – érted-e
miért szorongok?...

**

úgy bohóckodik
mintha manézsát a szél
el nem vitte volna!…

**

valóság csak az
mi a retinádra sújt? !-
igény „űre” nem?!...

**

már ne csak jövőd felé,
„rakétázz” múltadba is. –
vagy kiborg-lényként halsz ki!

**

hány álarcod van:
kapott? kreált? – foszlik mind  -
de hát ki hordja?!...

**

győztes vereség növelt
magad fölé. – már az vagy
ki sosem mernél lenni…

**

ne csapd be magad. –
a madzag hosszúsága
írja táncodat…

**

dugig teltél már
e korral . – bent (magadnak)
zugot hazudhatsz….

**

végül hova jutsz? –
s az csapja be ki most vagy
az idő-kaput?!...

**

most elsüllyedt kertben bolyongsz.
homállyal küszködsz. – fulladt ősz
ködlik egy őrült vágy körül

**

az esti utat
tücsökhang lebegteti. –
túlvisz önmagán…

**

a telihold kerek
nő-idolra fénylik – most -
homlokod mögött…

**

szerelmes levél: száll
fák virágzó illata. –
hosszan olvasod…

**

(lét és nemlét)

kép-szó-lavina.
rohanás. meló. gyors-szex. –
temető csöndje…

**

csillagképekhez fagynak
az álmok. – görnyedt ágon csak
jéggyümölcs terem…

**

a hokku holdját
nem dúlja fel az érdek:
a múltba szökött…

**

üvöltsd hogy „álom!”:
minden szörny testet ölt már. –
s nincs fölébredés!

**

tenger virrad most. -
Ekhnáton napja kel föl
arany robajjal?…

**

a sztoikus lomb
bömböl ha vihar tör rá. –
védi a csöndjét

**

tóka-tekintet:
fejre állt fák közt a hold. –
fény-paródia…

**

robbanó egyensúly csak
békénk s kannibál üzlet. –
megvakult tükör  a vers…

**

megölt fajok nevéből
gyöngysort a szörny nyakára:
ragyogj élveteg rima!…

**

a cunami jön!
holddal-szirommal teltél?
visz a vízözön…

**

kiábrándulni
ki tudna nálunk jobban. –
s mindig van miből…

**

időt tagadva
nézd: hervadni virul – de
virulni hervad!…

**

árnyként röppen el
táj arc: rohansz hogy élj. -
s alig létezel.

**

fűzzel a kék szél
ropja – kurjog a tölgyre:
„táncra te vénség!”

**

átlépsz a tükrön.  -
lebegő kép vagy csupán:
patak, sásvirág.

**

Bach fény-hang-tánca
kell ide.  - ne papírod:
az eget rázd ma!…

**

(jóni a falon)

ó élettermő forma!
itt valaha egy kölyök
rajongott – s írt a falra…

**

őrült hangzavar kínoz? –
jövö harmóniát hallj
a forgószél-jelenből!...

**

csak az nyugtat meg
ami már tűrhetetlen! –
túllátsz a percen…

**

édes a fürt most.
édes az asszonyi hús. –
jegyezd föl  -  „kaszás”!…

**

összeköti a szélben
üvöltő színeket ez
a lágy pille-csapongás…

**

az erdő fütyül
arra is: hallod vagy sem. -
te meg ripacskodsz?!...

**

röggé-mállt nyarak,
szerelmek, öröm, kudarc. –
mind torkon akad…

**

ha nevén nem szólítod
mogorván túlnéz rajtad
az útszél virága is….

**

esik. miért szorongnál? -
eggyé mosódik minden:
tűnő lét s álomvilág…

**

(egy nyári újságról)

sztori volt – híres.
víz s nap prédája. lom csak. –
nem szól senkihez…

**

vesző nyár. - villog
fényszálak közt a csivit
ezüst ollója…

**

(este a tónál)

gágogás. holdfény.
lúdraj köröz. lesurrog. -
nyirkos zaj. sötét…

**

(civilizáció)

nem tudjuk hogy nem tudjuk
azt amit tudnunk kéne! –
s éljük az élhetetlent…

**

hazát s nyelvet cserélni
már nem nagy ügy Gaiát (tán)
kínos lesz – kis ideig…

**

színtér a főhős? –
gyötör a nem-történés:
tárgy tárgy – lét helyett!...

**

csak ravasz függés teszi
„szabaddá” akaratod . –
de – így – nem kérsz belőle

**

olvasni? – ma? ki ér rá?
szobányi könyv s kazetta:
„néha leporlom”…

**

ne azt hallgassa-súgja
az éjedbe-szúrt csillag
mint ősnek vagy utódnak…

**

meddig fosztható
színek-hangok tárlata
Fosztóképzős Úr?...

**

(élet)

épp hogy felködlött
s kirajzolódott egy-két
forma – s ködből köd…

**

(halott ellenségem)

„megszálltál” egy fát?:
utánam csapkodsz-bömbölsz
a téli szélben…

**

értékek sokasulnak
romlást-rombolást hozva:
ennyi fény nagy árnyat vet!...

**

(gyerek)

milyen virág-törékeny.
micsoda víz-puhácska –
a holnapi csonttörő…

**

mintha éltél volna itt:
ismerős táj – s a pora
- lám – becézi talpaid…

**

kószálsz, lődörögsz
ligetek rétek között -
szakállas kölyök.

**

kétszáz éves park.
régi éneddel cseveg. –
ki nem is voltál…

**

itt domb fut el. ott
nyílik lépéshívó síkság. –
csak ülsz – egy gép visz...

**

hány gólyafészket
látni: az élet szívós. –
aggódsz-reménykedsz…

**

kényszer-formálta arcra
vágy vés jeleket:
skicc. nem végső változat.

**

toporgunk a semmiben.
„lefagy” az isten-modul .–
amit érzek nem hiszem…

**

túl kevés csak az lennem
ki vagyok – minden volnék
egyszerre: csepp és tenger…

**

vannak kőtáblák
de Mózesig sem értünk! –
bent még őskor van…

**

gutaütött fák
döfnek a kékbe: fonák
idill a nyárban…

**

búcsúzó fecskecsapat
szorong a dróton: „ott is
veszett embervilág van?...”

**

sétáltatod a
humort utcatáblák közt:
„nagy nevek Mucsán!…”

**

(történelem)

épült Cirkvenicától
Lőcséig a nagy öncsalás:
kukába a Ká u Ká-val!...

**

(gyerekrajz)

arcokat keres
s titkos vonalú testet
a szerelem is…

**

(régi fénykép)

úgy álltál tweedzakóban
mostani szemed elé
hogy ne sóhajts a múltért…

**

szárny a kétszer öt
szótag, hét meg a törzse. –
s repül a hokku!...

**

milyen zsugortáj! –
nagy-fentről látod magad:
„hangya  se vagy – hé!...”

**

hagyd a lebegést!
mezőre íródj. alkony. –
árny növel ”naggyá”….

**

gyilkos kutya. kerítés.
magánrendőr. – félhet is
a tolvaj-milliárdos
!...

**

mintha volna egy isten
s te „kereshetnéd”: játszol. –
kétségbeesni nem mersz….

**

ments meg magamtól
erdőhangú hokku! – ma
zűr telje vagyok…

**

Sziszüfosz boldog:
sokat vásott a szikla
míg keze kő lett!…

**

a vízibolha
fürge-vidám: otthon van –
te csak keresgélsz…

**

álltában rohan
a nyári rét. – röpítik
szirom-rakéták.

