« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Halasi
László Antal (1930-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Kószál az irón
Üres fehér papíron
Haikukat ír
Előre? Hátra?
Két
piros bogár,
Végük összeragadva.
Előre? Hátra?
Őszi fa
Hull
már a levele
Kerti fának. Termőbb lesz
A talaj vele.
Élvezd a reggelt
Minden
egyes nap
Új és új születésnap.
Élvezd a reggelt!
Siketen
Teljes
lett a csend,
Hiába a kiáltás;
Visszhang sem felel.
Temetőben
Némák
ott a fák,
Hol még csend is hallgat.
Sírt így vigyázzák.
Vigasz
Szemedbe
vissza
A könnyed nem csoroghat
A föld felissza.
Reggel I.
Kihunytak
már fent
A kupola lámpái.
Újra reggel lett.
Reggel II.
Sugársereggel
Bátran kel fel a Reggel
És harcba indul.
Reggel III.
Még
tükörbe néz,
Nappallá válni már kész.
Felkelt a reggel.
Fehér-bot
Fehér
bot kopog…
Te légy a bot, ha benned
Érző szív dobog.
Béke
Semmit
sem tenni
Csak csendben elheverni
s ránk lelt a béke.
Aluljáró
Aluljárónál
Lógó telefon alatt,
Hajléktalan hál.
Búcsúzás
Dőlt
"V" - húznak fent
Az őszi égen. Fent-lent
Búcsúgágogás.
Kíváncsi szellő
Kíváncsi
szellő
Ablakon át besurran,
Könyvbe belelapoz.
Tavaszi szél
Nyitott
ablakon
Megmelegedni betér
A tavaszi szél.
Napraforgó
Az
alkonyatban
Fénylik a napraforgó;
Segít a Napnak.
Nyári eső után
Újra
süt a Nap
És az újszülött tócsa
Felhővé válik.
Esti bogár
Az
esti bogár,
Jaj, mit remél a fénytől,
Ha lámpába száll?
Méhecskék
Akácillat
és
Zsongító züm-zümmögés…
Szorgos gürcölés.
Meghökkenés
Kis
gyík surran át
Napsütötte kavicson.
Légy állja útját.
A gyalogszeder
A
gyalogszeder
Útra nem kel, elhever,
Az árokparton.
Az ördögszekér
Száguld
a tarlón át
Gördül az ördögszekér;
Kergeti az őszi szél.
Dél
Harang
szava száll
Szétterül széles réten.
Delej most a nyár
Tóparti nádas
Tóparti
nádas
Szúnyoghadak országa
Békalakoma
Rohanó idő
Játszik
fent a Nap,
Magával fogócskázik
Felkel, s lebukik
Nyár
Fény,
fény, fény és fény,
Bőr alá bújt a napsugár…
Izzik a víz is
A Nap csókja
Csókkal kelt a Nap,
S már csak a Nap kelt csókkal…
Maradtál magad.
Hárs-illat
Tér ablakon át
Hárs-virág illata száll…
Bódító mámor.
A dinnye
Ha
kés hasítja,
Levéből bő lé dől:
Nyár édes íze.
Reménytelenség
Égbolt a Földdel
Mesze távol összenő.
El nem érhető.
A szobor
Csiganyál
csillog
A szobor gránitarcán.
Mintha sírna tán…
Békaringató
Éjszaka a tó
Csillagok, a Hold fürdője,
A békaringató
A szélkakas
Baromfiudvar
Lent, s tornyon fent szélkakas;
Epekedve néz.
A tehén
Feje
leszegve
Csak lépdel eszegetve
Zöld eledelén
Mint a képzelet
Pillangó
libeg
Kék ég alatt, tétován,
Mint a képzelet.
Fél a Hold
Fél a Hold ott fent,
Elbújik felhők mögé;
Kutya ugat lent
Ősz
Tar
már a mező.
Táj felett ködfátyol leng,
S varjúhad kereng.
Július
Mint kis zöld sünök,
A fák alatt a gesztenyék.
Ne hulljatok még!
Veszély
Duna itt alant,
Rá fentről sirály lecsap.
Bújjatok halak!
A hernyó
Étel, jó falat,
Seregnyi talpa alatt;
Araszol, halad.
Rigótrilla
A kert fái közt
Rigófi trillája száll,
Míg párra talál.
Illetlenség
Tálban ivóvíz,
Cinke fürdik, benne ül
Szemérmetlenül.
Félelem
Félni
a félelmet
A leggyötrőbb érzelem.
Élve eltemet.
Büntetésed
Szembeköp tükröd,
S elgáncsol árnyékod.
Így büntet bűnöd.
Halottak napján
Halottak
napján
Lombtalan őrzik a fák
Holtak nyugalmát.
Karácsony
Csendes
Karácsony.
