« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Bayer
Béla (1951-)
haikui
Öt haiku
Szárazdokk - Versek 1976-1991, Szekszárd,
1994, 51. oldal
Egylaki
ihlet.
Örvénylő sziromhavak.
Virágtemető.
Hét
ország ellen.
Mutáló vesrsbeszédek,
Csorba tükörkép.
Hívők
kardala.
Önjelölt messiások.
Kápolna-magány.
Letört
olajág,
Sutban pihegő béke.
Hamlet, apokrif.
Ellobbant
vágyak,
Ernyedő ölelések.
Hitem, haragom.
* * *
Haikuk
Végszó vesekszik, Gemenc Print, 2014, c. kötetéből
VÖRÖSMARTY
1.
Börzsöny lankáin
donog a szél, Etelka
titkát fecsegi.
2.
Perczel sarjakat
reguláztál honfivá,
szellemóriás.
3.
Szíved szavával
rendre feleselt az ég.
„Köd nimbusz vala”.
4.
Egyed-i ihlet,
haza és irodalom.
Szellemi légyott.
5.
A plébánia
kertben Homérosz, Tasso,
Teslér a káplán.
6.
„A költés belső
erejének” kútfeje,
bonyhádi léted.
7.
Töprengő alkat,
a nemzet élesztője.
„Kalóz”szignójú.
CSÁNYI LÁSZLÓ
Vörösbortűzű
értelmes alázatod.
Konok menedék.
ANGYALARCÚ
1.
Liliomsikoly.
Perlekedik Nagy László
az égi Partról.
2.
Tücsökhegedű.
Szitok katedrálisok
dőlnek halomra.
TOLNAI LAJOS
Notárius-fi.
Lázadó öröksége:
„A sötét világ”.
TAMÁS MENYHÉRT
Jegyzőfüzeted
sorsok szójegyzéke.
„Anyadal ősöl.”
FODOR ANDRÁS
Fagy bilincsére
tavaszul tekinteted,
sorsod betűzi.
Célmenedéked:
A teljesség orcájú
„Másik Végtelen“.
KIPI
(Kispál István)
A lét csodáit
szomjazod, borvörösen
tüntető hittel.
Égi rokonság
fényjelét felmutatni
gaccsos csapáson.
Nyüzsgésedben is
harmonia éhesen.
Vers(nép)művelő.
LENAU
Mélabúsak és
beteljesületlenek
naplementéid.
TRIANGULUM
(Takáts, Raksányi, Bertha)
1.
Pásztornimfák, a
Heszperidák kertjéből,
táncuk Takátsé.
2.
Rokonlelkeket
lobbant egymásba az est,
„Kutyu” bordalol.
3.
Intermezzói
a fürdő platánsorán
mímelik Berthát.
VISNU
1.
Sudaras írmag,
fénytelin foganhat meg
benned a kezdet.
2.
Lényeged fókusz,
a végtelent derítő
ékkő ragyogás.
VISNU (II.)
Állandó, minden
középnek magva, csúcs mely
hétszer csontosult.
testté lényegült sugár,
lényegítő fénykely.
JESZENYIN
Kék neszek hívnak,
égi kétségbeesés,
mítoszi mélység.
Az arany derű
nyírfa csontokon fakul,
sárga enyészet.
Szalmaszín lobonc,
a „citrom fényű alkony”
issza lelkedet.
Fekete ember,
hideglelős látomás,
„holló vitorla.”
KOSZTÍSZ FRANGÚLISZ*
Lantot és dobot,
de soha fegyvereket,
csalóka reményt.
Szerencsétlenek
a szenvedély jármában.
Eljátszott lelkek.
Szembekötősdi.
A tudás és szerelem
megmérhetetlen.
Tüll tunikádat
Eleni, öltsd magadra,
síromig kisérj!
*Κωστής Φραγκούλης / Kosztísz Frangúlisz (Iráklio [ógörögösen: Hérakleion], 1905-2005) görög-krétai költő. Csodálatos szóképei Míkisz Theodorákiszt megzenésítésükre ihlették.
JÓRGOSZ SZEFÉRISZ*
Házad elárvult.
Sorstársad egy csenevész
tengerifenyő.
Csorbuló fények.
Szívébe látni enged
a Názereti.
Elismerésünk
napja úgyis felvirrad,
gazdag rendiség.
Veretes jussod
a fényből kimetszett sors.
Méltóságteli.
*Γιώργος Σεφέρης / Jórgosz Szeférisz (1900-1971) Nobel-díjas görög költő, Szmírnában (ma: İzmir) született, Athénban halt meg. Versein kívül esszéi és naplójegyzetei ismertek.
ODISZÉASZ ELÍTISZ*
Éjszaka keltél
a fügefa miséihez.
Harmat hullongott.
Ikon arcodon
a szeplőtelen lánykák
ártatlansága.
Ránctalan ország,
krétai szellő rajzolt,
éteri joggal.
Csomó a lelken
érdemtelen akár
az üres ablak.
*Οδυσσέας Ελύτης / Odiszéasz Elítisz (1911-1996) a bizánci liturgikus nyelv hangján szóló, Nobel-díjas krétai költő.
FABULÁK
1.
Bölcsődalaink
gyakorta éltetőbbek
az anyatejnél.
2.
Köztudott, hogy
a találó kifogások
halhatatlanok.
