« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Varga
Imre: Hokku, haikai, haiku
Varga
Imre: Ráhagyatkozva egy nagyobb erőre
Varga
Imre (1950-)
NYUGATI HAIKUK
Ezt a válogatást Varga Imre maga állította össze a MAGYAR HAIKU KÖLTŐK c. antológia számára (Orpheusz és Terebess Kiadó, szerkesztés és előszó: Szepes Erika), a kötet papírkiadása nem készült el, de anyaga beépült a https://haiku.hu weblapba.
Terebess Gábor
WEÖRES-HAIKUK.....................
1. Szakadt ósdi báli legyező
Üljünk
talán az
elnémult székre ahol
most nincs elefánt.
2. Kesergő Szerelem
Megcsókoltalak
engem, hát miért öltél meg
tégemet, mondd mért?
3. Vásári ökörszív
Bika
vagyok, te(h!)
én vagy, én vagyok, te(h!)
én vagy! Én te vagy.
4. Beengedett idegen
Társaságban:
társ.
Talán. De magányban: szám.
Talány, s idegen.
5.
Xeroxmásolat W.S.
József Attila vázlatáról
Nézd
a repedést
a városi tó jegén.
Lásd, az vagyok én.
6. Szerelmescédula
Még
itt sem vagyok
és már messzire mentem
véled maradva.
7. Rongyszőnyegrojt
Valaki
hárman
egymagában bátran
a körbevett éjben.
8. Látogató
Őszi
birs-illat.
Vendég jön telt kosárral?
Ej, csak a szél fúj.
9. Rejtett fuvalom, sötétség
Egészen
halk kép.
Képzelt fuvalom dermed
a sötét térbe.
10. Zárvány-kövület napfényben
Fekete
a perc.
Borostyánban a bogár.
Átsüti napfény.
11. Haikubb a mintánál
Fehér
telihold
Erkélyrácsra akadva
útja véget ért.
12. Teremtés után
Hetedik
napon
még a pokol elé is
napsugár esik.
13. Aforizma
a
nincsen könnyen
megalkuszunk és aztán
már úgyse vagyunk.
14. Képregény-lap
A
kincsen könnyen
megalkuszunk és aztán
majd ütlek agyon.
15. Egysoros vers
Szemednek
szegzett
lándzsák: csillagok. Rab vagy,
én is rab vagyok.
1987. április 13.
.oOo.
Vigasztalan
éj.
Árva csillag a cselló
barna hasában.
Tegnap
megállt egy
szóval a szél. Tavaly. Szólj,
papírtrombitám!
1987. január 1.
Egyetlen
a csend.
De hogy milyen szó után,
figyeld csak meg jól!
március 31.
Tavalyi
emlékek
míg aszalt szílvát eszek
tiszta papírból.
Erdei
kék tó
reggel. A lény mélyebbnek
látja mint apja.
1987. április 11.
Rezedám
megring.
Az ajtón túl halkuló
dühös lépteid.
Mit
is álmodtam?
Részeg táncolt a ködben.
Én voltam? Más volt?
Milyen
messzire
van most tőlem a Göncöl!
S alatta fekszem.
április 12.
Szedjünk
cseresznyét!
Pár hete jártunk erre,
fehér virág hullt.
Cseresznyevirág.
Bennem már ropog édes
piros gyümölcse.
Cseresznyeillat.
Fehéren forog bennem,
forgatja elmém.
Erdőben
egres.
Itt valaha tán kert volt.
Most giz-gaz, szemét.
Árva
gyümölcsfa.
Körben a züllött erdő.
Egyedül járom.
április 26.
Gondolat
nélkül
virágzik a szilvafa
s termi gyümölcsét.
április 28.
A
tavaszi zöld
fűben egy üres fogam-
zásgátlós doboz.
április 29.
Griffmadár
hátán.
Reggel párnámon egy
fehér pihetoll.
május 19.
Itt
a körúti
kirakatban, odanézz,
tengeri szivacs!
május 28.
Fehér
sziklafal
előtt a szélben ringó
harangvirágok.
július 7.
