« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Csiki Melinda (1979-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Vágyott kikelet
babaarcára szállt egy
katicabogár.
*
hatalmas folyó
a tél jéghidat emelt
partjaid közé
*
Hideg még a csönd,
mégis egy madárfüttyben
fellazul a táj.
*
vén bútor reccsen
régi dolgokban él még
nagyanyám lelke
*
Hajnal simogat,
az ad erőt ami van,
nem az ami volt.
*
Megvacsorázlak.
Ne szállj gondolatomba
fekete madár.
*
Különös helyzet,
ha fekete levesed
fény borítja fel.
*
Gyanútlan prédát
éj csábít hálójába,
pók sző rá álmot.
*
Nem panaszkodom.
Meglopott az élet, de
megmaradtam én.
*
diófám lombja
mindennap elmondja ŐT
nekem ültették
*
Baljóslatú nesz,
őz figyel - félelemsúly
rezzent meg erdőt.
*
Megöl a hőség,
míg zöld kukac nassol egy
mentalevelet.
*
Igazi művész
csak szép lélekkel lehetsz
- a többi mese.
*
Lepkének szültek,
a tenyeremre szálltál
- végső állomás.
*
Fehér galambok
repülnek fölöttem el,
szépre gondolok.
*
Nem mondom el. De
ha tudnád amit érzek,
te is szeretnél.
*
Nem a hideg rossz,
csak a meleg hiánya
kibírhatatlan.
*
Követ dobott rám.
Nem fájt. Az sem, hogy miért.
Csak aki tette.
*
Volt szenvedélyem,
de mióta ismerlek
megszemélyesült.
*
Fáj - mondta a fa,
s a láncfűrész zajától
nem hallották meg.
*
tó fölött egy fűz
súlytalan könnyeitől
víztükör borzong
*
Végtelen idő
aranyszálakba fonja
alkony függönyét.
*
hezitáló nap
tél fehér ágyneműjén
hulló sziluett
*
Horizont reszket,
jégcsapok fényein át
hófehér a csend.
*
Reggel nyújtózik,
különös fogságban tart
csíkos pizsamám.
*
ősz képernyőjén
színekbe bújt elmúlás
madarat keres
*
nem tudja a fa
hulló levele épp most
áll halálsorba
*
Rezzen egy madár,
rózsaszirmon maradt nyár
utolsót sóhajt.
*
Mama korán kelt.
Arcán megfagyott mosoly.
Égett hagymaszag.
*
Kavicsok közé
két szív emel piramist.
Mély energia.
*
Elmélyül az éj,
erdőcsendek ringnak fák
levéltenyerén.
*
gőzölgő teám
mögül ablakomon át
integet az ősz
*
öreg diófa
sokat tűrt árnyékában
verset olvasok
*
Fekete menet.
Beton alatt nehéz föld.
Üres hintaszék.
*
Tejszagú keblen
fogatlan lét mozdít meg
visszaszámlálást.
*
Csak huszonegy gramm,
mégis anyaóriás
testem lakója.
*
Éji tótükör
holdcsónakján holnapba
evez a tegnap.
*
Törtkarú széken
pókfonálba font idő
árva óriás.
*
Szél ringat hintát
- könnyed fogócskát játszik
árnyék és a fény.
*
Ráncos kéz időt
szorongat - fohászkodva
megváltásra vár.
*
Meztelen holdnak
éj vasal csillagszoknyát
a sötét égre.
*
Elgyengült sirályt
éteknek hitt hulladék
tengermélyre húz.
*
Nem értél hozzám
lelkem íztelen maradt,
tenyeredben só.
*
Tó estráncain
széllehelet simul ki,
szúnyoghad éled.
*
Öreg ház falán
penészt szorít sarokba
szürke pókfonál.
*
Fekete subán,
fehér gomb a hold, ezüst
álom csillagok.
*
Katona lettem.
Besorozott az élet.
Eddig nő voltam.
*
Lét körgyűrűjén
illékony szépségeket
hajnal irigyel.
*
Cseresznyevirág
tavaszinget ölt
majd hulló sakurákban
elmozdul a táj
*
Egy az igazság.
Akárcsak az Isten is.
Ki számozta meg?
*
Hová tűnt a múlt?