Hópárna és galambpár
Az erkélyrácson.
Munka, veríték
Munka,
veríték…
Búza, gazdag teríték
A madaraknak
Deszka-kalyiba
Deszka-kalyiba,
ajtaja tárva-nyitva,
szél jár be rajta.
Lombhullás
Fa
frizurája,
lombja odalett, tar már:
rossz fodrász az ősz.
Száguldás
Száguld
a kocsi,
s kétoldalt, szemközt vele,
rohannak a fák.
Viszonzatlan szerelem
Hagymát
imádom,
de ő nem szeret engem.
Marja a szemem.
Mezei-poloska
Érzed
a bűzét
mezei-poloskának?
Neki csábillat.
A költő
Felöltözöttek
közt
csak ő maga meztelen,
míg versét mondja.
Éjjeli tolvaj
Éj
leple alatt
oson a nappali gond,
s lopja az álmot.
Katicabogár
Fekete
pettyek,
piros szárnyak. Jaj nektek,
ti levéltetvek!
Téli álom
A
gesztenyefa
alussza téli álmát,
pőrén a kertben.
Őrzők
Akácfák
fogják,
nem szökhet el a széllel
sohasem; a domb.
Ecetfa
Házfal
tövében
nődögél kis ecetfa:
ház helyére tör?!
Feledékenység
Kutya
a csontot
hova ásta, rejtette;
elfelejtette.
Légy az ablakban
Bezárt
légytetem
két ablaktábla között.
Odaköltözött?
Alvó táj
Az
alvó tájat
gyengéden bepólyálja
csendjével az éj.
Pókhinta
A
kerti bokron
pók-fi lóg pókfonálon:
Szél hintáztatja.
Bogár az ágon
Megdermedt
bogár
lombja vesztett fa ágán…
Otthagyta a nyár.
Balaton
Balatoni
est.
A nap piros felhőt fest,
s a tóba merül.
Őszi eső
Fa
lombruhája,
esőtől ronggyá ázva,
alatta hever.
A fenyő
Kopár
dombtető,
tetején messze néző
éber vén fenyő.
Pitypang
Gyermek-pitypangok
kis ejtőernyőikkel
szállnak a széllel.
Szeptember
Szeptember
végén
lustálkodik már a Nap;
egyre később kel.
Sodorja a víz
Sodorja
a víz
a hullott falevelet;
bogár ül rajta.
Hajnal
Hajnalpír
dereng,
rét felett kánya kereng;
reggelit keres.
A jegenyefa
Sudár
jegenye:
ágai létrafokok,
fel az Ég felé.
A varangy
Hasal
a varangy,
lapul a lapu alatt;
legyekre les.
Repcemező
Mikor
virágzik,
aranyszín tengert játszik
a repcevetés.
A
fűz
Lemetszett
fűzből
kosár lesz, ám a fűz majd
új vesszőket hajt.
Az Ősz ünneplése
Bíbor-aranyba
öltöztek már a fák ;
Ünneplik az Őszt.
A forgószél
Forgószél
játszik;
mindent felkap, megforgat,
majd tovavágtat.
Éjszakai ég
Indigó-kék
Ég
feketébe öltözik,
éji köntösbe.
Telefon
Telefon
csörgött,
s megrettentek, elmentek
az álommanók.
Összefogás
Gyökereikkel
egymásba kapaszkodnak
föld alatt a fák.
Méltó fogadtatás
Az
Ősz lábához
levetett ruhájukat
terítik a fák.
Hűség
Ahogy
lassulok,
lassít az árnyékom is:
Soha le nem hagy.
Reszketnek a fák
Haragszik,
dúl-fúl
odakinn a téli szél:
Reszketnek a fák.
A macska
Kihűlt
kályhától
- hogy meleget leljen -,
elmegy a macska.
Égi kifli
Kifli
világit
a Citadella felett:
Fogy vagy nő a hold?
Pipacsok
Búzamezőben
vércseppek piroslanak:
Pipacsvirágzás.
A csiga
A
csigabiga
nyálán siklik tova.
Fut valahova?
Vakmerő
szúnyog
Zöld
béka fölött
köröz vakmerő szúnyog.
Hamm! S már nem dunnyog.
Védelem
Óvó
nagy tenyér
madárfiókák felett
a platánlevél.
"Kár"
Hóval
fedett már
a varjak elesége,
a zöld vetés: "Kár".
Menyasszonycsokor
A
cseresznyefák
zsongó menyasszonycsokrok.
A tavasz násza.
A gyalogbodza
Nem
indul útnak
soha a gyalogbodza.
Áll, várakozva.
Szarka-cserregés
Szarka-cserregés;
délutáni alvásból
vidám ébredés.
Ifjúság
Vágtató
csikó
szénaillatu szélben;
sörénye lobog.
