« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Pap
József (1926-)
haikui
Véraláfutás,
Forum, Újvidék, 1984, 89-103. oldal
Jegy, Összegyűjtött versek, Újvidék, 1987, 175-183. oldal
Vesződségek, Forum, Újvidék, 2003, 14-15, 20, 63-64. oldal
Jöhetsz bármikor.
Ha más nem, vendégül lát
virágoskertünk.
Az estikét,
lám,
az este árulja el.
Vagy az illata?
A napraforgó
kifogyott a sárgából:
gubbaszt feketén.
A csapzott
buga
megszáradva kivirult.
Csodát tett a nap!
Térdemre veszem.
„Gyí te! Gyí te!” – kiáltja
és vágtat versem.
Széken lavór
víz
és vasalt törülköző,
és egy hang: Tessék…
Míg vakargatom,
röfög s emeli lábát
kocám. Kéj és háj.
A madarak
is:
egyik fennen énekel,
a másik csipog.
Méhecském
talán
élvezed is a nektárt,
míg gyűjtögeted?!
Akárhol látlak,
kicsi hangya, csak gürcölsz.
Szeretni nem tudsz?
Fecskénk gondja
ez:
a sok éhes száj közül
melyik van soron.
Várjuk az
esőt,
a csiga meg én. Vajon
melyikünk jobban?
De aranyos
is
ez a napsugaracska!
Mert novemberi?
Nem a mi kertünk;
mi csak gondozzuk. No meg,
élvezzük, persze.
Gyűjtjük a
parkban
a makkot, vadnarancsot,
s elhajigáljuk.
Ezek vagyunk
mi:
botra támaszkodva is
kertről álmodunk.
Gyerek, unoka,
s máris másképp van minden,
mint elterveztük.
Virágmagokkal
telnek meg a megőrzött
gyógyszerdobozkák.
Szárny suhog?
Felhő?
Csillagfaló borulás?
Meresztem szemem.
Szél se érinti,
és mégis szállong a lomb
a kerti fákról.
Mondta a tudós:
„A gólyának térképe
s iránytűje van.”
Hamarosan
hó
ropog majd talpam alatt,
frissen hullott hó.
Zöld lampionok
a fagyos ágon csüggő
fagyöngy-gubancok.
Egyetlen versét
a fagyban is eleven
fagyöngyről írta.
Bizony, csak
ennyi.
Csak készülődés. Nem több
a földi élet.
*
Tarthatna
kutyát,
ha annyira társtalan.
És ha szeretőt?
Egész délután
a farkát pofozgatja
az én kis cicám.
Lerí róla,
no,
hogy unja már a férjét.
Meg a világot.
Mondhatom,
nem rossz,
a melegből bámulni
a Fruska gorát.
Csak mosolyom
van
és feléd nyújtott kezem.
Az nincs - fegyverem.
*
VÁLÁS A KERTTŐL
Ne tarts fogva,
kert!
Ellátatlan sérültek
kínjait érzem.
Szépséged
fájna
most már, ha nem sietnék
segítségükre.
Már indulok
is.
Kárhoztatnám magam, ha
veled maradok.
De te buzgólkodj,
virulj csak tovább. Tudod,
mindenütt látlak.
A CSAPÁSOK UTÁN
A béna város
majdcsak talpra áll. Gondom
sokkalta nagyobb.
Hogyan látni
el
a látatlan sebeket
lelkünk zavarát.
SZEMEINK
Napok hónapok
múlnak el anélkül, hogy
szemedbe néznék.
Nem a látásé
-
a mennyekbe-merülés
szerve volt szemünk.
Állnád-e még
oly
bársony-áhítattal a
kutatón nézést?
És feltűnhet-e
tükre-vakult szemünkben
ama festett ég?
REND
A pázsit szépen
lenyírva. A pitypangok
mind lefejezve.
TAVASZ
Szél kap hajamba.
Fürgén lépdelek. Még hogy
nyűg az öregség...
JÖVENDÖLÉS
Elnyű s akkor
majd
kegyes lesz hozzám a föld:
magába fogad.
