Magyar haiku szerzők mutatója

A

Abuczki Péter (6) Ács Károly (2) Acsádi Rozália (7) Ady Endre (13) Ágh István (1) Ágoston Csilla (3) Ájus Annamária (6) András Sándor (9) Andrassew Iván (128) André András (2) Anga Mária (9) Angyal János (3) Antal Barnabás (14) Aranyi László (19) Ásványi Tibor (407) Auth Szilvia (27) Ayhan Gökhán (4)

B

Baán Tibor (32) Babics Imre (101) Babiczky Tibor (1) Babirák Hajnalka (4) Baják K. Zsuzsanna (12) Bakaja Zoltán (3) Bakos Ferenc (217) Bakos Péter (8) Balás Márk (6) Balaskó Ákos (13) Balássy Péter (3) Balázs Csilla Kinga (26) Balázsovics Mihály (5) Bali Brigitta (1) Bali János (66) Bálint Tamás (1) Balla D. Károly (195) Balla Zsuzsanna (11) Balog Eszter (3) Balogh Balázs (40) Balogh József (8) Bán Olivér (1) Barabás Zoltán (3) Baranczó Bertalan (19) Bárdos Attila (81) Bárdos Bódi László (103) Baric Ádám (5) Barna Júlia (41) Barna T. Attila (3) Bartos Aranka (30) Bartosiewicz László (8) Bartha Tamás (8) Basa Viktor (1) Batári Gábor (4) Bayer Béla (107) Bazsó Ádám (6) Béki István (12) Béky Gellért (4) Belan István (30) Bence Lajos (5) Bencze Balázs (41) Beney Zsuzsa (107) Benke Rita (2) Benkő Attila (9) Benő Attila (52) Benzk Ádám (1) Berényi Csaba (17) Bertók László (271) Bessenyei Judit (8) Bettes István (100) Bibity Attila (2) Bicsák Erzsébet (5) Bikádi-Varga Emese S. (7) Bíró József (117) Birtalan Balázs (4) Birtalan Ferenc (14) Bitter T. Ákos (3) Bódai-Soós Judit (12) Bodnár Gabriella (7) Bodnár László (13) Bodor Béla (27) Boga Bálint (13) Bogár Ádám (12) Bogáti-Bokor Ákos (19) Bogdán József (39) Bognár László (16) Bognár László József (19) Bohács Ákos (8) Bolla Robert (11) Bornai Tibor (12) Boros Edit (7) Boros Zsuzsanna (36) Borsodi L. László (1) Borsos Roland (1) Botár Attila (2) Both Balázs (10) Botos Ferenc (287) Botz Domonkos (4) Bozsik Péter (5) Bozsoky Erika (22) Böndör Pál (3) Börzsönyi Erika (8) Branyiczky Rita (8) Brassai Ágnes (27) Bratka László (13) Bucz Hunor (1) Buda Ferenc (94) Bukros Zsolt (6) Busch Péter (7) BuSzabó Dezső (112) Büki Péter (10)

C

Csaba Ildikó (3) Csajka Gábor Cyprian (2) Csák Gyöngyi (7) Csanádi Dávid (23) Csata Ernő (6) Cseh Károly (159) Cseh Katalin (10) Csehy Zoltán (15) Cseke Gábor (3) Cselényi Béla (27) Csepella-Horváth Anna (7) Csepregi János (24) Csernák Árpád (7) Cserny Timi Pookah (8) Csík Mónika (10) Csiki Melinda (194) Csikós Szilvia (9) Csíkzsögödi Szabó Zoltán (3) Csiszár László (1) Csobán Ákos (26) Csoboz Zoltán (23) Csokits János (18) Csonka Tibor (9) Csontos János (64) Csontos Tamás (104) Csoóri Sándor (2) Csordás Gábor (19) Csörgő Zoltán (40) Csula Emil (3) Csurgó Gabriella (9) Csuszner Ferenc (3) Czap Gábor (1) Czébely Lajos (6) Czifra Adrienn (10) Czipott György (11) Czirfusz György (12) Czirmay Szabó Sándor (13)

D

Dabi István (12) Dalos Rimma (19) Dányi Dániel (23) Danyi Zoltán (14) Darján György (10) Darnel Christian (35) Dávid Beatrix (61) Deák Ferenc (12) Deák László (21) Deák Mór (5) Debreczeni Éva (1) Dedinszky Erika (11) Dékány Dávid (46) Demény Péter (3) Demeter Mária (44) Dénes László (6) Dénes Mónika (15) Diós Anita (2) Dittrich Panka (13) Dobrosi Andrea (400) Domonkos Marcell (12) Dorogi K. Ferenc (17) Dömötör László (6) Drávucz Orsolya (1) Dusa Lajos (3)

E

Egri László (5) Egry Artúr (54) Elblinger Ferenc (51) Elekes Ferenc (2) Enyedi Zsolt (9) Eördögh Ágnes (1) Erdély Miklós (2) Erdős Attila (7) Ermesz Csaba (18) Esnagy József (129) Eszteró István (2)

F

Fa Ede (1000) Fabó Kinga (5) Fábián Imre (10) Fábián László (18) Faludy György (7) Farkas Gábor (8) Farkas István (11) Farnbauer Gábor (1) Fazakas Attila (5) Fazekas István (2) Fazekas László (34) Fecske Csaba (58) Fedor Zoltán (77) Fehér Bence (14) Fehér Illés (10) Fehér Kálmán (9) Fehér Kornél (34) Fehér Kriszta (2) Fehér Miklós (1) Feldmár András (23) Fenyvesi Félix Lajos (22) Fenyvesi Márton (1) Ferenczy Hanna, G. (5) Filip Tamás (22) Finta Kata (6) Finy Petra (8) Fischer Botond (3) Fodor Ákos (744) Fodor György (14) Fodor Krisztina (9) Fodor Margit Rozál (4) Fonyó István (2) Földeáki-Horváth Anna (11) Földi Éva, B. (4) Fucskó Miklós (64) Futár Iván (34) Futár Fanni (2) Fürjes Péter (3) Füzesi István (15)

G

Gábos Péter (38) Gádor Magda (8) Gál Erika (11) Garaczi László (26) Gáspár Ildikó (1) Gáspár Imre (8) Gazdag Zoltán (7) Géczi János (233) Géczi R. Ferenc (6) Géher István (8) Geisz László (8) Gergely Ágnes (62) Gergely Attila (6) Gergely Edit (3) Gergely Edó (2) Gergely László (721) Gerliczki András (15) Giblák Judit (4) G. István László (3) Góczán Bettina (13) Góg János (5) Gősi Vali (7) Greguss Sándor (2) Gyenge István (3) Gyimesi László (19) Győrffy Ákos (5) Győrffy Attila (5) Györgyi Csaba (10) Győri Orsolya (8) Gyukics Gábor (8) Gyulai Mihály (13)

H

Hajas Tibor (3) Hajdrik József (5) Hajdú Tamás (26) Hajnal Éva (76) Halasi László Antal (128) Halasi Sándor (21) Halász Krisztián (4) Halászi Aladár (12) Halmai Tamás (22) Hank Valéria (6) Harangozó Csaba (109) Harcos Katalin (201) Harján Silvia (28) Hartay Csaba (1) Hatala Zoltán (9) Hatvani Dániel (43) Havadi Krisztina (8) Havas Éva (7) Hegedűs Gyöngyi (1) Hegyi-Botos Attila (7) Helstáb Martin (30) Herceg Richárd (2) Hetesi Péter Pál (153) Hétvári Andrea (11) Holló András (20) Holló Eszter (1) Hollós Roland (11) Hollósy Tóth Klára Éva (12) Hordós László Tibor (43) Horváth Ágota (1) Horváth Dorottya (1) Horváth Imre (60) Horváth László, P. (111) Horváth Márton (9) Horváthné Mészáros Erzsébet (8) Horváth Ödön (5928) Horváth Sándor (12) Hoványi János (1) Hozánk Krisztina (38) Hules Béla (8) Huszta Irén, B. (10)

I

Ignéczi Péter (7) Illés László (8) Illyés Gyula (3)

J

Jahoda Sándor (4) Jakab Lilla (10) Jánk Károly (85) Jánky Béla (90) Jász Attila (25) Jászberényi Péter (65) Jávorka Ágnes (39) Jéger Viktor (1) Jékely Zoltán (37) Jónás Tamás (1) Józsa Attila (1) Józsa Emő (6) József Attila (12) Juhász Attila (78) Juhász Erika (19) Juhász Ottó (10) Juhász R. József (4)

K

Kabdebó Tamás (1) Kajuk Gyula (27) Kalász Márton (6) Káliz Endre (167) Kállay Kotász Zoltán (82) Kálnay Adél (7) Kamarás Klára (6) Kampó Igric (86) Kanizsai Ede (374) Kannás Alajos (31) Kántor János Kurszán (264) Kányádi Sándor (65) Kapecz Zsuzsa (9) Kapitány Máté (12) Karaffa Gyula (1) Károly György (22) Károlyiné Baka Gyöngyi (10) Kárpáti Kamil (2) Karsai János (32) Kassai Franciska (6) Kaszás Helga (1) Kaszás Mihály (2) Katona Szabó Erzsébet (9) Kelemen Erzsébet (6) Kelemen Hunor (4) Kelemen Zoltán (17) Kelényi Béla (24) Kenedi Tibor (3) Kenéz Heka Etelka (4) Kenyeres Pál (7) Kepes Adrienn (7) Képes Gábor (3) Kerecsényi Éva (3) Kerek Anna (6) Kerék Imre (15) Kérész Gyula (16) Kerti Károly György (29) Keszthelyi György (7) Kibédi Varga Áron (5) Kiliti Natália (8) Kindl György (6) Kipke Tamás (3) Király Farkas (5) Király Levente (6) Kirilla Teréz (48) Kis Miklós (19) Kiss Benedek (22) Kiss Dénes (2) Kiss Ernő (21) Kiss Georgina (8) Kiss Lehel (52) Kiss-Péterffy Márta (6) Klemm József (7) Kocsis Klára (2) Kodolányi Gyula (18) Koliger Károly (7) Kollár Árpád (9) Koltai R. Sebestyén (4) Komáromi János (81) Korényi János (9) Koosán Ildikó (17) Kósa Emese (14) Kosnás-Löwenberger R. (16) Kosztolányi Dezső (20) Kovács András (19) Kovács András Ferenc (81) Kovács-Cohner Róbert (8) Kovács Gábor (194) Kovács György (5) Kovács István (84) Kovács János István (5) Kovács Judit (1) Kovács Júlia (5) Kovács katáng Ferenc (10) Kovács László (5) Kovács Roland (8) Kovács Sándor (6) Kovács Tamás (2) Kozák Vilma (39) Kozma András (23) Kozma Ferenc (32) Kozma Levente (1) Körmendi Lajos (11) Köves Viktória (16) Králl József (18) Kuczka Péter (45) Kulcsár Attila (500) Kupcsulik Ágnes (6) Kuti Csongor (1) Kürti László (7)

L

Laborcz Monika (10) Ladányi Ferenc (1) Ladányi Mihály (5) Ladik Katalin (79) Lady Nairi (7) Lajosházi László Gergely (3) Lajtai László (49) Laki György (27) Láng Eszter (12) Láng Éva (14) Lángi Péter (23) Lárai Eszter (28) Lászlóffy Csaba (6) Lauer Péter (23) Légrády Csaba (7) Léka Géza (7) Lénárd József (1) Lengyel Géza (36) Lengyel Jolán (7) Lengyel József (13) Lengyel Tamás (6) Lenkes László (17) Ligeti Éva (69) Liszói Gyuricza József (1569) Lócsi Levente (5) Lőrinczy Barbara Eszter (10) Lucskai Vincze (149) Lukács Gergely Sándor (130) Lukáts János (16) Luzsicza István (8)