**

derűt! azértis!
a perc ellejt s látni
mi van mögötte…

**

erdővarázs vonz? – a frászt!:
brutális zajok űztek
e gombaszagba…

**

fejedbe szállnak a nyár
szárnyas képei: mégsincs
dögrováson e  bolygó?!...

**

(lírikus)

lassított tüzed
korokat világít be -
s te sötét maradsz?!

**

idő rongyolta
s varrta újjá a maszkod. –
vesztedig hordod?!

**

proszit!: helyettük
kik a szeszbe és dalba
már belefúltak!…

**

„világ fényét” – ma –
nem merjük észrevenni
mert mocsokra süt?!...

**

halak nyüzsögnek:
túl sok egyed. egyformák.
túl emberiek…

**

füligszáj jenkimosoly.
üres fej. tolakodás. –
jUeSzA-bolygón dühöngsz…

**

görbe asztalán
a térnek összegurult
félig-sült bolygók…

**

sziréna. oly rég
hallgat. – rozsda marná szét
hangjának okát!…

**

(egy szerkesztőre)

legyint: „nyomorról
írni? ma ?! hol él maga?” –
komfort menydörög…

**

(egy klasszikusra)

évezredek közt
híd vagy s maga az idő. –
énem jobb része.

**

(szilveszterre)

nem ritkult a bűn.
Gaia-anyánkat öltük. –
tűnj semmidbe év!…

**

esőzenekar:
dob- és xilofonhang szól
ember-utánról…

**

két vad rikoltás
szúr egymásba -  majd kutyák
marják a csöndöt…

**

ez a nyugalom
új csalás csak egy gyűrött
szorongó maszkon…

**

rég porrá málltak
szavait borral-könnyel
iszod míg hold kel…

**

(bohóc)

világ? – azért van:
valamin orra bukhass –
hogy meglásd milyen…

**

tárgyilagos légy:
tűrd már a tűrhetetlent! –
tárgyak segítnek.

**

hűvös gyöngédség:
hó finomkodik vaksi
ráncos fejfákon…

**

haiku-mosolyt
eltúlzott vágyainkra:
létünk hószirom…

**

a perc áttipeg
a hokkun s rajta hagyja
időtlen nyomát…

**

új kormány. ünnep.
tapsolsz a tapsgéppel. ám
fejedben vicc jár…

**

„magány csöndje?” – hol?
minden zugot fölver a
homo-hangyaboly!...

**

derű fénytáncát
varjú gúnyolja: recsegj
intrikus madár!...

**

(újév)

„mindent másképpen!”
majd: „semmi sem vált jobbá” .–
kört futsz. – így szokás…

**

maskarám tűnik
„én”-nek. – néha elhiszem:
az vagyok ki nem…

**

„szabadságért” csatázni
kényszer-harcban: hősi volt
még a szégyen is…

**

zabálsz amint az
óra jelez. – nem „elme”:
éhes gyomor vagy!…

**

(tavasz)

nedvekkel együtt
árad föl fa-testedben
ami mélybe tűnt…

**

hírszörnyek űztek:
sörhabba pottyant légy vagy. –
viccen sem röhögsz…

**

(egy vendéghez)

megkínálhatlak
török-kori kővel és
szökőkút-fénnyel?...

**

épp ilyen kellett:
ennyire zűrös s kínzó
kor – hogy fölébredj!...

**

„csak játszom” – kiált
az önfeledt tájba egy
gyors kamasz-ösvény…

**

túl súlyos téma!:
beszéljen róla a csend. –
kései sírás

**

(Pláza)

nem vágynak zöld fák
közé. ülnek. fecsegnek. -
csak  komfort ragyog…

**

egy hárshoz simulsz
a töprengés kifúltán. –
nincs más támaszod.

**

mindkettő vesztes:
énem és ő  csatázik:
két hamis képzet…

**

zsonglőr talpadon
bolygónk:  nagy rongyos labda. –
kínnal forgatod

**

motyog a belletris/z/ta:
hósz aneszton kalliszta”* –
ha átkomból megélek…

(*minden úgy jó ahogy van)

**

(naplótöredék a Kádár-korból)

agg forradalmak
csak fejet kaszabolnak – de
a szerep marad…

bazi-nagy fekete Volgán
suhan a büszke funkci. –
Skodán zötyög a bányász.

ki kit súg be? ki
hogy menti bőrét? – ilyen
egy „nép állama”…

**

egy sárkányfelhő
az ég ősmocsarában
bömböl .– vihar van….

**

(egy Amazonas menti ősnép-töredékre a XX. században)

beszél kéz-láb-arc:
tudjuk a szó túl kevés! –
s létük is beszéd.

halottból leves-
por lesz, testük a sírja. –
így köztük marad….

sámán rikácsol
bűvöl. s kórság szelleme
a testből kiszáll. –

két falu öli
táncba a háborúit. –
s jót békepipál…

**

(archaikus  „akasztófahumor”)

mikor felköték
vala: nevetett volna . –
(nem ő – a hóhér!...)

felköté magát
az humornak fájára:
fene-örömű!

kötélnek gúnyja
ugyan lóg. – ő tagadná
az kínos humort…

húj! Sátánt akaszd
„humornak fájára” ki
jonhodban röhög!…

**

(lánc-hokku)

„éden”-mesét s hogy
győz a „legkisebb”: miért
nehéz feledni?...

nehéz feledni
te kiűzött csodaváró:
annyira „én” vagy!...

annyira én vagy:
s fény-sejt lennél a fájó
globális testben?!...

globális testben:
hétmilliárdnyi-egy sejt
kortalan álmú?

kortalan álmú
hogy lennél őskőkori
nyavalyát nyögve!…

**

(hokku-ballada)

kövön a halott
már lepény. - s gyors kerekek
tovább „lepénylik”…

**

(kövérek a vígszínházban)

Fejedinnye reng.
nagy Hashordó röhincsél. –
hájtáncos derű!…

**

(reinkarnáció)

neveltem hősi
halálra kölyköt s bőgtem
ha szólt a himnusz.

békén kérődztem
háborúk vérszagában. –
még marha voltam,…

„jaj csak élni hagyjanak!”:
szavaztam nagy-rablókra. –
s dühből túléltem őket…

**

hallgatják. taps. na:
„most falrengető voltál!” –
s gyorsan felednek.

**

ötödik húr kell
csellómra: gyászdalt húzok
Gaiának –  bennem…

**

mintha az unás
unná hogy unhat: unod
magad s a szót is…

**

„te fütyültél mint
erdőnyi gúnyos rigó?” –
vihog rád a szél…

**

(civilizációnk)

egy csöpp verébnek
csináltunk hegynyi farkat. –
még hogy nem repül!...

**

(őszi  séta a mezőn)

a világ gondja
gépmoraj fentről-lentről. –
itt meg trágyaszag.

tücsökszó. alkony. –
távolról toronyházak
bámulnak ide.

„tévedsz: nem vagyok paraszt! –
milyen szél hozott múltból-
táncoló kukoricás?”…

itt a nanotechnika?! –
a magok épp úgy kelnek
mint Berzsenyi korában…

**

ˇ”preventív csapás” s persze:
„ártatlan áldozatok”! –
majd rideg „sajnálkozás”…

**

(korunk)

e tavasz csupa szín s kedv! –
többet mond önmagánál. –
s egy-két nap porrá őrli…

**

apád az értékvesztés.
anyád a katasztrófa. –
nőj nagyra krízis-gyerek!…

**

tévedve s vissza-
esve is halad. – vagy nem
ember az ember!...

