« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Tuboly
Erzsébet (1953-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
fodros víztükör
alól ráncosképű hold
nézi múlt-arcát
Fekete
penész
Kiszáradt nyárfatörzsön
Halotti lepel
Szitakötőszárny
Fecskefióka-csőrben
Utolsót libben
táncoló napfény
vékony ezüstfonálon
pókok utaznak
könnyű ködpaplant
öltött hajnalban a rét
fáztak a tücskök
* * *
langyos napsugár
jégvirág lassan tűnik
egyszer majd én is
száraz fű között
korán kelt csiga csúszik
hideg január
bármit megmutat
határtalan képzelet –
lehunyom szemem
kristályba zárva
csoda letűnt világból -
parányi bogár
csillagtalan éj
bársonypuha csend ölel –
álmom nyugtalan
örökzöld remény
ajtó felett magyal ág –
lassan fény dereng
elosont halkan
susogó szélben az ősz
kedvem borongós
lassan itt a tél
szél siet szalad kapkod
falevelet gyűjt
ma nem dolgozik
fázós madárijesztő -
karján varjú ül
varjúkárogás
szilánkokra tört a csend
kezemben rózsa
gubbasztó varjak
károgva felrebbentek -
megtört csendvarázs
emberek mennek
ködbe vesző utakon -
nem látszik a cél
szilvafa körül
fehér szirmok táncolnak -
káposztalepkék
ó présház mélyén
hajdani víg szüretek
szelleme bolyong
hideg szél szárnyán
színes pillangók szállnak -
ősz van mind halott
varjak hűsölnek
meleg zöld pocsolyában
életmódváltás
káprázat csupán
nyírfalombban ágak közt
telihold fészkel
hajnali fényben
pókfonálra fűzött gyöngy
röpke csillogás
forró nyári nap
sűrű rengeteg mélyén
zihál a homály
sápadt rét fölött
lenge fátyolban oson
ősz kísértete
alkonyi fényben
együtt sétálunk lassan
árnyékom és én
vadvirágos rét
magasra nőtt fűben jaj
elvesztettelek
szülőházamban
már idegenek laknak -
érik a barack
éji virágok
vágyódón kelyhet tárnak
eső permetez
nőnek az árnyak
mélyül a csend hold kel fel -
kapám is pihen
barackfám alatt
sziromszőnyegen járok -
csigára léptem
szálló éveim
végül falba ütköznek
körém gyűlnek mind
bambuszfuvola
vágyteli hangját hozza
a lassú folyó
a hold bámulja
ridegen dérkristályos
sárga nárciszom
márciusi szél
fehér felhőket kerget
szemetet szór szét
láttam pompázni
sok cseresznyevirágot -
kimonóm kopott
szárnyal az álmom
felhőbe ütközik majd
porba visszahull
játszanak velem
a megtorpant időben
csalóka álmok
fejem lehorgad
emlékek súlya alatt
rideg január
napfényben fürdő
ezerszínű szőlőhegy -
csalódott rigók
őszi csillogás
levegőben ökörnyál
földön csiganyom
küszöbön az ősz
csillaghullásnyi létem
íve legörbül
lefelé görbül
csillaghullásnyi létem
íve is - nyárvég
holdtalan éjben
fáradt szívem zakatol
fülsértő a csend
lehajtott fejjel
sápadtan kaszára vár
a napraforgó
színt váltott a rét
fakózöld sárga lila -
ősz lopakodik
felhőtlen égen
lomhán repülő varjak
én is fáradok
homlokodra írt
rejtjelek közt botorkál
kutató szemem
varjú árnyéka
takarta el a napot
futó pillanat
