« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Fa
Ede haikui (1. rész)
Fa
Ede haikui (2. rész)
Liszói
Gyuricza József haikui (1. rész)
Liszói
Gyuricza József haikui (2. rész)
Kanizsai Ede haikui (rtf)
Vargovics
József (1935-)
[lírai alteregói: Liszói
Gyuricza József és
Fa
Ede és Kanizsai Ede]
haikui
Kéziratként a szerzőtől
19 SZABAD GÚNYHAIKU
1.
harmatcsepp-
kapun
csillogsz
át?:
szürke
semmi
a túloldalon!
*
galaxisok
közt
pördült egy
lét
jégtánca:
nihil-
piruett
*
csendemet
dúlva
keresi
minden
szó már
a saját
csöndjét
*
pár
léha
komputermese
duruzsol
a milliárd
homlokú
képernyő-
zajban:
fényerő-
mosoly…
*
nincs
holmi
"Én"
sem
"Magunk" -
csak egy
semmiző-gép
járja
üres
köreit
*
csúfos
végjáték:
milliárd
lény
alkot
csomagolt
SEMMIT!
*
csak
egy
manír
játszik
három sort
háromszázszor!
*
a
"kozmoszé"
az utolsó
szó
napláng-
eposzban
ég
porrá
a "szócső"
*
minden
haiku
Kapuja-nincs
Átjáró -
visszaút
sehol
*
roncsomat
"Kozmosz"
skatulyába
gyűrtem
és
rázártam
az Űrt
*
túl
apró
voltam
békén
hagytak
a beillesztő-
barmok:
vagyok
-
s nem létezek
2.
halottaim
helyét
keresem
szavaimban
és
tárgyaim
között
*
otthontalanság
kilakoltatott
lét
ez
hazátlan
haza
*
nem
kapcsolom
be
a profit-
káoszt:
csönd
zsong
a zajterekből
*
tűrhetetlenek
a rettegés
ok-cseréi!
elviselhetetlen
a kábulat
képszínháza!
*
szorongó
ég
szorítja
az egy
síkba
préselt
asztalt
és padot
nem
kap
levegőt
hogy párbeszédbe
kezdjen
egy villa
és kanál...
*
az
üresség
nem kínoz
párttusákra
sem szomszéd-
perekre
és
nem száguldok
ki
magamból
egy sztrádán
*
nem
érdekelnek
a vér-
és tűzpiros
katasztrófa-
képek
hidegen
hagynak
a szex-botrányok
sztár-sztorikra
bűnszenzációkra
rég
nem figyelek
*
hallgatom
a rovarmocorgással
és gyomorkorgással
szót értő
órazörgést
egy
időkapszulában…
68 HAIKU SZENRJÚ ÉS TANKA
(HAIKU A HAIKURÓL)
összepréselted
a burjánzó Médiát:
kép-hang-haiku!
giccs-csillagokról
az érzelgés leégett:
haikuégbolt!
Szabadság
mossa
véres kezét a versben
s magába mélyed
írsz
- kocsid ökrök
húzzák: versenyben vagy a
rakétakorral!
nyelv
vándora:
hazátlan szél a társad -
együtt tűntök el
*
(IN MEMORIAM…)
meghalt
Sai Baba! -
Föld-templomunk betölti
a kalmárricsaj
"minden
megtörtént"
recseg a hegycsúcs köve -
hosszan hallgatok
abszurd
dráma: még
rablók s tömeggyilkosok
a főszereplők
hajnali
virág
gyűjti nektárrá bolygónk
tiszta könnyeit…
*
(KÉT MAGYAR TANKA)
szép
kilátóról
festettem a Balatont
jókedv-ecsettel
s Pilis kőszószékéről
dicsértem Duna-istent
egy
vadászösvény
kergetett Börzsönyön át
ziháltam Cserhát
mellén Vértes hátán: ez
volt a "világgá-futás"!…
*
egy fűszálat sem
törlök ki - csak torzképet
s ordas vágyakat
*
dicsérőgiccsek
s szidalom-melodrámák
múltba vesszenek!
