« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Weisz Attila (1983-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Fél órát ültem
Csendesen őt figyeltem
Barna sört ivott
Japán kakasunk
a tollait fürdeti
hideg napfényben
Fűben lapulva
óvatosan közelít
a szomszéd macska
Dinnyeszezonban
főtt kukoricát ennék
csorba fogammal
Csatornaszagot
és füstöt böfög az est
érdi éjszaka
Buddha tudatom
kár belé a pálinka
nem ad tanácsot
Csillagok fényét
befőttes üvegekbe
gyűjteném neked
Verebek lesik
az érett cseresznyéket
szemtelen dögök
Pálinkát töltök
cigarettára gyújtok
várom a halált
Ne vesszen kárba
almafám gyümölcséből
pálinkát főzök
Lábujjam kacsint
kibújik fehér zoknim
hatalmas lyukán
A dinnyehéjat
a csirkéknek hajítom
leve kilöttyen
Elmúlt a vihar
kutyám vizet lefetyel
egy pocsolyából
Csirkeláb ösvény
vezet az etetőtől
az itatóig
Kinti hópelyhek
forró teám ízéről
mit sem sejtenek
Macskaszőr hever
szobám bolyhos szőnyegén
kutyám se érti
Tél végére a
pálinka készletem is
kimerülőben
Kancsal szemekként
álmosan bámulnak rám
a pisztáciák
Rothadó gyümölcs
fanyar illatát a szél
messzire hordja
*
Egy béka hangja
a kutyám sem ugatja
így a hold fényét
Nézem a kertet
fű éled, bokor hajlik
közeleg a nyár
Cigarettafüst
álmosan fodrozódik
hajnali sóhaj
Kapával hajlong
zsebéből magokat szór
borsót vet anyám
Száraz falevél
átvészelte a telet
és most lángra kap
Huzatot kaptam
egyszerre két ablakot
tárt ki szerelmem
Végre napsütés!
Látom az árnyékomat
egy hókupacon
Züllött hajnalon
hazafelé sétálva
rókát szalajtok
Este részegen
találkoztam Buddhával
ő sem volt szomjas
Lustán heverek
a hangyák lábamon át
tartanak délnek
Reggel még napfény
délben egy szürke felhő
este már esik
Nyújtja szemét
ebédjét nézegeti
az éhes csiga
Fogom a fejszét
de nincs szívem kivágni
cseresznyefámat
Moha lepte törzs
élet sarjad a halott
cseresznyefámon
Sáros az udvar
kiteregeti anyám
mosott ruháit
Meghajlik a nád
ragyogó napsütésben
sütteti hátát
Tükörből nézlek
próbálom kitalálni
mire gondolhatsz
Tárt ablakon át
tavaszi madárdal és
egy körfűrész szól
Sóhajt a tavasz
kifújja a bent rekedt
téli levegőt
Elázott veréb
tollait borzolja egy
szilvafaágon
Kormos kezével
fehér lapját simítja
egy szénrajzoló
Berekedt kakas
hangja mint egy nyikorgó
talicskakerék
Ösvényt fújt a szél
földre hullt levelek közt
amerre megyek
Együtt a család
és nem temetünk senkit
szép nap a mai
Ablakon kopog
ajtón nem tud bejönni
az őszi zápor
Tócsát kölykezett
napok óta vajúdott
egy szürke felhő
Nyaral a tavasz
egy hét múlva érkezik
repülőgéppel
Meredek hegyen
szalad fel a telihold:
fogyókúrázik
Elgondolkodtam
a teám közben kihűlt
főzhetek újat!