*
Kert(v)észének,
Forum, Újvidék, 1996.
Kora
tavasszal
Négy
haiku
1.
Hóvirág fehér
háttérrel - mondhatnám. Most,
hogy újra szakad.
2.
A téltemetőt
észre kellett vennem, és
ez már a tavasz.
3.
Szende virágja,
hogy "feldobta" a kertet!
Már-már irigylem…
4.
Bádogcsatornák
dobhártyáján: kop-kop-kop -
szökik már a tél.
Tavaszi
haikuk
Híd,
1986/5 szám, 620-621. oldal
Látod,
kivártuk:
már egérfül nagyságú
a fűz levele.
Még
csak február,
s hányféle virág! Nem fér
a haikumba.
Ünnepel
az ég,
sok fehér felhőcskével
föllobogózva.
Időzz
el benne!
Lásd, érezd: neked borult
virágba a kert.
Rálépsz,
dehogy is
látod a csigák gyöngyház
nyomát, te barbár!
Hajolj
meg, görnyedj
kétrét, a haikuba
zárt pillanatért!
Három nyári haiku
1.
Kukukkozások
ideje. Záporoké.
Sárágyú pukkan.
2.
Selymes ökörnyál.
Két fa közt leng, feszül.
Elállja utam.
3.
Augusztusi éj.
Este tízig horgászom.
Halra? Csillagra?
És egy őszi
F. K.-nak, a fürt mazsolaszőlő
(saját termésem) mellé
Ne
a magjáért
edd a mazsolaszőlőt,
feketerigóm!
Négy
haiku-emlék
Egy erdélyi kirándulásról 1987-ben
Sibiu
Kapkodom
fejem.
Szeben tetőszemei
fürkésznek. Félek
A megáradt Olt
Ady
versében
Dunával egyenlő, Olt,
hallgatom hangod.
Székely gölöncsér reklámszövege
Ha
szívből fújják,
minden nyelven énekel
agyagmadárkám.
Közeledés
Csak
mosolyom van.
És feléd nyújtott kezem.
Az nincs! - fegyverem.
Hat
haiku
Egy hasított nyelvű fényképéhez
1.
Ez a kétnyelvű
egy időben beszélget
mind a két nyelvén.
2.
Mint kettősfogat:
befogva, egymás mellett
a gall s a brit nyelv.
3.
Mert gall s brit szülő
akaratából lett ő
hasított nyelvű.
4.
Betört nyelv-fogat.
Ez amannak a terhe:
Húz csak, nem beszél.
5.
Ezt az esetet
az egyik nyelv fájlalja.
A másiknak fáj.
6.
Popa nyolclábú
lova sem gürizik úgy,
mint a kétnyelvű.
Haiku-változatok
Diósomra és a szélre
1.
Diófáimnak
nekiront a szél. Ősz van.
Koppan a dió.
2.
Ki nem állhattam,
de most áldom a szelet -
diót ráz nekem.
3.
Széllökésektől
hullik a dió. Jobban,
mint a veréstől.
4.
A jótékony szél
diót ráz. Nem kell a fát
rúddal verdesnem.
5.
Ütés-veréstől
menti meg a diófát
a szeszélyes szél.
6.
Meg ne vadulj, szél,
és förgeteggé válva
dúljad diósom!
7.
Ellenedben én,
szél kiszolgáltatottja,
mit sem tehetnék.
8.
Szunditok egyet
diófám alatt. Szélcsend.
Levél se mozdul.
9.
Mókus jut eszembe.
Varjú - viszik a diót!
Nincsen nyugvásom.
10.
Mert hát ősz van most.
Koppan, gurul a dió.
Rohamoz a szél.
Becse, 1993
Címes haikuk
Hívatlan vendég
Csak
besodródol
gondolataimba; nem
kérded, szabad-e?
Tükör előtt
Mondom
magamnak:
- Nem vagy te öreg. - Persze…
mondom magamnak.
Akárha én volnék
Még
mindig ültet.
Most épp egy birssuhángot.
