« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Szilvási
László (1942-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Nyírfa alatt
óarany levélszőnyeg
sündisznó szuszog.
Hólepel terül,
virághagyma alszik ott,
tavasz ébreszti.
Feketerigó
vadszőlőt szemezget,
közeleg a tél.
Ezüst
párában
korallszín juharlevél
manó vére hull.
Lapulevélen
csiga
csússza jeleit
a mindenségről.
„Mint
fenn, úgy lent is"
univerzumot tanul
bolyban a hangya.
Ülök,
hallgatok:
és máris pajkos manók
táncolnak körém.
Kiül
a vakond
dombja szélére és les,
kertésszel dacol.
Deres
ember néz,
lányok ruhája lebben,
a tél már közel.
Sárkányt
ereget,
úgy utazik a kis pók,
világot látni.
Rózsaszín
az éj,
ha hópelyhek tánca ring,
közel az álom.
Krókusz
lándzsája
a hókérget átdöfi,
ha tavasz indul.
Álmok
suhannak,
békés az éji óra,
a nap űzi el.
Pipacsok
vére
hull az áldott földre le,
részvétre indít.
Az
anyja fény volt,
ő maga csúf, megvakít,
most csak maró füst.
Megígért
mindent:
fényt, kenyeret, szép napot,
de most itt a tél.
Félek
a téltől,
hideg sötéttől, vigaszt
a kis cinke ád.
Diófa
lombja,
te majd látsz vidám hadat,
ha én nem leszek.
Feszület
áll ott,
régi közös barátok
megsüvegelik.
Vénség,
macskajaj,
már csak egy orvosolja:
a gyerekzsivaj.
*
Vaksi
vén szemek
Tán könnyeik hullanak
Szőlőmetszéskor.
Csipkefüggönyök
Redőit ráncos kezek
Álommá gyűrik.
Virága
sárga
A vadsom bokor fája
Tenyerem töri.
Ónos
esőben
Kutyám csúszkál, bokázik
Szórom az utat.
Gulácsi
Lajos;
Szájában virágos szók,
Kópé a képe.
Arcokat
nézek,
Sorsokat látok köré,
Engem is néznek?
Földi
cseresznye,
Narancs lampion alatt
Bogárkarnevál.
Álmatlan
éjben,
Gondokkal teli ráncok
A holdnak arcán.
Papucsom
csosszan
Nyekken az ágy, de suhan
Velem az álom.
Tobozházukban
Cédrusmagok kémlelik
Az eljövendőt.
Hajnalban
indul
A gazda, hogy a tanyán
Köszöntse a napot.
*
