« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Varga Imre: Hokku, haikai, haiku
Varga Imre: Ráhagyatkozva egy nagyobb erőre

 

Varga Imre (1950-)
NYUGATI HAIKUK

Ezt a válogatást Varga Imre maga állította össze a MAGYAR HAIKU KÖLTŐK c. antológia számára (Orpheusz és Terebess Kiadó, szerkesztés és előszó: Szepes Erika), a kötet papírkiadása nem készült el, de anyaga beépült a http://haiku.hu weblapba.
Terebess Gábor

 

WEÖRES-HAIKUK.....................

1. Szakadt ósdi báli legyező

Üljünk talán az
elnémult székre ahol
most nincs elefánt.

 

2. Kesergő Szerelem

Megcsókoltalak
engem, hát miért öltél meg
tégemet, mondd mért?

 

3. Vásári ökörszív

Bika vagyok, te(h!)
én vagy, én vagyok, te(h!)
én vagy! Én te vagy.

 

4. Beengedett idegen

Társaságban: társ.
Talán. De magányban: szám.
Talány, s idegen.

 

5. Xeroxmásolat W.S.
József Attila vázlatáról

Nézd a repedést
a városi tó jegén.
Lásd, az vagyok én.

 

6. Szerelmescédula

Még itt sem vagyok
és már messzire mentem
véled maradva.

 

7. Rongyszőnyegrojt

Valaki hárman
egymagában bátran
a körbevett éjben.

 

8. Látogató

Őszi birs-illat.
Vendég jön telt kosárral?
Ej, csak a szél fúj.

 

9. Rejtett fuvalom, sötétség

Egészen halk kép.
Képzelt fuvalom dermed
a sötét térbe.

 

10. Zárvány-kövület napfényben

Fekete a perc.
Borostyánban a bogár.
Átsüti napfény.

 

11. Haikubb a mintánál

Fehér telihold
Erkélyrácsra akadva
útja véget ért.

 

12. Teremtés után

Hetedik napon
még a pokol elé is
napsugár esik.

 

13. Aforizma

a nincsen könnyen
megalkuszunk és aztán
már úgyse vagyunk.

 

14. Képregény-lap

A kincsen könnyen
megalkuszunk és aztán
majd ütlek agyon.

 

15. Egysoros vers

Szemednek szegzett
lándzsák: csillagok. Rab vagy,
én is rab vagyok.

1987. április 13.

.oOo.

 

Vigasztalan éj.
Árva csillag a cselló
barna hasában.

 

Tegnap megállt egy
szóval a szél. Tavaly. Szólj,
papírtrombitám!

1987. január 1.

 

Egyetlen a csend.
De hogy milyen szó után,
figyeld csak meg jól!

március 31.

 

Tavalyi emlékek
míg aszalt szílvát eszek
tiszta papírból.

 

Erdei kék tó
reggel. A lény mélyebbnek
látja mint apja.

1987. április 11.

 

Rezedám megring.
Az ajtón túl halkuló
dühös lépteid.

 

Mit is álmodtam?
Részeg táncolt a ködben.
Én voltam? Más volt?

 

Milyen messzire
van most tőlem a Göncöl!
S alatta fekszem.

április 12.

 

Szedjünk cseresznyét!
Pár hete jártunk erre,
fehér virág hullt.

 

Cseresznyevirág.
Bennem már ropog édes
piros gyümölcse.

 

Cseresznyeillat.
Fehéren forog bennem,
forgatja elmém.

 

Erdőben egres.
Itt valaha tán kert volt.
Most giz-gaz, szemét.

 

Árva gyümölcsfa.
Körben a züllött erdő.
Egyedül járom.

április 26.

 

Gondolat nélkül
virágzik a szilvafa
s termi gyümölcsét.

április 28.

 

A tavaszi zöld
fűben egy üres fogam-
zásgátlós doboz.

április 29.

 

Griffmadár hátán.
Reggel párnámon egy
fehér pihetoll.

május 19.

 

Itt a körúti
kirakatban, odanézz,
tengeri szivacs!

május 28.

