« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Jékely Zoltán (1913-1982)
[haikui]

 

Fecskék

A villanydrót öt égi vonalán
izgága hangjegyek a füstifecskék.

Ha lejátszhatnám, bennük már az estét
s az ősz első akkordját hallanám.

Kolozsvár, 1933

 

Apró képek, I

Juhászkutyák

Karám előtt három lompos ugat,
felettük éhesen szállnak a varjak.
Tudják: ők falják fel hullájukat,
mit téli farkasok miszlikbe martak.


Kalota felé

A csillagos falutornya felett,
mint léghajó, kék ködtömeg lebeg:
a pára, melyet álmukban leheltek
fáradt barmok s fáradtabb emberek.


Vakablakú vár
Gyalu alatt

A vén kastély minden ablaka vak,
táskás a fal, suvad a vakolat.
A sétányon, rongyos fenyők alatt,
könnyezve őgyeleg egy rossz fapad.


Ősz, templomi királyok

Válluk laposra koptatá a sok nap,
századok esői rájuk csorogtak.
Nem mozdulhatnak: körülöttük
kaján kőszörnyek kucorognak.

1933

 

Mélység

Élek: halálsápadtan lebegek
az iszonyú időmélység felett.

Lebegsz te is – így lebeg mindahány
a múltján –, mint a pók a fonalán.

1933

 

Hajnal, I
Töredék

Mint egy vasastartalmú tócsa poshadt,
vörös világa, olyan künn az ég.
Az őr a ház körül végső útját tapossa,
s lezárja felhúzott revolverét.

1934

 

November csodája

Csodát kínálsz, hitetlen vén november:
lám, nyílik még a sarkantyú virága!
Megszagolom, édes-keserű szender
fog el s mint anyját fellelő kis árva,
beledőlök egy régesrégi nyárba.

1937

 

Elalvás előtt, I

Most indulok a kék sziget felé,
ó, bár csókolhatnál még búcsuzásul!
Finom fények közt úszom, mint a Hold,
mikor éjfél körül a föld alá hull.

1938

 

Don Quijote névjegye

Itt voltam. Vártalak. Megittam két deci bort.
Az árvaság gebéje szivemre rátiport.
De megnyergeltem és – botlós volt bár a lába –
kivágtattam vele a gyilkos éjszakába.

1946

 

A negyvenedik ősz

Úristen, ez a negyvenedik őszöm!
Vajon még hány van, kérdezem…
De csak a tücskök rínak a mezőkön,
Rozsdás szerszámmal, érdesen.

1953

 

Orgona-szál

Orgona-szál remeg a jobbkezemben.
Megszagolom – és szerelmes vagyok,
Szerelmes a legelső szerelembe,
Mely voltaképp soha el sem hagyott.

1960

 

Bécsi noteszjegyzet
Anyuka emléke

…És kertész-ollót sem veszek Neked,
s ha veszek is, már késő, mindhiába:
vele a sírodon bozótot nyeshetek.

1961. szeptember 7.

 

Elalvás előtt, II

Szemem bársony sötétbe bámul,
Csend, éjszaka – így lenni jó.
S ön-test-meleg is, ráadásul!
Eszményi sír-illúzió.

 

Homo faber

Az életem: csigamászás ezüstje,
a föld szinén giliszta-túrt halom…
De sohasem bámultam pipafüstbe,
és sohasem őrölt az unalom.

 

Halott sirály

Láttál-e már égről lehullt sirályt?
Mint egy csomó véráztatott fehér rongy;
nyitott szemében vád az ég iránt
s felhők, akár a szappanbúborékon.

 

Törökfürdő

Melyben élveztük előéletünket,
a magzatvíz hőmérséklete volt
még ily meleg: bársony-puha homályban!

Lubickolunk a páratelt hodályban,
míg halljuk a parancsoló sikolyt,
amely naponta új életre büntet!

1967

 

Búcsú Velencétől, II

Hazaszáll a lankadt vándormadár –
valamit örökre befejeztem;
hazámon lógok mindörökre már,
vonagló test az égbenyúlt kereszten.