M

Majla Sándor (14) Mándy Gábor (9) Mann György (5) Marabu (24) Márai Sándor (6) Marczinka Csaba (4) Marek László (1) Marik Álmos (4) Markó Béla (67) Márkus András (1) Márkus-Barbarossa János (1) Márkus László (35) Marossy József (37) Maróti György (61) Marozsán Csilla (26) Marsall László (10) Mártha Gábor (9) Martonosi Mirella (6) Máté Imre (7) Mátyás B. Ferenc (7) Mayer Ferenc (3) Medgyesi Gabriella (26) Medve Gábor (57) Méhes Károly (18) Mérai Mária (4) Mesterházi Mónika (1) Mészáros Adrien (1) Mészáros Gábor (3) Mészáros Ildikó (17) Mészöly Miklós (12) Mezey Katalin (1) Miklya Zsolt (11) Mile Zsigmond Zsolt (19) Mirtse Zsuzsa (62) Miskolczi Zsolt (75) Miszlai Gyula (12) Móczár Csaba (17) Módos Csaba (1) Mogyorósi László (12) Molcer Mátyás (36) Molnár András (1) Molnár Attila Benedek (10) Molnár Bernadette (6) Molnár Krisztina Rita (12) Molnár Péter (14) Molnár Szilvia (30) Molnár Vilmos (9) Móritz Mátyás (8) Mrena Julianna (4) Murányi Sándor Olivér (3) Muzsai István (7)

N

Nagy Anna (3) Nagyatádi H. Tamás (1) Nagy Attila (4) Nagy Balázs (9) Nagy Bandó András (23) Nagy Eleonóra (9) Nagy Farkas Dudás Erika (55) Nagy Ferenc (52) Nagy Gyula (6) Nagy István Attila (10) Nagy István Paphnutius (24) Nagy Mihály (72) Nagypál István (8) Nagy Sári Attila (12) Nagy Viktor (2) Nagy Zopán (170) Nagy Zsombor (2) Nemes Nagy Ágnes (14) Nemes Zoltán (47) Németh István Péter (82) Németh Péter Mikola (16) Noon Azaki [Kováts Lajos] (3) Novák Csaba (303) Novák Valentin (13) Nyírfalvi Károly (186) Nyitrai István (20)

O

Oláh András (2) Oláh Zoltán (4) Oravecz Imre (9) Oravecz Péter (2) Orbán Ottó (7) Orcsik Roland (1) Oromszegi Ottó (12) Orosz László Wladimir (5) Osváth Gábor (17) Osváth László József (11)

P

Pachnik Zoltán (16) Paczolay Adél (6) Paizs Miklós (7) Pajor András (4) Pálfi Ágnes (9) Pálinkás Krisztina (5) Pálos Rozita (1) Pándi István (10) Pap József (145) Papp János (2) Papp Lajos (33) Papp Márió (4) Papp Máté (3) Papp p Tibor (10) Papp Tamás (1) Papp Zsolt (5) Parancs János (6) Pataki Edit (6) Paudits Zoltán (6) Payer Imre (3) Pelesek Dóra (13) Péntek Rita (5) Pere Attila (4) Pethő László (88) Pető Tóth Károly (316) Petőcz András (4) Petri György (18) Petrik István (24) Petz György (37) Pilinszky János (69) Pilizota Szandra (4) Pintér Lajos (1) Pintér László (22) Pintér Sándor (5) Pittenauer Attila (4) Pogány Zoltán (47) Pogonyi Pál (94) Pollák László (16) Polnai Zsolt (41) Porogi Ádám (2) Pődör György (14) Prok Dávid (7) Puskás Kolozsvári Frederik (27) Pusztai-Varga Ildikó (4) Pusztay János (5)

R

Rácz Era (12) Rácz Gábor (7) Rácz Péter (5) Rácz Vince (8) Rácz Zoltán (18) Radnóti Miklós (5) Ráduly János (4) Rákos Sándor (13) Rapai Ágnes (2) Rékasy Ildikó (5) Rettegi Attila (7) Rezes Erzsébet (8) Riersch Zoltán (132) Rigó József (9) Rozán Eszter (3) Rózsa Endre (32) Rozsos Gábor (4) Rózsássy Barbara (2)

S

Safranka Judit (6) Ságodi Béla (1) Saitos Lajos (97) Sajó László (270) Salamon Ferenc Sándor (3) Salamon József Imre (8) Sall László (1) Sánta Gábor (3) Sánta Hajnalka (14) Sántha Attila (3) Sárai-Szabó Alexandra (3) Sárándi József (5) Sárközi László (184) Sáros András Miklós (2) Sass Ervin (16) Schauber Krisztina (7) Schwamm Fanni (9) Sebestyén Péter (361) Sebők Éva (12) Séd Imre (45) Siklósi Horváth Klára (7) Silver, Ephemeria (1) Simó Edmund (24) Simon Aranka, J. (19) Simon Attila (2) Simon Balázs (1) Simon Imre (4) Simonfy József (19) Só Balázs (18) Soltész Róbert (12) Solymosi Bálint (1) Somlyó György (7) Somoskői János (144) Soós József (3) Sós Dóra (9) Sőrés Zsolt (3) Standovár Ágota (12) Subert Kata (15) Sudár Balázs (3) Sudár Balázs (6) Suhai Pál (3) Sümegi Attila (11) Sütő Barnabás (5) Sütő Zsolt (14) Szabados Pál (59) Szabó Aida (104) Szabó Eszter (1) Szabó Imre (7) Szabó János (5) Szabó Julianna (14) Szabó Lőrinc (2) Szabó Palócz Attila Szabó Tünde (4) Szabolcsi Erzsébet (74) Szabolcsi Mária Teodóra (21) Szajkó Zoltán (126) Szakács Eszter (31) Szántó András (4) Szászi Zoltán (5) Szaszovszky József (8) Szathmári Botond (6) Száva Csanád (9) Szegedi Árpád, U. (8) Szegedi Kovács György (9) Szegő Judit (6) Székács Vera (6) Székely Szabolcs (4) Szekeres Ferenc (1) Széki Patka László (9) Szél Zsolt (11) Szelőczei Orsolya (19) Szemere Brigitta (9) Szennay Ilona (449) Szente Imre (45) Szenti Tibor (20) Szentkirályi Fittler József (27) Szentmártoni János (4) Szép Ernő (42) Szepes Mária (396) Szepesi Attila (33) Szepsy Eleonóra (6) Szigeti Lajos (28) Szigethy Rebeka Sára (30) Szilágyi Ákos (1) Szilágyi Angéla (2) Szilágyi Domokos (6) Szilágyi Erzsébet (41) Szilvási László (31) Szilvási Zoltán (36) Szimeonov Todor (65) Szirmay Endre (9) Szitás Krisztina (8) Szlafkay Attila (7) Szlamka Zsófia (8) Szlukovényi Katalin (4) Szoliva János (5) Szonday Szandra (7) Szőcs Géza (2) Szöllősi Zoltán (32) Szöllősi Zoltán, Borian (62) Szőnyi Bartalos Mária (270) Sztrilich Ágnes (14) Szúnyogh Sándor (27) Szuromi Pál (13) Szűcs Attila (12) Szűgyi Zoltán (32) Szűgyi Zsolt (45) Szűk Balázs (20) Szvoboda Zsolt (3)

T

Takács Monika (1) Takaró Mihály (8) Talált Évike (6) Tamás Menyhért (35) Tamási Orosz János (2) Tamkó Sirató Károly (14) Tandori Dezső (42) Tar Károly (19) Tarnóc János (12) Tarnóczy Száva (6) Tas György (26) Terebess Gábor (250) Thimár Attila (22) Timár György (18) Tillmann Pentele (13) Tóbiás Krisztián (1) Tolnai Ottó (21) Tolvaj Zoltán (2) Tomaji Attila (10) Tomán Zsóka (9) B. Tomos Hajnal (43) Tompa Gábor (10) Toperczer Anita (5) Tornai József (35) Torok Csaba (3) Tóth-Benedek Csanád (3) Tóth Edit Magdolna (13) Tóth Gábor (7) Tóth Katalin (11) Tóth Klári, B. (42) Tóth László (23) Tóth-Vásárhelyi Réka (5) Török Attila (15) Török Monika (3) Tuboly Erzsébet (5) Tunyogi Csapó Gábor (10) Turai Kamil (5) Turcsány Péter (1) Turczi István (6)

U

Ujhelyi Attila (27) Urbán Gyula (3) Utassy József (252)

V

Vadkerty Dorottya (2) Vágai Mária (1) Vajda Andrea (2) Vajda Péter (6) Valamilyen Gusztáv (16) Valastyán Tamás (2) Valyon László (12) Váncsodi József (13) Vangel Edit (7) Vankó Gergely (1) Varga Árpád (7) Varga Dániel (14) Varga Imre (264) Varga István (7) Varga József (4) Varga Lajos (1) Varga Nóra (6) Varga Szilveszter (6) Vargovics József (758) Vári Csaba (6) Várkonyi Ágnes (18) Vasi Ferenc Zoltán (38) Vaskó Péter (22) Vass Zoltán Barna (7) Vavszeg Mária (10) Végh Attila (14) Végh György (13) Végh Sándor (14) Véghelyi Balázs (15) Vékony Andor (390) Veres Zoltán (41) Vermes György (3) Vermuth Attila (72) Vészi Endre (7) Vigh Krisztina (27) Vihar Béla (6) Vihar Judit (41) Villányi G. András (2) Villányi László (86) Vitéz Ferenc (184) Vozárik Lajos (2) Vörös Ákos (64) Vörös István (111) Vörös Péter (1)

W

Weigl Krisztina (24) Weisz Attila (167) Wendler Zoltán (7) Weöres Sándor (31) Wilhelm József (5)

Z

Zágony Rudolf (4) Zalán Tibor (126) Zászlós Levente (1) Zelei Miklós (6) Zelk Zoltán (35) Zelki János (1) Zemlényi Attila (1) Zirkuli Péter (6) Zoltay Lívia (2) Zólya Andrea Csilla (1) Zudor János (19) Zsatkovics Edit (3) Zsávolya Zoltán (17) Zsibói Gergely (13) Zsille Gábor (51) Zsinka Flóra (1) Zsubori Ervin (61)
Magyar haiku főoldal

« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Szepes Mária (1908-2007)
haikui

 

HAIKU VERSEK
Az Ember-Istenről
Csillagpor: Versek 1925-1994,
Arkánum Szellemi Iskola, 1994, 201-282. oldal

TITKOS KÓD

Ruháidat ne szaggasd meg.
A lehetetlen után ne epekedj.
Mondj le róla, s egészen a tied.


MÁGIA

Akit birtokolva tartasz vissza,
elhagy tiltakozva, iszonyodva.
Nem megy el, ha nyitva a kalitka.


NYITÁNY

A világtojásban úszik a spóra. Szíve lüktet.
Héj fogja körül, kitörni nem mer.
Hiába várja kívül szabad önmaga: az Isten.


ALKOTÓ

Vigyázz az istenért, mit kívánsz!
Terhes lesz vele érzéktelen automatád,
rosszkor dobja ki, amire már nem vársz.


ÁLLJ MEG!

Minek sietsz, úgyis odaérsz.
Ahová indulsz úgyse oda mégy.
Titkos jelek mutatják a valódi célt.


ELSZÁMOLÁS

Mit tudsz magadról? Az vagy-e,
akivé Önvalód szerint lenned kellene?
Hosszú út ez, botladozás le és fölfele.


URÁNUSZ

Hogy csattog a patájuk! Sietnek.
Az Apokalipszis lovai közelednek.
Vak ostobák pocsolyáikban henteregnek.


ÚTMUTATÓ

Időtlen vagy. Boldog vagy. Halhatatlan vagy.
Ezt az örömhimnuszt énekli lélekmadarad.
Rá figyelj! A mélységben kísértő örvények kavarognak.


BIZONYOSSÁG

Békülj ki magaddal. S a világ megbékül veled.
Tudom ez csaknem lehetetlen, a legnehezebb.
Az anyag csapdáját mégis elkerüli szellemed.


NEMÉN

Akkor van jelen az Örök jelen, ha életed
kiemeled mindabból, ami volt, vagy ami lesz.
Éned sem tudod. Neved, személyed elfelejted.


NE FÉLJ!