Mindig ezt teszi velem.
Tegnap még megvolt.
*
Jó a frizurám.
Nem a fodrászokon - a
hajszálon múlik.
*
Mindenben hiszek,
s hálás vagyok azért: hogy
a semmiben nem.
*
Irigy csillagok!
Titokban szemez velem
a hatalmas Hold.
*
Mindent kimondok.
Amit ma nem, azt holnap.
Bevárom magam.
*
Ketten társalgunk
a lét nagy dolgairól
– lesz mit hallgassunk.
*
Századunk gondja:
ki tereget majd ki, ha
az időnk lejárt?
*
Mily piciny a Hold,
Csillagok nélkül elfér
Szemem sarkában.
*
Egyenes vagyok.
Apám vonalzóval mért.
Anyám volt az Út.
*
Bölcs az a tükör,
amely ha eltörik, nem
hoz balszerencsét.
*
pihennek a fák
lombemlékek sírnak fel
ágaik között
*
Liheg már az ősz,
nyomában fagyot tűr egy
lampionvirág.
*
Forró homokszem.
Lám, mi maradt belőled?
Hideg csillogás.
*
Folyóra hajlik
egy szomorúfűz ága,
elérni az eget.
*
Rosszul szerettél.
Mi lett volna hogyha jól?
És valaki mást.
*
Fát ültet a vén,
pedig tudja sohasem
ül árnyékába.
*
Szélcsengő szólal,
ernyőmre támaszkodom
sakurafák közt.
*
Galambszar szárad
mosolygós kertitörpe
dülledt szemein.
*
Éjféli holdnak
hófehér sziluettjén
három bagoly ül.
*
Temetőcsendben
virít egy szál liliom
– hófehér a gyász.
*
Rózsagond
Mit kezdjek veled,
ha szirmaim elhullnak
hasztalan tövis?
*
Semmi sem méltóbb
egy teaszertartásra,
mint egy haiku.
*
Azt hittem, végső
menedékem vagy. Akkor
ki a legelső?
*
Kiönt a folyó,
már nem bírja könnyét egy
szomorúfűznek.
*
Földet ér lassan
a napfény – láthatóvá
tenni a tavaszt.
*
Nézd – a tél múlik,
szemedben zöldell a kert
ahogy figyeled.
*
Fészekben tojás.
Asztalon tyúksült. Kertben
vércsepp és rózsák.
*
Gyere táncoljunk!
Hadd lássa mindenki: mi
jól bírjuk a port!
*
Jövőből jöttem
- olyan furcsa a jelen,
mintha múlt volna.
*
őszavar ropog
fönnakadt csöndem fülel
gesztenyefákról
*
Nem értem magam,
persze megérthetném, de
nem értem meg rá.
*
Nyár van. Feldühít
egy légy szemtelensége
- pedig van szeme.
*
Semmit nem ígért,
ő se legyen több mint én,
be is tartotta.
*
Rég nem láttalak.
Hiányod mozog bennem.
Kiutat keres.
*
Tavaszi patak
átfolyik rajtam. Nem baj,
fényét akartam.
*
Földön nyalóka,
zokog egy copfos kislány,
aput akarná.
*
Fáktól tanulok
csendet, s lám nem zavar a
rezzenő levél.
*
Hadilábon állsz.
Gondoltad volna, egyszer
katona leszel?
*
Nem igazság, hogy
negyvenegy égő gyertya,
s csak egy kívánság.
*
Vágyam nem varrhat
pőre testemre ruhát
- tűkön táncolok.
*
Nyílt lap, zárt lélek,
ha önmagadba fordulsz,
kifordítalak.
***
1
Rád, ha gondolod
és remélem azt teszed –
gondolok én is…
2
Mérhetném én is
drágán az időt. De van
nekem aranyórám?
3
Aranyat termett
ha mindig korán keltem
almafa minek?
4
Fehér galambok,
nektek van igazatok,
mindent leszartok…
5
Meg fogom írni,
habár most is megérné
bizonyára az(t).
6
Altatódalok
mindig csak akkor hallak,
mikor kelni kell.
7
Természet ringatsz?
Vagy csak minőségeden
lebeg tutajom?
8
Rátok kenték mind
az összes világ bűnét
perverz istenek!