*
ELRONTOTT MÍTOSZ
özönvíz
után
vízözön! - ki keres már
békeszivárványt?
nincs
ág - galamb sincs -
s abszurd bohózattá vált
a "várakozás"…
*
(BUDDHA)
az
erdő szülte -
gyerektoppanása is
virágot sarjadt
törvényre
együtt
talált egy bodhi-lombbal:
ezért örökzöld
Ő
tört ágú fa
panaszát is hallotta -
s nem átkozta el
kapzsin hogy "gyümölcstelen"! -
megváltás-hiány süvölt…
*
ASÓKA KIRÁLY TÖRVÉNYTÁBLÁI
egy
kőbevésett
lelkifurdaláson - ma -
rablók röhögnek
sziklaediktum:
végső paranccsá érett
a feldúlt Földön!
*
(POLITIKUSOK)
egymást
csepülik
a koncért - s álharcoktól
lesznek gazdagok
egy
csonton két párt
rágódik s egymást marja:
eb-csata?: pártharc!
"ki
vagy?" kérdésre
pártkönyvvel válaszolna -
a végromlásig
"szárnyalásokon"
vitázva fojtják egymást
egy szénrétegbe
*
(ABSZURD VILÁG)
lovunk
ellopták:
a kormány lakatot vet
az istállóra
sertésről
gyapjút
nyír a banktőke - szegény
országunk visít!
igazi
hazánk
Hiszem-is-nem-is Ország -
ég-földjét festjük
macska
farkára
csengőt kötnek - bátrak de
önzésből teszik
fogyasztás-részeg
disznók húzták ki jövőnk
hordócsapját…
*
(MEGNYUGVÁS)
hittel
mozgatott
hegy: hegy marad - más sziklák
porát szél viszi!
*
(ÉVSZAKOK ÉS ÉVADOK)
a
sok kövér rügy
kerekded cinke keszeg
kis dalán ámul
tavaszi
nászdalt
rikácsol a sirálynép
légi körtánca
a
Balaton két
vitorlás közt milliárd
ezüstpénzt csillant
Szamothrakéi
Nike a feszes szárnnyal
égre kelő sas!
kárókatona
-
fekete szárnyöltéssel
lép ki egy könyvből
csápok
zörögnek:
szarvasbogárhím-tusa -
harctér egy tuskó
ásóbékán
por
s avar - de szeméből a
szorongó Lét néz!...
*
(Egy ifjú karmesterre)
ujja
hegedű -
tenyere cintányér - zeng-
zúg a kézzene!
*
(A parkban)
(XX)
Ikszi és (XY) Ypszi
harmincnégy ezred grammból
jövőt zihál ki
zöld
látomásban
fantompár ölelkezik
s kék estbe olvad…
tóban
hűvös-kék
színtömbök - föléjük gyúl
a virágreggel
*
elmémből
szállt ki
egy varjú - károg a rőt
dermedt mezőre
a
nyári terasz
asztalára borul két
szék szomorúan
kányabangita
-
felizzó bogyófürtjén
hűs gyöngyfény-füzér
karcsú
gulipán
árcsőrét sárga őszvég
vízébe döfi
szarvasbika
bőg -
agancs-csúcsán jégfények
száján tűz csap ki
*
kutya
- árnyékát
űzi a hóban aztán
belehempereg
két
hóba tört gally
között varjú lépked - csak
téltől-télig ér…
*
(A HOMO SÁPIENSHEZ)
egyik
szárny: kétely -
másik: akarat s vakhit -
vergődve repülsz
ismétled
magad -
csalódsz - a katasztrófák
pofoznak észre
nincs
"előre-kész"
sehol! - harcban születik
ami megmenthet
szavak
csatája
kiútra kényszerít - de
célhoz MÁS vezet
*
elbízta
magát
az ész! - BÖLCSESSÉG
ricsajon túl van
kétségbeesés
a remény neve - elég
a hazugságból!...
*
(SORS)
gyanúvá
érett
"lelkesedésem": a szó
torkomra tör már
vad
zűrzavaron
vág át s vele mond újat
egy VÉGSŐ PARANCS!