3.
Az üdvözült perc
megpróbáltatásaink
ikertestvére.
4.
Letűnt éveink
félüresjáratai
bölcsebbé tesznek.
5.
Lecövekelve
vándorösztöneinket,
földhöz ragadunk.
BELÁTÁS
Győzelmeinknek
árnyékában kudarcok
garmadája áll.
Elgyengülésünk
pusztán szenvedélyeink
pihentetése.
*
A megvádolt még
nem lesz vétkes attól, mert
megkövezhető.
*
A volt és a van
térközének távlata
emberléptékű.
*
Képzeletemnek
anyanyelvévé mára
a történet vált.
*
Létezésünknek
hites bizonyítéka:
esendőségünk.
*
Vágyálmainkat
a pilléző hólepkék
csinosítgatják.
Kagylóba zárul
a külcsin enyészete,
rügyrím feslene.
Decemberre vált
szívünkön zúzmaraing,
behavazódunk.
STIGMA
Kisharang kondul,
hiányod pír arcomon.
Csókunk elvetélt.
SÓHAJNYI
Sóhajnyi lényeg.
Nincs nagyobb misztérium
a szerelemnél.
KÉPESSÉG
Egynémely fecske
őszderékon is képes
tavaszt ígézni.
FÁDO
Gurgulázva sír,
majd elcsuklik a dallam,
lelkünk húrjain.
FELFESLŐ
Alkonyul bennem,
hervadó virágzásom,
felfeslik a lét.
Virraszt a szellem,
értelmem szemlélődik.
Lelkem örökmécs.
TAVASZOL
Földszagú hajnal.
a buckák bűvöletén
zsenge zöld serken.
HAMVAZÓ
A som üstökén
aranyszínű bóbita
hirdet atyafiságot.
Mutáló szellő.
Hamvas bimbóknak bókol.
Pásztorszerenád.
Szappanfű mosdik,
hamvazó szenvedélye
a gyöpre lobban.
*
Nőszirom sárgáll,
irígy rókasás reszket,
foszlik a tíkhúr.
*
Fürtösen libben,
lila turbánban neszez
a kőliliom.
*
Füzérke hajlik,
a szirombő szömörcék
szigonya csorbul.
Esendő virág,
bibés ölét vadméhek
matatják, kéjjel.
*
Pártában pirul
tippan, bájoló zsázsa.
Ördögszem varázs.
*
Bájolót ihlet
patyolat ölével a
cseresznyevirág.
Csonthéja zúzva,
rügytiszta köntöst ölt a
köznapi csoda.
*
A rét színeit
mulandó orozza el,
illan tarkasága.
*
A futórózsák
vesszőfutása még nem
virágorgia.
*
Darázsszerenád:
az esendő mandulák
nászindulója.
*
A hajnal csöndjét
vizslató fénysugak
hite fürkészi.
KÉSEI
A tobzodó őszt
zsarátló juharlevél
hajszolja vágyba.
Kövi kikerics
lázas cimpája hevül.
Sziromszenvedély.
*
Öblöset kurjant
a havasi kürt, szava
ködöt reguláz.
Az ősz bakáit
csöndmundérba vonja
a tél fegyelme.
HAIKU
Verses mandala.
Három sorba rendezett
tizenhét szótag.
CSEND IRODALOM
Rőt sziromeső.
Festett vers, írott képén
elmázolt cseppek.
Néma ecsetek
sötét tus, néma tinta
ki nem mondott szó.
SZÜLŐFALUM
Hallgatag meddők
vasárnapolnak,
friss inget veszünk.
Egy kamasz napi
igazsága, istene
vele vacogott.
Zsoltáros nyárest.
Imára kulcsolódnak,
a kérges kezek.
SZEMTANÚ
Álomtalan órák.
Önön leépülésed
szemtanúja vagy
TÍZ
Halhatatlanság?
Tíz jó vers az árfolyam
tartja Gottfried Benn.
GÖRÖG POÉTÁK
Zsoltárok, ódák,
a „poetikos logos”
szabadságotok.
EPIDAUROSZ
Szélrózsaszirmok,
légies pásztornimfák.
Hellén a traktus.
FARIZEUSOK
Illés ünnepén
magunkra igazítják
Krisztus szerepét.
JELENÉS
Opállal ring az
öröklét fénye, Mária
fohásza remény.
ÁLLAPOT
Májfoltos tócsák
tükrén elapadt mosolyú
égdarab reszket.
Óbort vedelő
napi-hős, múltat idéz.
Bukott angyal.
DUPLA
Két nyelven vagyok,
(kötődéseimben is)
kiszolgáltatott.
VÉRVONAL
A holdviolák
pillantása negédes.
Illan az ősego.
SIKER
Siker a nőknél:
okosan visszafogott
férfiönzésed.
BAKTA-DŰLŐ
A Kálvária
szomszédságában éltes
dűlő feszeleg.
Karcos kadarját,
poéták kóstolgatták.
Szekszárd szülöttei.
BOR
Hegy leve buggyan,
tőkék keserve vérzik,
bíbor csöppeket.
LERENDEZVE
Kimiskároltuk
a gondolatainkat,
hunyászkodhatunk.
VÉGSZÓ
Kitelt az évad
a függöny gördülni kész,
végszó vesekszik.