Hetven évével.
P. A. dédapám
Száz
év távolból
szemlél, s nézek én is rá:
porszemre porszem.
Viszont-haiku
Ács Károlynak
Kert,
barát, ének,
ezt szereztük - mondod. De
hogy őrizzük meg?
Láthatatlan
vendég
Többször
kiszólok:
"Tessék. Bújj be!" De, senki.
Csak a szél zörget.
Emberközelben
Hold,
tejút, virág,
lepke, szitakötő…hess
ki haikumból!
Társszerzők
Fönn
az ágak közt
madárhang. Alatta én,
szótlanul írok.
Költő a piacon
Nézlek:
alkuszol,
húsra, babra, krumplira.
Távol a verstől.
Nagyságom
Az
alkonyattal
nő az árnyékom. Immár
óriás vagyok.
Ínyenctapasztalat
A
görögdinnye
gyönyörűséges kép, ha
szemmel is eszem.
Kíméletes közlés
Hajhagymáid
most
tetszhalott állapotban
vannak. De élnek.
Bátyám és lova
Szidja,
csak szidja,
már kérlelve szinte; de
a lova nem húz.
Kerti idill
Madárijesztőm,
ez egyszer húzd ki magad!
Egy pinty vizitál…
A Holdról mégiscsak
Ne
tolakodj, Hold!
Rólad majd a nyáron. Jó?!
Horgászás közben.
A csigáról télen
Majd
ha előjön,
és kidugja a szarvát,
gondom lesz rá is.
Keserű vallomás
Mégiscsak
vén és
csúf vagyok. Megkíméllek
a csókjaimtól.
Megszakítod álmom
Miért
rázol fel?
…szérűn lepkét kergetek…
Te meg: "Mert horkolsz."
Korai próbálkozásom (1)
Sárgán
gőzölgő
krátereim az éjjel
esett szűz hóban.
Korai próbálkozásom (2)
Porból
is gyúrtam
kukukkot, sárbabát, ha
nem nézték, hogyan.
Korai próbálkozásom (3)
A
sütős porba
csurgatott nyolcasom. Mondták:
"Komoly ígéret!"
Hűséges közönség
Együtt
tapsoltunk.
És most…ahányan, annyi
felé széledünk.
Haiku
Az
álomról és másról
1.
Hogy mondanád el
három sorban? Álmodsz is
és ébren is vagy…
2.
Titkolja, amit
rég tud, csak hogy még egyszer
súgd a fülébe.
3.
Egyszer csak: szállók!
Szállva úszom az égen…
S jaj, fölébredek.
4.
Bizserget a szél.
Nem rezeg a nyárfa, és
én sem reszketek.
5.
M(ilan) K(onjovic)
habarcsfelületein
nőszirom-hártyák.
6.
Pórázra fogva
így vall meg szavam: látlak,
csukott szemmel is!
7.
Ellentmond váltig.
Most már önmagának is.
így van hitele.
8.
Tiszánk, füzesünk
s a hold együtt még. De a
csók ... az elkopott.
9.
Én már csak Becsem,
Te meg becézzed Becéd -
zizergő költőm!
10.
Egy monstrum intett:
csak letördelt szarvakkal
illeszkedhetsz be.
11.
Ág, ág, eszterág,
- így a kikosarazott -
tojja rád sz.rát!
12.
Szakad odakinn.
Leheverhetek: munkál
helyettem a hó.
13.
Öleléséből
kipottyant az éj. Virrad.
Ablakot nyitok.
Becse, 1993
Hét őszi haiku
1.
Lángolsz, berkenye.
Figyelmeztetsz, hogy nyár van.
Vagy tán ősz is már?
2.
Tartóztatnám még,
de lába kelt a nyárnak.
Föl kell öltöznöm.
3.
Kiszidolozva
süt le rám a telihold.
Hogy rozsdásodom!
4.
Körfűrész jajong:
Hangol az ősz. De tüzel
s virít még a nyár.
5.
Ősszel kitépjük,
s télen át fölakasztva
lóg a muskátlink.