**

„teremtés éke” vala?:
kísérlet kísértete
ez a bolygónyi „falu”…

reménytelen remény les
„váratlan fordulatra” –
s járjuk a haláltáncot

**

(nyugati civilizáció)

„út igazság élet egy
van” -  bizonygattuk karddal-
pappal . –  s „szentekké” váltunk…

hogy kezünk véres vala?:
hadova és tömjénfüst
minden eltakart!

s önnön torzképe a forma:
termelésből tombolás lett.
s a keresztből atombomba!…

**

dombok táncolnak.
kék derűt tó muzsikál. -
ez pannon vidék.

katasztrófa-kor?! –
patak csobog. üde órák. –
(tán „gyönyörködés”?...)

a rigófüttyben
üvöltő hülyék jönnek. –
innen is iszkolsz!…

**

„az entitásokat
a tudat konstituálja
a megnevezéssel?”:

írta iksz. – ilyent
hokku-nyelven is nyögtél.
lásd: fentebb-lentebb...

**

III.
(a nyomor mélyén)

a.
(ünnepi ebéd patkányokkal)

van két patkányom.
kutyaként hálásak ők
minden falatért.

két üveg pezsgőt loptam.
karácsony-est. igyatok
férgek – és táncra!...

b.
(csavargás)

tóparti rét. nagy sásfű-
boglya. ez nagy szerencse!:
itt lehet éjszakázni.

beásod magad. hideg
alig ér el. de sajnos
kígyók s egerek vannak.

valami megharapott!...
vagy megcsípett?... rúgsz egyet. –
a dombon gép zakatol.

dühödben el-el kábulsz.
ilyenkor benső párod
simogat selymes ágyban,

vagy újra gyerekként jársz
egy kertben emberarcú
fák közt – és mámi mesél…

c.
menhelyi meleg. –
röhögnek: toll s papírral
milyen jól hazudsz…

harangszó. – halottaim
most nem a mezőt járják:
kong-bong az „utolsó út”…

hold a vánkosom ma!  és
részeg csizmám őseposz
vízébe lóg míg „költök”!…

gigantikus csönd
a zaj mögött: jövő fái
e roncstelep alatt…

**

semmi „trendi”?: kocsid  sosem
volt? hifitornyod? CD-d?
- még sétálómagnóm sincs!

s tenyérből innék (pohár
helyett) mint Diogenész! -
(de nem megy öngúny nélkül…)

**

d.
(zsivány-hokkuk)

1.
a bűnöző kibámul:
dupla rácson tűnnek át
tavaszi erdők-mezők.

keze bilincsben.
költőszemmel becéz most
egy futó falut.

megvető tekintetek:
májust csúfol e kocsi. –
s a zsivány te vagy…

2.
láb döng. ukránul üvölt
a szomszéd zárka. magyar
szitkok. – társad néma. – ölt…

magadba kényszerülsz most.
olvasol. meditálgatsz. –
s a világ faltól falig…

3.
a szomszéd házon
jelkép-vesztett galambok. –
röptük fal rejti.

(fuss ki magadból
magába-fúlt keresés
száguldás s út légy!)

a smasszer tegez.
lábon-járó bűntett. – itt
ember sem lehetsz!

(felhősapkát tégy.
lábadra mérföldcsizmát.
és vissza se nézz!...)

kéz láb meg bendő:
mind külön fáj a sitten. –
szervekre hullsz  szét.

(tyúktolvaj voltál koma.
ki milliárdokat lop:
miniszterelnök!...)

rács és ég között
nézed egy felhő-maszkban
a püffedt közönyt.

(szar buzi köcsög
smasszereeeek! rohadt kormáááány!
nincs amnesztiaaaaaa!...)

IV.
(a New Age szellemében)

céltalan kozmosz
rémálmából ébredsz
? tán
mesevilág vár:

jóság-gonoszság
jutalmat s büntetést kap?
van bölcs ítélet

s megbocsátás is? –
s a boldogságból sem lesz
nagy halom szemét?!...

(utószó)

hány év, hány kilométer
követ s hív – hány álom-út:
eszmélő feledésed!

mért vagy itt? – pár görcsös fa
karmolódik a ködre.
víz víz morog mögötte.

szemétbe rúgsz: egy nyárnak
ennyi a hírmondója.
(tán más marad utánad?!)

reflektor tép az árnyba:
éj s nap rohannak.
nekik mást mond a „mindhiába”…

a víz kivetné mocskát:
egy barbár kor bűnjelei. –
mintha a lelked mosnád!...

 

Basho körülnéz

(a XXI. század elején)

I.
„cseresznyevirág?!” -
fehér zsongástól bódul
a bendőkorgás…

ibolya eget
bámul. - te meg elámulsz
hogy szirmot bámulsz…

***

azt hitted ember. -
jobban megnézed: ó csak
egy business-man!…

szmogfelhő fedi
a holdat. – nagy-multikra
gondolsz  - és fázol…

magányos csóró
didereg őszi padon. –
fagyhalál sziszeg…

„ó őszi holdfény” –
helyetted oly szívesen
néznék operát!…

„tücsökcirpelés”
Szabó Lőrinc reszeli
szuvas csontjain?…

„haragos tenger”
egy kirakatból fúj rád. -
rágjuk a habot…

itt is kirúgtak! –
„induljunk újra tovább
pille barátom”…

„szentély a hegyen”:
szar vas nylon vegyi bűz! –
szállj el hegyi szent!…

„gyere vén kalap”:
te virágot én szajhák
dudáit nézem…

„ejnye no, nana!” –
rongyaimra ráfagynak
a puha pelyhek...

„megjött az újév” –
cipőmbe hólé folyik. -
torkomba szomj csak…

II.
függelék

(humoros asszociációk)

Cseresznye Virág
didereg őszi padon :
rágom a habot!...

azt hittem: ember
bámul egy luxusvillát:
s pille barátom!...

tücsökcirpelés
a hold.  - most nagy-multikra
szállj rá hegyi szent…

szuvas csontjain
indul ma újra tovább
magányos csórónk…

ejnye no, nana!
cipőmbe hólé folyik
s „dudákat” nézek?!…

***

 

Kezdettől...

(föleszmélés)

név vesz körül: arcoké,
állatok szagos neve,
s illatos virágnevek.

ég szökken: képzelet-kék.
napból zuhanhatsz alá.
lebeghetsz mély s magas közt.

meséktől nyílik a táj. -
félelem kuckóba zár. -
minden rossz s mégis oly jó!...

félsz-imádsz fényt és árnyat.
amit kimondtál: úgy lesz.
száz felől hazaérhetsz...

**

(gyerek-kábulat)

kezdetben fájt a vége.
de végben újrakezdés
derengett vigaszt. – „vagyok”

mondtad s úgy hangzott: „vagyunk”. –
örök malom a semmit
Világgá őrölte és

világot Semmiséggé. –
és a Semmi önmagát
tagadva új Világ lett...

**

(játszani)

ó ne hullj önmagadba!
labda gurul a zöldben,
pöttyözi meggyfa-szirom.

kikelet édes íze
egy arcban. nevet: világ
és virág lányillatú...

**

(szörnyek kora)

valóság rémmese lett!
egy szebb kor vakhitével
kóstoljuk gyötrelmeit.

léteket sárba tipor
a géppé-vált téboly. - ám
születik sokszor-annyi!

 Istenem talán vagyunk...
körforog szépség iszony.
sötét hatalom falja

húsunkat s átváltozik:
izenként fény járja át.
s pusztulás teremtés lesz!...

