« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Nagy
Bandó András (1947-)
haikui
333 haIQ, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005, c. kötetből:
Ha
majd felnövök
azon leszek, hogy senki
ne vegye észre.
Útszélen
hever
egy kivilágítatlan
szentjánosbogár.
Két
nőből csak az
egyiket
választhatod.
De a másik kell.
Le
tudnám élni
veled az életed, de
az enyémet nem.
Nem
számít küllem?
Próbáld meg: dörzsöld csak le
a lepke szárnyát!
Ágak
roppannak.
A vakondhoz a makkok
bekopogtatnak.
Még
ha ott van is
a mederben, akkor is
eldobott
kavics.
Ketten
haraptok:
kukac eszi az almát,
te a kukacot.
Meg
kell szoknia,
bal és jobblábra is jó
mindkét zoknija.
Tuskó
a földbe:
tövig vágott fa, saját
sírjába ölve.
Öt hét öt - 575 haiku, Szamárfül Kiadó, Orfű, 2010, c. kötetből:
Lesd
csak meg éjjel
a napraforgót, tán a
Holdra is forog.
Tavasz,
mért késel?
Tuják fehér kabátban
vattabéléssel.
Lám
két végéről
égett a most lehullott
szentjánosbogár.
Jéggyöngyök
a fa
ágain. Odafagyott
a madár füttye.
Semmi
sem segít:
mélyen depressziós a
hangulalámpa.
Hópelyhet
játszik
a réteken röppenő
pitypang pihéje.
Macska
érkezik
a fiókáit hívó
rigó szavára.
Lépdelnek
sután.
A
kacsa sárga gyöngysort
húz maga után.
Addig
bámulom
a folyót, míg magamra
hagy az árnyékom.
Nagyapám
sírját
gyomlálom, körmöm alatt
viszek a földből.
Asztalnál
ülnek,
beszélgetnek, mindegyik
mással, mobilon.
Térkőlapok
közt,
fugában küzd létéért
egy apró virág.
Ezer
halszálka
hever a lombhullató
fenyőfa alatt.