Az öröklét hatalmas Arkánuma ömlik beléd.
Feltámaszt, megújít, erőt ad, véd.
Amint rágondolsz végigmos, gyógyít, a tiéd.


VISZONTLÁTÁS

Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.


HIÁNYOZTÁL

ugye tudod? Barátunk sok van.
Részesülünk rengeteg csodában.
De ez az egy időtlen madárdal.


VIGASZ

Jó annak, aki lát, jó annak, aki más mer lenni.
Akkor is, ha üldözik, s kőzápor fenyegeti.
Egyedül ő fog e csapdából kiröppenni.


VÉGTELEN

Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem.
Sohasem kértük, célunk a végtelen.
Jó volt haladni eddig kéz a kézben.


VÁGY

Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját.


PERSZE, HOGY JÁRNAK ITT

idegen intelligenciák. Csak az emberhez
nem hasonlítanak. Utazó gondolatok, Fények.
Nincs dolguk a relatív idővel, őrült eszmékkel.


DÉMONAIT

az ember vetíti, vámpírrá sűríti.
Mikor veszi észre önmaga ellen teszi?
Eltűnik rögtön, ha égi énjét felébreszti.


KI ÜLDÖZ?

Sarkadban ki tapos? Nézz hátra
végre! Mögötted rohan fényed árnyéka.
Miért rettegsz tőle? Nincs. Lelketlen lárva.


KÍVÁNSÁG NÉLKÜL

Hogy lehet így élni? Nem tudtam soha.
E semlegesség most puha, illatos moha.
Ringat rajta a szelíd, örök dajka.


EGYEDÜLLÉT

ami nem magány. Utas, aki vár.
Nincs köze semmihez, Amit fizet nem ár.
Törlesztés. Jó, hogy többé már nem adósság.


MI A KIÚT?

Embernek nincs. Ember feletti.
A menekülőnek oda kell emelkedni.
Az anyag sátáni maszlag. Az anyag a semmi.


KÖLYÖKDAC

Miért nem kell saját halhatatlanságod?
Csak az a vigaszod, hogy romló húsod
mázsája rajtad súlyosodjon?


HARÁCSOLÓ

Ne hidd, hogy nem kevesebb a sok.
Nedveidben örvénylenek tőle a viharok.
Elsüllyed miatta égi csónakod.


UTAZÁS

Megváltottuk a peronjegyet,
s várunk merengve, csendesen.
Nyüzsögnek körülöttünk bilincsbevertek.


MISZTÉRIUM

A mai fában a holnap virága alszik.
Bennünk is e rejtett mag él, gyümölcsözik.
Hol s mikor? Nem kérdezik akik értik.


VALÓSÁG

Tekints rám úgy, mint magadra,
s szememből rád süt az örvendő hála:
megismertél? Feljutottunk az Ararátra.


SZERETET

Téged az Úr megérdemelt ajándékhoz
juttatott. Aki szeret, az nem birtokol.
Szenvedtél érte. Megérdemelted. Ő az Arkánumod.


KABALA

Aki mer, akar és tudja,
árnyjáték testének pusztulása,
de hallgat. Sok körülötte a Gólem és a lárva.


NYÍLEGYENES ÖSVÉNY

Szeretnék járni rajta boldogan,
énem terhét levetve, láthatatlan
fényként lebegve igazi otthonomban.


FIGYELMEZTETŐ

Könnyű mondani a bölcset,
tenni sokkal nehezebb.
Hallgass tehát és cselekedj!


FELÜLET

Vékony jégréteg alattad.
Előbb-utóbb rianva beszakad.
Keresd a szellemben a szilárd talajt.


MI FONTOSABB?

Ripacs díszletek lidércfénye után rohanni,
s megalvadt anyag szakadékába veszni,
vagy a halhatatlan ige forrását keresni.


RELATÍV IDŐ

Ma élsz. Holnap kiolt egy pillanat.
Vajon csak e pillanatért vagy?
Azon túl vár időtlen önmagad.


NÉVTELENEK

Néha rátok lesek, s ti nevettek.
Felhős, kék búra a léptetek.
Csak álmomban sejtem a nevetek.


SÚGÓ

Néha kimondok valamit, s megijedek.
Úr Isten! E mondat remény, de felelőtlen.
Mégis beteljesedik. Ki súgta helyettem?


GYÓGYULÁS

Szemed élesen mutat minden fontosat.
Lényedbe világosság ömlik. Titkokat mutat.
Az Égi Napból küld feléd szárnyakat.


NEM ELÉG

hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe!
Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe!
Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.


NE ADD FEL!

Használd az agyad! Erőd elhagy,
ha a fényért küzdők közül kivonod magad.
Rád törnek. Felfalnak a képzelet-árnyak.


SZOKÁSOK

Vadhús mindegyik. Beléd nőtt. Kényszerít.
Ezerszer megteszed a fölöslegeset, pedig iszonyít.
Mondj egyszer nemet. E szó föléjük repít.


MÉDIUMOK

Vannak, akik az égbe hallgatóznak,
mások a pokoltól megszállottak.
Kövesd a jó irányt, s nem leszel áldozat.


FELELET

Nem vádollak. A húrt te feszítetted túl.
Ha ösztöneidben vágy és gyűlölet dúl,
nem segíthetek. Csak e válságból tanulsz.


TORZKÉP

A világtükörben a görbe a görbét ünnepli.
Önmaga mását csodálja, perverzül élvezi.
Ami egyenes gyűlöli, elnyomja, megöli.


MEZTELEN

Csupasz testükkel a lelküket rejtik.
Ki meri megmutatni ifjú lélekbimbóit,
kendőzetlen, hamvasán szűz álmait?


KARMA

Forog érdesen zúgó csiszoló korongod.
Ha fáj is a fazetta, amelyet sorsod hozzányom.
Csillogó ékkő alakul tőle: Isteni Önvalód.


KOMMUNIKÁCIÓ

Lelked immunrendszerét töltöd fel,
este a kimeríthetetlen Fény-Elixírrel!
Fogd fel morze-jeleit: a halál mulandó, örök az élet.


EMLÉKEZŐ

Mennyivel könnyebb a nehéz is,
amint megleled a lét összefüggéseit,
villanó fényszálai elvezetnek a végtelenig.


HOSSZÚ ÚT

Levetett jelmezekre, szamszkárákra
visszanézve elrémül az, aki felhalmozta.
Boldog mégis, hogy végre túl van rajta.


ŐRÜLT PÁRKA

Miért kell időzni a relatív időben,
mikor ez az idő hazug. Idő nincsen.
Mégsem engedi el azt, aki tovább szövi rémülten.


ALKONYI RÉSZEGSÉG

Már intenek a bolygók: erre-erre!
S te emelkednél boldogan az időtlenbe,
de itt tart még ítéleted vasketrece.


OSTOBA KÖVETELŐ

Más bolygóra akarok születni!
Ahol a vak butaság nem ily tengernyi,
S szelíden ringatnak az éj és nappal iker-erői.


ÉBREDJ

Teremtő vagy! Félelmetes, hogy elfeledted.
Kívánságaidat szürreális meseként összekeverted,
vigyázz az istenért, hiszen mind teljesülnek.


DÖNTŐ

Itt a végső elszámolás ideje önmagaddal.
Bomlani kezd benned Bábel tornya,
A nyelvzavar megszűnik azonnal, ha megérted
melyik közülük az igazi varázsszavad.


CSAK ARRÓL VOLT SZÓ

hogy könnyebben viseled az elviselhetetlent.
Tudod az értelmét, miért ontasz annyi könnyet?
Engedd el azt, akit mindennél jobban szeretsz.


NAGYON HALK

a zizegő hang benned. Rezonancia,
amit feléd küld a láthatatlan hárfa.
Figyelj rá. Mindig neki van igaza.


BETELJESÜLÉS

a vágy halála. A bolond csörgősipkában,
a bölcs világtól távol, erdők magányában
keresi ezt az egyetlen utat a szabadságba.


MEDDIG?

Mennél már, persze. De tükör szobádban
ott állsz rengeteg káprázat alakban.
Erőid őket éltetik, kezükben vagy.


VISSZAVENNI

Azt kellene tőlük. Alattomosak. Nem könnyű.
Érzéseiddel elhitetnek. Fegyverük édes és keserű.
A testi öröklét csaló igézete. Narkós derű.


KERESD MEG

a Mestert magadban. Máshol nem találod.
Ne fuss csalók után. Ők csak lidérclángok.
Szakadékban nyálkás hüllőtestek várnak ott.


SZELLEMED

Jákob lajtorjája. Oxigént termel magasabb
hatalmak Szellemének. Általad találja meg a hidat,
amely a kárhozatból kivezeti az embert.


VANNAK ŐK

nem egyszer érzed, néha tudod is.
De csodáiknak ostobán hátat fordítsz,
Ha markolod örökkön a föld múló javait.


LEBEGŐK

Aki tiszta marad, nem a földön jár.
Puha levegőn rugózik a lába. Néha megáll.
A csillagot nézi, amely mutatja célját.


KÉRDEZŐ

Mi dolga itt annak, aki szán és jót akar?
Úgy nézik ki maguk közül, mint csodabogarat.
Fedél nélküli idegen, hontalan.


KÖTÉS ÉS OLDÁS

Már nincs csomó, mely ne lazulna.
Alig akad esemény, ami görccsé rándulna.
De nem hiszem, a sors érzékeny pontot ne találna.


NE FÉLJ

a tiszta Fénytől. Nem éget, nem vakít.
Ahol fáztál addig, ott gyógyít, melegít.
Útvesztődből elérkezel otthonodig.


ÍTÉLET

Hóhérok a hétköznapok. Kötelük nyakadon feszül.
Ha kirúgod magad alól a zsámolyt, kiderül,
tested üres zsák, lelked felrepül.


FÉNYHORDOZÓ

A szelíd, szegény, körülmetélt rabbi
nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni.
Gyilkos hívei miatt, a kereszten ma is hullanak a könnyei.


CSŐCSELÉK

Az ember csak félreérteni tud?
Megváltója fejére tüskekoszorút húz.
Titokban pogány. Igazi vezére a Hadúr.


NÉVTELEN

Ugye nem várod, hogy elnevezzelek,
megszámoljalak, követeljelek?
Nem állíthatlak bálványnak más hitek ellen.


NINCS NEVE

száma sem. Arcát nem ismerem. Mégis tudom,
Ő az egyetlen élő, igaz, elmúlhatatlan rokon
testvér, szülő, védőm és sugallóm.


FÉLELEM NÉLKÜL ÉLNI

csak az tud, aki mer mindennel szembenézni.
Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti.
Tükre előtt is fogyó gyertyáját égeti.


A BELSŐ NAP

Szívgödrödbe gyúl ki álmod
mitikus éjében. Isteni gyógyítód,
Aszklépiosz figyeli hármas organizmusod.


AZ ÖRÖK SZIGET URA

túl a relatív időn, csillagokon,
derűvel űzi el a fekete gondot.
Mosolya félretolja a felhőt a napról.


EGYEDÜL VAGY

amint elhiszed magányod. Hozzád hajolhat
az égbolt. Tárt karját feléd nyújtja egy angyal,
nem látod? Tagadásod maga a kínpad.


TUDOD-E

hogy a belső csend lelked gyógyforrása?
A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka.
Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.


HA HÍVOD

beomlik hozzád minden rossz.
Félelmed tárgya már nem a víziód.
Testet ölt. Áthatol a húsodon.


ROSSZ DRAMATURG ÍRTA

és rossz rendező irányítja e komédiát bizony.
Nem dicsérhetem. Bukás. Sajnálom.
Dilettáns. Darabját leveszik a műsorról.


HOLTAKKAL ÉLÜNK EGYÜTT

A halandóknak ámokfutó a testük.
Kiáltoznak, őrjöngenek, mit kezdjünk velük?
A másik parton várók türelmesek. Imádkoznak értünk.


APRÓ

molekuláidban a világegyetemet hordozod.
Egy-egy ganglionod rejti bölcs Megváltód,
a Szabadítót. Aki a végtelenre visszamosolyog.


