« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Csoboz
Zoltán
HAIKUK
Kéziratként
a szerzőtől
Nászunkból élet-
orzó szörnyeteg újra
teremti magát
halódva járok
vér nem köt, nem boldogít
fel sem oldoz már
csillapítottad
éhségemet akkor, hát
hirdesd örökké
Kezdettől fogva
visszatér a végzetbe
merő önmaga.
Karommal ragad,
szárnyakkal repít fel a
tovaszálló sors.
Régi sebekben
hűlő vulkánok látens
ereje izzik.
Fényben fogantál
de nézd, hiszen szennyes is
lettél általa.
Egy
festő álmai
Teremtő fehér,
üres méhedben formát
szülnek a színek.
Bohém éjszakák,
dúlt élet ad hátteret
jó csendéletnek.
A téma: keret.
Szín, fény, árnyalat, rejtve
üzennek neked.
Kardművész
haikuk
Mondhatni úgy is, egy jövőbeli utcai harcos
tollából is születhettek,
akinek egyenes életéhez a neonfényű és zajos metropolisz különös hangulata adja
meg a keretet.
Nos íme:
Minden órában
valami űz, kardcsapás
vagy torkolattűz
Egy csapás kardja.
Pillanatba sűrített
életút, karma.
Vérvörös körök.
Kiomló vérem írja:
„Hűségem örök."
Becsület írja
a visszavonhatatlan
kardvágásokat!
*
Felhőt ha
kerget,
nem él-e benned is, mondd
az északi szél?
Hűlő szilánkot
küldtek magukból messzi,
sóvár csillagok.
Ősz s köd
emészti
új évvé lassan régi
szép emlékeink.
Bor, ha tűzként
ég
kebledben. Vinkó, ha köddel
borítja elméd.
TEREMTÉS
Egyetlen kérés,
első a Teremtőhöz:
Engedj szabadon!
Veled a béke,
de nézd, zengő távlatok
hívnak tőled el!
Megannyi lázas
létre-nem-jött feszültség
izzik a Létben.
Élni, körbe bár
de menni, szállni, újabb
világok felé!
S ha láttunk, lábon
visszatérünk bár, mégis:
Engedj szabadon!