Velence, 1969. július 10.

 

Gyógyíthatatlan

Kerülj csak fényt, embert és társaságot!
De egy kihalt utcában hirtelen
rádront megválthatatlan árvaságod,
s mint részeg őrült, úgy bokszol sziven.

1970

 

Rózsaszínű álom

Azt álmodtam, kinőtt minden fogam
s mutogattam egy lánynak boldogan;
vad szőke volt, kacér, a szeme kék –
harapni hagyta rózsás fenekét.

 

Frontbetörés

Felhők

Megint mi történt a világgal?
Az égbolt félrevert harang,
s elnémult minden kis-madárdal.
Három-rét vad felhő kereng,
úgy száll az egyik, szinte szárnyal:
órjás, bolond postagalamb
romlásthozó hír tudatával.


Fák

Példái dívó tébolyoknak:
versengve hajlong ífju, vén;
irányváltó szelek dühén
már-már kidőlve támolyognak.


Emberek

Fejük fölé miféle őr ült?
Korbácsolásra száz okot talál –
ilyenkor aktív minden őrült:
rést robbant fejjel a cella falán.


Repülőgép

Noé galambja ércbe-öltözötten,
két mérföld magasan fölöttem –
Mely csillagra viszi a földi lét
segélykérő, rémült üzenetét?

 

Évszakok

Tavasz

Szoknya forog; vagy ezer,
nagy, téres földszagu csűrben.
Minden lány a babám
lesz! Sosem áll meg a tánc.


Nyár

Szépmivü óratorony.
Körülötte rohannak a felhők.
Fényes dél van, örök!
Áll az arany mutató.


Ősz

Rozsdás-szürke mezőn
imbolygó vézna ökörnyál:
Kísértet-szeretőm!
Kapdos a szívem után.


Tél

Mennél lassabban
jár botra hajolva az ember,
annál gyorsabban
vágtat a délceg Idő!

1976

 

Fa alatt, felnézve

Harminc éves ifju órjás e nyárfa,
s alatta, ültetője, törpe vén vagyok.
A lombja közt egy raj fényes madárka:
az elfelejtett nevü csillagok.

1976

 

Kert, kegyelmi pillanat
M.-B. B. könyvébe


Se autódurrogás, se repülőmotor:
Ezt a ritka csodát az Isten is csodálja.
Hát még milyen csoda e csendben, amikor
Szellőtől zendül a diófa orgonája!

1977

 

Egy papírbolt albumába

A papír egyre jobb,
simább és fényesebb –
írni rá valahogy
csak mind keservesebb.

1978

 

Egy régi fényképre
Alapállás?

Az enyedi Sétatér-végen
esztendős, szőke kislegény:
fejem nagy barna lány ölében,
kezem első kutyám fején.

Budán, 1979. május 31-én

 

Migrén

Mint hurcolt láda, melyben porcelán
s üveg-szerviz dirib-darabra törve:
olyan belül a koponyám.
Dobhatják valami gödörbe.

1979. július

 

Friss hant felett
Bibó Istvánék sírjánál

Boriska, Pista! Ti ott lent, ilyen hamar?
Máris több tonna sárgaföld takar;
s a kettős kopjafa, mikor megállt fölötte,
az én szivemet is majdhogynem átütötte.

1979

 

A rosszabb változat

Éjjel a kezemet félek kinyújtani:
a sötétből nehogy megfogja valami –
vagy Valaki! – És ez a rosszabb változat:
Annak hideg keze vissza senkit sem ad.

Visegrád, 1981. augusztus 6-án, éjjel

 

Gyertyaláng

Egyetlen égő gyertyaszál,
s szobám így 100 év óta áll!
– Ha elfuvintom, hirtelen
belép saját kísértetem…

1981. december

 

Egész világ…

Egész világ körülöttem forog!
Néhány nap óta én vagyok a tengely…
Valószínű, hogy megbolondulok –
Csak tudnám, hogy oázis lesz a menhely!

1982. február 11.