ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Varga Imre (1950-)

Dharma neve: 帷清 Isei

Költő, jógaoktató, zen gyakorló, szellemi szabadfoglalkozású; a Szépírók Társaságának tagja
https://hu.wikipedia.org/wiki/Varga_Imre_(k%C3%B6lt%C5%91)
https://szepiroktarsasaga.hu/tagok/varga_imre.154.html?pageid=97

Honlapja

https://haromvilag.hu/

 

Haiku

Varga Imre
Hokku, haikai, haiku (Rögtönzések ugyanarról)
Új Symposion, 1991/1-2
https://terebess.hu/haiku/japan/varga.html

Varga Imre
Nyugati haikuk
https://terebess.hu/haiku/magyar/vargai.html

Varga Imre: Hokuozan, nyárvég
Élet és Irodalom, LXVI. évfolyam, 2. szám, 2022. január 14.

 

Interjú

Ráhagyatkozva egy nagyobb erőre
Varga Imre küzdelmekről, a tiszta öröm megtapasztalásáról
Révi Judit interjúja
Heti Válasz, I. évf., 14. szám, 2001. 07. 13.
https://terebess.hu/keletkultinfo/vargaz.html

Varga Imre: Jóga és gyógyítás: Beszélgetés dr. Weninger Antallal
Hitel, 1989/11. szám, 35-40. oldal
https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/besz.pdf

 

Zen napló

 
Fülszöveg a hátsó borítón

PDF: Varga Imre: Zen Benedek, Följegyzések egy világi kolostorból
Kortárs Kiadó, Budapest, 2000.

Willigis Jäger (1925-2020), Benediktushof (Holzkirchen)

Toót H. Zsolt: Buddhapest és Dunaszellem
http://www.elib.hu/02900/02977/02977.htm#37

 

Isei (帷清) írja Imre avatásáról (2015)
Több mint két évtizede gyakorlok zent. Mesterem Shōdō Harada Rōshi az Isei névvel tisztelt meg.

Úgy érezte ülőpárnáján, mint más szerencsés alkalomkor, hogy először, múltja nélkül van. Bár ismeri a módszereket, szabályokat, bő másfél évtizede gyakorol ugyanis, közelinek, sőt barátnak érzi a több mint hatvan résztvevő javát, de mégis ártatlan, kezdő lelkülettel kezd ellazulni, beleoldódni abba a biztonságba, amire a megtartó föld tanítgatja. Az elvonulás kezdetétől készül az avatásra, s most a mester tanításai is efelé terelgetik. A külsők pedig másodlagosak. Bár a fehér zoknit, amit majd viselnie kell, nehezen találja meg a holmija közt tömött utazótáskájában kotorászva. Megjelenik pár percig a bosszúság. Zazen közben megpróbálja követni a tanítást, hogy érezze a gyakorlókat, a közös elmélyedés erejét, terét; ehhez el-el kell engednie, ami elképzelés, árnyék, elvárás, káprázat, irányítási szándék vagy hitféleség. Nem hagyom, hogy korlátolt én-érzetem megvezessen! A tisztuló, s végül a váratlanul kiüresedett tudat megérteti vele, hogy a tanítás nem fogalmi, nem az értelemnek szól, s hogy minden érzéke eleven tanító, mester. Látja, hogy nincs érvényesen kész ismeret. A tudás élő, nem rögzülhet fogalomként, idézhető tanításként, mert egyszerre sötét és fénylő. Nincs külön, saját fájdalom. A gyakorló először küzd vele, aztán elfogadja, majd tudatosítja, ez a szabadsága. Rálát a fájdalomhoz kötődő én-mintákra, az értelmezés hiábavalóságára. Az öröm, boldogság sem az övé, hagyja áramlani. Ám észreveszi a felvillanó büszkeséget, kiválasztottság érzést, amiatt, hogy mindez megtörténik vele. Eddig nem tudta elgondolni az ürességet. S lám: megkapja ajándékként. Vagyis ellobban az akarat, az erőfeszítés szándéka; megy előre mozdulatlanul, tágul a légzés, a létezés tere. Az önelvesztés félelme kipukkad, végtelen, boldog térré változik. Érzékeli e tapasztalást követő napon azt is, hogy az elragadtatott órák után a gyakorlása valamiért szárazzá válik. Elhatározza, hogy továbbmegy, bár most az ügyes eszközök, a légzés, az elengedés sem segíti. Beleveti magát az ismeretlenbe, a nemtudom-ba. Először csapkod, kapaszkodik, fél, majd elfogadja, megengedi, hogy nincs tovább, s ekkor egyszer csak átlendül a holtponton.
De hát kellenek-e másnak ezek a morzsák a gyakorlásból? Ki tudja, hogy az öröm, meghatottság, ami felbukkant és szétgyűrűzött, most említésre méltó-e. Igen, említsük meg, mert itt van, vissza lehet térni hozzá.
A beavatási rítus az egyhetes elvonulás utolsó délutánján történt; nézőként már látott ilyet párszor, de résztvevőként benne lenni egészen más. A roshi Imre nyakába akasztja a rakusut (amit ő balga tanítványként zen előkének nevez kuncogva magában), átadja a keresztlevelet, amelyen japán és angol írással is feltüntette a nevet, a nevemet: Iszej. Magyarul: Tiszta. A mester elmondja a rakusu hátlapjára írt japán versikét; E-san, a segítője pedig máris fordítja angolra; az értelme: Hogy a víz tiszta maradjon, áramlania kell.
Szóval semmi élettelen sterilitás! – határozom el hatvanöt éves újszülöttként! Nincs dogma, nincs ráokoskodás! A tudást nem osztogatni kell kéretlenül, hanem élni, megélni a gyökeréig, a tápláló erőig!
Útitársaim mondták hazafelé jövet az autóban, hogy az oltár mögötti nagy üvegfalon át az avatási szertartásunk alatt három őzet láttak a ligetben. Érdekes egyezés, hogy pont hárman kaptunk nevet. Eszembe jut most írás közben a szarnáthi Őzpark, Buddha első tanításának helyszíne, ahol jó húsz éve jártam Imreként.