NE TAGADD

repülsz is néha fantáziádban, álmodban.
De úristen, hová lett a szárnyad?
Ellopták? Vagy magad vágtad le szürke nappalodban?


SZENTSÉGES ÉG

miképpen hihettük, hogy rajtunk kívül
és körülöttünk döntenek végül
rólunk bíráink? Bennünk ítélkeznek.


ÉBRESZTŐ

Ne halj éhen a kimeríthetetlen,
erőt és fényt kínáló kincseskamrád mellett!
Nézz is végre rejtett harmadik szemeddel.


NE AGGÓDJ!

Ha foszló kapaszkodóid elengedted.
A senkiföldjén lebegsz, úgy érzed.
Várj, míg lélekszárnyaid lebbenését észleled.


HARMÓNIA

Porszem is csikorog a fogaskerékben.
Egy rossz gondolattól zavar támad az üzemben.
Zaklatott haraggal sohase aludj el.


IDŐTLENÜL

Nincs vége annak, aminek nem volt kezdete.
Akik összetartoznak, mágnes vonzza össze.
Végre! - kiáltják egymásnak örvendezve.


HIÁBA ROHANSZ

Sarkadban nyargalnak álarcos tegnapok.
Névtelen tettek, fedezetlen adósságok.
Nem bújhatsz el. Mindenért fizetned kell.


SEGÍTSÉG

kiáltod, s jönnek ők is. Kiváltanak
adósságaid bűntető fogságából,
ha az utat hozzájuk megtalálod.


KERESD HÁT

láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát,
fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását.
Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják.


KULCS

A csodálkozást soha ne feledd!
Akard a szépet, a jót mindig megtedd!
Bölcsek aranyának mágnese a lelked.


BŰNTUDATOD

hagyd már abba. Zsákutca.
Ne bujkálj a tegnapba vagy holnapba.
Légy egész, boldog, tevékeny! Ma!


MÁGIKUS AKARATTAL

kell megoldanod a megoldhatatlant.
Ne adj hatalmat zsarnok csillagaidnak.
Alattvalói ők a bölcs uralkodónak.


NE HIGYJ VAKON,

ne moralizálj! A fanatizmus fekete düh.
Sanyargat. Gyűlöl. Üres szavakká hűl.
Ha tudod az igazat, néma lelked megszelídül.


E FUTKÁROZÓ

csődület, kapaszkodó, karmoló kezek.
Untat bizony. Unok már minden tervet.
Holnap. Mi az? Egy pillanat, s mögötted lesz.


CSAPDA

ez bizony. Lelkén bilincs. Agya hallgat,
Megadta magát a nagyobb hatalomnak.
Szomorú néha. Szeret és nagyon fáradt.


FOSZLÓ

fátyol az idő. Szakadó, gyönge, áttetsző.
Aki belekapaszkodik rémült és esendő.
Szakadékba hull, amely kegyetlen és csonttörő.


SZIKRÁZÓ FELHŐ

a glóriája e sok holtnak hitt élőnek,
akiket szeretünk, s akik szeretnek.
Szárnyuk álmunkban simogatja szivünket.


ŐK TUDJÁK

E mélységben semmi sem valóság.
Szomjukat mérgezett vizekből oltják
az elítéltek. Eső könnyeikkel őket siratják.


BIZONYOS

hogy e senyvedés csiszoló korong.
Láthatatlan kéz szorítja hozzá a nyers gyémántot.
Minden fazettája tisztítja benne az Önvalót.


SÍKOK HÁBORÚJA

Mennyire fáj a testnek, aminek a lélek örül.
S gyászol a szellem, ha az anyag anyaggal közösül.
Micsoda misztérium ez a sok rejtély közül?


SZENVEDÉLYESEN

semmiért nem tudsz már hevülni,
haragudni, kíváncsian vágyakozni.
Kívülre kerültél. Jó így szemlélődni.


HOVÁ TARTOZOL?

Már tudod. Ide nem, az bizonyos.
Görcsbe fonódó szálakból lényed kibontakozott.
Szenvedtél érte eleget. Sok értéket hozott.


HOGYAN

Mindenki a maga módján, sorsa szerint.
Ne csak énjéért, a másikért is tegyen többet.
Önzetlenebbet. Ne szóval. Feláldozva önmagát, ha kell.


SENKIFÖLDJE

Aki földünkre tiszta szemmel néz
az igazat látja, mégsem fél.
Tudja, a vég felé tart. Halálra ítélt.


ORVOSOK

Nyüzsög a rengeteg nép. Tehetetlen
orvosok már a mindent tudó természetet
kérdeznék, de az némán gyógyítja magán az ember-sebet.


FÜST

Úgy száll imájuk tétova lelkük
bolyongó árnyai körül,
hogy csak sejtik, ez az utolsó percük.


LÉGÓCEÁN

Kijutni innen, de hogyan, hová?
Örvények, szörnyek, mocsok kötnek hozzá.
Mikor engednek bennünket máshová?


LILA GŐZ

Milyen édesen gügyög a hazug,
könnyezve, önmagába veszve zúg,
a pokol követeivel súg-búg.


SZÍNVARÁZS

Csak a virágok ismerik, meg a jós-álmok,
emberi szemnek silány utánzatok,
Pedig ők a kötő és oldó nagy gyógyítók.


FIGYELJ!

A teremtő ecset micsoda csodákat fest.
Pirosat, hogy örülj, sárgát és nyugtató zöldet.
Jelbeszéd ez is. De kár, hogy elfeledted.


MINEK?

A félelem a hazug halál gyökere.
Ültess magot az igaz időtlenbe.
Te leszel e virágzó világ istene.


ARKÁNUM

Nevess! Bánatod a démonok mérge.
Általuk kísért képzetek hályogának réme.
Szétpattan, amint az ég felgyűl körülötte.


NÉVADÓ

Testen innen, anyagon túl,
hozzád érkezett. Aki feléd nyúl,
hogy elűzze azt, ami mérgez tudattalanul.


ÜNNEP

Nekem a legnagyobb ajándék,
nyíló Harmadik Szemed! Isteni Ék!
látja, ami igaz, örök és szép.


VALLOMÁS

Felháborodok, ha felháborodok,
bár találok rá búsító okot.
Milyen az öröm íze? Emléke elkopott.


KÖZHELY

Milyen fárasztó embernek lenni!
Keresztedbe minek kapaszkodni?
Boldogság az örök bölcsőben elnyugodni.


HOMOKÓRA

Fogy az erő. A homokóra pora
már ritkásan hulló. Alul megtelt.
Az átfordító kéz vár. Pihen a szerkezet.


MÁR TUDOD

Elkerülhetetlen a sorsod,
azokkal együtt, akikkel megosztod.
Velük utolsó vacsorád fogyasztod.


BŰN-E

hogy csaló vagy? Bőrödből néha
kibújsz, nem gondolsz magadra,
s elönt a "nem-én" mámora.


HAZUDNI KELL

Hogyan mondhatnád meg nekik,
akik földi létüket gyötrődve védik,
hiábavaló kegyelmi kérvényük?


VITÁK

Mibe kapaszkodsz? Fiatal vagy, tudom.
Remélsz. Hiába hal ki a családod.
Te élni fogsz feszes bőrödben. De hogy?


CSILLAGTÓ

Merülj meg benne, a tiéd!
Miért féled villámló fényességét?
Tested elég benne, de kinyitja szellemed börtönét.


HATALOM

Ciántól részegülnek meg, akiket felemel.
Észre sem veszik, hogy beleőrültek.
Hiába tárul ki páva legyezőjük, végül ők a vesztesek.


ÁLMOK

Nehogy elengedd a fonalat.
Álmodban halhatatlan vagy.
Nappalaidban csak a halál arat.


HÁBORÚID

Pirruszi győzelem minden harcod.
Nem tudod fékezni őrjöngő akaratod.
Szívedet döfi át másnak szánt kardod.


ELMEZAVAR

Nem tudja, aki a másikban saját húsát marja,
mennyire fáj neki, ha meggyógyul zavart agya.
Nem sejti, akit öl, valójában szelíd orvosa.


HARMÓNIA

A harag pestis. Gyilkoló marósav,
ne élj vele! Ne őrizd magadban!
Szellemed ellenmérget kínál rejtett palackban.


HIT

Van-e vagy nincs-e? Buta kaloda
rejti előtted, a sok Kant-i kategória.
Rációd épp a megrendítő valót takarja.


GONDOLATKÖR

Az életet valaki összezavarta!
Az ember megvakult! Testét fukarul markolja.
A lelke sír, s elűzi azt, aki feltámasztja.


STRESSZ

Csak fuss, rohanj, száguldj az idő elől.
Bugyrod telik, tested gyorsan kidől.
Lelkedet a bárkába várja az ősi őr.


HALOTTAK KÖNYVE

Minden halott Osirissá lesz.
Szemed, füled csak akkor a tied.
A látás, hallás csodáját itt elvesztegetted.


ÉBREDÉS

A transzcendens öröm titkos rezzenés.
Örök önmagad emléke hozzád ért.
A szürke mulandóba szőve ez mindig a tiéd.


ISTENÉLMÉNY

Van emberen túli idő is,
amely a végtelenbe mélyen bemerít.
Szellemed ilyenkor nem kételkedik.


LELKI VÉDŐSEJTEK

Micsoda óriások! Legyőzik a képzelet árnyait.
Őrt állnak a küszöbön. A sötétre fényt vetít mindegyik.
Szövetségesünk a tudás és anyagoldó hit.


TŐLED FÜGG

Ha mindenben a keserűt keresed,
megtalálod, ínyed méreggel telt.
De Életfádról ajkadra hullhat egy mézcsepp.


CSEND

Balzsamoddá válik, csak engedd magadhoz.
Mosd le lelkedről a hulló vakolatot,
a súlyos, feloszló, zsarnok egocentrumot.


VULKÁN

Gaia halódik. Sebei kinyíltak.
Vénáiból piros magmafolyók fakadnak.
Elvérzik így. Agóniája gyilkol. Fojtogat.


HALHATATLANSÁG

Jaj nekünk! A gonosz is megmarad!
A bűnöző alatt a kötél elszakad,
s ámokfutó gyilkosként továbbszalad.


REMÉNY

Egyszer majd látni fogod az igazat is.
Amit indulatod súg, még hamis.
Szerencsétlen, aki önmagának hazudik.


FILOZÓFIAI HALÁL

Van, akiben meghal jobbik énje.
Egyetlen életen belül kihuny minden értéke.
Ingerek bábjaként működik üres teste.


ÚTVESZTŐ

Büszke vagy, - mondod makacsul.
Lelkedben megfeszül minden húr,
magányod kígyóként fon körül csontroppantóul.


BOCSÁNAT

Neked a szép a szép, és igaz a való,
a hamis, a csúf, a dadogó önmagát csaló.
Életfák templomában a mitikus Pán a súgó.


VÁKUUM

Hogy szívja be őket önsajnáló hazug szavuk,
mert elhiszik, hogy minden rejtett fekeke lyuk
a mennybe vezet. Pedig valamennyi a hóhéruk.


PROJEKTOR

Ne vetíts égi kéket a vérengző vércsére,
lélekmadarad belül csapong, nem az időben.
zengi örömhimnuszát. Halálfekélyt gyógyít vele.


ELMEZAVAR

Nem teszel semmit. Azt gondolod,
Úgyis lekésted a sorsvonatot,
s a másik halandón töltöd ki haragod.


MÁS VAGY

Az a baj ugye, hogy az egyformák közé nem illesz,
Fejed egy kicsit kiáll. Erről nem tehetsz.
Hogy lenyessék, ahhoz már nincs bennük mersz.


MI KÖNNYEBB?

Gyűlölni, szeretni, szülni vagy ölni?
Jaj, ne felelj! Oly lesújtóan vetíti
bíránk ítéletét, amely általunk földünket megsemmisíti.


LIDÉRCNYOMÁS

Ébredj Teremtő, aki álmodsz bennünket!
E szörnyű víziókból sikoltva ébredj!
Fulladsz, hörögsz. Boszorkány ül a melleden.