9
Lábujjhegyen jár
belőlem az ember, ha
kutyám alszik épp.
10
Magam csendjében
virágillat körülöttem,
ahogy nyílnak épp.
11
Belázasodtam,
megigézett a folyó
mialatt néztem.
12
Elengedem őt,
ha lelkem már biztosra
zuhanásra kész.
13
Előttem meg ne
hajoljon senki soha
fölöslegesen!
14
Nézhettek csúnyán,
magamban azt kívánom,
nagyon szép legyek!
15
Megnémultam épp,
s most hív a fülemüle
ki hangversenyre.
16
Megértem kezem,
ha felpofoz, s azt is ha
vállon vereget…
17
Interjú magammal
Sosem kérdezném,
hol és mikor születtem én.
Csakhogy miért?!
18
Még egy pillanat
amilyen gyors, oly lassan
tanulom meg Őt.
19
Vörös bor ömlik.
Csikk sajnálja az estét,
ahogy tönkrement.
20
Faragott szobor.
Figyelem mit mond el
kalciumszemed.
21
Megkopott masni
de ha utcára megyek,
kibontom hajam.
22
Elbújok mélyre.
S ha valaki megtalál,
pü-pü, nem játszom tovább.
23
Nincs már szekrényem.
Csak igy jöttem rá, mily
csodás az erdő.
24
Betartok mindent,
S ha véletlenül nem -hát
haljon meg a ló!
25
Gyertya ég csonkig.
Szobámban vonuló hold
álmomba botlik.
26
Bíztatlak téged,
mi jól megértjük egymást
bíztatom magam.
27
Tollam könnyebb lett.
A papirom nehezebb.
Lelkem erősebb.
28
Hulló falevél,
bárcsak minden elmúlás
így történne meg.
29.
Irigy a veréb,
Jégben is fürdőzhet
a kis kece lány.
30
Lennék én japán.
*Ikaga? Engem még a
kimonó is vonz.
*Mit szólsz?
31
Erdélyi vagyok.
Itt a magyar lélek még
fától-fáig ér.
32
Vettem egy sálat.
Lásd nemcsak karácsonykor
gondolok én rád.
33
Hogy jól válaszolj,
jól teszem fel a kérdést.
Biztosra megyek
34
Egyenes vagyok.
Apám vonalzóval mért.
Anyám volt az út.
35
Hatalmas hold.
Titokban szemez velem.
Képzelt tó tükrén.
36
Mindent kimondok.
Mit ma nem, azt holnap.
Bevárom magam.
37
Gyere táncoljunk!
hogy mások is lássák,
mi jól bírjuk a port.
38
Pirospipacs szád…
Á… az nem az. Inkább
a fogad fehére.
39
Fehér liliom.
Vajon illatod, vagy Te
vagy a megnyerőbb?
40
Jó a frizurám.
Nem a fodrászomon, a
hajszálon múlik.
41
Ketten beszélgetünk.
Az élet nagy dolgairól.
Lesz mit hallgassunk.
42
Jövőből jöttem,
egyre furcsább a jelen,
mintha múlt volna.
43
Tükrömön a légy.
Mindig nyugtatom magam
csak szeplős vagyok.
44
Szélcsengő zúg.
Ernyőmre támaszkodom
sakurafák közt.
45
Most hallgatok épp,
így mondom el, amit nem
akarsz hallani.
46
Jó barátom mondta
Salamon bölcsességgel,
jól élni nehéz.
47
Meg kell ismerjek,
csakis a haiku miatt
egyszer egy japánt.
48
Gyönyörű leszek,
így biztos sikerül, hogy
gyönyörűnek láss.
49
Ne beszéljük meg!
Kiderül belőlünk az
öntörvényűség.
50
Borotvaélen
táncolunk. Ki a hibás,
ha nem a lábunk?
51
Magamban bízok?
Rájöttem, ez nem kérdés,
hanem a válasz.
52
Hóba fagyott vér.
Délután (is) sikít a tél.
Benn kolbásztöltés.
53
Helló előjáték!
A legjobb mégis az „after”
közben jöttem rá.
54
Egy hullócsillag,
és rájössz, nem is a hold
az éj fénypontja.
55
Átadom lelkem.
Fölösleges már nekem.