fotó: Shodo Harada @ Sosei Landblessing 2019

Dharma származásrend Hakuin után
[…]
白隱慧鶴 Hakuin Ekaku (1686-1769)
峨山慈棹 Gasan Jitō (1727-1797)
隱山惟琰 Inzan Ien (1751-1814)
太元孜元 Taigen Shigen (1768-1837)
儀山善來 Gisan Zenrai (1802-1878)
滴水宜牧 Tekisui Giboku (1822-1899) [由里 Yuri]
龍淵元碩 Ryūen Genseki (1842-1918) [高木 Takagi]
精拙元浄 Seisetsu Genjō (1877-1945) [関 Seki]
太室 無文 通仙洞 Taishitsu Mumon Tsūsendō (1900-1988) [山田 Yamada]
太玄正道 Taigen Shōdō (原田 Harada 1940-)

 

Indiai napló

In: A magányos vadlúd csapatban száll, Dunaszerdahely, Vámbéry Polgári Társulás, 2014
https://www.kello.hu/magazine/konyvujdonsagok/tudomany/3000237609-varga-imre-1950--a-maganyos-vadlud

 

Két vers

https://docplayer.hu/114432687-Irodalmi-muveszeti-es-tarsadalomtudomanyi-folyoirat.html
Bárka, XXV. évf. 2017/1. 

A szó alatt

Mondd, mi van a fű alatt
és lentebb, a föld alatt?
S még alább, a víz alatt?
És lejjebb, a tűz alatt?
S alatta, az ég alatt?
S az égen túl, a tér alatt?
(Ni: alul a fent halad!)
Ha fölé érsz, leszakad.
A teljes út: pillanat.
Minden tér egy: önmagad.
Utol sem ér, s messze hagy.
A semmid, mi megmarad.
Ne gondold, de éld magad,
mert tűnő vagy, omlatag.
Minden terved elhalaszt.
Mit előzöl, meghalad.
Nélküled leszel magad.
Minden szilárd szétszakad.
Mondd, mi van az egy alatt?
Az egy honnan is fakad?
Honnan, honnan a szavak,
honnan, honnan a patak?
Mondd, mi van a szó alatt?

 

Mozdulatlanül

Szavakon, időn, figyelmen átég.
Túlkerültem. Megszűnt az én, te, más.
A fű, a fű most néma zöld futás.
Fölötte mályvaszín tér haránt ég.

Már ökörnyálként lengnek utánam
emlékeim és volt-fogalmaim!
A Hold ferdül, kék udvara vakít –
öröme elönt s kiold az árral.