 

Fehér sziklafal
előtt a szélben ringó
harangvirágok.

július 7.

 

Ebben a sziklatömbben
egy ember guggol.
Figyeld csak, felállt.

július 8.

 

Virágcserépnek
támasztott képeslapon
kopár havas táj.

július 9.

 

Azt hiszed, hogy a világ
kész. Pedig épp benned
keletkezik.


*


Kifelé úszva
hársfaillat csap rám a
hullámok fölött.

július 12.

 

A kezdet most is
velem is itt van. Régi
és új a világ.

1987. szeptember 17.

 

Kutyaszar mellett
ezüstpapírból tépett
fenyőfadíszek.

1988. január

 

Az antik város
romjain fehérben a
virágzó bodzák.

 

A római víz-
vezetékrom mellett, nézd,
vadrózsa nyílik!

1989. május 20.

 

Mielőtt az ész
rá dús ruháját vetné,
légy ő, hatold át!

1989. november 16.

 

Át neveinken
formáinkon is ragyogsz
te tiszta tudat.

*

Szavam - most sétálsz.
Szemem a barna lombban.
Erősen, szépen.

 

Erdei séta.
A világ most ettől is
szebb, világosabb.

november 18.

 

Jobb is lehetne,
meg rosszabb is esetleg.
De mégis ilyen.

november 19.

 

Amiben vagy Éld!
az idő épp betölti.
Hajnal vagy, ébredj!

november 24.

 

Tengerpart. A víz
felől szárazföld. A partról
csupa hullám.

1990.március 26.

 

Zöldülő fák.
Alattuk eliramló
piros autó.

*

Újjászületés
zöldje a néma fákkal.
Egy kocsi. Rohan.

*

Ugyanazt írnám –
pontosítva a képet.
Mégis mindig más.

*

Az örök kép már
nem ugyanolyan, mint volt
pár perccel előbb.

március 27.

 

Kiszáradt folyó
meder álmom s homok.
Magányos élet

 

Nagy fövenyhalmok.
Folyó kiapadt medre.
Remeteálom.

 

Ki sírja tele
az üres folyómedret?
Szeretőm? Anyám?

szeptember 19.

 

Kiszáradt időm
medre homokhullámzás,
aszályos év ez.

 

Kiszáradt patak
medrében homokpadok.
Magányra ébreszt.

szeptember 20.

 

Üres gyalogút.
S egy mély lábnyom vizében
fénylik az újhold.

szeptember 27.

 

Deres a fű. Nézd:
sárgít még a vadrepce
késő virága.

november 7.

 

Mint orra elé
lógatott szénacsomó
után a szamár,
az éhségedtől
csábító dolgok után
meddig igyekszel?
Hogyan is érd el
úgy hogy nem mozdulsz?
Legyél te a törekvés!

november 20.

 

Aranyló alkony.
Megnyugvó tudatom
fényében a felhők.

*

Télelő hava.
A lenyugvó nap arany
ereje árad.

*

Egy gondolat
mögött csendben napfény.
Nincs egy sem felhő.

*

Téli napszállta,
Tudattól ragyognak fönt
aranyló felhők.

*

Aranyszín felhők,
napnyugta. A gondolat,
érzés mitől ragyog?

*

Mire megírtam
a napnyugtáról pár sort,
közben sötét lett.

november 30.

 

A szőlőlugas
csupasz ágbogai közt
remegő csillag.

december 23.

 

Téli ablakban
kopár szőlőlugas, s egy
kis fényes csillag.

december 29.

 

Maszkok, álarcok.
Lárvájából a lepke
kiszállt már végleg?

*

Álarcainkat
levetve milyen szépek
vagyunk: emberek.

*

Sünből, békából
ember lett hirtelen most.
Boldog új évet!

*

Nemhogy a démon,
elhagy a gondolat is
ekkora zajban.

*

Fújd csak a sípodat.
Hadd meneküljön messze
most, ami rossz volt.

*

Ez álarc. Hát te?
Holnap szemétbe kerülsz,
ha nem vagy minden.

december 31.