Ebben
a sziklatömbben
egy ember guggol.
Figyeld csak, felállt.
július 8.
Virágcserépnek
támasztott képeslapon
kopár havas táj.
július 9.
Azt
hiszed, hogy a világ
kész. Pedig épp benned
keletkezik.
*
Kifelé úszva
hársfaillat csap rám a
hullámok fölött.
július 12.
A
kezdet most is
velem is itt van. Régi
és új a világ.
1987. szeptember 17.
Kutyaszar
mellett
ezüstpapírból tépett
fenyőfadíszek.
1988. január
Az
antik város
romjain fehérben a
virágzó bodzák.
A
római víz-
vezetékrom mellett, nézd,
vadrózsa nyílik!
1989. május 20.
Mielőtt
az ész
rá dús ruháját vetné,
légy ő, hatold át!
1989. november 16.
Át
neveinken
formáinkon is ragyogsz
te tiszta tudat.
*
Szavam
- most sétálsz.
Szemem a barna lombban.
Erősen, szépen.
Erdei
séta.
A világ most ettől is
szebb, világosabb.
november 18.
Jobb
is lehetne,
meg rosszabb is esetleg.
De mégis ilyen.
november 19.
Amiben
vagy Éld!
az idő épp betölti.
Hajnal vagy, ébredj!
november 24.
Tengerpart.
A víz
felől szárazföld. A partról
csupa hullám.
1990.március 26.
Zöldülő
fák.
Alattuk eliramló
piros autó.
*
Újjászületés
zöldje a néma fákkal.
Egy kocsi. Rohan.
*
Ugyanazt
írnám –
pontosítva a képet.
Mégis mindig más.
*
Az
örök kép már
nem ugyanolyan, mint volt
pár perccel előbb.
március 27.
Kiszáradt
folyó
meder álmom s homok.
Magányos élet
Nagy
fövenyhalmok.
Folyó kiapadt medre.
Remeteálom.
Ki
sírja tele
az üres folyómedret?
Szeretőm? Anyám?
szeptember 19.
Kiszáradt
időm
medre homokhullámzás,
aszályos év ez.
Kiszáradt
patak
medrében homokpadok.
Magányra ébreszt.
szeptember 20.
Üres
gyalogút.
S egy mély lábnyom vizében
fénylik az újhold.
szeptember 27.
Deres
a fű. Nézd:
sárgít még a vadrepce
késő virága.
november 7.
Mint
orra elé
lógatott szénacsomó
után a szamár,
az éhségedtől
csábító dolgok után
meddig igyekszel?
Hogyan is érd el
úgy hogy nem mozdulsz?
Legyél te a törekvés!
november 20.
Aranyló
alkony.
Megnyugvó tudatom
fényében a felhők.
*
Télelő
hava.
A lenyugvó nap arany
ereje árad.
*
Egy
gondolat
mögött csendben napfény.
Nincs egy sem felhő.
*
Téli
napszállta,
Tudattól ragyognak fönt
aranyló felhők.
*
Aranyszín
felhők,
napnyugta. A gondolat,
érzés mitől ragyog?
*
Mire
megírtam
a napnyugtáról pár sort,
közben sötét lett.
november 30.
A
szőlőlugas
csupasz ágbogai közt
remegő csillag.
december 23.
Téli
ablakban
kopár szőlőlugas, s egy
kis fényes csillag.
december 29.
Maszkok,
álarcok.
Lárvájából a lepke
kiszállt már végleg?
*
Álarcainkat
levetve milyen szépek
vagyunk: emberek.
*
Sünből,
békából
ember lett hirtelen most.
Boldog új évet!
*
Nemhogy
a démon,
elhagy a gondolat is
ekkora zajban.
*
Fújd
csak a sípodat.
Hadd meneküljön messze
most, ami rossz volt.
*
Ez
álarc. Hát te?
Holnap szemétbe kerülsz,
ha nem vagy minden.
december 31.
Kívül
és belül
– nézd bentről: kint, kívülről:
bent – minden üresség.
*
Nincs
más csakis ez.
