« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Papp
Máté (1987-)
haikui
Szomorúfűz alatt
Napút, 2010. március - XII.
évfolyam 2. szám, 36. oldal
haiku-utazás
minden
út vissza-
fele vezet előre;
örvény az ösvény
*
…szomorúfűzfa
ága a kezed, nyújtja felém a Napot… – félek,
halott a csillag, melyet követtem érted, rég nem ég, itt hagyott benn,
e tükörmély éjben veled, egyes-egyedül;
lassan kihűl a Hold is, ezüst sarlója éles füveken, felhőkarcoló hegyeken, ködszurkáló
ormokon csorbul ki, míg sugara túlcsordul,
s széjjelfolyik a sötét tavon;
ott vesztegel a csónakom (így veszett el megannyi ember) oltalom nélkül, vakon,
s ha alászállnék, árnyékká válnék, feneketlen fekete tenger nyelne el;
ó, nem alhatom, örökké virrasztanom kell,
Napom nem kel fel többé soha féltő tenyeredben,
nem virrad pillanat, szememen csillagtalan éji katlan ül, s a csónak merül;
tűzeső
lobban
égő szívemről tükör-
tóba kő csobban
…szomorúfűz, kosarat fűznek asszonyok lehajló ágaidból, szűz lába nyoma a vízen űzött férfiak lebegnek, kosarukba hínárt, tavirózsát szednek…
– hol a kezed?
*
jövőből
jövő
emlékezeted vezet;
nincsen visszaút –