 

Kívül és belül
– nézd bentről: kint, kívülről:
bent – minden üresség.

*

Nincs más csakis ez.
Teste, szavai nélkül
aki most minden.

*

Az egyen nincs két-
ség. Az igen s nem egy-az.
A kettős te vagy.

*

Nem hívhatlak be,
mert nem vagy máshol. Itthon
élsz hazátlanul.

*

Mit tudni még?
A válasz erre te vagy.
Ne hallgass. Ne szólj!

*

Nincs nézés, s aki
nézzen, s az sincsen amit.
Fénylő üresség.

*

Hagyd jogaid most!
Ha-ki ember, nincstelen.
Légy az igazság!

1991. január 1.

 

Téli szobámból:
levedlett venyigeszál
végén a csillag.

január 3.

 

Lágy simogatás.
A medence vize most
májamig öröm.

*

Nézd: víz vagyok én.
A nagy úszómedencét
betöltő öröm.

január 4.

 

Tengerpart. Vízből
nézve: nyugalom. Partról:
hullámzás, mozgás.

*

A part nem mozdul.
De kezdet előttről zeng,
zúg benned a víz.

*

Amit épp nézel,
teremted most a rózsát
valóságossá.

 

Itt ez a kis gömb
is épp olyan végtelen,
mint az a nagy gömb.

április

 

Történik minden
nélküled. A fák, a szél
a kert te vagy.

*

Minden a csend.
Íz, dallam, madár, kövek
otthonra vezet.

*

Duzzadó formák
fölhasadnak, elönt most
mélyből az érzés.

*

A külső formák
repedéséből az érzés
szétszivárog.

1991. november 11.

 

Csörög a cserfán
a barna levél. A völgy
haranggal szólít.

*

Tavalyi levél
zirren a tölgyfán. Messzi
harang megkondul.

*

A lenyugvó nap
becéző fénye. Kolomp
hangzik a völgyből.

*

Édesköményt rág.
Fázósan fogja át a
búboskemencét.

március 22.

 

Édeskömény íz.
Hátát búboskemence
melengeti már.

*

Ízleld az időd!
Érezd a meleg szobát!
Rosszkedved elszállt.

1992. március 23.

 

Egy kosárka hang.
A leölt juh legel.
Benned zöld a rét.

96. március 2.

 

Kertemben rózsa
trillázgat önfeledten.
Hallod madárka?

*

Hármashangzatban
lobban ágra a levél
míg rásüt a nap.

*

Rózsás telihold.
A kertben olvad a hó.
Fogyó szavaim.

*

Amit a szikla
elrejt, mennydörgés, villám
mégis kitárja.

*

Testünk eszközét
most néma gazdánk, váltsad
lelkes jelekké!

*

A tűz, szikla, szél
megmarad. Vízbeveszik
ember és világ.

*

A tóban tűz-fény.
Hullám meg láng közt a szél.
Bámulja egy lány.

*

Rejtező vizek.
Mennydörgés a hegy fölött.
Rettegő férfi.

március 6.

 

Vackor s csipkefák.
Tópartról az ősz vízbe
fésüli haját.

március 10.

 

A tó megmutat.
Az ég kékjét egy hullám
szerteteríti,

mint a gondolat,
ha érzéssé változva
épp megtestesül.

március 15.

 

AMULETT

Ha van akarat,
mondd, kié?! A formák mind
fényben állnak.

március 22.

 

Rózsa mindenség
harmatcseppjén szivárvány
ég és föld tükre.

*

Ostyánk telihold.
Kehely talpa fénylő nap.
A fény mi vagyunk.

március 24.

 

A BŰNÖS

Így megkötözve
hogyan is oldatnám meg
más kötelékét?

96. március 24.

 

ONAN

Ha a képzelet
ilyen izgató, milyen
most a Teremtő?

1998. április 17.

*

Ülünk a padon.
A kis kerti vízesés
csendünkből csobog.

november 8.

 

Sziklaszál körül
mozdulatlanul zajló
fövenyhullámzás.

november 11.