VERŐLEGÉNYEK

a percek. Buborékban gubbasztó ördögfiókák.
Hogy becsapnak, elszállnak, elpattannak, tudják,
Örülnek, ha gyászolja őket a buta nyáj.


VALAKI

Van-e közöttük, aki számít?
Minden promenádon büszkén feszít,
közben rémülten a másik partra sandít.


CSENGŐ

Megszólalt, hogy ébredj fel végre!
A rövid éj szép álomfoszlányainak vége.
Jön a hazug, rohanó nappal. Mivégre?


KÁR

Olyan nehéz megérteni az igazat annak,
akiben csak a torz hazugság arat.
Sorsbírák zúzzák össze e nyomorék prizmákat.


FEJLŐDÉS

Ki ne vétene önnön mértéke ellen?
Messze jár attól, hogy céljához érkezhessen.
Sok teste elég még addig a tűztengerben.


MORÁL

Nemcsak az ember csontja lehet nyomorék.
Veszélyesebb, ha lelkén támad lék,
lényébe a mocsár gáttalanul önti fekélyét.


ERETNEKSÉG

Micsoda létforma ez, ismeretlen teremtő Istenem!
Ha álmodban alámerülsz mélységibe, elfog-e a rémület?
S ha felébredsz, kacagsz-e rajta, mert nem hiszed?


SALAK

Micsoda szótömeg. A föld nem bírja el már a szemetet.
Hová tegyük? Égessük el? Füstje marja tüdőnket.
Agyunkban, ágyunkban férgek nyüzsögnek.


REMÉNYTELEN TANÁCS

A hazugság nem segít. Nem old meg semmit.
Torz tükörképed, ami visszatekintve int,
Jöjj! S megnyitja előtted a pokol kapuit.


KÖNYÖRGŐ HÍVÁS

Gyertek elő, ne bújjatok előlem
Akik a zuhogó vízözönben alámerültetek.
Legalább simítsa meg a szívemet szellem-kezetek!


KONTAKTUS

Kinyílik néha titkos szemem.
Ők szólnak rám: jelen! Jelen!
Siess! Üstökös rohan fölötted.


URÁNUSZ

Reng a föld mindenütt ahol emberi indulatok
Egymásnak esnek. Tűz hull az égből,
állatok menekülnek. Az Apokalipszis lovasai kitörtek a Bibliából.


FIGYELMEZTETŐ

Ideje végre, hogy ne a halálos éjre meredj,
hanem a sötétség mélyéből születő napkeltére.
E sugarat kövesd, hogy el ne tévedj!


ÁRNYÉK

Önmagát megsemmisítő.
A gonosz sohasem volt olyan leleményes,
Mint e pokol-katlanná izzott évezredben.
S a legostobább is, közel hozta vele az eget.


REAKCIÓK

Szabad lett, ami tilos volt. Kevesen élnek vele.
Aki mindentudónak hitte magát, üres a feje.
Beszél és süketnéma, elborult isteni emlékezete.


VÁLASZTÓVÍZ

Ne beszélj másról. A névtelen láthatatlanok
most döntenek a föld sorsáról, múltról és világról.
Napi gondod sok. Tudnod kell végre hová tartozol.


ERŐPAZARLÓ

Most beszéltem egy asszonnyal, aki kérdezett,
de konok akarnokként önmagának felelt.
Dönteni próbál a sors helyett, hiába mondom: nem lehet.


NE!

A szorongó súlyra, amely elárad a lélekben,
Jaj ne mondjunk rossz, fekete igéket.
Nagyon erősek. Mind testté lesznek. Igéznek.


FIGYELMEZTETŐ

A végtelent a végessel mérni nem lehet,
Noha mindkettő egymás ellen működik benned.
Amit markolni vélsz, az véges. A végtelent nem érintheted.


MEGKÜLÖNBÖZTETŐ

Ne engedd magadhoz a mindent összezúzó kételyt.
Ami zavaros, szűrd ki. Ne tüskét gyújts arany helyett.
A maró, öncélú gyanútól lyukas tarisznyád elejti a lényeget.


TANÁCSADÓ

Irányítsd jobban a kedved. Ha a fényt kizárod,
Magad penészes, szürke pincébe zárod.
Lelked sír, mert szárnyas napkeltéd elmulasztod.


REINKARNÁCIÓ

Kell, hogy tanuljon belőle, aki létrehozta.
E csődöt. Felelnie kell, rejtélyes bírája szólítja.
Ítéletet mond, szörnyűt. Amit tett, átéli önmaga.


HONNAN VESZI MÉGIS

hogy van öröklét is? Agyába ki csempészi
a hitet, vágyat, sóvárgást rá, hogy eléri.
Valaki benne, aki talán emlékezetében őrzi.


BIZONY

nem pusztul el soha. S ez ijesztőbb,
mint valamennyi kereszt és mély sírgödör.
Mert felelned kell mindenért, ha kinyílik test-börtönöd.


KÁR

Gyermekek szülői ma sokszor mostohák.
Tömik őket, de nem azt adják, ami gyógyulás.
Létük fényűző környezetben vacogó magány.


A FÖLD

dühöng. Mi köze e siserahadhoz?
Végeznie kell ezernyi titkos dolgot.
Tűzzel-vízzel mossa le az áldás az ember-mocskot.


KONZÍLIUM

Terra gyógyítói összehajoltak.
A beteg csak akkor gyógyul, ha szérummal
megfékezik rajta a terjedő gennyes pokolvart.


BIOENERGIA

Taszít és vonz. Zsákutcába hív,
vagy meredek hegy szentélye felé indít.
Magad döntesz, melyik út visz el a célig.


ASSZÓ

legtöbbször takaró. Hártya. Nincs súlya, mélye.
A képzeletben rejlik léte teremtő ereje. Akit a
jóról meggyőzni akarsz, gondolat-tőrként szúrd a lelkébe.


HAHÓ!

Hol egy barátom, akivel egy vagyok?
Tudod, nekünk segítenek a láthatatlanok.
Mint én, te csak sebet kötözz és tedd a dolgod.


SZÁRNYRAKELT EMLÉKEZET

Nincs torlasz, ami útját állhatná.
Ha rájössz, az ő útja Atma.
Hogy elébe jöjjenek a névtelenek, azt várja.


VAJON

jönnek-e? Nem. Mellette vannak.
Benne forrnak, súgnak, búgnak.
Nincs nyugtod tőlük, haza hívnak.


AMÍG ELFOGADOD

az aids-es tűt, ami rövid mámort ad,
a sűrűre szőtt halálcsapda foglya vagy.
Fordított optika ez. Ha a szellem győz, a test jajgat.


MEKKORÁT CSATTAN

a csapóajtó. Hallod? Álombeavatásod
kizárja reggel, amit oda dob tudatod.
Hitvány kacat, csak a múlóra használhatod.


NE HIBÁZTASD

aki becsapott. Nem ő a hibás.
Te vagy, aki nem mérte szavai súlyát.
Vakhit mágnese hívta be. Vámpírt engedett hozzá.


ÁLLATOK

A szívem átmelegszik, ha egy cicára gondolok.
Milyen gyönyörű! Kecses. Borostyánszemű kobold.
Többet tud rólunk, mint amit gondol buta rációnk.
Ő a halhatatlanról dorombol.


HÁLYOG

Kell, hogy szemüket e fátyol borítsa,
míg ivarszervük gyönyörrel fajukat szaporítja.
Legalább nem látják a halálbélyeget rajta.


RASZTER

Oka van annak, hogy valaki bújik
a baj elől. Tagadja a vihart, ami közeledik.
Mikor rászakad az égbolt, sértődötten imádkozik.


NANA!

Emelik mutatóujjukat a felelősök.
Nem szabad, haszontalan gyerkőcök.
Ejnye! Csúnya dolog fagyottan heverni a földön.


SÁMÁNOK

A természet fiai a sámánok,
többet tudtak, mint a mai orvosok.
Akik hitet adnak, lehetnek-e pogányok?


OPERÁCIÓ

Hálátlan lennék, ha nem köszönteném,
aki testemből kiemelt egy burjánzó részt,
amely anyadühében teremteni vélt.


CSONTTÖRÉSEK

Szaturnusz szolgái a csontjaink is.
Megroppan, figyelmeztet, sorsot teljesít mindegyik.
Hóhérukat az elítéltek mégsem dicsérhetik.


AMI ÉRTHETŐ

Halálközelben az ember nem néz a jövőbe.
Legfeljebb néha a múlt sajog benne.
S csendesen vár az örök jelenben.


RIADÓ

Minden élőlény SOS-t sikolt.
A néma, jelekkel vádolja a sorsot.
A süket és vak anyagot harácsol.


PÁLYAUDVAROK FEKETÉZŐI

Hamis perceket árulnak, titkon.
Azt hiszik, nem fizetnek érte adót.
Pedig őket is kifosztják az igazi hatóságok.


TÖPRENGŐ

Kevés volt a hit és fogy a tudás?
Ugyan! Ez csak néhány perces állomás.
Jegyem érvényes. A vonat visz tovább.


OSTOBA KATEGÓRIÁK

Kivel pereljek? Azzal akinek
szervezetében egyetlen sejtként élek?
Holnapra a láthatatlanok úgyis kicserélnek.


BOLONDSÁG

kunyerálni érte, hogy ganglion legyek?
Még nincs érdemem rá, mit tegyek?
El kell játszanom hozzá sok tarot-szerepet.


MEGÉRTE-E

e gonosz tréfa, hogy ágálunk,
foszló jelmezekben, s az leszakad rólunk?
Ha vége a farsangnak, csak akkor leszünk igaz magunk.


VIGYÁZZ!

Mélyre szánts, aranymagot vess,
hogy dús legyen tápláló termésed,
amely az életnek tartja meg szellemed.


JÖVŐ

Mindenki felelős érte. Te is. Én is.
Gyógyítanunk kell a testek fekélyeit.
Lélek sínylődik benne. Börtöne kulcsát kéri.


SZENT

Aura övez valamennyi embert.
Sokakban e sugárzás radioaktív méreg.
Glóriát feje körül csak a Messiás viselt.


VÉDŐBESZÉD

Celládban ülsz és kérdezgetnek.
Nem látod ki az. Hangja belőled cseng.
Vallanod kell. Legalább önmagadnak.


ELSZÁMOLÁS

Tartozik és követel. Melyik rovat hosszabb?
Tartozásod fogyott talán, követelésed tagadd.
Húzd át piros iksz-szel, semmit se akarj.


SEGÍTŐK

Már nem taglóz le a részvét,
sok jajgató maga okozza vesztét.
Semmit sem tud és semmit sem ért.


FINÁNCOK

Mindent kikutatnak, lelkembe túrnak.
Papírjaimat nézik, hátha hamisak.
Csak utána engednek a Bárkába, meztelen utasnak.


KÉSZÜLŐDŐ

Valamennyien csomagolunk. Te mit viszel?
Csomagod túl nagy. Megtöltötted vágyaid köveivel.
Még nem tudod, a vámnál elveszik tőled.


VITA

A költő ma, ha mer, Istennel veszekszik.
Nem tudja ki ő, valóban hol lakik.
Hogy az emberben él, attól iszonyodik.


SZEGÉNYEK

Akik nem veszik észre életükben a csodát,
létükre ráengedik a hétköznap csordáit.
De ez surran utánuk. Újra és újra megmutatja arcát.


BELETÖRŐDÉS

Nem gondolják végig e halandók,
bölcsőjük nem kezdet, s nyílik minden sírbolt.
Szerettem volna megosztani e titkot.


HÓHÉROK

Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.
Az ö nyakukon is szorul a hurok, amit másnak vetnek.
Tömött zsebekkel, zsíros szívvel halnak meg.


KORÁN KELTEM

Életálmom nappalától káprázik a szemem.
Nem lát. Az őstenger magzatvizében árnyak kísértenek.
Csak éjszaka ismerem fel az igazat, de elfelejtem.


ALÁZATTAL KÉREM

vigyázzatok rám, akik intézitek sorsom.
Kockázatos út ez. Felidézem a Kylkhórt.
Ahol kötöttem, a törvény szerint ott oldok.