Teste, szavai nélkül
aki most minden.
*
Az
egyen nincs két-
ség. Az igen s nem egy-az.
A kettős te vagy.
*
Nem
hívhatlak be,
mert nem vagy máshol. Itthon
élsz hazátlanul.
*
Mit
tudni még?
A válasz erre te vagy.
Ne hallgass. Ne szólj!
*
Nincs
nézés, s aki
nézzen, s az sincsen amit.
Fénylő üresség.
*
Hagyd
jogaid most!
Ha-ki ember, nincstelen.
Légy az igazság!
1991. január 1.
Téli
szobámból:
levedlett venyigeszál
végén a csillag.
január 3.
Lágy
simogatás.
A medence vize most
májamig öröm.
*
Nézd:
víz vagyok én.
A nagy úszómedencét
betöltő öröm.
január 4.
Tengerpart.
Vízből
nézve: nyugalom. Partról:
hullámzás, mozgás.
*
A
part nem mozdul.
De kezdet előttről zeng,
zúg benned a víz.
*
Amit
épp nézel,
teremted most a rózsát
valóságossá.
Itt
ez a kis gömb
is épp olyan végtelen,
mint az a nagy gömb.
április
Történik
minden
nélküled. A fák, a szél
a kert te vagy.
*
Minden
a csend.
Íz, dallam, madár, kövek
otthonra vezet.
*
Duzzadó
formák
fölhasadnak, elönt most
mélyből az érzés.
*
A
külső formák
repedéséből az érzés
szétszivárog.
1991. november 11.
Csörög
a cserfán
a barna levél. A völgy
haranggal szólít.
*
Tavalyi
levél
zirren a tölgyfán. Messzi
harang megkondul.
*
A
lenyugvó nap
becéző fénye. Kolomp
hangzik a völgyből.
*
Édesköményt
rág.
Fázósan fogja át a
búboskemencét.
március 22.
Édeskömény
íz.
Hátát búboskemence
melengeti már.
*
Ízleld
az időd!
Érezd a meleg szobát!
Rosszkedved elszállt.
1992. március 23.
Egy
kosárka hang.
A leölt juh legel.
Benned zöld a rét.
96. március 2.
Kertemben
rózsa
trillázgat önfeledten.
Hallod madárka?
*
Hármashangzatban
lobban ágra a levél
míg rásüt a nap.
*
Rózsás
telihold.
A kertben olvad a hó.
Fogyó szavaim.
*
Amit
a szikla
elrejt, mennydörgés, villám
mégis kitárja.
*
Testünk
eszközét
most néma gazdánk, váltsad
lelkes jelekké!
*
A
tűz, szikla, szél
megmarad. Vízbeveszik
ember és világ.
*
A
tóban tűz-fény.
Hullám meg láng közt a szél.
Bámulja egy lány.
*
Rejtező
vizek.
Mennydörgés a hegy fölött.
Rettegő férfi.
március 6.
Vackor
s csipkefák.
Tópartról az ősz vízbe
fésüli haját.
március 10.
A
tó megmutat.
Az ég kékjét egy hullám
szerteteríti,
mint
a gondolat,
ha érzéssé változva
épp megtestesül.
március 15.
AMULETT
Ha
van akarat,
mondd, kié?! A formák mind
fényben állnak.
március 22.
Rózsa
mindenség
harmatcseppjén szivárvány
ég és föld tükre.
*
Ostyánk
telihold.
Kehely talpa fénylő nap.
A fény mi vagyunk.
március 24.
A BŰNÖS
Így
megkötözve
hogyan is oldatnám meg
más kötelékét?
96. március 24.
ONAN
Ha
a képzelet
ilyen izgató, milyen
most a Teremtő?
1998. április 17.
*
Ülünk
a padon.
A kis kerti vízesés
csendünkből csobog.
november 8.
Sziklaszál
körül
mozdulatlanul zajló
fövenyhullámzás.
november 11.
KOAN
Bár
csobog a víz,
a hangját nem láthatod
hiába figyelsz.
november 13.
*
Két
kis harmatcsepp
a vörösfenyő ágán.