 

KOAN

Bár csobog a víz,
a hangját nem láthatod
hiába figyelsz.

november 13.

*

Két kis harmatcsepp
a vörösfenyő ágán.
Ráfagy? Lepottyan?

*

Benti szikla-csend
s a kinti motormoraj
Bennem összeér.

november 20.

 

Vár tornyán arany
angyal. A téli napban
lángol a szárnya.

november 22.

 

Zsályalevélen
fényes jéggyöngyöt tapint
délben az ujjam.

november 25.

 

Fövenyhullámok
gyűrűznek a csend körül
mozdulatlanul.

november 27.

 

Tiszafák alatt
idegenben egy padon
hópehely hull rám.

november 30.

 

Szőke hajszál leng
a kerti vörösfenyő
alsó ághegyén.

december 6.

 

Ecsetvonások
az égen: zöldek, sárgák
a bambuszlevélkék.

*

Az ablak előtt
vörös rózsák. Havasan
ringnak a szélben.

*

Nézd csak, Flurína,
a decemberi kertben
piros kacsaszáj!

*

Tűzoltókocsik
szirénáznak az utcán.
Kertünkben szűzhó.

december 7.

 

A rönklócára
hullott hóra ujjammal
napot rajzolok.

december 10.

 

A kőlap-asztalt,
ahol pár hete ültünk,
nézd, hó lepi már!

december 11.

 

A malomkőlap
havába rajzolt
\ jel
máris elolvadt.

december 14.

 

Ösvényünk mellé
kidöntött öreg fán szép
zöld a borostyán.

december 16.

 

A fenyőfákon
ni: karácsonyi díszek,
rengeteg vízcsöpp!

*

Harangzúgásban
rigócsárogás. Megint
itt a karácsony.

december 24.

 

Téli esőben
a sziklaszál is élő.
Együtt lélegzünk.

 

SZERTARTÁS

Hulló hóban
kongatom este kint a japán
harangot.

január 11.

 

REGGEL

A kisharangról
elsőt kondítva lehull
a tegnapi hó.

*

A labirintus
szűzhaván lábnyomaim.
Ma korán keltem.

*

Vízcseppben kertem:
a pillanatban sejlő
örökkévaló.

*

Ki ér a célba.
ha már útközben távol
kerülsz magadtól?

*

Az üres lapon
már itt van a versem. Fogd,
és olvasd tovább!

*

Fehér papíron
már készen a vers, ám ez
éppen takarja.

99. július 14.

 

Alvadt vörösen
lázong kertünkben egy kis
tél-dúlta virág.

*

Tóparti mécsláng.
Tűz, víz, föld és levegő.
S én, aki nézi.

december 31.

*

Szélhárfa cseng-bong:
csilingelve híreli
a szél az estét.

1999. január 3.

*

Hogyha szeretném,
gyűlölném is. Maradjon
csak köztünk a fal!

január 12.

*

Már nem is vers ez.
Virágillat árnyéka
a jeges kövön.

február 1.

*

Bármit mondhatok,
mindig az, de innen már
nem bármi s az sem.

*

Már akkor célban,
mikor még nem tudhatod,
mi is a célod.

*

Ott kezdődik, hol
én már a semmi vagyok.
Ez most még minden.

augusztus 7.

 

Vagyok most és nem.
Egy megállóban. Tudom
a testet s légzést.

*

Amire még vágysz,
most folyton távolodik.
Azonosulj hát.

*

Egy gondolat lám,
a tudatot takarja.
Napfogyatkozás.

augusztus 10.

*

Japán képjelek.
Sergőre kötve színes
szalagok. Olvasd!

*

Amit gondolok,
körbefoglal. A dúvad
belülről támad.

augusztus 12.

 

Éjszaka sétálsz.
Ütközve folyton falnak,
szavaknak, képnek.

*

Még a király is
fölmegy a szent tetőre,
hogy tüzet gyújtson.

*

Föl, föl a lépcsőn.
Most lassan kaptass. Kopott
s fokai csorbák.

99. szeptember 4.