**

(ima helyett)

büntettél? – hálát adunk
Fény-árny-lény, Iismeretlen,
atyánk és ős-gyilkosunk!

válaszd szét imánk-átkunk:
értelmünk mögé látsz te! –
imád a tagadás is.

arcunk arcoddá porlik.
s a por fény-lénnyé tisztul.
ősálmodnál is szebb lesz…

**

(a nagy körben)

ki alászállt visszatér
másban másként. malmoznak
teljesült pillanatok.

gyötrő-rossz extatikus
örömig hajszol: percek
lángolnak időtlenül.

eszmélve elhamvadó
részekben érzi magát
„egynek” e zűrös világ…

 

Idősíkok

(három kor hangja)

- de kurta a lét!…
- ötszáz év is kevés már…
- kortalan vagyok…

- sárban cammogok
- új bolygó száguld felém
- más kozmoszt gyúrok!...

**

agg rom: „hősi múlt?!”.
felednéd másik bolygón. –
s rádles egy lőrés…

**

egy koporsóra
lepke szállt. – könnyeken át
ez sem látható…

**

(küzdelem a halállal)

holtan utaznál
idő s vakhit hajósa:
Kriobióta?!…

**

(két hokku-sóhaj)

virág-őrjöngés tart még,
de mintha ködök mögött. –
lábujjhegyen a fütty is…

„hol a gyerek-szem?”:
áll áll a régi égen
az egykori hold…

**

(Pioneer-10)

- „fölemelt csáp?  ej
ezek még agresszívek!” –
(mást mond a kéz!..).

**

tömeg-baleset. –
fölszáll egy hokku-pille. –
ezt is elviszi?....

**

mit ér a pénz – „ott”?!:
süvöltő katasztrófán
űrbe rohanunk…

**

kiüresedő
szemben az utolsó kép
Homo Lupusé?!...

**

fordíts a gyűrűn:
untat az irónia! –
a varázs elhagyott?..

„Kékmadár?” – no nem! –
és kékmadárral fested
az űrt is tele…

**

érdemes élni:
Jézus nem ütött vissza! –
(emberek leszünk?!...)

**

(a XX. századért rajongó Csokonaihoz)

korunkból kinézni fáj,
de kell! – mért tévedtél hát
akkorát Vitéz Mihály?!...

 

Ecce H. S.

a "rendteremtés"
mért csak a "kishalakra"
sújt le (sokadszor)?

amiben bíztál
mért került csődközelbe?
s csak azt veheted

a célkeresztbe
mire a média lő? -
"nyugodj már bele;

ám tudj olvasni
két befűző mondat közt"
- mondod magadnak.

s mégis cikis vagy:
a fizetett halandzsa
megint taccsra tesz!...

 

Fény

a.

bármi történhet:
miközben eszméleted
színekre döbbent?!...

    kiolthatja majd
a mindenség sötétje?!:
általad látja

művét az Ismeretlen:
szépséget s annyi iszonyt! -
és amit ő  sem ismer…

b.

fényre-éhes vagy.
s ahogy a tárgyi világ
színörvényt lángol

belehemperegsz:
ujjongó istent mímelsz
s színes világ vagy.

varázsecsetet ragadsz
s a zűrzavar mögött
origót láttatsz…

c.

Gaia színeit:
égtől az ásványokig!
ős-káprázatot!

mindegy roncs-bolygónkról
űrhajók patkány-útján
iszkolni kell majd!...

 

SZLÁVIK SOMA majdnem INTERTEXT HAIKUI

I. ISSA SZEMLÉLŐDIK

győzött – most lophat,
„s elégedettnek látszik”
az új kabinet…

itt-ott egy kormány,
itt-ott egy nagy-rabló is
„a földre hullik”…

***

„jó estét szellő” –
kár hogy te libbensz ide,
az orkán helyett!...

„jó estét szellő” –
az orkán-marta földet
gyógyítón simítsd…

„jó estét szellő”
jelkép vagy, kis hokku-szél,
suhanó lánynév…

***

egy úr dicsekszik –
„egy labdázó kisgyerek
grimaszt vág neki”…

mennyi rossz – körül! –
„milyen szívesen lennék
újra kisgyerek”…

***

Toldi is csak
„répával a kezében
mutatja utam”…

„az árnyékom most
milyen vidám” – csupán én
morgok-dühöngök!...

„nyári esőben
lovagolok meztelen”
egy hokku-gebén…

„harmatcsepp,  könnycsepp,
galambok hallgatása?!...” –
VICCET - VAGY LÖVÖK!...


II. Issa visszatér

„prücsök-fiú” vagy!
lehetetlent próbálsz MA:
összhangot reszelsz…

küzdeni jó – szól
s „lerázza a pillangót”–
de a seb marad…

***

Iksz rablógyilkos. –
„ásít, nyújtózik, elmegy” –
ölni - (a Tigris!…)

zabáló hüllő:
„ha újjászületek majd
pillangó leszek”…

***

gyerekkor helyén
roncs-ház, ajtón „ a lakat
egy csigabiga”…

„régi itt-lakók”
emberek voltak – ezek?
pénz-rücskös hüllők…

mit sipákolsz, te?! –
és ki bánja? –rég nem vagy
„árva kismadár!”

ember volna hogy
sírna és morgolódna
„a hulló levél”!...

***

a Haza  Bölcsének
szónokló kezéről nagy
gúnyos jégcsap lóg…

„lehull egy virág”,
kakaskukorékolás, –
S HÁBORÚK ZAJA…

***

„a világ harmat” –
hát mért látja gyémántnak
harmatcsepp-szemünk?...

***

„rajta kis csiga”
te magadat beéred -
csak el ne siesd

annyit verekszünk!:
madárijesztő kint áll
s unja a dolgot...

„indulj béka úr” -
űrhajó szállt a Marsra
előzd meg - Breki!...

***

„köszönet mindenért”:
rútból-rettentőből is
a szépség beszélt…

 

 Röviden az ezredfordulóról

(Tört-én-elem)

világégésbe fulladt
a jelmezes hazugság. -
aztán söpredék regnált

s gyilkolt az ál-rend. -
pálfordulás hőzöngött
s triplán csalódtunk.

közben a föld is
kipörgött talpunk alól. -
holtak sem vagyunk:

csak álmodtuk hogy éltünk…

**

(hokku biblikus jelképekkel)

az Öncsalás-Ország most
pokolra süllyed. - lángol
bankszámlák tüze…

b.
itt csak én-meg-én van
és kaparj-kurta csupán.
s csaló szövegek.

kergén vigyorog
csalódásán a Kerub. -
s Ördögöt mímel…

**

vad piac: becsaptál.
„demokrácia”: loptál!
„kultúra”: röhögsz

saját mocskodon! -
kétségbeesés: tekints
tükrödbe: szép vagy

:hüllőszörnyek és
sakálpofák közt Isten
vergődő roncsa! …

**

a gúnyból szögesdrót lett.
lemondásból gázkamra.
abszurd lét istenűrből.

piramis csúcsán bankár.
lentebb a pénz rabjai.
agymosottak a mélyben.

rúttá-kínzott csontokon
s olcsó öröm szemetén
épül új nagy piramis…

(jövőkép köd lett. vívódsz.
kitekert szoborpózban. -
takaród kínzó öngúny...)