6.
Hogyne dicsérném
- ha már megértem - az őszt!
Akár örökké.
7.
Szebb sárgán a zöld,
érve a gyümölcs, s én is
szebb vagyok őszen.
Búcsú
a kerttől
Őszi
haikuk
Fehér K-nak
1.
A kert virul még,
de ősz van: derűjével
indulok útra.
2.
Jóhiszeműen
bízom rád a kertet. Nem
csak gond, meglátod!
3.
Ha nagy hideg lesz?
Kibírja a kert… s te is -
tavaszt remélve.
4.
Azért télen is
járd körül a kertet! Mint
hű cinegéim.
5.
Végül is, a kert
melegével mindenkor
bennünk van. Bennünk.
Brémai haiku-krokik
Ködös,
ragacsos
reggel. így fogad Bréma.
Niksz csinnadratta.
Otthon
még nem volt
falevél a pázsiton.
Itt ősz, ősz van már.
Kürt
úr bőr alá
borotválja pázsitját.
Mint a szakállát.
A
két körtefa
soká vonzotta egymást;
most már taszítja.
Amit
bőrömön
érzek, arról beszélek.
Most forráz a Nap!
Csordultig
telve,
lábam nyaldosod, Weser:
hogy várhattál már!
Fehér
hattyúpár
barna utódaival
vitorláz felém.
Ó,
égi sirály!
Civakodsz társaiddal
egy döglött halon.
Kondenzcsíkok
közt
ollóban a Nap. Könnyen
lenyisszanthatják…
Az
égi ekék
itt is borozdolnak, fönn
a kék parlagon.
Most
veszem észre:
a pazar Nap batrija
kimerülőben…
Otthon
a Tisza,
itt te vagy megbízható
iránytűm, Weser.
Ni,
az éger is!
Szedetlen "epreivel",
és társtalanul…
Berkenyém,
téged
én már megrajzoltalak.
Lángolj csak, lángolj!
Azt
hittem, sirály
csapódott az arcomhoz.
Nem. Egy falevél.
Haiku?
Nem. Hír
ölesről, elűzésről…
Vérrel írt krikszkraksz.
Könyöradomány
a hontalanoknak, és
krokodilkönnyek.
Padlásszobámban
(Montaigne-nyal elzárkózva)
szűk a nagyvilág.
Ha
kisütne még,
nem a Nap, a te arcod
szórja rám fényét.
Még
egy fuvallat,
s lehull ez a levél is.
Ez. Az utolsó.
Bréma, 1994. szept.-okt.
Haiku
S. I. sírja felett
Hogyan
is úsztam?
Árral? Nem. Ár ellen sem.
Végig sodrásban!
Szabadka, 1991. V. 5.
Haiku a 85 éves Herceg Jánosnak
Sodródtál
te is,
szikrázó kovakövem.
Csiholunk, János.
Záró
haiku (versek a hagyatékból)
Szeretteimnek
Híd, 2005/12, 5-6. oldal
Folytatnám még
Így
is . . . alig-én.
De nélkületek nem megy!
Már-már
az Űrben.
Szemtanú nélkül
Hogy
ne érezzem,
s ő se lássa szememben
a rettenetet.
A kínzó fájás
Mihelyt
alábbhagy,
ugranék, hogy folytassam
játszadozásom.
Láthatatlan küszöb
Átlépve
rajta,
magam is láthatatlan.
De ez csak itt fáj.
Mikor Nagy Sívó akvarellt fest
Emlékeiből
tűnnek elő tájai:
pusztuló jussa.
Irtvány? Deliblát?
Őse szemével látja.
Olyannak festi.
D. Nonin a homályos szentélyben
Ikont
konzervál.
Akkor is, ha odakint
aknák robbannak.
Búcsú
Koncz
István halálhírére
Elfolyunk,
Pistám,
Tiszádként – sose vissza.
Csak a part marad!
Haiku-portré
Szeli
Istvánról
Kagyló
arca van,
és két nagy kagyló szeme.
6 Gyöngyöket érlel.