 

TÜKRÖZÉS

Tóból a mécsláng.
Elsárgult nádlevelek
lógnak a vízbe.

december 2.

 

Télelő

Fehér tollpihe
a tóparton. Hó? Madár
ivott itt nemrég.
d
e
c
e
m
b
e
r

1
8
.

 

Belülről

Tágul a tér
a tükörben hó kavarog
fehérek a fák.

december 19.

 

Mondd csak,

milyen színű a
láthatatlan, milyen nagy
a nem-mérhető!

december 19.

 

Alkonyat

A csupasz bokron
túl, nézd, a benzinkút
sárga ártáblái!

 

Varázslat

Szilveszter. Alkony.
Ezüst vízgyöngyök, nézd a
zsályalevélen!

 

Szilveszter

Mekkora csend lett
ebben az évet elűző
zajban, ricsajban.

 

2000

Varjak köröznek
újév reggelén fáink
fölött a parkban.

*

Soványka zápor.
A fenyő alatt még
száraz a föveny.

*

A kőkert mohaszigetén
fenyőágak.
Enyhe az újév.

 

Sziget

Boldog hajótö-
rött. Már nem is kell tovább
utaznom innét.

2000. január 4.

 

Tűlevélcsomó
a fenyőcske ágtövén,
most ez az öröm.

*

Kőkertünk csendje.
Míg odakint az utcán
autómoraj.

 

Határ

Homokhullámok
csendje a szemben. A fül
az utcai zajt.

 

Téli zöld ág

A jelentése
szótalan érint. Mihelyt
leírom veszik.

jan. 5.

 

Mai sétámból
az öröm bennem. A szó
itt a papíron.

jan. 6.

 

Március

Amikor a szél
nem szavakat, képeket
sodor. Csak te vagy.

2001. márc. 22.

 

A koplaló

A napon állok.
Zeng-bong határtalan a
déli harangszó.

 

Tavasz

Elcsavargott
kutyámon töprengek. Érzem:
ibolyaillat.

márc. 23.

 

Arkhimédész

Elég ha csupán
ez a hattyútoll vakít.
Így tökéletes.

március 25.

 

Sors

Eloltod lámpád
és jajgatsz a sötétben,
mert semmit se látsz.

 

Hitetlen

A nap hiába
süt gyönyörűen most is,
ha árnyékban élsz.

 

Most

A percben most az
idő nélküli érzés.
Benned a kozmosz.

 

Az ábrándok vége

Ha élni akarsz,
halj meg! Egy szál nárcisz,
nézd: ez a világ!

március 26.

 

Böjtmás hava

Ibolyaszirmot
főzzél még a teádba.
Micsoda ünnep!

 

Márciusi

Ibolyaszirmot
főzz a teádba. Ettől
illatos álmod.

 

Asztalom

Böjtmás havában
könyvekkel rakott asztal.
Csendjéből élek.

március 26.

 

Akarni!

Jaj, csiga szarva -
ha érintem a valót,
visszahúzódik.

 

Idebentről

Fényes autó.
Sárral fröcsköli be
kis vályogházamat.

 

Között

Barackvirágzás.
Így szép s igaz e perc is.
Tűnékeny, örök.

 

Amit tudok

Arc a tükörben.
Te én vagy és én nem te
vagyok, mert kép vagy.

m
á
r
c
.

2
8
.

----------------------------------------------
(Az alábbi 4 x 17 haiku többsége szerepel már a fenti összeállításban,
melyeknél a szerző későbbi javításait - többnyire - átvezettük.)

 

Tavasz (17 haiku)
Halj meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004, 7-11. oldal
Parnasszus,
X. évf., 1. szám, 2004 tavasz, 5-6. oldal

Csörög a cserfán
a barna levél. A völgy
haranggal szólít.

*

Árva gyümölcsfa.
Körben a züllött erdő.
Egyedül járom.

*

A tavaszi zöld
fűben egy üres fogam-
zásgátlós doboz.

*

Az antik város
romjain fehérben a
virágzó bodzák.

*

Barackvirágzás.
Így szép s igaz e perc is.
Tünékeny, örök.