KÖZJÁTÉK

Lidércek tánca már nem hitet el.
Földünk a pokol vesztőhelye lett.
Álmomban anyagon túlra lesek.


GYÓGYÍTÓ

Szűrd ki a reményből, vedd be.
Folyékony fényét ontsd minden sejtedbe.
Dúdoljon benned a felhők éneke.


TALÁLKOZÓ

Hosszú az alagút. Egyedül ballagsz.
A végén azonban világosság csillan.
Ők várnak ott felszabadultan.


BEISMERÉS

Mindenem megvan, csak elrejtőzik,
Hiányuktól néha a lelkem is fázik,
míg önvalóm lángja a lényembe aranyat gurít.


HÁLA

Boldogító a magánytalan magány.
A csend selyempalástom az életfán.
Ki törődik azzal, hogy drága érte a vám.


ÁLOM

Este a kishalál álmának adom üres testem.
Szelíd dajka ringat, nagyon szeretem.
Szellemem tárt szárnnyal felröppen.


KÉRDÉS

Minek? Kinek? Hová? Mi dolgom az időben?
Személyem kialszik az édes, halálos éjben.
E Klepszidrán a melódiát már nem én pötyögtetem.


FAGGATÓZÓ

Mi az hogy én? Mi az hogy Te?
Bábjáték fűrészporos harlekinje.
Előadás után némán pihen, sarokba vetve.


FÁRADTSÁG

Csak az lenne? Nem tudom. Aurák keveredése.
Súlyos, zavaros az érzékeny öregség részére.
Az individuum tömeggé lesz. Ingovány. Fertőző férgek fészke.


NOSFERATU

Mennyi vámpír vegyül az emberek közé.
Egyik sem tudja, hogy e név az övé.
Csápja láthatatlan. A gyönge vére benne válik erővé.


VALAMI TÖRTÉNIK

az utolsó percben - mondják az ifjak, szülő asszonyok.
Eljönnek értük az égi robotok, vagy kegyes angyalok.
A lavina megáll. A múlt elégett ugyan, mégis lesz, ami volt.


RENDBEN VAN

Senkise igazi jós. A történelmet rejtett erők írják.
Csak játékuk a képzelet. A természet nem nyit, nem zár.
Kiszámíthatatlan, szüntelen omló, épülő gigászi vár.


TUDÁS

Az élmény felismerés. Sorsot formál. Kötelez.
Meztelen szívével nem rohan szöges sírkerteknek.
A teremtő a mulandót zárja körül. A beavatott
elkötelezte magát az öröknek.


MIÉRT ROHANSZ

kísértetek után? A távolság évezredek óta ugyanannyi.
Tüdőd zihál, kiáltó szavad egyik sem érti.
Állj meg! A múlt zsákutcáit a jelenben pihened ki.


GYÖNGE VAGYOK HOZZÁ

hogy mindenkin segítsek. Tenyerem nyújtom,
hátha megfogják. Az ő erejük is fogy.
Ennyi telik tőlem. Terméketlen így a szánalom.


KI TEHET RÓLA

hogy halandónak született? Ezt kellene
kideríteni. Rémét elűzni végre,
tudni és hinni, a halál a hazugság vetülete.


A NYUGALOM

üres, csendes szoba. Csupa napfény az ablaka.
Kigyúl, azután eltűnik, kísértet árnya.
Szép. De éppoly mulandó, mint az idő maga.


KRONOSZ

Szereti a tréfát. Szövögeti percek
csipkés pókhálóját a hívő embernek,
aki nem akar tudni róla: csapdába esett.


AKI TETTEI ELŐL REJTŐZIK

annak sarkába taposnak a karma vérebei.
Torlaszait áttörik, ha testét vízbe veti.
Az útirányt a mélység ragadozói hozzájuk közvetítik.


VALAMIT SEJT MÁR

aki tudja, nem tud semmit.
Szomja a megismerés után vágyik.
Magához vonzza az ég lélekmadarait.


NE SZIDD

aki más. Segítsd fel, ha botladozik.
A fennkölten prédikálónak gyűlik
fedezetlen váltója. Elárverezik.


MEGTUDHATNÁD-E

mástól, mi a téves irány, szörnyű pokolárny,
ha nem rakódik rád, idegekkel átszőtt húsbálvány,
tele alvilági ingerekkel, rögeszmékkel, ami fáj.


MICSODA SZÁNALMAS

gyávaság kenetes ígéretekben hinni.
Egy külön mű-menyországot bedíszletezni.
A porrá omló személyiséget dédelgetni.


A LEGROSSZABB

ha bélpoklos kapaszkodik beléd,
s te nem gyógyíthatod egyetlen fekélyét,
mert minden sebe orvos. Menti öröklétét.


NEM AKAROM KEDVÉT SZEGNI

azoknak, akik a sors-dramaturgokkal ülnek
le mulatozni, akik drámájukról készítenek
feljegyzéseket, s közben szórakozottan nevetnek.


GONDOLD MEG

fontos vagy-e magadnak? Fontos vagy-e másnak?
Ne áltasd magad. Fontos ügyében mindenki egyedül marad.
Ezért inkább róluk, nekik beszélj embertársaidnak.


BE KÉNE VALLANI

hogyan is élsz a rosszal és jóval?
Mi a viszonyod élettel-halállal?
Félsz szembenézni az örök Bíróval?


NEM TEHETSZ RÓLA

Rádragadt a bölcsek arányló hímpora.
Sohase szegyeld. A vak úgyse látja.
Csak a madarakat üdvözli finom csilláma.


CSAK BÁMULOK

hogy lehet valaki ennyire elégedett
önmagától, énjétől elragadtatott, pedig beteg.
Halandó. Egy úszó jégroncson egyedül lebeg.


KI HISZI EL NEKEM

hogy ha egyedül ülök csendben, halvány
látomás számomra a törtető, lármás világ.
Csempész árut szöktetek a titkos vámon át.


JÓL ELINTÉZTÉK

ami létükben az egyedüli érték.
Lényegét eldobják, őrzik üres papír-hüvelyét.
E zörgő ezüst dísz kinek oltja koldus-éhét?


NEM TUDOK MÁSRÓL ÍRNI

Csak lélekben sírni, szellemtestemben dideregni.
Ócska kordélyon zötyög a föld, a hóhér fejét veszi.
Ki tudja vigasztalni? Ki tudja megmenteni?


SENKI?

Nem igaz. Valahol láthatatlan gyóntatószék
rejti a meghallgató, feloldozást osztó Lényt,
aki vár, hogy odatérdeljen, az rejtekéhez elér.


ÍGY VIASKODIK BENNEM

A kettő. Egyik háborog a szánalomtól. Átkozva
imádkozik, már kegyelmet sem kér. A másik várja
a Bíróságot, tudja az az igazat végül kimondja.


MILYEN IGAZAT?

Kiét? Az emberét? A halálét? A Messiásét-e?
Nem kétséges. Szellem, aki semmitől sem fél.
Kronosz csak a testem falja fel. Abból él.


MICSODA MOHÓSÁG

felni a szüntelen halált élet helyett.
Torkon akad a kemény, rágós hústömeg.
Megfullaszt végül, ha jól is esett.


ŐSZ VAN

Szitáló eső könnyezik ránk a szürkeségből.
Van mit siratnia e vérző, beteg földön.
Kevesen tudják, égi nap mosolyog a felhők mögött.


AKI E FÖLD

sarát markolja, beleragad testestől-lelkestől.
Ázott szárnyán láncos bilincs, nehéz lakat az őr.
Kulcsát hová rejtette? Kivehetné a szívéből.


MIT REMÉLSZ ITT?

Hogy a múló az örök, amit szereztél az a tied marad?
Múmia bőröd, csontbörtönöd támadhatatlan falad?
Kemény ám a gyémánt trágyadomb, s az arany súlyos az élő halottnak.


TITÁNIÁVÁ VÁLTOZTATTAK

te szegény. Lásd meg végre a szamárfejet
imádott fajankód nyakán. Vele ne ölelkezz.
Nászotokon sírnak és nevetnek az égiek.


ÉVSZAKOK

Ti változó halálthozók. Azok is elmennek,
akik örömet okoztak, a jóért erőlködtek,
de a gonoszok is. Az élet örök. Ők hová lesznek?


ÁLMATLANSÁG

Gyötrődöm, ha elkerül az álom.
Éberen nem nyílik meg test-koporsóm.
Száműzött vagyok. Nincs igazi otthonom.


MIÉRT KELL FELFÚJNI

ezt az apró, átmeneti porszemet, a földet,
amelyen a kozmosz egy spórája megpihent?
Álmában horkol, izzad rajta, aztán továbbsiet.


ELEKTRON-MIKROSZKÓP

alatt, a véglény is nyüzsgő, hatalmas élőlény.
Osztódva burjánzik, sürög-forog, fal s talán fél.
A nagy Mágus, aki fölénk hajol, tőlünk mit remél?


AMIRE RÁNÉZEL

kérlek lásd is! Ha szellemed fölméri, tudod mivé lesz.
Vagy nem akarod? Ha magad becsapod, azt hiszed,
az ember sorsa e bolygón nem szörnyű és véges?


NEM VÁDOLHATOD

aki buta, hazug és ostoba.
Lelkét rengeteg karma-vírus marja.
S a maga bűnéért a másikat okolja.


PILLANGÓK

szárnya csillagporos. Hamar lehullnak.
De amíg repültek, boldogok voltak.
A sárba cövekeltek e gyönyörről miért nem tudnak?


AHOL A DÍJAKAT OSZTOTTÁK

Nem álltam sorba. Azok tolongtak érte,
akik már bánják, s tagadják sietve.
Új dísz kell nekik, ami holnap hull le a földre.


MILYEN JÓ

hogy ködtakaró burkolt be, s névtelen
lehettem a névsorolvasáskor. Ismeretlen.
Címzetlen levelem lélekmadár viszi át a vízen.


ROSSZUL SZERET

aki bebábozza kedvesét egy gubóba, zsebre teszi,
a maga útjára soha nem engedi, elrémíti,
ha az szárnyat növesztve felrepül és elveszíti.


BIZONYOS

hogy a módszer rossz, ha akár jót akarva
türelmetlen, erőszakos. A másikat szólni sem hagyja,
az ő véleménye számít, úgy legyen, ahogy ő kívánja.


ELTŰNŐDIK-E RAJTA

hogy a másikat taszítja mindaz, ami őt vonzza?
Az ő méze keserű a szájában, s ha tudna elfutna.
Megtartani csak úgy lehet valakit, ha nyitott a kalitka.


EZÉRT

érdemes volt harcolni végkimerülésig?
Karmolni, marni, hazudni, ölni a küszöbig?
Minden este meghalni, feltámadni a végső feledésig?


SENKI TÖBBET?

"Harmadszor!" Ezt a földet bizony elárverezték.
Olcsón adták. Csupa könny és vér. Semmit sem ér.
Sok a féreg rajta. Sok az ember, a legártalmasabb élőlény.


PERSZE, HOGY EMLÉKSZEM,

volt rajta szép is, jó is. De az csupa visszfény.
E világalkonyban szürke sár maradt vissza. Hulladék.
Sehol sincs helye a mérgező szemétnek. Kiveti az ég.


UFÓK

Ha jöttek is, hanyatt-homlok menekültek.
Dehogy szálltak le a hüllőktől nyüzsgő Hadeszbe.
Egy őrült bolygóról tettek jelentést a végtelenbe.


ELKÖLTÖZTEK MIND

a mitikus istenek, mesehősök. A stábjukat
Ők is szerették, mentették magukkal.
Mit keresnének itt, ahol a fanatikusok egymásra vadásznak?


BOTRÁNKOZTATÁS?

Lehet. De jobban jár-e, aki maga előtt tagadja
a tökéletlen valót, s azt, hogy bajának oka önmaga?
Az igaz akkor is igaz, ha árulója fejét a hóhér lecsapja.


VAN-E KEGYELEM

a vakmerőnek, aki embernek született?
Nincs. Menekülő tömegek égtek templomokban bent.
Ki tudja, melyik bíró hoz éppen ilyen ítéletet?


