« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Kajuk
Gyula (1950-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Harmatcsepp
csurran
Az ágon végig nem ér
Felszívja a nap
Száraz
falevél
Szélseprő összekotor
Az ősz sírjaként
Bagolyszárnyakon
Ereszkedik
az alkony
Gyújts lámpát, félek…
Tó
tükrén arcod
futó hullám elmosta
vízbefúlt emlék
Forgalmi
dugó
Elzáródnak erei
Püffed a város
(gyapjaspillevész)
Ezüst
szálakon
A hernyók útrakelnek
Ligetünk oda
Ebéd
az elhagyott kertben
Sülő
szalonnám
Sercegő zsír öleli
De másra vár már…
Hagymát
hámozok
Az utolsó héj alatt
Lelem lényegét
Rózsaszínű
hús
Kockákra vágva halomban
Sok lesz magamnak
Só,
bors, paprika…
Mantra a fáradt agynak
Só, bors, paprika…
Készen
a pörkölt.
Lassan megdermed a zsír,
a várakozás.
Elhagyott kert
Rozsdás
lánc, lakat
zöld deszkán kopott írás
"Nem kell az újság"
Nyikorgó
zsanér
Sövény fölött szökellő
megriadt őzek
Száradt
ágcsúcson
gyanakodó varjú les
gazda vagy tolvaj
Üres
a kunyhó
Homályos ablakon át
Fény lopakodik
Pókháló
őrzi
kitinvázát hajdani
dús lakomáknak
Felmagzott
csalán
és kórók sűrűjében
vihartörte ág
Utat
keresztezve
szederinda kúszik
titkos cél felé
Keskeny
ösvényen
óvatos léptek alatt
ó dió roppan
Hullott
gyümölcsök
elfojtott erjedése
nem párlik szesszé
Hasztalan
hever
körte, alma, temérdek
duránci barack
Dőlt
kerítésen
Vadszőlő fojtogatja
A bús borostyánt
Dúlt
virágágyás
Vakond járhatott alant
Szélén vadvirág
Dacosan
emel
Gyönyörű kelyhet hiszen
Hívatlan vendég
Csiga
nyomot húz
Fölötte rigó dalol
Kottából olvas?
Fejét forgatja
Fülesbagolypár, messze
Még a szürkület
Csendben
ülök
Karom ág, lábam gyökér
Bőröm fakéreg