« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Thimár
Attila (1969-)
haikui
Lélekkönyv, Budapest, Ráció Kiadó, 2007, 80 oldal
„A
haiku nem versforma,
hanem világszemlélet.
Hatalmas hit szükséges
ahhoz, hogy ilyen parányi
helyen kifejezzük, ami a
világból fontos.”
Ne
félj, olvass, az
idő nem számít. Ma nem
bukik le a nap.
Olvadt
jégvirág,
ablakom fényes tükör.
Tavaszom közel.
Sorsod
átlátszó,
ha a fény felé tartod. Ám
tükör sötében.
Vállaid
tartják
múltam. Oszlopaink közt
feszül az idő.
Már
tél van, hóban
gördül a holnap. Lassan
idd ki teádat.
A
szikla alszik.
Bensejét látom: most még
puha, mert szeret.
Nagy
Sákjamuni!
Nyisd meg szavaddal fülem,
elmém és szívem!
Rózsahallgatás:
mélyvörös. Most te vagy a
hasadó hajnal.
Csak
kőből lehet
piramist építeni, de
műanyagból nem.
Szemed
fényes még,
de árnyékot játszik már
mosolyod. Kihűlsz.
Lábam
elé hull
a domboldal. Hullámzó
zöld alázat: tavasz.
Csészém
és kancsóm
üres. Ki tudja, merről
csordul a jövő?
Csupán
a csönd a
híd közöttünk. Jöhetsz, ha
könnyű a lépted.
Sem
az este, sem
a reggel nem kergetik
egymást. Mi élünk.
Milyen
csöndes ez
a vasárnap! Véget ér
az év. Havazik.
Haikuk
Kortárs, 2011. május
Holdtalan éj. Kint
teregeti a szomszéd
sötét álmait.
Hántom fa kérgét.
Forgácsok illatába
hull őszi eső.
Gondolatodra
nem fagy a hó, amikor
békéddel fűtöd.
Őszi nád suhog –
millió időszilánk
fordul szívedbe.
Már tarkóm süti
a nap. Jövőm a porban
előttem lépked.
Válladon levél
remeg, holdfény tusrajza –
álmom kitisztul.
Mi maradt nekem?
Levél árnya ringatja
könyvem sorait.
