« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Polnai
Zsolt (1982-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
Sötét veremben
gyertya pislákol. Táncol
poharam talpán.
Eső
kopog kinn,
tetőm bádog lapjain.
Be akar jönni.
Víz
tükrén laza
jéghálót feszít a szél.
Halászik talán.
Kopár
bokrokon
izgága verebek. Mind
eleven termés.
Tavaszi
eső.
Ablakomon nem fagy már
A pára virággá.
Tavaszi
napfény
melengeti át frissen
borotvált fejem.
Sárga
tulipán.
Kidugta fejét gazos
kis rejtekéből.
Öt
szemével vajh'
miért engem figyel a
szalámis kenyér?
Kövér
macska a
kert füvében lapulva:
nagy kutyavadász.
Oda
a tavasz!
Az út szélen kis pipacs
lógatja fejét.
Nagy
barnavarangy.
Füvet nyírtam felette
észre sem vette.
Fehér
padon ül.
Rongyos zsákszatyor fülét
morzsolja némán.
Kavicsrugdalás.
Kíváncsi kutyafejek
bukkannak elő.
Hűs
nyári zápor.
Nekem mossa az epret
útszéli fákon.
Hajnali
szellő.
A ruhaszárítón egy
csipesz hintázik.
Vasúti
sínek
között pillangó libeg.
Vonat közeleg.
Vihar
utáni
séta. Távolban villant
egyet még az ég.
Dolgos
nap vége.
Már csak a szúnyogomat
kell megetetnem.
Aratás
után
újra zöldül a repce;
magát vetette.
Piros
és fehér
törülközők birkóznak
a mosógépben.
Aszfaltba
félig
taposva szárnyal még egy
káposztalepke.
Első
őszi köd.
Hideg permettel fest le
minden pókhálót.
Nagy
barna varangy
lustán cammog az úton.
Áttessékelem.
Haldokló
kutyám
csokival etetem, hogy
jobb kedve legyen.
Az
utca kövén
száraz kenyér hever.
Galambok sehol.
Magányos
udvar.
Kutyaugatás helyett,
fenyő illata.
Fehér
plafonon
véres küzdelem nyoma.
Szúnyogvadászat.
Fagyos
telihold.
Ezüstszalagként ragyog
a csigaösvény.
Orrfújás
után
kócos szakállam apró
szöszökkel teli.
Ablak
tövében
mélyen görnyedve alszik.
Busz ringatta el.
Szitáló
eső.
Megöregedett a nyár,
ősz lett a neve.
Szép,
karcsú pohár.
Asztal szélén álldogál.
Boromat tartja.
Szemem
sarkában,
farokcsóválva, kutyám
emléke szaladt.
Cserfes
kis patak
rohan az erdőből csent
levéllel hátán.
Kiskapu
nyikkan.
Korai szellő kószál
a kertek alatt.
Őszi
este. Nagy
a csend. Kabócák hada
más világra ment.
Párban
kocogó
pálinkásüvegek a
sétálóutcán.
Kinn
csípős fagy van.
Benn gőzölgő fürdőt vesz
a teafilter.
Egy
napos a hó.
Máris magára vette
a világ mocskát.
Asztalon
Buddha.
Hónapok telnek. Mindig
ugyanúgy nevet.
Vén
kémény körül
galambok élvezik az
otthon melegét.