**

bolond-kuckódból
nézed az öreg macsót
ahogy szájából

hollók hussannak,
s levetve víg sikerek
öröm-lágy leplét:

rettegés zenéjére
a csontvázával táncol. -
s röhögsz magadon…

**

ki kérdi: honnét
jöttünk s mért forog körbe
szépség és iszony?

otthonnak véljük
a mókuskerék-időt
s lét zsugor-terét?!...

hogy torz-e a torz:
belülről ki látja már?! -
torz torzat tanít…

ki a burjánzó
vak áltudáson átlát
s meg meri vetni

már az a „hülye”:
kihaló mesében csüng
hol-volt világfán….

**

magát megnyerni ostoba:
egyre növeli birtokát. -
már nem is ember: tárgyra-tárgy

„ami lehet”: megvalósul
s mérték tűntén horror lesz. -
késve sem okulunk már!...

betonba ölni zöld teret?
átírni gént-gondolatot?:
sanda őrült a képzelet!…

ez vereség s nem „hódítás!”. -
ami gyógyítna gyógyítón
eltiporja e torzvilág…

**

„szabadság”?! - még
eljátsza hogy „van”. - s orrba-
ver szörnyű bűze…

rabló multik.  csaló
bűnipar… - állj!:  pár tiszta
szembe is néztél

**

(Csokonaihoz)

torz-rút korszak ez:
ember sokasul  s egymást
őrjöngve öli:

köztünk akartál
„áthalva” föleszmélni
jó Csokonai?!...

**

álmomban Kiborg voltam.
jó volt. veszteség sem fájt.
dilemmák? - „jelek” voltak…

hegynyi a „csomó”!
„kardvágást” gúnyolja csak. -
hidd hogy „oldható”?!...

**

(modern gyors-portrék)

(országúti élmény)

ó „bölcs” Marx! sötét luxus
Mercivel szoci tőkés
húz el - roncs kocsink mellett…

**

(egy miniszterre)

ígérget. nem őszinte.
jellemtelen. s beszéde!... -
s helyében más volnál Te!...

**

(jövőformálók)

döglesztő füstben „dönt” a
kockafejű bizottság. -
fullasztó füst a jövő…

**

(hazai tájon)

„beszélő” táj nyöszörög.
„beszélő” ház dicsekszik. -
magánlét süketíts meg!...

**

(gyászcsönd)

terror vérengzett (megint!). -
dísztermi „együttérzés”:
mobil csipog: még vagyunk…

**

(net)

www.halapenz. hu:
miből vett luxusvillát
doktor iksz? - rákattintsak?!...

**

(politikai kampány)

pártos közhelyek. vastaps.
majd popzene-show. - ring-ráng
nagy gagyi tömeglényem…

**

(mai büszkeség)

márka-dölyf-kocsin
Mindent-Nekem-Úr száguld:
korunk torzképe…

**

(„tudástársadalmifickó)

több nyelven perfekt.
fául-virágul nem ért. -
haszon: adj hazát neki…

**

(egy kis túlzással)

már fél-komputer
s támadja „hülye ősét”
a techno-nemzedék.

(kísérletek)

a hangyák eszét
robotba oltva is csak
hasztalant gyártunk?!...

**

(irónia és önirónia)

makettnyi bolygót „ment meg”.
az meg vödörnyi tengert. -
öngúnyod annyit sem ér!…

**

(vanitatum…)

csalj többet kapzsi-üres,
több gőgöt Neve-Nagy-Úr:
gördül a göröngyfüggöny…

**

(sóhaj)

történelmet vajúdik
Gaia. hogy szenved! - s mégsem
születnek sSzent Ferencek!...

 (majomgőg)

lásd be végre: én bölcs ember vagyok.
te meg bestia, vonító sakál.
s ő? - vén gép: megszokott sínen csattog…

**

(mese a mese helyett)

Hófehérke s hét törpe
helyett „vezérhímeken”
s „nagy nőkön” okul a gyerek:

okádnak. szeretkeznek.
brancsoznak. s egymást marják. -
kukkolunk tehát vagyunk…

**

(kis kitérő: hokku a hokkuról)

ahogy kölyök sír-nevet
úgy érzel. (s úgy változol). -
s olyan aprócska is vagy.

egy cseppnyi hokku:
a tenger kicsap tőle
s hegy ketté törik!...

időtlen kavics:
a folyton-változó víz
végső szava vagy... -

…s porszívó lettél?:
világot szépítgetve
most szennyét szívod?!...

**

(helyzetkép)

input és output közt
mit vásított ki „jól él”:
szemétként látod.

s hogy teng bank-uralomban
a csóró? – nézd fülig mocskos:
kukákban vájkál…

**

(prognózis)

mennyi „földönfutó” lesz?
hány vált hazát és nyelvet
hogy „élvezkedjen”?

mit számít?! – a porkönnyűt
minden kor szele könnyen
röpíti hazátlanná
..

**

kígyóbőr rajtad
a kegyetlen bűntudat:
őseid szorongnak bent…

kígyózó ágú
fákon varjú-tájszólás
s veréb-argó.

csúszómászó csönd.
sír a Nap: halott kígyót
látott (…)

**

semmi „trendi”?: kocsid nincs?
hifitornyod vagy CD-d?
még sétálómagnód sincs?!...

tenyérből innál pohár
helyett mint Diogenész?
(öngúnyba sose fulladt

a fényben lámpát vívő!) –
trendet követsz te mégis:
sodor az „értékvesztés”…

**

(epilógus)

ki majd tejúttá száguld
nem köti szelíd állat,
s mit neki „ősök sírja”!:

föld-anyját tönkrenyúzta.
s most a kozmoszba ugrik
a Csupa-ész Gorilla…

 

Politikusok

I.

a nagyvezérek
s potentátok most Gaia
sírásóinak

vezérei csak.
Gaiát Gaiába ásni!
sivatagot rá!

s vesztig média-
hablaty kábítsa ódon
sárkány-gőgjüket…

II.

orráig lát mind
s az négy évnyire bök csak
jövőnk ködébe:

FENNHORDJÁK ADDIG! –
egyik sem érzi a bűzt:
Ős-Dögön ülnek…

 

Hiány

ő (ki nem lettél)
álmodban látogat meg. –
de nem ismersz rá…

a Soha csöndjében
a „csak lehetett volna”. -
mért tud így fájni?!...

 

Nosztalgiakoncert

ez megabuli.
dzsungeli üvöltözés.
egy sörpocakos

blúzer hisztizik.
sikonganak a tinik.
nagymamák rángnak.

„letűnt-visszatért
a régi”!. kigyúrt fickó
lengeti egybenyakát

s undorral nézi
a szökdelő papát. -
három nemzedék

szórakozik itt
divatos alja-szinten. –
íme az ember…

**

Utóirat-variációk:

íme az ember:
blúzer alja-szinten - s ráng
tini s egybenyak.

íme az ember:
dzsungeli nemzedékek
a megabulin…

 

Gyorsfelvétel verskamerával

Videokamera van
Öcsi kezében. (Alig
bírja). Luxuskocsijuk

leparkolt. Puccos szülők
nevetve irányítják
a törpe "operatőrt".

Az ismeretlen város
még "nem európai".
A tér sem: hajléktalan

horkol a padon, részeg.
A szökőkút vizében
nyon-szemét. Csotrogány

géproncs recseg, fület tép.
Kutyás utcai zenész
nyekereg "boldogságról". -

S Öcsi halomra lövi
e nyomort. (Majd "kivágják"!)-
Mercijük itt is átszállt...

(Láttad. Kedvenc fád
rájuk se nézett: föléd
cipelte árnyát...)

 

Négyszer három

névszó-kavicsok.
hal-fürge igék. - önts a
papírra folyót.

széttépett tájkép:
képvillanások csupán. -
nincs évszak-szaguk…

esőn áteső
esőben „örök jelen”:
ÖNCSALÁS áztat?