Ráfagy? Lepottyan?
*
Benti
szikla-csend
s a kinti motormoraj
Bennem összeér.
november 20.
Vár
tornyán arany
angyal. A téli napban
lángol a szárnya.
november 22.
Zsályalevélen
fényes jéggyöngyöt tapint
délben az ujjam.
november 25.
Fövenyhullámok
gyűrűznek a csend körül
mozdulatlanul.
november 27.
Tiszafák
alatt
idegenben egy padon
hópehely hull rám.
november 30.
Szőke
hajszál leng
a kerti vörösfenyő
alsó ághegyén.
december 6.
Ecsetvonások
az égen: zöldek, sárgák
a bambuszlevélkék.
*
Az
ablak előtt
vörös rózsák. Havasan
ringnak a szélben.
*
Nézd
csak, Flurína,
a decemberi kertben
piros kacsaszáj!
*
Tűzoltókocsik
szirénáznak az utcán.
Kertünkben szűzhó.
december 7.
A
rönklócára
hullott hóra ujjammal
napot rajzolok.
december 10.
A
kőlap-asztalt,
ahol pár hete ültünk,
nézd, hó lepi már!
december 11.
A
malomkőlap
havába rajzolt \
jel
máris elolvadt.
december 14.
Ösvényünk
mellé
kidöntött öreg fán szép
zöld a borostyán.
december 16.
A
fenyőfákon
ni: karácsonyi díszek,
rengeteg vízcsöpp!
*
Harangzúgásban
rigócsárogás. Megint
itt a karácsony.
december 24.
Téli
esőben
a sziklaszál is élő.
Együtt lélegzünk.
SZERTARTÁS
Hulló
hóban
kongatom este kint a japán
harangot.
január 11.
REGGEL
A
kisharangról
elsőt kondítva lehull
a tegnapi hó.
*
A
labirintus
szűzhaván lábnyomaim.
Ma korán keltem.
*
Vízcseppben
kertem:
a pillanatban sejlő
örökkévaló.
*
Ki
ér a célba.
ha már útközben távol
kerülsz magadtól?
*
Az
üres lapon
már itt van a versem. Fogd,
és olvasd tovább!
*
Fehér
papíron
már készen a vers, ám ez
éppen takarja.
99. július 14.
Alvadt
vörösen
lázong kertünkben egy kis
tél-dúlta virág.
*
Tóparti
mécsláng.
Tűz, víz, föld és levegő.
S én, aki nézi.
december 31.
*
Szélhárfa
cseng-bong:
csilingelve híreli
a szél az estét.
1999. január 3.
*
Hogyha
szeretném,
gyűlölném is. Maradjon
csak köztünk a fal!
január 12.
*
Már
nem is vers ez.
Virágillat árnyéka
a jeges kövön.
február 1.
*
Bármit
mondhatok,
mindig az, de innen már
nem bármi s az sem.
*
Már
akkor célban,
mikor még nem tudhatod,
mi is a célod.
*
Ott
kezdődik, hol
én már a semmi vagyok.
Ez most még minden.
augusztus 7.
Vagyok
most és nem.
Egy megállóban. Tudom
a testet s légzést.
*
Amire
még vágysz,
most folyton távolodik.
Azonosulj hát.
*
Egy
gondolat lám,
a tudatot takarja.
Napfogyatkozás.
augusztus 10.
*
Japán
képjelek.
Sergőre kötve színes
szalagok. Olvasd!
*
Amit
gondolok,
körbefoglal. A dúvad
belülről támad.
augusztus 12.
Éjszaka
sétálsz.
Ütközve folyton falnak,
szavaknak, képnek.
*
Még
a király is
fölmegy a szent tetőre,
hogy tüzet gyújtson.
*
Föl,
föl a lépcsőn.
Most lassan kaptass. Kopott
s fokai csorbák.
99. szeptember 4.
TÜKRÖZÉS
Tóból
a mécsláng.
Elsárgult nádlevelek
lógnak a vízbe.
december 2.