Neked meg épp kell.
56
Halszagú éjben,
egy fülesbagoly sikolt,
rosszat álmodott.
57
Semmi gond nincs. Csak
az éj csendjében sír egy
félholdarcú nő.
58
Élj a jelenben.
Ismerd meg minden szintjét.
Csak egy próbád van.
59
Önzőségedért
nem adom magam neked.
Vegyünk EGY kutyát.
60
Hulló levelek,
megzavartátok újra
az aszfaltmagányt.
61
Bölcs az a tükör,
amely ha eltörik, nem hoz
balszerencsét.
62
Őszavar ropog.
Fönnakadt csöndem fülel
gesztenyefákról.
63
Embertelen tán,
de legkedvesebb versem
a kutyámról szól.
64
Pihennek a fák.
Lombemlékek sírnak fel
ágaik között.
65
Liheg már az ősz.
Nyomában fagyot tűr egy
lampionvirág.
66
Bogár a hátán.
Arra vár, hogy rálépjen
végre valaki.
67
Forró homokszem.
Lám mi maradt belőled?
Hideg csillogás.
68
Nem értem magam.
Persze megérthetném,
de nem értem meg rá.
69
Rosszul szerettél.
Mi lett volna, hogyha jól?
És valaki mást?
70
Meztelenül tán,
vagy mezítláb, de térden
csak Isten előtt.
71
Nyár van. Feldühít
egy légy szemtelensége.
Pedig van szeme.
72
Éjféli holdnak,
hófehér sziluettjén
három bagoly ül.
73
Temetőcsendben
virít egy szál liliom
hófehér a gyász.
74
Tanítsatok meg,
Jól már tudok. de kétszer
hogyan kell élni?
75
Századunk gondja:
ki tereget majd ki, ha
az idő(nk) lejárt?
76
Folyóra hajlik
egy szomorúfűz ága,
elérni az eget.
77
Fát ültet a vén.
Pedig tudja sohasem
ül árnyékába.
78
Mindennap ma van.
Záróvonalat húztam
az idők közé.
79
Ha visszatapsolsz,
még játszhatunk újra. De
szeretni? Soha.
80
Mire kifújlak,
rágógumi színek, mind
fehérek lesztek.
81
Legyünk okosak,
vagy legalább hagyjátok
maradjak én az.
82
Melyik nehezebb?
Leszokni a rosszat? Vagy
leszokni a jót?
83
Pionír voltam.
Még hordom a nyakkendőm
vérvörös színét.
84
Csend szúr szívembe
– de hallom a telet, kinn
hóember járkál.
85
Ne programozd át.
Se magad. Se randevúnk.
(F)elmentettelek.
86
Mily piciny a Hold,
Csillagok nélkül elfér
Szemem sarkában.
87
Inkább Napot láss
csillagok helyett - a Hold
is így ajánlja.
88
Utam megvakult.
A lábam is elfáradt.
De van egy lovam.
89
Galambszar szárad
mosolygós kertitörpe
dülledt szemein.
90
Kamasz lábnyomok.
Eldobott csikkek után
tudathasadás.
91
Ha túl gyorsan futsz,
nem éred utol magad
- és a bánat sem.
92
Forróvízű kád
Elfeledteted velem
Kinn hó hull már.
93
Kopp az ablakon.
Jégvirágokba nyílik,
majd hasad a tél.
94
Teliholdas éj.
fehérre gömbölyödött
fölöttem az éj.
95
Mindenben hiszek.
S hálás vagyok azért, hogy
a semmiben nem.
96
Naplemente szép.
Hiába, ami múlik
minden zavar már.
97
Zárd be az ajtód.
De ne feledd, ablakod
mily törékeny!
98
Én és a matek.
Ha bárki kiszámolná,
abszolút zéró.
99
Rég nem láttalak.
Hiányod mozog bennem.
Kiutat keres.
100
Teknős a hátán.
Nem, nem napozni kíván
új hullámra vár.
101
Elcsüggedt ember
a tengeren – mily sok víz
mégis szomjazik.
102
Egy az igazság.
Akárcsak az Isten.
Ki számozta meg?
103
Hová tűnt a múlt?
Mindig ezt teszi velem.
Tegnap még megvolt.