ó meglepetés:
virágok nőisége. –
mennyit mulasztunk!...

 

MantRÁZOK

HARE… zihÁLOM -
s „gyönyörenergia” ott
keleten rezeg…

KRISNA… mormolom -
s belém könyvszagú szóként
száll a „legvonzóbb”…

RÁMA RÁMA RÁ… -
(Ettől még ugyanolyan
kutyául vagyok!…)

kutyául lenni
igazi kitüntetés?
végső vereség?!…

 

Mámor-szenrjúk

bolond ki vacog.
még kergébb kinek mindegy. –
vakremény vagyok…

kell ami nehéz!:
gyönyörré-lángoló kínt
s főnix-szenvedést!

zenét. - fickó ropd!
vén csont rángd! - csonkodból is
tűz törjön elő.

csetlik-botlik. kort
gyaláz: sérelem-floppy.
mást szid. nem magát.

jól begyűrt-kalap
a főn, orron borvirág,
s a nyelven vicc: halad…

**

„nem hisz semmiben” –
s annyi a terve!: hozzá
csámpás a hitem…

**

eszes-józanul?:
olyan is van?!... – te bölcs vagy
ha mámor az úr!...

**

negyedik üveg
már hordószónok. kocc.
lángol a füled…

**

villó sörarany habok,
vén dal, világ-pörre társ:
lét a lét s én én vagyok!...

**

becsüld meg magad.
ilyen fickót egyszer költ
kínjával a nap!

**

szólj önkívület-zene!
feszítsd a görbe kozmoszt.
TÁNC DÖNGJE ÁT – ÉS VESSZ BELE!…

 

Szlávik Soma SÓHAJAI II.

tönkretett tenger
hömpölyög álmaimra
s haldokló mítosz.

kiszáradt fákból
ki üvölt? - nem hiányzol.
száraz ág vagyok.

izzó rigócsőr
kapja föl a várost. s te
mégsem hiányzol!

hogy lötyög rajtam
a táj: csak bohóc-öltöny.
bolondod lennék?!...

hatezer évnyi
visszhang. az őshangokig
zuhít valami?

testet ruhaként
váltunk. s te átváltozhatsz,
én rád ismerek.

téged pótoljon:
milliárd idegszállal
forrok a tájra,

de nem hiányzol!...-
halált iszok. Semmibe
verem homlokom.

II.

közönyt zümmögnek
a fény dongói. hülye
vigyor a dombon.

a Soha űrét
sírokkal töltsem? Hiányt
a hiányoddal? -

lángnyelv-erdő. fent
szétrugdalt felhők. ebként
vonít egy vashíd…

(Változatok)

lötyög rajtam a
millió idegszállal
haldokló mítosz.

téged pótolni
halált iszok. semmibe
vigyorog a domb.

A Sohasemet
kapja fel a város - s te
forrasz a tájra…

III.

gyerekvers-vidék.
a gólyahíres patak
mosolyt mos elő,

mindegy hogy milyen
iszony-rétegek alól,
s hogy félig grimasz. -

árny-állatokkal
játszik a gyermeteg völgy,
s illat kergeti

a gépkor bűzét.
halálfejes mérgei
fűbe fúlnak itt.

lágyan kesereg
a fausti vágy. s csak itt
jó az hogy fájhat.

turista bakancs
helyett mezítláb lépek.
itt nincs "fölfelé".

csordultig telek:
kire hiába vágytam
e táj ő maga.

bensőm rugóját
nem nyomja szökkenéshez
vissza a vad vágy!

hokkun itt antik
pásztorsíp sír át: lágyan
mint a madárfütty…

(Változatok)

halálfejes mérgei
mint a madárfütty, fájnak:
e táj ő maga.

turista bakancs
a fausti vágyon. - itt
nincsen „fölfelé".

mosolyt mos elő
kire hiába vágytam. -
fűbe fúlok itt…

 

Álom-hokku

egy álmom évek
óta bronzkori inkát
kelt föl, tolldíszeset.

csomós kipu leng
kezében és yupana
táblát szorongat.

gyorsan hadar.
én csupa szellem vagyok,
ő csupa csont-bőr.

értem amit nem,
s nem értem amit értek.
álmom haverja:

már-már én vagyok ő. - így
(jól rejtve) vetülök ki:
s álmomban röhögni sem

tudok magamon…

 

CSONTVÁRY A VIHARBAN

a lélekvesztőn
üvöltve kapaszkodnak
izgága lelkek.

őt gyerekkori
táj védi: égbe-horgadt
fa alatt szunnyad.

a tomboló víz
próbára tenné, de ő
tudja a sorsát:

képpé vált álmok
irdatlan vásznain, az
ősvilág maga.

s ha egy isten nem,
a lelkes víz óvja:
tenger a TENGERT!...

Bachot játszva

húzhatsz kín-zöldet,
Isten-vesztőn mait, ne
Bach ujjongását!

csak mímelheted
azt ki másképp volt szabad,
míg téped a húrt.

hol a menedék?! –
csak kereséssel húzhatsz
ég-rongyot föléd!...

KABUKI

lelassított lét
egy nyúlós téridőben:
minden perc fontos,

ám te rohannál:
jelenben jövő zihál,
szívet sarkantyúz. -

s most...mintha...mégis
értelmes lét derengne:
lazul a kényszer...

KI VAGY?

a.

mindent megvehetsz.
derűs keleti mosolyt
nem árul senki.

pénzért sosem kapsz
harsány plakátok közé
bölcs tekintetet.

gyönge a mani!:
a Nő nem, csak a nőstény
"szerelme" áru...

b.

beszélj magadról:
hol mi fáj, ki hogy bántott,
s te kibe martál.

fedezd fel éned:
hogyan mellőznek, vagy te
épp hogy buksz orra.

találj magadra.
körül csikasz-üvöltés:
voníts vagy szűkölj?!...

 

RÍMES HAIKUK

I.

Rég-volt utcaként
kopogsz az átváltozott
kövön. - Van remény!…

Járdákból járdák
futnak, futókkal, benned. -
Meg sosem unnád!

Kis putri-burdé. -
S limlom közt, meztelenül
két tucat purdé!…

Kultúrház-remek.
Minden fal, ajtó, ablak
tavaszi zene.

Elvarázsolnak
képek, szavak. - Kiborgé
csupán a "holnap"…


II. (Poszt…)

Az eltüntetést
formáztam - s beletűntem:
tó vizébe kés…

Lemondok. S megint
tűz-láz mar. - Vall a gúny is,
a véglet szerint.

Mondod magadnak:
"Ne bújj belém, a világ
ott kint tágasabb…"

Számon tartod még
levedlett kígyóbőröd? -
Szárad mind a hét…


III.

Látszat-országban
hőzöngő bábfigura. -
De pénze már van!

Szidják: belehúz.
Ha téved, másra fogja. -
"Jó politikus".

Nagymenők széles
"kiskapuja"! - Itt csalás
nyitja az "édent".

"Kisemberség", más
tilalomfa nincs. - Hagyd már
az éden-témát!…


Trükk ellen trükköt:
így versengenek. - Mit ér
kis görbe tükröd?!…


Romház a történelmünk.
Lógó, roncs ajtajára
fényes lakatot tettünk.

Szeretni kezdte
az elviselhetetlent?! -
Magyar a beste!…

Csak "ahogy lehet". -
Kényszerpálya ez, megint,
szabadság helyett.

