« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Csuszner
Ferencz (1985-)
haibunja
NAPÚT, 2009/2., 18. oldal
Egy zarándokút tanulságai
1. – Indulás
Az Úton pedig sokan, tanúk is elegen, s ha mégsem, hát a fák el- és kihordják
a nyomokat. Nyomok mindig maradnak. Akár kinn, akár benn, de mert amint fent,
úgy lent, hát amint belül, ugyanúgy kívül is.
A franciák
földje becsülettel elsiratott, a spanyoloké pedig vörös szőnyeggel várt rám.
Ennyi legalább dukál a gyalogos zarándoknak, aki vagy szentek nyomát, vagy önmagát,
de valamit mindenképp koptat az út során. Assisi Szent Ferenc, II. János Pál
– s ha csak a szellemem is, mert sosem léteztél, de ha mégis, hát erre biztosan
nem jártál –, Szent Kristóf, utazók és csavargók védnöke: nyomotokban lépdelek.
Sosem tudom meg, hogy engem, vagy inkább emléketeket óvták a fák, de vörös szőnyeget
terítettek utamra a spanyol hegyek között. Azon lépkedve vonultam be büszkén
– nyomotokban – a saját életembe.
Villon is járt erre, régről tudom. S ha én nem is, hát a fák… Ugyanúgy himbálózott
a kagylóhéj a zsákomon, ahogy egykor az ő és rablótársai nyakában. Magam is
ugyanolyan cifrán szitkozódtam, ahogyan ők tehették, egy-egy ballépés után,
amikor nyomukban, a vörös szőnyeget felváltó, ingoványt rejtő feketében, térdig
merült a saját életem.
Az Úton pedig sokan, tanúk is elegen, s ha mégsem, hát a fák el- és kihordják a nyomokat. Nyomok mindig maradnak. Akár kinn, akár benn, de mert amint fent, úgy lent, hát amint kívül, ugyanúgy belül is.
Vörös szőnyeget
eléd az útra: a fák.
Szenteknek nyoma.
Rothadó
levél
rejtené az utat, de
jel ő maga is.
Fától
még alig
csábítja szél – Én
ki nyoma leszek?