*

A tóban tűz-fény.
Hullám meg láng közt a szél.
Bámulja egy lány.

*

Rejtező vizek.
Mennydörgés a hegy fölött.
Rettegő férfi.

*

A tó megmutat.
Az ég kékjét egy hullám
szerteteríti.

*

mint a gondolat,
ha érzéssé változva
épp megtestesül.

*

Arc a tükörben.
Te én vagy és én nem te
vagyok, mert kép vagy.

*

Ha élni akarsz,
halj meg! Itt egy szál nárcisz,
most ez a világ!

*

Édesköményt rág.
Fázósan fogja át a
búboskemencét.

*

Rózsa mindenség
harmatcseppjén szivárvány
ég és föld tükre.

*

Milyen messzire
került tőlem a Göncöl!
S alatta fekszem.

*

Ibolyafőzet,
dúlt nap után hozzál
illatos álmot!

*

Az Egyben nincs két-
ség. Az igen s nem: egy-az.
A kettős te vagy.

*

Egy kosárka hang.
Kint leölt juhunk legel.
Bennem a zöld rét.

 

Nyár (17 haiku)
Halj meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004, 47-51. oldal

Kertemben rózsa
trillázgat önfeledten.
Hallod madárka?

*

Fehér sziklafal
előtt a szélben ringó
harangvirágok.

*

Virágcserépnek
támasztott képeslapon
kopár havas táj.

*

A római víz-
vezetékrom tövében,
vadrózsa nyílik!

*

Tengerpart. A víz
felől föld, föld. A partról
hullám és hullám.

*

Part felé úszva
hársfaillat csap rám a
hullámzás fölött.

*

Történik minden
nélküled. A fák, a szél,
a kert is te vagy.

*

Duzzadó formák
fölhasadnak, elönt most
mélyből az érzés.

*

Hármashangzatban
lobban ágra a levél
míg rásüt a nap.

*

Japán képjelek:
sergőre kötve színes
szalagok. Olvasd!

*

Ott kezdődik, hol
én már a semmi vagyok.
De most még én: Én.

*

Ha képzeletem
ilyen izgató, milyen
most a Teremtő?

*

Testünk eszközét
most néma gazdánk, váltsad
lelkes jelekké!

*

Ha van akarat,
mondd, kié?! a formák mind,
mind fényben állnak.

*

Ki ér a célba,
ha már útközben távol
kerülsz magadtól?

*

A tűz, szikla, szél
megmarad. Vízbeveszik
ember és világ.

*

Mit s mit tudni még?
A válasz csakis te vagy.
Ne hallgass. Ne szólj!

 

Ősz (17 haiku)
Halj meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004, 79-83. oldal
Parnasszus, X. évf., 3. szám, 2004 ősz, 19-21. oldal

Vackor s csipkefák.
Tópartról az ősz vízbe
fésüli haját.

*

Deres füvek. Nézd:
sárgít még a vadrepce
késő virága.

*

Két kis harmatcsepp
a vörösfenyő ágon.
Ráfagy? Lepottyan?

*

Zsályalevélen
fényes jéggyöngyöt tapint
délben az ujjam.

*

Kihunyt kőlámpás
az alkonyodó kertben.
Pajkos őszi szél.

*

Fényes autó.
Sárral fröcsköli be kis
vályogházamat.

*

A lenyugvó nap
becéző fénye. Kolomp
hangzik a völgyből.

*

Ecsetvonások
az égen: zöld és sárga
bambuszlevélkék.

*

Ülünk a padon.
A kis kerti vízesés
csendünkből csobog.

*

Bár csobog a víz,
a hangját nem láthatod
hiába figyelsz.

*

Az út üres már.
Egy mély lábnyom vizében
ragyog az újhold.

*

Tiszafák alatt
idegenben egy padon
hópehely hull rám.

*

Bármit mondhatok,
mindig az, de innen már
nem bármi s az sem.

*

Amit a szikla
elrejt, mennydörgés, villám
bezzeg kitárja.

