« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
B.
Tóth Klári (1955-)
haikui
Haiku-halom
Kéziratként a szerzőtől
Japánbirs
álma
sudár cédrussá válni
száz halom alján
*
Emlékezz
rólam
éghez simuló kőszál
zuhanásomkor
*
Vörös
fénypászmák
felnyársalják az eget
hegyre hull vére
*
Lenézi
szerény
völgyét a gőgös hegycsúcs
és beleszédül
*
Törmelékhalmon
épségben áll a kereszt
Haiti felett
*
Erzsébet-hidat
kereszttel várja Gellért
zuhanás előtt
*
Szirt
alatt hajó
kócos jégcsapok között
tavaszba úszik
*
Tűhegyes
tornyok
fölött összelyuggatott
membrán ég feszül
*
Jégcsillagokat
köszönt hegycsúcsról a nap
pocsolya tükrét
*
Magányos
szikla
áll toronyfelhők között
ég oszlopai
2010. január 2.
*
Rügyek
pattannak
tavasz közeleg –
gondok rügyfakadása
Dombokra
simulva
Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 52. oldal
Dombok smaragdzöldjét szántóföldek hasítják fel, a váratlanul kihajtó növénysor, kipattanó virágzás egy ecset lendületével festi át a sávokat, mint textilmintát a tervező.
Csíkokra bontja
magát a föld, a dombnak
szántóföld feszül
Bársonyos ívek
ölelésében kis tanya, messziről csak a kémény és a kanyargó szürke vonaglás
látszik, ahogy kígyózik az ég felé, mint a közeli szent liget hajdani áldozati
füstje.
Asszony a föld karjaiban, visszavonhatatlan szimbiózis.
Halmok ringanak
dombokra simul a csend
asszonytanya hív
A kiskonyhában pléhvödör vizében megereszkedett nádstukatúr imbolyog, arcunkba lóg a megtelt légypapír, az özvegy friss tehéntejjel kínál, mosolyában feloldódik az istállószag.
rovarhinta leng
pilleszárny lenyomata
halálkiáltás
Házilag felduzzasztott patak zsilippel. Mezőből kihasított kerek tavacska, imbolygó felszínén ringatja az eget. Fűszálak zöldjében vérző klorofill, középen kecses faházat nyalábolnak a hullámok, mint táncosnőt a libegés, ingerkednek vele, rizsszemcsék villódznak a kék tükörben.
Mint szoknya fodrán
úgy csillan vízen a fény
tört üvegszilánk
Az asszony tehenet fej a dombtetőn. Ridegtartás. Spriccel a tej a sajtárba, cipeli a meredek lejtőn, kilöttyen. Folyik a fehér lé lefelé, lassan gördül a zsíros folyam az ösvény letaposott füvén, csillogó tejút.
Eltévedt a völgy
hozzásimul az éghez
lenéz - visszahull
A völgyszorosból hangokat hoz a szél, erőteljes férfikórus, felelgetős, mint az afrikai törzsi dalok, közelebb érve birkanyáj. Lépteinkre megriadnak, felfelé kaptatnak a hegynek, testük összeforr, mint gyapjúszőnyeg hullámzik a gyepen. A dombtetőn még elfújnak egy kardalt, aztán elindulnak, nyomulnak egymás hegyén-hátán egyre följebb, feltorlódnak az égig, a kékség beszippantja a gyapjak tömegét, szétterülnek az égi pázsiton, belefészkelődnek az azúrba.
Bárányfelhőkre
feszített türkiz lepel
gyapjú-hó szitál
Míg zeng az égi kórus, távolodunk, a kolomp gyengülő szavát elnyeli az útkanyar. Talpunkon litván föld. Nem lemosható.
2010. január 18.
Sóhajiku
oly
közel vagy mint
beszippantott akril spray
légszomjaltató
hámréteg
alól
mint földből friss hajtás
kinéz új arcod
ötvenötön
túl
elpercegnek a percek
időszűkület
öregedésünk
íz-illatfokozóval
beoltott idő
2011. március 22.
Örömsajdulás
nézzed
színeim
azúrba fecskendezett
bánat-oldatom
színtenger
terül
elsimul égi kéken
ráncaim fölött
bent ének zendül
feszülnek égi húrok
csendburok alatt
kint
tavasz lobog
rügyecskék ébredeznek
ne gyűlöljetek
2011. március 22.
Ecsetvégen
a Nap
(Haibun)
Hajnali négykor
keltünk. Meg kellett előzni a Napot. Fél ötkor már kint voltunk a faluszéli
réten, szemben a Naszály, máskor rózsaszínben virít a kőbánya, de ilyen kora
hajnalban alig dereng, véletlenszerű, mint gyerekrajzon elkenődött maszat.