Télelő
Fehér
tollpihe
a tóparton. Hó? Madár
ivott itt nemrég.
d
e
c
e
m
b
e
r
1
8
.
Belülről
Tágul
a tér
a tükörben hó kavarog
fehérek a fák.
december 19.
Mondd csak,
milyen
színű a
láthatatlan, milyen nagy
a nem-mérhető!
december 19.
Alkonyat
A
csupasz bokron
túl, nézd, a benzinkút
sárga ártáblái!
Varázslat
Szilveszter.
Alkony.
Ezüst vízgyöngyök, nézd a
zsályalevélen!
Szilveszter
Mekkora
csend lett
ebben az évet elűző
zajban, ricsajban.
2000
Varjak
köröznek
újév reggelén fáink
fölött a parkban.
*
Soványka
zápor.
A fenyő alatt még
száraz a föveny.
*
A
kőkert mohaszigetén
fenyőágak.
Enyhe az újév.
Sziget
Boldog
hajótö-
rött. Már nem is kell tovább
utaznom innét.
2000. január 4.
Tűlevélcsomó
a fenyőcske ágtövén,
most ez az öröm.
*
Kőkertünk
csendje.
Míg odakint az utcán
autómoraj.
Határ
Homokhullámok
csendje a szemben. A fül
az utcai zajt.
Téli zöld ág
A
jelentése
szótalan érint. Mihelyt
leírom veszik.
jan. 5.
Mai
sétámból
az öröm bennem. A szó
itt a papíron.
jan. 6.
Március
Amikor
a szél
nem szavakat, képeket
sodor. Csak te vagy.
2001. márc. 22.
A koplaló
A
napon állok.
Zeng-bong határtalan a
déli harangszó.
Tavasz
Elcsavargott
kutyámon töprengek. Érzem:
ibolyaillat.
márc. 23.
Arkhimédész
Elég
ha csupán
ez a hattyútoll vakít.
Így tökéletes.
március 25.
Sors
Eloltod
lámpád
és jajgatsz a sötétben,
mert semmit se látsz.
Hitetlen
A
nap hiába
süt gyönyörűen most is,
ha árnyékban élsz.
Most
A
percben most az
idő nélküli érzés.
Benned a kozmosz.
Az ábrándok vége
Ha
élni akarsz,
halj meg! Egy szál nárcisz,
nézd: ez a világ!
március 26.
Böjtmás hava
Ibolyaszirmot
főzzél még a teádba.
Micsoda ünnep!
Márciusi
Ibolyaszirmot
főzz a teádba. Ettől
illatos álmod.
Asztalom
Böjtmás
havában
könyvekkel rakott asztal.
Csendjéből élek.
március 26.
Akarni!
Jaj,
csiga szarva -
ha érintem a valót,
visszahúzódik.
Idebentről
Fényes
autó.
Sárral fröcsköli be
kis vályogházamat.
Között
Barackvirágzás.
Így szép s igaz e perc is.
Tűnékeny, örök.
Amit tudok
Arc
a tükörben.
Te én vagy és én nem te
vagyok, mert kép vagy.
m
á
r
c
.
2
8
.
----------------------------------------------
(Az alábbi
4 x 17 haiku többsége szerepel már a fenti összeállításban,
melyeknél a szerző későbbi javításait - többnyire - átvezettük.)
Tavasz
(17 haiku)
Halj
meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004, 7-11. oldal
Parnasszus, X. évf., 1. szám, 2004 tavasz, 5-6. oldal
Csörög
a cserfán
a barna levél. A völgy
haranggal szólít.
*
Árva
gyümölcsfa.
Körben a züllött erdő.
Egyedül járom.
*
A
tavaszi zöld
fűben egy üres fogam-
zásgátlós doboz.
*
Az
antik város
romjain fehérben a
virágzó bodzák.
*
Barackvirágzás.
Így szép s igaz e perc is.
Tünékeny, örök.
*
A
tóban tűz-fény.
Hullám meg láng közt a szél.
Bámulja egy lány.
*
Rejtező
vizek.
Mennydörgés a hegy fölött.
Rettegő férfi.