Mulasztás
Görcsöl
kezemben,
sajog sok bennerekedt
simogatásom.
Magány
Az
ágy két gödre
eggyé szűkült örökre.
Súlyos az álom.
Nyári reggel
Nyári
reggelen
napsugár a szobában:
Porszem-utcabál.
Ébredés
A
kávéillat
paplan alá bekúszik:
Szép lesz majd a nap.
Szeles
úton
Jaj!
Sebzett madár?
Csak gyűrött újságpapír
verdes az úton.
Darabokra hull
a csend
Puskadörrenés
darabokra hull a csend,
s lehull a madár.
Fázik a szél
Szél
megzörgeti,
s az ablakon betekint;
fázik odakint.
Béke
Hó
hull lágyan,
mindent betakar a csend,
szunnyad az élet.
A zsoké
Vágtat
négy lóláb,
felettük nyereg, s oldalt
lóg le két ó-láb.
Megkésve
Besurrant
a vágy
árva takaróm alá...
Megkésett e tett.
Márciusi szél
Márciusi
szél
a városra teríti
föld friss illatát.
Törik a pohár
Törik
a pohár,
és darabokra törik
vele a csend is.
Egy kis boldogság
Elment
a zápor
s ittmaradt pocsolyában
disznó dagonyáz.
Varjak
Havon
a varjak,
mint fehér papírlapon
sötét tusfoltok.
Hóvirágok
Nyújtogat
a Tél
kis fehér zászlócskákat:
megadja magát.
Ami elmúlt
A
volt szerelmek
visszahozhatatlanok,
mint a tegnapok.
Nyári Balaton
Balatoni
est
s "terülj-asztal" lesz a test:
szúnyogetetés.
A hópihe
Ráhullt,
s ott csillog
szempillán a hópihe,
mint kölcsön-könnycsepp.
Dal-párbaj
Versenyt
énekel
két rigó. Apa-rigó
ki lesz? Most dől el.
Strandon
Meztelen
testre
csokoládé-szint olvaszt
az égető Nap.
Tükröd
Egyedül
tükröd
az őszinte barátod:
Soha be nem csap.
Anyaság
Vércse
ha lecsap
kiscsibék csapatára;
kotlós megtépi.
Kabócák
Spanyol
nyári éj;
kabócák zenekara
s fűszeres illat.
Nyári szél
Tépi
nyári szél
a fák zöld lombruháját:
Ne vetkőztess még!
Örök a remény
Gyökeret
ereszt
út-mentén a fakereszt:
Örök a remény.
Az öregedésről
Bezárt
rab madár
elröppen majd, mert rácsát
rozsda eszi már.
Rajzok az Égen
Az
Ég kék vásznán
fehér-színű csíksorok;
pilóták rajza.
A galamb
Ballag
a galamb.
"igen"-eket bólogat.
Mit helyeselget?
Hulló levelek
Gyászdal
a Nyárért
a hulló falevelek
halk zizegése.
*
Téli szél
Cibálja,
tépi
hársfának csupasz ágát
hideg téli szél.
Karácsony
Itt
a Karácsony:
csomagok vándorlása,
s fenyőfa-halál.
Harcod
Sors-eke
szántja,
barázdálja az arcod,
míg vívod harcod.
Hol a hó?
Nincs
hótakaró,
didereg a zöld vetés;
megfagy a kenyér.
Sors
Megszületett,
élt:
Léte végső percében
rátört a Halál.
Részeg muslinca
Apró
muslinca
a borospohár alján
részegen (?) fetreng.
(Budapest, 2012. márc. 8.)
1930. december 20-án születtem Kiskunhalason. Viszontagságos gyermek- és ifjúkor /háború, és az azt követő súlyos évek/ után, 1956. december 5-e óta élek Budapesten. Nyugdíjazásomig, 1990. év végéig, geológus-technikusként dolgoztam a Magyar Állami Földtani Intézetben. Munkám mellett, /már akkor is/ kedvenc időtöltésem az éneklés volt. Hosszú évek során több énekkarnak voltam tagja. Jelenleg a Kodály Zoltán férfikarban és a Kalevala Kórusban énekelek. Mint versmondó is, szívesen mutatkozom közönség előtt. Eszmélésem óta vallom; nem nap a nap olvasás, főként versolvasás nélkül. Feleségem 12 évvel ezelőtt bekövetkezett halála megindított bennem egy folyamatot; versekbe gyömöszölöm érzéseimet, bút, s örömöt egyaránt. Az ősi japán versformára, a haikura, kedves barátom, Bognár László József nyitotta ki szememet, fülemet, aki szintén ír haikukat /is/. Békés szemlélődéssel élem az életem. Igyekszem észrevenni a mindennapok-kínálta apró örömöket. Fontosnak tartom, hogy másokat is ösztönözzek erre.