Gyerekbömbölés-fények.
A reggel sem idilli. -
Szenved s ujjong az élet…

Katasztrófa-múlt
s túlélés közt - hunyt szemmel -
kötéltáncolunk.

Árnyaknak írt Ő:
jövőbe nyögte kínunk. -
Túlélő sírkő…

Sebesség tört ránk. -
Relatív már a "haza".
Dili a "honvágy"…

Elüldöztük Őt. -
Világhírű. Imádjuk,
mert fejünkre nőtt.

Mindent megtanulsz
Róluk. - Mért viszonoznák?
Apró nép vagyunk…

Kölyök-lét körül
harc dúlt. - Mesének már nem:
ölésnek örült.

Sír-sor. - A hősök
gyilkos korba kövültek. -
Egy rigó őrjöng…

Végigsimítasz
a táj nagy kutyahátán. -
Serceg a vigasz…


IV.

Kísérleti még:
őrült ötletek rabja
az emberi lét.

Kísérleti hang:
mit a gép tud, már zeng-zúg. -
Agykínzó kaland…

A gőg ismerjen
"mértéket"? - Tébolyához
"nőtt fel" az ember!

Ráksejt-eszmélet
gagyog s vad vágyat sivít. -
Nagybeteg élet!

Kiborg-bábjáték,
jövőből zsinegezve. -
Ráng-reng e báb-lét…


V.
6000 ÉV

Ez lódobogás
s fegyver jajtörténelme… -
Nem nézem tovább!
...........................................(Régi film)
Döglött stílusok
költik a záptojást még. -
Újat is unom…
..............................................(Könyvnap)
Gúnnyal fékezem,
mitől sárkánnyá válna
mitikus eszem…
................................................(Önfegyelem)
Dirib-darabbal
tör rám az Egész. - S "Kozmosz"
lesz, líra-habbal…
............................................("Alkotok")


VI.
MÁJUS, AZÉRTIS…

Májusi fények
színt bohóckodva szidnak:
- Kínokkal kérkedsz?!

Tavasznak tér kell.
Elmozdulok: múlt jövő
jól beleférjen.

Bach-zene tör ki:
zöld forte. - Kakofon hír
meg tudná ölni?!…

Létszomjúságom
szirmot hörböl. - Kiinék
három világot!…

Szinesztéziát!
Táj vagy. Csak hat érzékben
egy kép a világ.

Víg kerti törpe
szökken belém: - Kókuszod
derűvel töltsd meg!

Füves udvarok.
Hokkum rózsa- s szegfű-szó.
Szirom a "vagyok"…

Tavasz elfütyül? -
Emléke rigó-nótáz
a gépzaj mögül.

Vadon az udvar.
Vadrózsa s bodza lót-fut.
Család? - A sírban.

…Egy új temetőt
avattak. Betelt. Hány év? -
Ne mérd az időt!

Nem-járt út vonz. - Most
hol a "kor"? - Erdőn nyilall
egy mese-horhos.

Pördül új öröm. -
Kiborg-talpig hemperegj
metafora-gyöngy!…

E torzvilágot
kölyökszem-fénnyel szépítsd!
Vagy mocskát látod.

Zöld fák. Csak törni
tudják s eldobni gallyát. -
Mert könnyebb ÖLNI…

Fákkal égsz sötét
csonkká. - Akácfüst töri
az ég félkörét…

Egy-két fecske még
átszáll a géptájakon.
Félsz… - Így védenéd?!

Nem döng a dróton
ballada. - Kábel van csak.
Sár hangján szóljon?

Ránk erőltetik
gépek ritmusát. - Hilfe
Bach! Tavasz, segíts!…

Illatos bodza.
Részeget rejt. - A szeszgőzt
szirom szagolja.

Gyöngéden álmos
virágokra karmos szó
falkája ráront.

Kis hokku-fickó.
Aszongya: - Holdra bámulj. -
S ott száll egy UFÓ!…

Csehó-fény. Árny-emberek.
Bódult képpel kártyáznak. -
Csillag, Hold tovalebeg…

*

 

A HOKKU-SOROZAT ELÉ

Hokku hallgass, ha
deja-vu, deja-pensé,
deja-senti vagy!…

Nihilen átnyúl,
vég nélküli a padló…-
S van Harmadik Part.

Háromszor három
a könnyek letörlése,
s a méltóbb sírás…

Romolható reménynek
higgy? - Kétségbeesést, hogy
vaksötét fényre űzzön!…

 

SZÖG-HAIKUK

Csak ki a kérdés szögét
a jóllakott közönybe
veri - más ne szóljon!

Magam téptem ki
mit leszögeztem. - Vigye
a perc vihara…

Pörög a hordó s pörget. -
"Kollektív bűn": a szögek
szöge szúr mindenfelől.

**

Tévedés édes szöge:
a zűrt szögezted hozzám. -
Mért volt jó? S mért hiányzik?

Szögként verődtél
létembe. Kitéptelek. -
Sebzett "Fa" vagyok…

**

(Még szögként veri
virágait a tájba
az izmos évszak…)

 

JÓ LENNE (?) (!)

Jó lenne (dög-gazdagon)
romló részt cseréltetni. -
Vennék (csepp) "öröklétet"…

Hej hogy drukkolnék
ANDROIDOK és KLÓNOK
bolygóközi csatáján!…

Kódfeltörés hőseként
(víg hacker!) hódítanék
szilíciumszívű nőt.

Transzgénikusok kora
jön. - Kezemben tolldorong. -
Szóbarlangból lesek ki…

 

FILÓZUNK

Hús-vérként "itt fenn"
még húzod e beled. - Még
még hiszel a hitben.

Még így szólsz: Kincsem,
(valakihez). - De vagy-e?
S Ő több mint nincsen?

Tán csak egy Isten
van - KÖDKÉNT. - S lebeg
Van s Nincs közt minden…

 

NYÁR 2005

Poros útszéli virág. -
Láthatár erdejéig
lobog, lázas nyárt kiált.

Ami (máskor) huszonnyolc
nagyságrenddel megaláz,
MOST - érzem - bennem a Kozmosz…

Tán ma belátom
a tizenöt hatvánnyal
törpébb világot.

**

Nap, bolygó, sötét anyag,
sugárzás, matéria,
nyár lobog - minden te vagy…

Múlttól-jövőtől fázol? -
Dermedt részeidre szólsz:
elég a vacogásból!…

…Messzire indulsz:
lobbanjon extázissá .......... a bioritmus…

**

Felhő a napot
rejtheti. - Egy harmatcsepp
helyette ragyog.

Zord hely: itt farkasszemet
néz két tűzfal. - Lent virág
virággal összenevet…

"Én… Én"-re brekkent témát
hallok: mint egy pártvita! -
(Bocsássatok meg békák…)

**

Színt tajtékozva
ragyogj be, s égj semmivé
nyár, nyár-rakéta!…

 

FÖLESZMÉLÉS

Semmibe tűnt
a nagyság. - Gagyi-sztár
bűvöl. - Gagyulok?!

.......... ("Fejlődés")
Dorong s nyárs, kőbalta. - Majd:
számszeríj s dárda, puska,
H-bomba! - S csak öljük egymást!…

Begöngyölt zászló vagy, Bach! -
Bum-bum s buzi-nyerítés
győzött. - Hallgat az Isten…

Fonákságaink csupán
röhögnek rajtunk. - Ők sem
akarnak megjavulni…

Több mint két hektár
öko-lábnyomod. Ront-bont. -
Fű alatt két méter vár…

Két téveszme ront
egymásra, BOMBÁK NÉLKÜL -
Mégis haladunk?!…

Mért nincs "kozmikus erosz"? .......... Két galaxis egymásba
robbant. - Puszta fizika.