*
A
tó megmutat.
Az ég kékjét egy hullám
szerteteríti.
*
mint
a gondolat,
ha érzéssé változva
épp megtestesül.
*
Arc
a tükörben.
Te én vagy és én nem te
vagyok, mert kép vagy.
*
Ha
élni akarsz,
halj meg! Itt egy szál nárcisz,
most ez a világ!
*
Édesköményt
rág.
Fázósan fogja át a
búboskemencét.
*
Rózsa
mindenség
harmatcseppjén szivárvány
ég és föld tükre.
*
Milyen
messzire
került tőlem a Göncöl!
S alatta fekszem.
*
Ibolyafőzet,
dúlt nap után hozzál
illatos álmot!
*
Az
Egyben nincs két-
ség. Az igen s nem: egy-az.
A kettős te vagy.
*
Egy
kosárka hang.
Kint leölt juhunk legel.
Bennem a zöld rét.
Nyár
(17 haiku)
Halj
meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004, 47-51. oldal
Kertemben
rózsa
trillázgat önfeledten.
Hallod madárka?
*
Fehér
sziklafal
előtt a szélben ringó
harangvirágok.
*
Virágcserépnek
támasztott képeslapon
kopár havas táj.
*
A
római víz-
vezetékrom tövében,
vadrózsa nyílik!
*
Tengerpart.
A víz
felől föld, föld. A partról
hullám és hullám.
*
Part
felé úszva
hársfaillat csap rám a
hullámzás fölött.
*
Történik
minden
nélküled. A fák, a szél,
a kert is te vagy.
*
Duzzadó
formák
fölhasadnak, elönt most
mélyből az érzés.
*
Hármashangzatban
lobban ágra a levél
míg rásüt a nap.
*
Japán
képjelek:
sergőre kötve színes
szalagok. Olvasd!
*
Ott
kezdődik, hol
én már a semmi vagyok.
De most még én: Én.
*
Ha
képzeletem
ilyen
izgató, milyen
most a Teremtő?
*
Testünk
eszközét
most néma gazdánk, váltsad
lelkes jelekké!
*
Ha
van akarat,
mondd, kié?! a formák mind,
mind fényben állnak.
*
Ki
ér a célba,
ha már útközben távol
kerülsz magadtól?
*
A
tűz, szikla, szél
megmarad. Vízbeveszik
ember és világ.
*
Mit
s mit tudni még?
A válasz csakis te vagy.
Ne hallgass. Ne szólj!
Ősz
(17 haiku)
Halj
meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004, 79-83. oldal
Parnasszus, X. évf., 3. szám, 2004 ősz, 19-21. oldal
Vackor
s csipkefák.
Tópartról az ősz vízbe
fésüli haját.
*
Deres
füvek. Nézd:
sárgít még a vadrepce
késő virága.
*
Két
kis harmatcsepp
a vörösfenyő ágon.
Ráfagy? Lepottyan?
*
Zsályalevélen
fényes jéggyöngyöt tapint
délben az ujjam.
*
Kihunyt
kőlámpás
az alkonyodó kertben.
Pajkos őszi szél.
*
Fényes
autó.
Sárral fröcsköli be kis
vályogházamat.
*
A
lenyugvó nap
becéző fénye. Kolomp
hangzik a völgyből.
*
Ecsetvonások
az égen: zöld és sárga
bambuszlevélkék.
*
Ülünk
a padon.
A kis kerti vízesés
csendünkből csobog.
*
Bár
csobog a víz,
a hangját nem láthatod
hiába figyelsz.
*
Az
út üres már.
Egy mély lábnyom vizében
ragyog az újhold.
*
Tiszafák
alatt
idegenben egy padon
hópehely hull rám.
*
Bármit
mondhatok,
mindig az, de innen már
nem bármi s az sem.
*
Amit
a szikla
elrejt, mennydörgés, villám
bezzeg kitárja.
*
Aranyló
alkony.
Megnyugvó tudatom
fényében a felhők.
*
Mint
csiga szarva,
ha érintem a valót,
visszahúzódik.