Majd sziklába, fába elszivárog,  
felhőbe, földbe, vízbe a zúgás,
s mindent a vagyok szele fúj át –  

mozdulatlanul átzeng az árok.
A térből kihullanak az álmok.
Csend mutatja, csend, színét és túlját.

 

 

Hokuozan Sogenji, Németország （北欧山 曹源寺 ドイツ）: Varga Imre a jobb alsó sarokban ül

Hokuozan, nyárvég
Élet és Irodalom, LXVI. évfolyam, 2. szám, 2022. január 14.

Mindig

Közelítheted,
távolíthatod. ITT VAGY!
Nem lehetsz máshol.

Forrás

Tér s idő nélkül
minden lettél. Forrása
annak, hogy megéld.

Kora reggel

Szobapadlónkon
az öröm fényfoltjai.
Teázunk csendben.

Az egész világ

Zendó a világ
a hegyek zöld párnáin
üldögél a nyár.

Magunk

Ablakunkban a
külső legbelseje. Ég
s egy piros rózsa.

Rítus

Nyárvégi eső.
Hálát adunk párnánkon
reggelink után.

Szessin

Sötéten fénylő
öröm: kiárad bentről
a nem-tudhatom.

Az udvar kőrisei

Ébredő tudat.
A személy végeséből
kilengnek a fák.

Repülés-közel

Haikut írok.
Arcom előtt ellobog
egy sötét madár.

Zazen

Akkor történik
mindig veled a legtöbb,
ha semmit sem teszel.

Én-káprázat

Balomon lány ül,
jobbról toll s papír mellettem.
Köztük káprázom.

Erósz

Erósz tartja meg
e rossz világot, kedves.
S nem a vén Atlasz.

Nézd!

Lótuszvirágra
mutat rá Gutei ujja.
Most és örökké.

Tanítás a felébredésről

Hosszú tanítás.
Amíg más ülve szundít,
Én verset írok.

Virág és levél

Lótusz virágzik
a felébredés előtt.
Aztán csak: levél.

Eső után

Sáros ösvényen
körséta az udvaron.
Mellettünk: gombák.

Fáradtan

Folyton álmosak
a felébredésre vágyók.
Ne nevess, Buddha!

Rituálé

A gong hangjára
mennydörgés felel s villám.
Zuhogó eső.

Bugyuta kérdés

Mi lesz a nevem,
ha felébredek majd
személyem álmából?

Törökméz

Ragacsos, sötét
anyag — még hozzá nyűgöz
minden mulandó.

Reggeli

 A reggeli a kolostori hagyomány szerint: híg rozskása, hozzá miszó, pirított, darált szezámmag, párolt szója, és savanyúságnak, szilke elmosónak: savanyított retek karikák, s tányér közepén díszítésül: fermentált gyömbér. Közös tálakból, tányérról szedünk. A szemben ülő célratörőbb nálam.

Szikár ír férfi.
Kikapja előlem
a savanyú gyömbért.

Tenzó

Zellert hámozok.
Gyors kezű nők közt egyszál
férfi a konyhán.

Koan 1.

Mi az öregség?
Juhar ágai között
fénylő arany szél.

Csao-csou-plakett

Egy vedlett kutya
hever a zendónk előtt,
s bent ül a gazdi.

Körséta

Hajnali kinhin
az udvar fölött a hold
fényes és kerek.

Hajnali

A fű s a lombok
zöldje közt fehér halmok.
A hajnali köd.

Gnózis

Átláthatatlan
sötét. Nem tudni, mi van
benne s körötte.

Játék

Kihullsz a testből
majd újra visszapattansz.
Kozmosz jojója.

Gyakorlás

Elhullik minden
részlet s marad ki vagyok,
a nagy Egészlet.

Szépen mulandók

Jé, virág minden!
Az ember, a szó s az ég.
Kinyílik s hervad.

Végül

Ez a pillanat
túlvisz születésen és
halálon. Éld át!

Kép a képtelenről

Testünk porát majd
széthordja az arany szél.
S fénylik a világ.

Kedvesség

Körsétánk közben
szellőrózsa integet.
Hív, majd búcsúzik.

Koan 2.

Jé, tintagomba!
Gutei úr fehér ujja
kibök a földből.

Rósi  búcsúja

Kis japán mester.
Világi sötétben
hold mögül kileskel.