Shoppingfüggőnek
csiripelsz "aszkézisről", .......... s hogy "üvölt a Föld"?!…

Nagy igény, kis kínálat,
két görbe találkozott:
bolygónk keresztje, - hordjuk…

Természetgyilkos sóhajt
két jégkorszak között:
"Szennyünkre jéghegy nő majd…"

Száguldani! Rakéta-
sugárt süvít fenekünk.
Fejünk áramvonal.

Érzelmek elködlenek.
Fölrettensz. Rideg reggel. -
Egy síp gúnydalt rikácsol…

.......... (Emlékmű)
Ez tán égbe kiáltó
kéz? Nem! S nem is társhívó. -
Nagy filosz fityiszt mutat…

 

PORTRÉ- HAIKUK

Volt zsozsójuk legmenőbb
kocsi(k)ra - Útjukba állt
egy hárs-moira…

Pukkadt az utca: szuper
kégli, kocsi, nőci, pénz, rang. -
Tetszett az Infarktusnak…

Jólétük lefut
a metafizikátlan
hangú klotyóban.

Szemük hízik majd:
Mona Lisáért rágnak
krumplit és kölest.

Díszes kerítés
lesz nyaruk-telük. - Fém a
csont, beton a hús…

Hófehérke maradt, bár
ölét árulja. - Piszkos
pénzen vesz tiszta jövőt…

Melóból pálinka lett. .......... Sárkány most Tütüs Tibi,
kormányra okád tüzet.

Nyomor-"mutatvány"! -
Alszik, luxusgép-zajban, .......... egy tér roncs-padján…

Hegymászó. Hóba fagyott
eposzi bakancsnyoma. -
Olvassák a csillagok…

Ezerkilencszáz-
kilencvenben még hogy hitt! -
"Rossz vicc" amit lát…

Hangimitátor.
Majmolómester. - S győzött.
Csőcselék csápol.

Vég elől lógna:
mell- has- csípő-bolond. - Vagy
kriobióta…

.......... (A szomszéd rémhírei)
"Szauruszok jönnek!" - Majd:
"Jó hogy humanoidok
köröznek - így kisebb a baj…"

**

Pénzed (rég) nincsen.
Golyóstoll röpít át most
a kontinensen.

Lírátlanított
a közeg. Versvereség. -
Hackerkedni jobb…

"Mindenki firkál!"
Csömörtől vízre írsz most. -
S így csended sincs már…

**

BÉKAÖNTUDAT

Ez kecskebéka, az varangy,
ő zöldbéka, te tavi vagy. -
Csak béka szép, csak béka nagy…

.......... (Szerelmes béka)
Kecses, kicsi láb-kezed
azon ugrál, mit a szív-
tabu helyett képzelek…

Poszt-poszt a brekkem-brakkom.
Semmi tó s hold. - Gépbéka
vall, gépnek, gépi hangon.

 

ZENE

.................. (Zongoránk őse)
Elefántcsonton át
billentett hangzó gyönyört
szép, gyilkos kultúránk…

.......... (A dzsezz)
Földrészek sebeiből
klarinét-lónyihogás
s robbanó dobhang tört föl…

.......... (Utad)
Szenvedély hegyén-völgyén
jársz kedvvel-gyötrelemmel. -
Út s utas mundérszürke.

Eszmét, nyelvet tébolyig
kuszáltunk. Zenénk hangroncs. -
Rizsporos főkig hátrálj?

Kelet és Nyugat:
két agyfélteke izzon
eggyé egy dalban!

Csak azt a zenét,
mi többet ér a csöndnél,
s túlvisz - magadon!…

 

MAGYARSÁG

Britt lesz, MANIÉRT,
ha ifjú. - Kényszer-magyar:
morog a vénje…

Pénz-csodaszarvast
űzi - s új hazára lel
anglomán fiad.

"Itt élned halnod…"?! -
"Ott haláli jó!" Kölyköd-
től csak ezt hallod.

…De Mucsa helyén marad. -
Zsírjába sül-fúl a britt. -
Morgod - egy haikunak…

Csöbörből-vödörbe hullt
ország. Volt. Eladták. - Rágd
csontját, mit odavetnek…

 

METAMORFÓZISOK

"Nagyságot" hazudó fák
fenyegetnek: vak derűd
fut el a lábukon át…

Tölgy drámai dőlése.
Dühös kanyart ír le egy ér. -
Eltűnsz a táj görcsében.

Nagy, kígyónyakú madár,
lesel a perc halára. -
Elcikkan lét és halál…

............... (Halál a középkorban)
Kongó páncél a lovag.
Dalos Borissza hol már? -
S újul a tájék bora!…

Táncoló füzek
a szélben. - Fű-fa-nyelv. - Nem,
senki sem üzen…

Holddá pergetett Napokat
látsz (képzelt) homokórán. -
Fönt Semmi van, lent Soha…

 

NOSZTALGIA-HOKKUK

Maszk, modor gőgje hol már? -
Büdlizz? Horgássz? Magadnak
hajlíts otthonos eget?

Te Mindenből Semmibe
villanó eszmélet-csepp,
harmat-sors, vacogd a színt!

**

Van szépség! Szemembe
sújt egy jobb csapott - s egész,
csillagos égbolt ragyog…

Áhítat is van. -
Tűröm hogy sóderezz még,
bár beroncsizok.

 

SIRATÓ-HOKKUK

Ő volt a Szuper Sumi.
Csodáltuk ahogy tépett. -
Kétszázzal ment egy fának…

Zsolt csak néha volt mólés,
de két pofára zabált. - .......... Jaj, feldobta a pacskert!

Dublőr volt Kokas Öcsi. -
Nyolcadik emeletről
ugrott - a limlom mellé…

Hol a kricsmi-bohóc,
Szepi bá'? - Két sör után
már nem kurjogat senki…

Rozi a lebuj gyöngye volt.
Ment akárkivel. - Egy fószer
éjdsszel fizetett neki…

…Jaj, jaj, jaj!.. - Mit jajgatsz te
hülye? Csak egy-két csont vagy,
s "fönt" már rég ember sincsen…

 

NEMZEDÉKVÁLTÁS

Laphír: agyonverte az
apját: ODZSIBVE ! - Börtön? -
Hol már az őskori "jog"?

Gyilkost csinálj, ki
téged, egykori gyilkost… -
Az idő dorong!

 

JELEN - JÖVŐ

Az életfánk derékban
fürészeljük? - Ágán még
jólesik "majomkodni"!…

Rémmesénk: torz valóság. - .......... Rohanó sárkányvilág
zihál a képernyőkön.

Kutyák s kölykök adnak .......... iszonyhoz derűs szemet -
egy holokauszt-bolygón…

Minden "kizökkent", .......... s mi helyén túlra toljuk. -
Eltoltak minket…

Szenzációt! - Feldúlni
mindent, magunkat is. -
Nyomd a gázt! Mindent bele!

Thersipposz még belehalt.
Ma, drogtól, nyúlként futunk. -
Holnap már Klón Karesz győz…

Sejtjük a végeredményt.
Már dúl-fúl a Nagy Küzdelem. - ....Most jön a Lehetetlen…

 

TEREBESS GÁBORHOZ

Egy testű három fejű
szó-szörny az Interneten:
Gyuricza-Vargovics-Fa.

Csak álmodnák, hogy vannak,
s létük: a posztmodern gond.
Nem ők - a hokku írja…