« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Baranczó
Bertalan
19
DOMOSZLÓI HAIKU
Tavasz
Bókoló
bibe
ereszkedik hajolva…
Harmatos násztánc.
Nyár
Nyitott
napernyő
bucskázik…, hentereg -
pajzán szellő fú!
Korán
felkelvén,
kúszó hajnalkát nézek
reggelim közben.
Izzó
parazsunk
sercegő szalonnát süt -
barátok körbe.
Lép
fűre bátran
doromboló macska-lány…
Tücsök, menekülj!
Merre
vagy kedves?
Árva madár-szívem száll,
öledbe vágyik.
Nyári
virágok
virítva ujjongnak, ó! -
esti locsolás.
Korán
serkentem:
friss, hajnali fű-harmat
hűsíti talpam.
A
bolond szomszéd
vízért jön; kárál, pöröl -
körülte senki.
Kertünk
harmatán
- nyári csillagok alatt -
hadd bújjak melléd!
Nyári
rekkenő
pincébe űz: szomszédhoz
egy pohár borra.
Ősz
Természet
játszik
rajtad őszi dallamot,
lengő szélcsengőm!
Tél
Téli
csupasz kert.
A hátsó kerítés-vég
halvány ködbe vész.
Telelő
kertünk:
vékony hó alól csak a
hanga színesül.
Trágyaforgató
villámra dőlve látom:
szomszéd jön haza.
A
repedező
házban magányos öreg -
kívül hóesés.
Fönn
tornyosulnak
az este hópárnái -
keserves gyalog.
Hó-dunna
rajta!
Csak tél múltán ízlelem
lestyánom zöldjét.
Szomorú
sorsunk…
Mi lesz veled nélkülünk,
domoszlói kert?!