*
Vízcseppben
a kert.
A pillanatban sejlő
határtalanság.
Tél
(17 haiku)
Halj
meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004, 111-115. oldal
Parnasszus, IX. évf., 4. szám, 2003 tél, 16-18. oldal
A
szőlőlugas
csupasz ágbogai közt
remegő csillag.
*
Tóból
a mécsláng.
Elsárgult nádlevelek
lógnak a vízbe.
*
Ösvény
melletti
kidöntött öreg fán szép
zöld a borostyán.
*
Fehér
tollpihe
a tóparton. Hó? Madár
ivott itt nemrég.
*
Alvadt
vörösen
lázong kertünkben egy kis
tél-dúlta virág.
*
Szőke
hajszál leng
a kerti vörösfenyő
alsó ághegyén.
*
A
kisharangról
elsőt kondítva lehull
az
éjjeli hó.
*
A
labirintus
szűzhaván lábnyomaim.
Ma korán keltem.
*
Tágul
a tér
a tükörben hó kavarog
fehérek a fák.
*
Már
nem is vers ez.
Virágillat árnyéka
a jeges kövön.
*
Kis
téli eső.
A zen templom deszkája
tükrözi testem.
*
Éjszaka
sétálsz.
Ütközve folyton falnak,
szavaknak,
képnek.
*
Hagyd
jogaid most!
Ha-ki ember, nincstelen.
Légy az igazság!
*
Kívül
és belül
- nézd bentről: kint, kívülről:
bent - minden üres.
*
A
malomkőlap
havába rajzolt \
jel
máris elolvadt.
*
Fehér
papíron
már készen a vers, ám ez
éppen takarja.
*
Nincs
nézés, s aki
nézzen, meg nincsen amit.
Fénylő üresség.
Böjti
haikuk
Napút,
2002/3. szám, 14-15. oldal
Március
Amikor
a szél
nem szavakat, képeket
sodor. Már te vagy.
március 22.
A koplaló
A
napon állok.
Zeng-bong határtalan
a déli harangszó.
Tavasz
Elcsavargott
kutyámon töprengek. S megcsap
az ibolyaszag.
március 23.
Arkhimédész
Elég
ha csupán
ez a hattyútoll vakít.
Így tökéletes.
március 25.
Sorsverés
Eloltod
lámpád
és jajgatsz a sötétben,
mert semmit se látsz.
Hitetlen
A
nap hiába
süt gyönyörűen most is,
ha árnyékban élsz.
Itt van
A
percben most az
idő nélküli érzés.
Benned a kozmosz.
Az ábrándok vége
Ha
élni akarsz,
halj meg! Egy szál nárcisz, nézd!
Ez, ez a világ.
március 26.
Böjtmás
Ibolyaszirmot
főzz a teádba. Ettől
illatos álmod.
A betű öl
Böjtmás
havában
könyvekkel rakott asztal.
Most ebből élek.
március 27.
Akarni
Mint
csiga szarva,
ha érintem a valót,
visszahúzódik.
Idebentről
Fényes
autó.
Sárral fröcsköli be a
kis vályogházat.
Között
Barackvirágzás.
Így szép s igaz az élet.
Tünékeny s örök.
Amit tudok
Arc
a tükörben.
Te én vagy és én nem te
vagyok, mert kép vagy.
március 28.
[12 képhaiku]
Halj meg, hogy élhess! Kalligram, Pozsony, 2004
[Mindent megélni], 23. oldal
[Vigasztalan éj], 32. oldal
[Az út üres már], 45. oldal
[Kertemben rózsa], 52. oldal
[A part nem mozdul], 64. oldal
[Fövenyhullámok], 77. oldal
[Óvj meg, te fenyő], 84. oldal
[Igenem nemedbe] 95. oldal
[Mutass rá!], 110. oldal
[Tágul a tér], 120. oldal
[Télizöld], 123. oldal
[Kis téli eső], 136. oldal
Varga Imre: Hokuozan, nyárvég
Élet és Irodalom, LXVI. évfolyam, 2. szám, 2022. január 14.
