« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Kozák
Vilma (1952-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
sóhaj
Eltűnt
az illat,
már régen szél sem rebben.
Belélegeztem.
csak
Csak
egy gondolat
tart ébren, az, hogy éjjel
rólad álmodom.
maradj
Maradj
olyannak
a szívemben, amilyen
soha sem voltál.
jóslat
Pokolra
jutsz és
én a kapuban várlak.
Veled vétkeztem.
látszat
Álarcod
mögött
sebzett madár vergődik.
Egy másik világ.
kölcsön
Szemedbe
nézek.
Hálás pillanat, de csak
kölcsön kaptalak.
csendben
Csendben
közelíts.
Két világ közt lebegek.
Felébredhetek.
mégis
Szándékom
igaz
a szavaim is azok,
mégis hallgatok.
tudnod kell
Kétségbeesés
erdejében sosem volt
kitaposott út.
vénség
Már
nem lesz nagyobb
változás. Fogsorát a
kezében tartja.
kívánság
Nézd!
Ha megölelsz,
kettőnknek egy árnyéka
lesz! Maradjunk így.
graffiti
Életem
falán,
csak egy színesen-kusza,
graffiti voltál.
tedd
Tedd
a szívemre
a kezed, úgy nem tudok
hazudni neked.
te meg én
Két
csorba tükör,
soha sem látszik benne
tisztán a másik.
sír
Világgá
megyek.
Talpam alatt hajnali
harmat. Sír a fű.
elhagyatva
Kóborló
lelkem
elhagyott csigaházba
rejtem, mert üres.
tél
Borostyán
futó
indáit nézem, érzem
közeleg a nyár.
nem is
Lábnyom
a hóban,
s mert az enyém, nem is
olyan nagyon mély.
titokban
Hálómban
száz hal.
Titokban reménykedem
egyikük arany.
míg
Halvány
fény dereng,
bármerre is futsz, szembe
én jövök veled.
elengedlek
Régóta
érzem
acélbilincs kezednek
kezem. Leveszem.
repedések
Hitem
páncélján
kis díszítőelemek
a hajszálerek.
csend
Nemcsak
a szavak,
a hallgatás is hagyhat
korbácsnyomokat.
éjfél
Elég
lesz mára
a fájdalom, a többit
holnapra hagyom.
gyász
Halott
szerelem
sírja elhagyott, csak gaz
öleli körbe.
kikelet
Nárcisz
levele
már nyújtózik, pedig csak
rápislant a nap.
dzsapa-mala
Imádság
helyett,
a százkilencedik gyöngy
jele: köszönet.
mentség
Ó,
a büszkeség!
Milyen jó hivatkozás
a gyávaságra.
ha
árnyékom
mögé
megyek, fényjárdám a nap,
út hozzá vezet
ott
Az
igazság ott
lebeg, minden kimondott
hazugság felett.
várok
Ma
nem rohanok,
várok, hátha a remény,
ismét utolér.
ijedség
Egy
hangrobbanás
ürítésre sarkallta
az ezer sirályt.
érzés
A
bőrömön át
áramlik felszínre
az igazság: félek.
nézd
Fölöttem
kering
emlékeim felhője,
elázom megint.
találkozás
Cseresznyefa
száz
bimbócskája néz engem,
a virágtalant.
intelem
Az
illúziók
veszélyesek, mert nincsen
egy hibájuk sem.
empátia
Erős
az, aki
enged. Érzi, neked nincs
miből engedned.
szenvedély
Belepirul
a
nap az éjszakába és,
a hajnalba is.
űr
Nélkülem
nem élsz.
(Amit présel a tüdő,
az, csak levegő.)