NEVETNI

nevetni, nevetni kell, hogy ne zokogjunk,
a szánalom döbbenetébe bele ne haljunk.
Más gyógyszerünk nincs e pillanatban. Mulatunk.


MICSODA CSAPDA

a siker. A taps ütemes, részegítő ritmusa
voodoo varázslók harcra hívó lokáli dobja.
Vérszomjas őrjöngővé hevít: "halál a másikra!"


LEPLEZETLEN

Oly közel hajoltak a láthatatlanok.
Nem rejtőznek előled, élő víziók.
Jelbeszédük csendtől hangos, mint a hold.


GYÖNGÉD FORRÁSOK

az állatok. Aki szereti őket boldog.
Akiket szeretnek boldogok.
Természet űzte, gyönyörű, szegény kis koboldok.


SIMOGATÓ

Édeni létük zsong, dorombol, dalol.
Öröklétben élnek. Nem félnek haláltól.
Aki érti őket, a végtelennel társalog.


GYILKOSOK

Micsoda bűn, megölni az állatot,
aki védtelen áldozat, kiszolgáltatott,
böllér, nem érted? Bennük önmagad pusztítod.


CSIKÓ

Táncoló lábú, riadt, okos, gyönyörű.
Az ember megalázza, üti, mert ő keserű,
s kentaur így. Mitikus paripája csupa derű.


AZ EMBER

az állatoknál miért kevesebb?
Akit teremt, a természet maga védi meg.
Pusztító pusztulásában is továbbszövi bennük az életet.


UTAZÁSI LÁZ

Aki már kifelé halad,
figyeli a tűzerőt rakétája alatt.
Sokan várják barátok a kozmoszban.


ANCSIKÁNAK

Kívánom legyen Fénykehely minden éje.
Merítse meg a kimeríthetetlenben,
s mentse magával valamennyi új reggelébe.


CSAK JÁTSZOGASS,

hidd magad tomboló gyereknek. Játékodat
törd el, szaggasd széjjel. Tiéd a ma, nem a holnap.
Ne gondolj arra, ami rádszakad majd.


ELKERÜLHETETLEN

hogy ráébredj, mit jelent embernek lenni.
Rejtett vészeket hordozó testben születni.
Sorsodon átvergődsz. Itt nem lehet otthon lenni.


PISZKOS PÉNZ

Nem igaz, hogy nincs szaga. Hiába mossák,
Bőre alól előtűnik. Pedig de sikálják.
A lelkét adta érte. Minden vásárban eljátszotta miatta hamis játékát.


REHABILITÁCIÓ

Ez az a stáció, amit soha nem járok meg.
A belső bíró az, aki ítél vagy megvet.
Sajnálom, de nem fogadom el mértéknek a tömegembert.


AKAROD,

hogy szeressenek? Szeress! Mindenkit, őt is.
Szerelmed piros parázsként világít.
Szemed tavából a szomjazó gyönyört iszik.


AZ ÉGEN

minden csillag kivirágzik egy éjen,
ha titkukra lesel álomszemeddel.
A föld hínáros. Föléje lebbenj!


A ROSSZ MULANDÓ

A halál hazug csalás. Örökké élsz.
Képzete attól tör rád, ha idézve félsz.
Kacajod árnyűző mennyei szélvész.


OLTSÁTOK EL A

rossz híreket, amelyek égetnek.
Elpusztítanak növényt, állatot, embert.
Minek ütni, akit sorsa úgyis megver.


BUDDHA TUDTA

a legjobban. Elutasított anyagot, vágyat.
Szeretni is szenvedés, bizony igaz.
Megelégelte a vakon osztott kínokat.


ÚGY SEM LEHET

vigasztalni a tömeglényt. Lám mi lett
a Messiással, akit megfeszített.
Az ember veszett, sebe szepszises.


BÁNAT?

Igen. És önsajnálat is. Ostoba, gonosz
benne minden. Ki tagadja, léte csődbe jutott.
De ki iratta alá vele e hamis váltót?


AZ ŰR

a szférákon túl csupa fekete sötétség.
Fellángoló üstökösök, keresik benne gyilkosságuk helyét.
Célba csak néha találnak. Izzásukban bosszú ég.


VÉTEK-E,

hogy eszembe jutnak lázam sugallta vádak?
Kit védjek itt? Kit mentegessek?
Elpusztul minden ami született.


HÁROM MARS LÁNGOL

a zeniten. Őrjöngenek tőle elemek és emberek.
Lenni, rombolni nekik van okuk. Rejtélyes
kivégző osztag. Ki mit vétett ellenetek?


ROMLOTT VILÁGTOJÁS

a feje annak, aki beteg. Dobálni kéne vele,
aki játékból formálta, kéjjel nemzette.
Mekkora tévedés volt, megtudná végre.


EGY ÁLLATKA

arca még mindig leszerel.
Örülök, hogy szerethetem.
Ő a jelenben él. Az ember a semmiben.


FELHŐ

kopog az ablakon. "Bejöhetek?"
- kérdi mohón. Eddig csak mesékben
lakott. Amit adott, most visszakéri tőlem.


APRÓ BABA

szorong egy anyaméhben. Sejti már,
mire vállalkozott. Szeret és nagyon szán.
Szülei örömhálót vetettek rá. Ámulva imádják.


VAD HÁBORÚBAN

Földbe rejtett ezer alattomos akna.
Analógia. Ilyen aknákra fut az ember sorsa.
Robban alatta. S ő tudja, vállalta.


BARÁTOM

és a gyerekem. Útjára engedem.
Amit meg kell élnie, élje meg.
Annyira kell neki az otthon. A fészekmeleg.


SEGÍTEK

ha tudok. Nem többet, nem kevesebbet.
Kár, hogy nem élhet az ember a másik helyett.
Karmája nálam ezerszer erősebb.


KÜLÖNÖS

látogató érkezik néha hozzánk.
Régóta tervezi, ő intézi sorsát.
Egyedül ő tudja, mi az amivel megbízták.


NE SZORONGJATOK

az alkímiai hőtől, amelyet áraszt.
Senkit sem bánt, senkit sem fáraszt.
Tégelye Ő a Teremtő Príma Matériának.


IHATÓ ARANY

a mosolya, majd meglátjátok.
Szeméből szalamandra szikrája pattog.
Mindenen túlnő, ami eddig öröm volt.


KINEK A TITKA

a nemzés-fogamzás pillanata?
Tudjátok? Sejtitek? Vagy az ő akarata
volt-e ami a teremtő vulkánt kirobbantotta?


CSUPA JÓ HORDOZÓJA LESZ

ígérem. Égig nyújtózó lényével éber álmomban beszéltem.
Gyönyörű titka, amelyet rábíztak, megrendített.
Iható aranyat hoz mindenkinek: szeretetet.


ŐSÓCEÁNBÓL

kibukkanó nedves, véres kis teste,
az Opusz Magnum sugárzó tégelye.
A pirosló ég megnyíló méhe szülte.


BIZTOS-E A TALAJ

az ember lába alatt? Mikor repeszti rengés,
rázza, sodorja tájfun és szélvész?
Hol a menedék, amely védi, ahol örök az Egész?


HA NEM VOLNA

nem tudna róla. Sejtelme nem zúgna
éji erőként, mi a lét igazi varázsa.
Nem ami múló, hanem ami nem hal meg soha.


HOGY LÁSD

a vaknak láthatatlant, nyisd fel,
tisztítsd meg hályogától Istenszemed.
Az kibontja a káprázatból az élő Egyetlent.


PIHENHET-E AZ

aki még meg sem érkezett?
Gyertyát önt, virágot szed, oltárt emel.
Szisztrumot ráz. Készíti az ünnepet.


KAGYLÓTITOK

Minden gyöngy belseje tisztátalan inger.
Könnyből születik, mint a salakos vérből a gyermek.
S a kagyló meghal, mikor ékét kifeszítik sorskezek.


VALAKI KÉRDEZTE

boldog vagyok-e? Ember tudhatja-e
mi a boldogság ámulatkeltő lényege?
Nem emberi. Aki ismeri az a szelleme.


IMA

Adó-vevő van benned hozzá.
Lelked, szellemed, fontos eszköz rá,
hogy élő tetté váljék, ne csak szavakká.


EGYEDÜL A MÉLYSÉG

patkány lyukaiban lehet csalni.
Álcázni, lopni, jóságot hazudni.
De a szándékot a villámló fény mindig leleplezi.


SZOMORÚ

Milyen kevesen tudják,
a természet visszaüt ha bántják.
Rettegve is ingerlik vad haragját.


SZÜLETÉS VOLT EZ,

vagy halálos ítélet? Mindegyik,
ahol az élet fölött vélt halál ítélkezik.
Lehet, hogy az örök valóra ez tanít?


NEM LEHET ELKERÜLNI

amit kiszabott ránk bölcs Dramaturgunk.
Ő írja drámánk, nevetésünk, sok tapasztalatunk.
S azt is, hogy könnyek tengerében hogyan tisztuljunk.


ÖRÖM?

Az emberi úgy halványul benned, mintha
gyors járművön távolodnál szegény Terra
tűzfészkeitől, poklából. Lelkednek másutt az otthona.


HOMOKZSÁK

Nem sírnak, ha a terhet léghajójukból
kihajítják. Az a felhőkön túlemelkedve boldog.
Miért is ragaszkodnának e súlyos perchomokhoz?


TUDOD-E

miért születtünk egy korba, foglalkozásba?
Szellemünket ugyanaz a titok izgatja.
Véletlen nincs. Együtt köszönjük józan mámorunkban.


NEVEK

Mind elvesztek, mint a mágikus számok.
Rontásoldók, titkos széfeket nyitók.
Akik tudjak, hiába kiáltják. Nem hallják az ámokfutók.


ÉLVE BONCOLOK

Azt hiszik így ismerik meg a valót a szörnyek,
akiknek nem fáj a szárnyakat, lábakat tépő kísérlet.
Homloklámpásuk őket vakítja. Semmit sem értenek.


KIÚT

Van-e? Persze-persze. De nem arra, nem emerre,
a szavakat őrölve, ostoba részletekbe veszve.
Bizony székeket félrerúgva, végre tenni kellene.


KEREKASZTAL

Ruhájuk londoni szabó remeke.
Selymesen fénylik nyakkendő-tűjük ékköve.
Üres szavaik héja szemétként hullik a vértengerbe.


MIT IS TEHETNÉNEK VAJON?

Mímelnünk kell, mintha törnék magukat.
Vaklármájuktól nem érteni egyetlen szavukat.
Félnek. A jót lekésték. A kisebbik rossz is elnyeli rangjukat.


MA NEM SZABAD

az elkötelezetteknek passzívan tűrni a lehetetlent.
Ami feltört a pokolból, minden élőt fenyeget.
Légy hát lélekharang, vészsziréna, aki a pusztítónak gátat vet.

 

Személyesen

BÚCSÚZÓ

Minek sajnálni, amit elhagyunk?
Tolongó emberek közt egyedül vagyunk.
Elszöktek, akikkel összetartoztunk.


SZEMBENÉZŐ

Önsajnálat ez? Nem hiszem.
Fáradt lettem és tehetetlen.
Ezt az őrült világot nem segíthetem.


FÉNYBEN

Virág is van. Kavicsok közt búvó patak.
Csupa ezüst. Dalol. A füvön harmat csillan.
Mi közöm máshoz? Széltől védem fogyó gyertyámat.


TÖPRENGŐ

Furcsa, hogy mindent megkaptam,
mikor mindent elvesztettem. Magnak
maradtam, sajgón, de nem magányosan.


MÉDIUM

Közvetítőjét a természet-mágus maga jelöli ki.
Üzenetét a csillagok sugárhúrjain pengeti.
S a választott fütyül a sikerre. Boldog, hogy érti.


HASADTAK

Értik-e, amit közölni akarsz.
Talán. Lényük örök vénája lassan fakad.
Nem merik hinni, csak érzik a halhatatlant.


KÉREGETŐK

Földből felnyúló, üres tenyerek.
A lelked is beléjük teheted.
Testük többi része mocsárba süllyedt.