*

Aranyló alkony.
Megnyugvó tudatom
fényében a felhők.

*

Mint csiga szarva,
ha érintem a valót,
visszahúzódik.

*

Vízcseppben a kert.
A pillanatban sejlő
határtalanság.

 

Tél (17 haiku)
Halj meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004, 111-115. oldal
Parnasszus, IX. évf., 4. szám, 2003 tél, 16-18. oldal

A szőlőlugas
csupasz ágbogai közt
remegő csillag.

*

Tóból a mécsláng.
Elsárgult nádlevelek
lógnak a vízbe.

*

Ösvény melletti
kidöntött öreg fán szép
zöld a borostyán.

*

Fehér tollpihe
a tóparton. Hó? Madár
ivott itt nemrég.

*

Alvadt vörösen
lázong kertünkben egy kis
tél-dúlta virág.

*

Szőke hajszál leng
a kerti vörösfenyő
alsó ághegyén.

*

A kisharangról
elsőt kondítva lehull
az éjjeli hó.

*

A labirintus
szűzhaván lábnyomaim.
Ma korán keltem.

*

Tágul a tér
a tükörben hó kavarog
fehérek a fák.

*

Már nem is vers ez.
Virágillat árnyéka
a jeges kövön.

*

Kis téli eső.
A zen templom deszkája
tükrözi testem.

*

Éjszaka sétálsz.
Ütközve folyton falnak,
szavaknak, képnek.

*

Hagyd jogaid most!
Ha-ki ember, nincstelen.
Légy az igazság!

*

Kívül és belül
- nézd bentről: kint, kívülről:
bent - minden üres.

*

A malomkőlap
havába rajzolt
\ jel
máris elolvadt.

*

Fehér papíron
már készen a vers, ám ez
éppen takarja.

*

Nincs nézés, s aki
nézzen, meg nincsen amit.
Fénylő üresség.

 

Böjti haikuk
Napút, 2002/3. szám, 14-15. oldal

Március

Amikor a szél
nem szavakat, képeket
sodor. Már te vagy.

március 22.


A koplaló

A napon állok.
Zeng-bong határtalan
a déli harangszó.

Tavasz

Elcsavargott
kutyámon töprengek. S megcsap
az ibolyaszag.

március 23.


Arkhimédész

Elég ha csupán
ez a hattyútoll vakít.
Így tökéletes.

március 25.


Sorsverés

Eloltod lámpád
és jajgatsz a sötétben,
mert semmit se látsz.

Hitetlen

A nap hiába
süt gyönyörűen most is,
ha árnyékban élsz.

Itt van

A percben most az
idő nélküli érzés.
Benned a kozmosz.

Az ábrándok vége

Ha élni akarsz,
halj meg! Egy szál nárcisz, nézd!
Ez, ez a világ.

március 26.


Böjtmás

Ibolyaszirmot
főzz a teádba. Ettől
illatos álmod.

A betű öl

Böjtmás havában
könyvekkel rakott asztal.
Most ebből élek.

március 27.


Akarni

Mint csiga szarva,
ha érintem a valót,
visszahúzódik.

Idebentről

Fényes autó.
Sárral fröcsköli be a
kis vályogházat.

Között

Barackvirágzás.
Így szép s igaz az élet.
Tünékeny s örök.

Amit tudok

Arc a tükörben.
Te én vagy és én nem te
vagyok, mert kép vagy.

március 28.

 

[12 képhaiku]
Halj meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004


[Mindent megélni], 23. oldal

 


[Vigasztalan éj], 32. oldal

 


[Az út üres már], 45. oldal

 


[Kertemben rózsa], 52. oldal

 


[A part nem mozdul], 64. oldal

 


[Fövenyhullámok], 77. oldal

 


[Óvj meg, te fenyő], 84. oldal

 


[Igenem nemedbe] 95. oldal

 


[Mutass rá!], 110. oldal

 


[Tágul a tér], 120. oldal

 


[Télizöld], 123. oldal

 


[Kis téli eső], 136. oldal

 

Varga Imre honlapja: http://www.háromvilág.hu