« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Filip Tamás (1960-)
haikui
Huszonkét haiku
Kortárs, 2011. május
Álomőr figyel.
Az éj zsilipkapuit
ő nyitja, csukja.
Sötét jégeső.
Morajlás a mélyből, egy
kőhúr elszakadt.
Mi ez a furcsa,
időcsákány ütötte
seb a fejeden?
Merlini kék a
varázsköpenyem. Pálcám
pedig szívlila.
Láva kígyózik.
Bottal ütöm a fejét,
sistereg, sziszeg.
Résekből füst száll.
Kénkőszag és szuszogás.
Sárkány alszik itt?
Vándorló moha
kopogtat zöld ajtódon.
Csontjai lágyak.
Műtőasztalon
széthasadt világköpeny.
Hogy varrjam össze?
Virágok harca,
angyalok celofánban.
Laokoón-csokor.
Hív agapéra,
tenyérszaporításra –
hihetek neki?
Árvakert alszik.
Ezüst égpalást alatt
arany almafák.
A szív parazsát
ne akard eltaposni,
inkább fújdogáld.
Még éhes vagyok.
Elégia-kenyerek,
haiku-morzsák.
Szárazvillámok
fényéből ki főz teát?
Szememmel innám.
Füsthajó röpül,
horgonyt vet a fák hegyén.
Fölfele süllyed.
Jégösvény vezet
barlangtól csigaházig.
Csúszik a térdem.
Mágneses vihar!
Szent Elmo tüzeket gyújt
a szempillánkon!
Inni forrásvíz,
bedagadni a torkom.
Másnap nincs szavam.
Vonat érkezik.
Leszáll a köd, városnyi
köpeny a vállán.
Hadonászok a
verdeső pillangók közt.
Etetem őket.
Magasból haza.
Sólymoktól gilisztákhoz.
Rozsdás repülőn.
Micsoda öröm!
A vászonra vitorlát
fogok festeni!
