« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Bozsik
Péter: Beszélgetés Babics Imrével (1991)
Interjú
Babics Imrével a teraszon (2006)
Babics
Imre (1961-)
haikui
HAIKUK
A Kék Ütem Lovagrend, Magvető, Budapest, 1989
Felhők
a hegyek
között. Higgadt haldokló
lennék a csúcson.
Lehulló levél
csigalépcsején egyszer
felkapaszkodom.
A vízbefúltak
jégmellvértjét
teríted
a tavakra, szél.
Sebzett, holdszarvú
ökör fenn. És két
csillag:
két fűszál hegye.
Sűrű avarba
bújnál. Hiába várlak
mennyországomba.
Két összetapadt
felevél között a csend:
a világ
csendje.
Hajnali dércsepp
húzza le az utolsó
pillangó szárnyát.
Vízcseppek, kereszt
alakban, a pereszke
gomba kalapján.
A lombtalan fa
a kopár sziklán tiszta
hűséget ébreszt.
A kocsma
kövén
két falevél surrogott
a részegek közt.
Csepp, esőcsepp
a
pókhálón: zord azték pap
kezében egy szív.
Hiába csillogsz,
dérlepte fű, távolból
- érzem - vér hull rád.
Félsz, ha a ködben
tankmoraj vár, de félsz a
pókfonáltól is.
Olyan végtelen
bennem
a vágy. Nem, vihar,
most nem segíthetsz.
Sikátor felett
vöröslő
ég: nézd, megint
meghalni hívnak.
Várni a havat
lakatlan földön,
borral,
lelkemhez méltó.
Komor lény fátyla
a varjúcsapat. Mégis
a földre ejti.
Kiballagtam a
havazásba, megenni
egy piros almát.
Tiszteletedre
gyűlt össze minden árnyék
a téli éjben.
Vonód
eltörött
s jégcsapért tántorogtál
ki este, bőgős.
A perzsa macskánk
lábnyomait a hóban
veréb bámulja.
Varjúszárny kavar
hópelyheket:
távoli
legyezőjáték.
Jégbe fagyott ponty.
Olvadáskor lapáttal
fogom ki, tudtam.
Beláthatatlan
hómezőre hull két gyöngy,
lehajtott
fejű!
Egy kisfiú a
maradék szűz havat is
összetapossa.
A jégtáblákon,
fotelokban sodródnak
az imádottak.
Míg változott
az
arcom, megfagyott cinke
hullott a hóba.
Hókéreg minden
ágon, kéreg annyi szív
lüktető falán.
Csodás hópelyhet
képzeltem
egy kagylóba,
döbbent gyöngyhalász.
Áttetsző jégen
sirályok ülnek.
Lelkem
nyugtalan értük.
Oszlophoz vágta
a szél a papírzacskót.
Nem volt benne pók!?
Sárkányállkapocs
az ekéd, gazos mezőn
bolyongó
apó.
Elolvadt a dér
a fenyőtűkön. Néhány
csepp hajamra hull.
Tavaszi felhő
szélére sorsom urát
kiülni várom.
Ejtőernyősök
ugranak. Felhőd egyet
majd nem enged át.
Őszről megmaradt
levél
libbent be hozzám,
s túlélésről szólt.
Éretlen almán
még olyan
nagynak tűnnnek
a harmatcseppek.
A komor könyvön
fehér lepke.
A leírt
ítéletre vár.
Láthatatlan ér
csobog. Egy fának dőlve
várom permetét.
Bágyadt napsütés.
Mégis megőrjíted - kis
tükörrel
- macskád.
Termesztett szekfűk.
Inkább pipacsok közé
dőlök részegen.
Játék katona,
gránátos, a lehullott
cseresznyék között.
Egy dongó és egy
darázs ugyanazon a
kék petúnián.
Cseresznyemaggal
macskákra lövöldözök,
mégis szeretnek.
Söröskupakkal
egy pókot
foglyul ejtek,
s már mennydörgés szól.
Zuhanó sas. Úgy
tűnik,
déli harangszó
sújtja halálra.
Katona mellén
átszúrt lándzsa
nyelén egy
hollófióka.
Angyalpárlat a
halott magzatokból az
üvegvölgyüstben.
Körték a földön.
Miért jut most eszembe
hazárulás?
Akácfa törzsén,
taplógombakilátón
cincér haldoklik.
Harmatcsepp,
le ne
hullj! Rég kilőtt nyílvessző
suhan most arra.
Ezüst pókháló
a sövényen: jéghártya
alatt mennyi sás!
Álom: a béna
kacsának
vén vizsla fog
tócsából halat.
Csenevész, satnya
fán az az öt
szem szilva:
újabb alázat.
Lombok közt áttört
fényhúrokon erdőtűz
füstje hárfázik.