Friss zeller illat:
készül anyám levese
kordul a gyomrom
Felborult kuka
vacsorára megvendégel
kóbor ebeket
*
Óriás lepke
kecsesen lovagolja
az őszi szelet
Pókháló csillog
az éjjel megint esett
nedves a világ
Mindjárt véget ér
nyár utolsó napjait
felhők takarják
Ujjunk összeér
és séta közben néha
csókot is váltunk
Gyíkok a kövön
gazzal benőtt sínek közt
vonatra várnak
Megállt az idő
a másodpercmutató
még rezdül egyet
Kitárul a menny
combod közt kapaszkodom
a kapu felé
Évek teltek el
közben - a jegenyefát
is kivágták már
Vakuk vakítják
freskóról nézi Isten
a turistákat
Egy másik ország
mintha ezer mérföldet
sétáltunk volna
Napóra: felhős
időben talán késik
néhány órát
Unalmas nap volt
este még egy béka is
panaszkodott
Részeg darazsak
a pálinkásüvegből
most bújtak elő
Őszi illatok
lassan hulló levelek
szállnak a széllel
Elcseni a szél
a pogácsa illatát
viszi a világba
Pocsolyába ült
a telihold – kis ugrás
ez egy békának
Kondul a harang
közeli temetőben
újabb sírt ásnak
Kerti kő-Buddha
kizökkenthetetlen a
nyugalmából
Alkonyi séta
esernyőt kellett volna
hoznunk magunkkal
Sáros kutyalábnyom
előszobaszőnyegen
keresztül-kasul
Illatos barack
a szomszéd fája alig
karnyújtásnyira
Cigányok nézik
mennyi vasat szállít
egy tehervagon
Folt a papíron
egy gyermeki kéz arcot
rajzol belőle
Áznak a csirkék
teraszomról hallgatom
a nyári záport
Már megint esik
a szomszédoktól széles
folyó választ el
Egy szürke felhő
belekapaszkodott a
jegenyefába
Késő délután
a baromfiudvaron
tojó rikácsol
Építési telek:
égig érő gazok közt
rozsdás lapát áll
Néhány szál virág
hiányzik a kertből egy
vadalmafa is
Kézzel írt sorok
keszekusza tinta ív
híd egyfolyón át
Odakint esik
mi pedig összebújva
szeretjük egymást
Hiába nyújtja
nyakát a csiga - nem lát
be a kerítésen
Nedves hajnalon
csigák randalíroznak
a kapum előtt
Poros oltáron
egérrágta biblia
és egy feszület
Van egy titkom:
szeretek éjjelente
álmodni rólad
Kislány a parkban
édesanyja kalapjára
virágot tűzött
Olvasom versét
a fűznek – folyópartra
írták ágai
Nincs már itt apám
hideg esőben ázom
szomorú a nyár
Pávián ásít
kőszáli kecskék között
fekhelyet keres
Alszik a tigris
gyerekek kopognak át
az üvegfalon
Templomtoronyban
rozsdás a harang – Isten
már elköltözött
Még egy kupica
pálinka – csillagokkal
együtt táncolok
Törött virágról
méhecske távozik
ilyen a szerelem
Hálót sző a pók
szobám sarkában akar
légyre vadászni
Vízben felejtett
labda – béka szemek
lesik a nádasból
Villámlik az ég
érett almák potyognak
az almafáról
Lepedőm őrzi
tested emlékét- gyűrött
redőkben sóhaj
Öreg emberek
gyerekkorról mesélnek
a gyerekeknek
Lajhár sietve
mászna magasabbra de
közben elalszik
Pitypang utazik
a szél hátán – megáll egy
rózsabokornál
Szerelem: réten
egy magányos virághoz
méhecske érkezett
Fényes telihold
haikut szorongatok
ujjaim hegyén
Tó felett árnyék
szalad át – egy felhőnek
sürgős dolga van
Öregasszony a
padon – vidáman nevet
a napsütésben
Reggel a tükör
álmos-borostás arcát
mutatta felém
Zöld levelekkel
takarja testét – szemérmes
jegenyefa
Vadszőlő sarjad
a szomjazó földet
eső itatja
Fürdőző lányok
Buddhám rácsodálkozik
meztelenségükre
Tehetetlenek
vagyunk: bármit teszünk - nem
tehetünk ellene
Vízben fadarab
kacsacsőrök böködik
ússzon már odébb
Fájhat a Tegnap
sírhatsz a Holnapért
de csak Ma teheted
Nyári forróság
ablakom felett izzad
a telihold is
Jégcsapok között
álmodnék napsütésről
olyan meleg van
Úti kápolna
Olümposz lábánál is
Krisztust imádják
Homokon lábnyom
vízben ázik árnyékom
kagylókat szedek
Csak a hajnali
virágoknak van ilyen
élet illatuk
Kiskacsa hápog
béka úr csak nézi őt
dülledt szemekkel
Siess béka úr
nagy meleg elől a hűs
kerti tavunkba
Titkomat a szél
a fűnek is, fának is
elfecsegte
Írok-olvasod
ketten együtt alkotjuk
a verseimet
Valaki mindig
búcsúzik. Te mész? Vagy ő?
