« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Benő
Attila (1968-)
haikui
Tizenöt
lélegzetvétel (Versek)
Látó, 2007. július
(évszakváltás)
Mondd
fura egyensúlynak:
száraz tél után
kimért hópelyhek hullnak.
(mielőtt)
Idegek
fölhangolva,
húrok feszülve,
mintha fény is hang volna.
(kútba
néző)
Kutad
belső falán
évgyűrűk kérge,
gyűlő bizonyság, talány.
(lépték)
Az
ösvény ott ér véget,
ahol te megállsz,
s befon úttalan léted.
(éjfél)
Szemed
nappalok őrzik.
Az éj látszatra
vagy valóra vetkőzik.
(láthatár)
Sorsod
súlya nehezül,
törékeny távlat
ismét szemedre feszül.
(megérkezés)
Lám,
könnyed szellők járnak
újra át rajtad.
Fogason csüng az árnyad.
(ami
nem törhet el)
Szánod
eltört poharad.
Szilánkjaiban
egészként villog a nap.
(visszatérés)
Várótermek
padjait
benőtte a fű.
Leakasztva szárnyaid.
(végső
határ)
Eltűnnek
füvek, lombok,
kihullnak majd ott
zsebedből a lim-lomok.
(végül)
Véred
nem hull a hóra,
eszmék nélkül állsz,
lepörgött homokóra.
(ünneprontó)
A
zászlót felcsavarta
a szél. Múmia
lenvászonba takarva.
(baleset)
Eldőlt
az állólámpa
az ágyad mellett:
lépsz fénytelen magányba.
(mesterséges
fény)
Hova
lettek gyertyáid?
Asztalod fölött
hideg neon világít.
(ősz)
ne
takarj be ha fázom.
magammá lenni
hagyj hiányodban áznom.
*
Várad
(nagyváradi szépirodalmi lap) 2009. 4. sz.
http://varadlap.ro/index.php?m=1&sz=200904
(növekvő
part)
Halpikkely-sóhaj
a kavicsok hűvösén.
Volt tengermoraj.
(kilátás)
Havazás-függöny.
Lengeti még a szellő.
Átlátszó sürgöny.
(változás)
Talpalatnyi
kert.
Kerítés nélkül maradt.
Határtalan lett.
*
A kórus és a kutyák c. kötetből
(2011, Erdélyi Híradó, Kolozsvár)
(látomás)
Kiszárad
a nyelved;
aszály terjed.
Göröngy a lélegzet.
A
föld vízért eped.
Felhők fölött
esőisten csepeg
(35)
(téli
fény)
A
tél most rajzolgat;
jégbe vésve
csontfehér arcokat.
Ha
a körvonalak
kiolvadnak,
fény száll a jég alatt.
(36)
(október)
Mintha
olló volna,
villan a szél.
Szabdalt ág a porban.
Dermed
a levélben
a szín-játék.
Más halált él ébren.
(37)
(láthatár)
Láthatár:
hithatár.
Egymást nézi
a rács és a madár.
Zsebedben
a távlat
összehajtva.
Kölcsönszárny a vállad.
(38)
(dél)
Életútjának
feléhez ért már a nap.
Közelít a lejtő.
*
Holnap
fölkel egy
másik nap. Homokszemcsék
újra fényt isznak.
*
Kimért
sivatag.
Hogyha szavad elapad,
szél se éledez.
*
Becsukod
szemed:
két nap izzik idebent
a szemhéj alatt.
*
Nőnek,
kúsznak a
gyökerek a magasból.
Lent rügy fakadna.
*
Hetedhét
határ.
Szárnyait bontja szemed.
Nyugtot nem talál.
*
Elsimult
nyomok.
Harsány karaván útját
homok nem őrzi.
(39-40)
(áttetsző
árnyék)
Halottak
napja.
Áll a fa emléktelen.
Új rügyét hajtja.
(41)
(vonaton)
Pipacs
sínekre
hajoltan. Szirmaira
hull, fogytán a nap.
(42)
(alföld)
Tanya:
halvány folt
a mező palettáján.
Fény nélkül mázolt.
(43)
(apadó
tenger)
A
halcsont-sziklán
maradék kopoltyúkat
tép a pelikán.
(44)
(december)
Ne
mondd, régi hév hol van.
Nézzed az ösvényt.
Tört lázmérő a hóban.
(48)
*
(évszakok?)
Székelyföld, 2013. június
Új szelek járnak.
Olvadt havon elviselt,
szaggatott árnyad.
*
Letett kard szárad.
Egy gyík suhan át rajta.
Győztek a fűszálak.
*
A fény röptében
arcaidat borzolja,
szemek vizében.
*
Huzat járja itt
napjait. Megrezdülnek
még csontágaid.
*
Parnasszus, 2016. 1. sz. 101-102. oldal
(novemberi délután)
Tépett fellegek.
Szél sodorta hordalék
ilyenkor az ég.
(sáros út)
Lábnyom-tócsában
egy égdarab. Vergődik
mint sárban a hal.
(jótékonykodás)
Kezedtől a víz
morzsát sarjad. Szálldosnak
sirályok, varjak.
(A várakozás ideje)
Árnyak völgyében
lehajló napraforgók.
Teljes a szélcsend.
(csendélet?)
Kiürült váza.
Virág-szomját az évek,
fények nem oltják.
(Folyékony tükör)
Sötét vizeken
utcai lámpák fénye:
sok elszórt érme.
(temetés után)
Hatvanhat varjú
zavartan köröz a friss
sírhalom fölött.
(arckép, negyvenévesen)
Aszály-férfikor.
A szemgödör kiszáradt.
Tények porladnak.
(Belső terem)
Csend képek nélkül:
üres kiállító tér.
Kit lapoz a szél?
(átírt haiku)
A vízcsobbanás
eloszol. A vén tó nem
a békáról szól.
(a szerzőről: hu.wikipedia.org/wiki/Benő_Attila)