MEDDIG?

Amíg el nem hagy fáradó, öreg tested,
béredet érte sohasem kerested.
Már közelről látod bólintó szellemed.


FÜGGÖNY

Már alig takar valamit, ami számít.
Olyan fakónak látsz minden mögötted égő színt.
De jó, hogy megpillantottad az időtlen igazit.


VAGON

Nemsokára félrehúzzák zörgő ajtaját,
s te elhagyhatod a mocskos csonttörő szalmát.
Ki hallja ilyenkor a pályaudvari lármát?


PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ

Hiába mondom, nem örülök, nem kell,
fárasztóan terhes e szétszaggató siker,
s van aki e súlyos szolgálatért irigyel.


VISSZANÉZŐ

Torlódik mögöttem a múlt,
minden, ami az időszakadékba hullt.
Semmit sem kívánok vissza. Elavult.


VÉGZET

Anyánk tehet-e róla, hogy két ostoros,
ondó-útonálló megtámadta, s okos
gyerekei születtek? Hiába bánta. Erős a sors.


MAGÁNY?

Sokat vagyok egyedül, s az jó nekem.
Akiket szeretek, mind itt vannak körülöttem.
"Sírkamrájuk ünnepi terem."


FIVÉREM

Valóban "ikrek voltunk egy anyaméhben"?
Ahogy Isis és Osiris egypetéjű ikrek.
Összetartozásunk steril volt, mint a szellem.


DESZTILLÁCIÓ

Aranyforrás fakadt, ha együtt nevettünk.
Lélekben néha a föld sara fölé leselkedtünk.
Huzakodásunk játék volt, azonos kincsünk az eszünk.


A NAGY MAGÁNYOS

Fivérem megvetett minden változást. Senki mást nem szeretett
csak védett, időtlen, kisfiú-álmát, e fészekmeleget.
S lelkébe azokat engedte be, akik káprázatába beleillettek.


DIPLOMÁCIA

Milyen okos volt, s mennyire kevéssé bölcs.
Igézte, felhasználta, akiket magában elölt.
Futott a halál elől, pedig tudta, mi az örök.


KÉNYSZERKÚRA

Kitett gyerekként gubbasztott anyánk halála után,
egy jégszigeten. Szívét tépte az önsajnáló gyász:
Hogy tehette vele ezt? Hogy hagyhatta el szegény kis embrióját?


HÁLA

Annyit kapok, ami meg sem illet.
Mivel köszönjem? Adom érte a lelkemet.
Elég-e? Nem tudom. Az emberek annyira megterheltek.


SATUBA FOGVA

Mindig adni akartam. Lehet, hogy kevély voltam.
Féltem. Aki rám erőszakolta, behajtotta rajtam.
Most csak kapok, kapok, s köszönöm alázatosan.


PÉLDAKÉNT ÉLNI

Nem könnyű ám. Nehezek az esték,
elnyűtten feküdni, ülni. Bőröm csupa verejték.
Mégis teszem, amit a másiktól elvárni szeretnék.


PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ

Hová tartozunk mi, a sorból kilógok?
Szeretnénk elvegyülni, de nem hagyják azok,
akik megbélyegeztek, mint haszonállatot.


ENGESZTELŐ

Sokszor szeretném megkövetni a kollégákat,
ne gyűlöljenek, mert belém most olvasók kapaszkodnak.
Eltűnök, mint a kámfor. S ők oly jól gyászolnak.


FIGYELMEZTETŐ

Barátaim, írástudók, miért vegyültök a világ szennyébe?
Nem ez a dolgotok. Varázsszavakkal imádkozni kéne.
Gondolat-villámokkal mutatni az égre és örökre.


BEISMERÉS

Szánom bánom, hogy látszólag helykén állom helyemet.
S elfogadtam a galád csapdát, hogy ember legyek.
Aki örvényben forogva, végül csak vesztes lehet.


KISLÁNYKOROMBAN

Róza a szakácsnőnk álmodott mellettem:
"Vigyázz! Megégsz!" - kiáltotta kábán.
Én nem értettem. Csak most tudom Sybilla volt ő,
A jövőre emlékezett.


ÁLMOK

I.

Bátyám álmodta egy régi éjen,
Mielőtt elindítottuk iskolánkat halálveszélyben,
Drágaköveket továbbít, s egyet ellop, megtart a zsebében.

II.

Elmondta nekem, ő elfeledte, én emlékezem,
Villámként értettem meg, mit jelent.
Azóta is átsivít néha egész lényemen.

III.

Talán valamennyien, akik közvetítünk,
így sikkasztunk abból, ami még nem jár nekünk.
Nem bennünk vált ékkővé, kívül rejtegetjük.

IV

Bár a drágakövek élnek. Hevítik szívünket.
Sugárzásuk áttör minden akadályt, féket.
A tolvaj orgazdából lótuszkehely így lehet.

V

A faun benne nimfát keresett.
Hazudott arról, amit el nem érhetett.
De mindazt, amire vágyott, megteremti egyszer.


NEM TAGADOM

Fáradt vagyok. Hat az elvonókúra.
Tüdőm, szolgálnom kell még. A sorsok ura
dönt rólam. Teszem, amíg ő akarja.


MIT JELENT?

Az "elvonókúrát" az anyag folytatja.
Kiöli mindazt, ami a test becsvágya, hiúsága.
Őrült bizonykodásaival önmagát cáfolja.


MENTEGETŐ

Nincs jogom másokat az igazzal fejbe verni.
Nincs jogom hitüket a múlóban elvenni.
Lelküket szeretném balzsammal simogatni.


TŰNŐDŐ

Visszamennék-e még fiatalnak ma?
E kor nekem oly idegen és durva.
Elszökött belőle a szépség és kultúra.


KEGYELMI KÉRVÉNY

Minden este benyújtom nekik,
akiknek nevük, számuk, alakjuk nincs.
Hátha a nehéz halál helyett a könnyűt teljesítik?


POKOLI KAPU

Azon lépett be minden hozzátartozóm.
Véres, verejtékes vesszőfutásuk hosszú volt.
Jajgatásuk nem fedheti el a méltóságot.


ÚTKÖZBEN

Bárkám az időfolyón csendesen vár.
Nem türelmetlen, feltétele nincs már.
Legyen úgy, ahogy a Látók elhatározták.


IGAZNAK ÉRZEM

Jó nekem. Ámulok. Hálás vagyok.
A kínálatból magamnak nem markolok.
Gyönyörködöm csillámló fényükben.
Lélekben messze járok.


UTOLSÓ PERCIG

Minden nap a legnehezebb vizsga.
Nem áltatom magam. A sors folytatja.
Nem földi valómban vár rám a diploma.


KÉRDÉS

Csak e rövid sorok telnek az erőmből?
Tudják, mire használnak még az Őrzők.
A Nagy Mű ott rejlik a múlt sziklái mögött.


KI MARAD?

Tollamból folyik a betű. Talán varázsszavak.
Játszom velük. Igéznek, megnyugtatnak.
Nem esküdtem a Bibliára, mégis igazak.


KORBÁCS

Amíg itt voltak akikért aggódtam,
vérző sebeket hasított rajtam.
Nem vernek már. Ők jobb helyen vannak.


VALAKI

aki már nincs valójában
felsajdul bennem, de egészen halványan.
Emlék ő. Imbolygó árnyék a múltban.


KÖRÜLÖTTEM VANNAK

akik lépteim vigyázzák. Az Őrzőim.
Gyümölcsöt adnak, ami a végtelenben érik.
A mélység termése szomorú és mérgezett itt.


ÚGY SZERETNÉM

jobban érteni őket, de nem lehet.
Kinőnek minden szűk, halandó fejet.
Jó. Elég nekem, ha csendjük érint meg.


CSILLA

Gyönyörű kislány járt nálam. Rámismert.
Még egy nyelvet beszélünk. Tudja a Mindent.
Csak el ne felejtse, kérem az Őrzőket.


HAIKUK

Még ömlik a satnya testen át is
az üzenet. A csillagok a Bíráink.
Ők tudják, útvesztőbe vezetnek becsvágyaink.


SENKIFÖLDJE

Csak egyet szeretnék még: írni, írni,
betűk országútján lassan gyalogolni,
poggyász nélkül sehová tartani.


NEM FIZETEK ÉRTE

Csomagom sincs. A műsugár, amellyel
vizsgálnak nem mutat ki fémet.
Nincs eszközük rá, hogy észrevegyék a szellemet.


KIT HÍVJAK TANÚNAK

hogy a múlóból nem sokat akartam,
abból is csak addig, amíg Vele voltam?
Nincs rajtam homokzsák, lelkem szabad.


IGEN, KÉSZÜLÖK

Megvan már róla a térképem.
Hosszú alagúton kell majd átmennem.
A Fénybe a végén boldogan beleveszek.


AZ ÉLETNÉL

semmi sem félelmetesebb, mert fáj még.
De pihentetően gyógyító a halálos, édes éj.
Barátaim, szeretteim hintómat már megrendelték.


TÉVED

ki úgy véli az elmúlás depressziója gyötör.
Tudok nevetni, szánni azt, aki féli a jövőt.
De ami itt vesz körül, azzal már nem törődöm.


A DÉMONOKAT

kiírom magamból. A pogányul kételkedőt,
másokért és magamért is dúltan háborgó, örök
vívódót, azért tisztulok talán. Nem leszek eszelős.


MEG NEM ALKUSZOM

Nem hazudok. Miért tenném és kinek?
Vádat olvasok fel akár egy teremtőnek,
aki mindenért felelős, bűnös és szenved bennem.


PERSZE FÉLELMETES

hogy akivel vitázok, én magam vagyok.
Teremtek, rombolok, pusztítva, nemzőn játszok.
Honnan szabadult ide e gonosz kölyök, aki vagyok?


ÉLET UTÁN ÉLET

Különös, hogy túléltem a családomból csaknem mindenkit.
Álmomban múltja különböző koraiba szökik vissza némelyik.
Arcot, jelmezt cserél. Nevet. De valamennyi az időtlenbe hív.


BÁTORSÁG

Jung sohasem térített, s nem bizonykodott.
Aki maga bizonytalan, csak azt gyötri e gond.
Ő tudott. Mert megjárta az eget és poklot.


ALUDNI VOLNA JÓ

E kopott bőrt levetni végleg.
A földön semmi nem jó senkinek.
Csillogó fénynek nem. Ugyan minek?


BOCSÁNAT

mindazért amit elkövettem itt.
Volt részem a múltban örömben is.
Köszönöm ajándékként. A legnagyobb kincs.


AZÉRT SE

törődöm az önpusztítás áradatával.
Van nékem aranymenedékem. Befogad.
Hálás vagyok. Szellemem nem fogoly e tébolydában.


HÁLÁS VAGYOK

őszinte szívvel mindazért, amit kapok.
Tudom, Béla szórja rám szerelmes kincseskamrájából
a kárpótlást emberségemért, amit csak ő adhatott.


MÉGIS

Hozzá az Egyetlenhez fordulok szelíden kérve,
s a lehetetlenbe beletörődve eleve,
ne kelljen többé vele s barátainkkal visszatérnünk a földre.


JÓB

Talán nem bűn az emberlét fájdalmát állva,
könyörögni kevesebb kínnal nyíljék meg gubója.
A gyűrött, nedves szárny benne, szívesen széttárulna.


ÖRÜLÖK

Azok érkeznek hozzám ma,
akikkel egy vagyok időtlen idők óta.
Örök jelenem két zarándok-társa.


IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

Ezt hozták nekem szellemi gyerekeim.
A szerepet amelyet játszom jól ismerik.
Béla túlfizet engem. Szórja rám kincseit.


SZOKATLAN KAPCSOLAT

E világon valóban ritkán történik meg,
hogy találkozik két emlékező ember,
akik tudják, valóban földönkívüliek.


KEGYELMI KÉRVÉNYT

beadtam már nem egyszer. Naponta.
Legyen könnyebb, rövid az átmenet az éjszakába.
Tudom az ítélet kész. Úgy lesz, ahogy a Bíró akarja.