Teljesen mindegy
Bár csodaszép vagy
gyönyörködni nem fogok
hiúságodban
Neked a pohár
félig üres vagy teli.
Szerintem nincs pohár.
Egy virág hullott
a folyóba – vidd messze
a tavasz hírét
Ha méhecskeként
beporozhatnám bibéd
lennél virágom?
Béka-ügetés
hosszú az út a tóig
tovább, csak tovább!
Gyere Béka-úr
rossz helyen ücsörögsz
lapátra teszlek
Jön. Tovaszáll. Jön.
Forgószélre tapadt egy
sárga falevél
Tavaszi zápor
békák a parton ülve
zuhanyoznak
Egész álló nap
álmokat kergettem most
megyek aludni
Virág a rétről
névnapi ajándéknak
éppen megfelel
Suhog egy papucs
szúnyog halálát, látod,
hallani lehet
Zápor odakint
kopog az ablakomon.
Gyere be! Nem jön.
Lányok a sarkon
szíveket hajigálnak
a szemetesbe
Csendes haiku
nincs semmi mondandója
de hallgasd csak…
Légy tetem úszik
a teáscsészémben - mily
borzalmas halál
Esti esőben
bandába verődnek a
tóparti békák
Mintha lenne még
valami mondandója
tátog a béka
Buddhámmal nézzük:
utolsó virágszirom
lehull a földre
Nyitott kertkapu
virágokat porozni
méhek érkeztek
Minden hiába!
Haikukkal pinához
nem könnyű jutni
Buddhává válni?
Ha virágnak születnék
egyszerűbb lenne
Tavaszi virág
az élet értelméről
vitázik velem
Gyászoló tömeg
apám nevét zümmögik
mindenütt a méhek
Szomorú reggel
édesapám sírjára
virágot vittem
Pöcsét mutatja
Buddhám: a kurváknak is
jár mosoly-szünet
Fűzfa tövében
sámli – békauraság
arról kiabál
Felhők suhannak
sietnek dolguk után
vissza se jönnek
Volt forradalom
s micsoda fejetlenség
maradt utána
Magányos lettem
kurvákra pazaroltam
Buddhám idejét
Lassan véget ér
a nap, fáradtan indul
haza egy felhő
Termékeny költő
haiku írás helyett
termékenyítene
Művészi tájkép
tavaszi napsütésben
kutyaszar szárad
Mily csodás reggel
a cseresznye virágzik
a szomszéd köszörül
Egyre közelebb
a megvilágosodás
fogy a pálinka
Ősszel csöndes az
udvar – megáll az idő
levél sem mozdul
Karommal tartom
az eget – súlya rád ne
nehezedjen
Haldokló rózsa
tövében sárga virág
szépen éledezik
Egy sovány angyal
a templom lépcsőjén
aprópénzt koldul
Haldoklik a táj
rohadt almák potyognak
az almafáról
Hűvös az este
a sarkon alig-ruhában
állnak a lányok
Közben hízik a
hold – nyeli a csillagok
tompa fényeit
Ég egy gyertya is
nevetve könnyezzük
apám milyen volt