« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Kirilla
Teréz (1972-)
haikui
http://koraszon.blogspot.com
Leomlott világok
Az elpusztult ország
(Haiku-ciklus)
Fekete
tenger.
A szelíd úr vállára
tűlevél pereg.
A
sziklát nézem
a derengés fakuló
kék fátyolán át.
Gyenge
ujjáról
a gyűrű őszi levél
tenyerébe hullt.
Havas
hajjal állt
a kútnál. Tücsök dalolt
a levélágyon.
A
hegyről égett
fák hamvát szórja a szél
fehér vállunkra.
Kövek
s fák közt élt.
Vad füst száll fel az égő
levélkupacból.
A
nyárson őz sül.
Sötét barlangba szállna
a tölgyfa-levél.
Lúd
repült át a
hideg mezőn. Szétszakadt
a levélsátram.
Fekete
torony
mered rám. Mézbe mártom
tealevelem.
Hamuval
teli
a csészém. Kerek, jégkék
levél borítja.
Esőcsepp
csorog
a platánfa levelén.
Zöld kristálypikkely.
Almafavirág
pora hullt poharamba.
Parázslott a bor.
Legördült
könnycsepp.
Némán nyílt ki a levél
rügyfakadáskor.
Kígyó
fonta át.
Ködfelhő gomolygott az
érett búza közt.
Fényfoltok
a tó
tükrén. Sárga tulipán-
szirmot szór a szél.
Fűzfámat
villám
vágta át. A küszöbre
idegen lépett.
Leereszkedett
a teve. Az Olajfák
hegyén halk léptek.
Koldus
kopogott
ajtómon. Látta árnyam
a falon. Elment.
Fájdalmas
sírás.
A mandulavirágon
forró vízcseppek.
Lerombolt
templom.
Az oltáron magányos
kisgyerek alszik.
Cementet
dobtak
a tűzre. Ezüsthangú
madár vijjogott.
Acél,
beton, szeg.
Vicsorgó kutya kap a
forró tömjénbe.
A
gép s a romok
közt hisztériás kezek
gesztikulálnak.
A
kehelybe bor
csorog. Hideg márványra
hull a liliom.
Két
selyemruhás
lény lépdel fölfelé. Itt
az ezüstlépcsőn.
Szállnak
a darvak.
Mozdulatlan fenyőfák.
Párnákra hullunk.
Tékozlók
éje.
Láva ömlik az utcán,
sóhajt visz a szél.
Az
égen fehér
nap süt. Gyűrűmön át víz
csorog a mélybe.
Egy
fehér hattyú
énekelt. Széttárt lepke-
szárnyak a kövön.
Bíborban
égő
rózsaszirom a földön.
Ledőlt harangok.
Fáklyalobogás.
Eltört az éjkék kristály
a cella mélyén.
Forró,
rozsdás
vas a gödörben. Vagy parázs?
Nem, én vagyok az.
Pénteken
álmom
nem ér véget. Őrzöm a
galaxis tüzét.
A kommunizmus idején hazámban lerombolt templomok emlékére írtam ezt. Ilyen templom volt a bukaresti Szent Paraszkéva templom, amely 1645-ben épült, és a bukarestiek legszeretettebb templomai közé tartozott. Szent Paraszkéva nagyvértanú nő neve egyébként görögül pénteket jelent, ezért sokan démoni egybeesésnek tartják, hogy a templomot épp egy pénteki napon rombolták le, 1987 június 19-én, Elena Ceausescu személyes parancsára. A kivezényelt munkások egyébként megtagadták az engedelmességet, ekkor E. Ceausescu a börtönből hozatott rabokat, akik az amnesztia ígéretétől elkábulva végrehajtották a parancsot, és a templomot eltörölték a föld színéről. A bukaresti hívek egy része a helyszínen térdre rogyva siratta a templom pusztulását, és többen Ceauşescu-ellenes jelszavakat skandáltak. Nagy részüket a Securitate még aznap börtönbe hurcolta. (Forrás: http://www.ziua.ro/display.php?id=235013&data=2008-03-24)
Ez a haiku-ciklusom egyébként megjelent a Látó 2009/május-i számában.
„Falevél”-ciklus
NAPÚT, 2009/2., 32. oldal
Sírdomb
az éjben.
Zsenge ágon duzzadva
leng a falevél.
*
Elhagyott
fészek.
Ezüstös nyírfalevél
hullt le a sárba.
*
Vérszínű
tenger.
A szelíd úr vállára
tűlevél pereg.
*
A
nyárson őz sül.
Sötét barlangba szállna
a tölgyfalevél.
*
Kiapadt
a kút.
Fonnyadt minden levél a
körtefa ágán.
*
Gyenge
ujjáról
a gyűrű őszi levél
tenyerébe hullt.
*
A
kapuk tárva.
Hattyúdaltól remegnek
a falevelek.
*
Kövek
s fák közt élt.
Vad füst száll fel az égő
levélkupacból.
*
A
porba térdelt.
A sírhalmon viaszba
ragadt levelek.
*
Lúd
repült át a
hideg mezőn. Szétszakadt
a levélsátram.
*
Havas
hajjal állt
a kútnál. Tücsök dalolt
a levélágyon.
*
Fekete
torony
mered rám. Mézbe mártom
tealevelem.
*
Hamuval
teli
a csészém. Kerek, jégkék
levél borítja.
*
Esőcsepp
csorog
a platánfa levelén.
Zöld kristálypikkely.
*
Legördült
könnycsepp.
Némán nyílt ki a levél
rügyfakadáskor.