Uszadékfákat
vet partra a víz. Bomlott
agy jut
eszembe.
Kígyók álmomban.
Tetemeiket sodord
el, hajnali szél.
Két vén csavargó
cívódott egy korty sörön
a holdvilágnál.
Egy öregasszony
vonatsínre szórja a
madáreledelt.
A villamoson,
fényhasábok között, vak
pár csókolózott.
..........................
Feltámadt
a szél,
rám gondolnak ott fenn?! Nem,
levéltáncóra.
Bölcs asszony tanít
engem éji fák alatt.
Alázatóra.
Vörös felhőket
görget a szél, s idelenn
testem leoldom.
Aggastyán csoszog
friss hóban, vulkánléptű.
Szeretek élni.
Riadt vadkacsák
a szennyezett folyónál.
Áramlat nélkül.
Tolókocsiban
nyomorék zokog. Mintha
már nem is élnék.
Gyönyörű ősz volt,
mennyit haldokoltam! Jön,
vihartalárban.
Öreg csavargó
csoszog a kocsma felé
a szélviharban.
Suhanó űrben:
csengettyű. Mozog minden,
de én meghalok.
Csillagerőszak
egy fűszálon. Magamtól
is mentem volna.
Levélfoszlányon
elkábult hangya tart a
vízesés felé.
Fekszem a fűben,
és szarkák jönnek közel.
Bűnöm feledve?
A gyíktetemnél
két darázs és öt hangya
békésen elfér.
Messze a parttól,
lehullt albatrosztollon
pigmeus jelek.
Kozmoszról szóló
versen hagyja elpusztult
társát a hangya.
Rovarok násza
a hegyormon, viharban.
Elforduló sas.
Hernyó, magára
ránt egy takarót. És lám:
besötétedik.
Ködkeselyűk
c. kötet három haikuja
Szivárvány Könyvek 24, Framo Publishing, Chicago, M-Szivárvány Alapítvány,
Budapest, 1996
Ködkeselyűk, Színmű két felvonásban, 27. és 56. oldal
Koldusok
élnek
a mozgólépcső alatt.
Ködkeselyűk, hold.
Fenyőtűkarón
felnyársalt esőcsepp. Lenn
így öldökölnek.
Jéghegyben szárnyalunk, Színmű két felvonásban, 104. oldal
Bölcs
asszony tanít
engem éji fák alatt.
Alázatóra.
Napkelet
http://www.terasz.hu/
Hármashatár-heg, Budapest, Cédrus Művészeti Alapítvány - Napkút Kiadó,
2007, 5-10. oldal
1.
Hangyák
ösvényén
áll. Világ, mely nem áhít
szépséget: pokol.
2.
Aranyhalai
nem
tudnak a rátörő
iszonyú télről.
3.
Mélypont
sincs már, csak
zuhanás. Búzát szór ki
a madaraknak.
4.
Hó
nyomásától
fél egy asszony házában
nyáron is. Alkony.
5.
Tizenkét
év: csak
egy macska volt oldalán
kiszámítható.
6.
Vakondtúráson
holdfény.
Meghalni inkább
mint hasonulni.
7.
Szólítsd
magadhoz
hajnaltájt, pillangózva
az óceánban.
8.
Kísértet
tűnik
fel a szőlőlugasban.
Agg nő, háttal áll.
9.
Méhtetemek
a
kaptár előtt. A Semmi
nem az Istené.
10.
Fagyöngy
a téli
fűzfán. Idő – látszólag –
nem érinti meg.
11.
Róka
sompolyog
az őrültekházának
küszöbe felé.
12.
Hadifoglyok
kis
temetője. Balzsamtér,
látogatatlanul.
13.
Jég
alatt béka
ül. Amit sugall: mindent
végigcsinálni.
14.
Hómezőn
táncol.
Őrangyalát s önmagát
szórakoztatja.
15.
Csiga
mászik a
kasza élén. Fohásza
önuralomért.
16.
Kisgyermek
maradt,
gyámoltalan. Csak tűz s víz
nem rémíti meg.
17.
Derékba
tört egy
nyárfa. Nyikorog; társa
tartja a szélben.
18.
Korcsa
szemében
nem kérdés, mi az idő
a túlvilágon.
19.
Kegyként
vörösbegy
költözött házába, öt
tojást kiköltött.
20.
Vidrakölykök
a
gáton. Egek és fajok
ugrásra készen.
21.
Kozmoszról
szóló
versre ejti elpusztult
társát a hangya.
Haikui
megjelentek magyar-angol-japán nyelven a Sekai Haiku [World Haiku] 2010
No.6, (Shichigatsudo, Tokyo) c. antológiában http://www.shichigatsudo.co.jp/info.php?category=publication&id=sekaihaiku2010