Még a táborban lealapoztuk a farostokat, fejenként hármat. Középtónusból indulunk
ki, hogy minél gyorsabban fel tudjuk dobni a színeket.
A félhomályban kiteregettük festékes tubusainkat a gyepre, felállítottuk az
állványokat, rákötöztük a festőrongyot és vártunk. Figyeltük a keleti égboltot,
mikor jelenik meg az első fényfolt.
A Duna felől friss iszapszagot hozott a szél, halványan rajzolódott ki a parti
fák tömege, a körvonalakból próbáltuk kitalálni, melyik milyen fa. Városi gyerekeknek
nem is olyan könnyű, de a régiek segítettek, melyik az olajfa, a jegenyenyár,
vagy a parti fűz.
Még alig pirkad
csak sejlik a körvonal
hasít a sugár
Az éles fénypászma úgy lövellt végig a fejünk felett, mint mikor hirtelen bekapcsolják a színpadi reflektort és megvilágítja a füstgép műfelhőit. Felerősítettük a színes alapokat a festőállványra, kiválogattuk azokat a színeket, amikre szükségünk lehet a következő órákban.
Tubus szűkéből
ecsetre kívánkozik
lázad a festék
Nagy előny ilyenkor a színes alapozás, mert olyan gyors az égi történés, hogy nem győznénk minden színt felrakni. Egy kis ultramarin sáv, néhol kobalttal megpendítve, krómsárga fénynyaláb némi aranyokkerrel, egy kis türkiz itt-ott, a meleg árnyalatoknál csipetnyi kraplakk adalék, persze csak óvatosan, átvérző festék, ne uralja a képet. A tavalyi diákok rutinosan nyomkodták ki a színeket a palettára, az újaknak megmutattam. Nem mindegy a sorrend.
Halvány liláskék
alapra feszül az ég
mennyei dráma
Sietnünk kellett
a festéssel, a tompa fénypászmák áthatoltak a szürkés közegen, megcsillant itt
is, ott is egy-egy felhőfoszlány, mint lebegő tollpihe a napsütésben.
A lila sávokat kobaltkék árnyalatok váltották fel, aztán a sötét égi mezőre
beúszott a narancsszínű köd, egyre nőtt-nőtt, úgy szövődött össze a kékkel,
mint láncfonallal a vetülék. A komplementer színek fokozták a hatást, mint a
barokk színház díszletei.
A fénysugarak, mint előhírnökök jelezték, hogy ma is útjára készülődik az égbolt
fejedelme.
Narancsruhát ölt
álmából ébred a Nap
hűvös hajnalon
Lélegzetvisszafojtva meredtünk fölfelé, ahol nemrég még halvány csillagok milliárdjai nyüzsögtek, s hanyatt fekve ringatózott a Hold, most úgy feszült fölénk az ég, mint egy sokszínű patchwork takaró, várakozással teli vibráltak a színek, mintegy előrevetítve a következő pillanatot. Széles ecsettel csapkodtuk föl a színeket a második farostra.
Aludj el, aludj
csillagok pásztorlánya
fény ura ébred
A diákjaim feszülten figyeltek, meg sem hallották a kezdetben olyan kedves tücsökciripelést, sem a békakuruttyolást a nádasban. Ecsetekkel, palettával a kézben vártuk a felkelő Napot, hajnali utunk célját, értelmét.
Várandós az ég
szülőágyon vajúdik
kibukkan a Nap
A csoda kötötte le a figyelmünket, ahogy az izzó égitest- mint egy drámai főhős a fényárban úszó színpadon - méltóságteljesen bukkant elő a horizonton, hogy végighaladjon kijelölt útján.
2011. február 28.
* * *
Lassan
kiköltjük
mint japán tyúk az ólban
verstojásaink
Haikunk
préselt
selyemakác-virágként
terebessedik
Haikulóban
(Toszkán utazás)
Hófolyam
karja
sziklás hegycsúcsot ölel
vágya lecsordul
Elhagyatott
ház
téglázott ablakokkal
befelé figyel
Mint
virágporral
a szorgos méh, megtelünk
halottainkkal
Hófödte
hegycsúcs
lecsorgó nedvvel áldoz
a szomjas völgynek
Harsogó
kacaj
gurul a fejek felett
derűlavina
Felhővonat
húz
körbe az égi sínen
légkörforgalom
Szürkén
húzódik
fölénk az égi jurta
bekukkant a fény
Büszke
hegygerinc
hókarjaival földig
alázza magát
Friss
szántás fölé
batikolt mennyég borul
magára feszít
1011. április 16.