*
vakhit gyógyít - majd
kőnél hitetlenebb vagy:
a porba sietsz…
*
(ÖSSZEGZÉS)
időd
számlapján
abszurd jelek - sejted már
mit jelentenek
kintről?
bentről?: ég
szakad ránk! - remény messzibb
nézne az észnél…
*
míg
megíródik
pár sor fala teteje:
házam s hazám van
minden
ág-bog kar
eget tép fölém - FAként
még élni tudok
már
leléptem a
Földről - versszó bolygóján
lesem a hajnalt
*
(HOZZÁ)
szavakba
tűnsz: csak
"szívem" szerint változol
egy jelszigeten
már-már
varázsló
voltál! - végzettől loptam
pár játékórát
az
öröm adott
húrt vonót szédületet -
holddá hűlt zene
mosolyodtól
vak?
szavadtól süket voltam? -
visszakívánom….
*
(EGY HARMATCSEPPRE)
GYÉMÁNTKÉNT
csillogsz
pár percig - AZ időtlen -
sorsunk BENNED fáj…
HETVENÖT HAIKU ÉS SZENRJÚ
TAVASZ
most
hóvirágok
mosolyától felejti
félelmét a föld
fagyból
szabadult
történet csordul felém
egy domboldalon
nagymama-felhő
nyög sürög s a kankalin
aranyát mossa
villámballada:
duhaj Villon-dac s harag:
tavaszhang dördül!
*
jósmadár: könnyen
elkakukkolgatok már
a "világvégig"…
Robot
Zeusz! te
mindent tudsz s nem lesz szíved -
tán megértenél…
*
táncra kértem fel
Hóvirágot - végül ő
síromon lejt majd…
ETIKA
egy
kis magánytól
"mindenségbe" öltözök:
nagyzoló porszem!
ERKÖLCS
égbe tör -
metszi a LEHETŐSÉG:
kész a KÍNKERESZT…
XX. SZÁZADI MÁRTÍROKRA EMLÉKEZVE
Ő
léte árán
a legnagyobbra eszmélt -
fel sem fogható!
akadt
egy bátor:
a SZELLEM FÖLÉNYÉVEL
várta a hóhért
"magasztos
halál"
röhögő gyilkosok közt
nehéz végszerep…
végsőt
villámlott
az IDŐFELETTI egy
eltűnő énben
VAKHIT-HAIKUK
mit
makacsul hisz
végül olyan lesz mintha
valóban volna
tettel
toldja meg
vakhitét: "foghatóvá"
válik a SEMMI
bűnbakot
átkoz -
majd jót dühöng a "mocskon"
mit maga szórt rá…
EGY VEZETŐRE
abszurd
mersz lenni!:
irgalom pózában is
szigorú maradsz
KEDVENC KÖLTŐMHÖZ
egy
hús-vér lény csak
köd tehozzád - kérdezlek
s verssel válaszolsz
minden
szó kétszáz
évet szökken át - mélység
s magasság zeng-zúg
VIHAR
villám
- talpamig
FÉLELEM cikáz - aztán
rá se gondolok
földre
hullt bagoly-
fióka helyett holnap
haiku huhog
HA…
ha
a tényeket
csapom be: kevés - mesét
is át kell vernem!
TÉNY:
köd - s kicsi
a növő csalódáshoz
egy régi "rege"
ha
minden rendbe
jönne a feldúlt Földön:
unnám magamat!
ha
nem volna mért
dühöngni: a "békesség"
hájába fúlnék
ha
fejről talpra
állna e kor: lelki púp
volna szerencsénk
ha
boldog lennék:
cukorként rágcsálna el
a csaló ÖRÖM…
***
százszor
édesebb
és színdúsabb ha csupán
"fantomszerelem":
önfeledt
csók és
csupa-láz ölelkezés -
más dimenzióban!
***
ha
nem hallgatna
REJTÉLY a szavak mögött:
egy szót sem szólnék!
CIVILDÜH
csak
állampolgárt
lát bennem: sivár
számnyelven szólít!
*
szüntelen újba
kapok s CSALÓDÁS gyötör -
harag újít meg
*
nem tiltakozok -
mit ér?! - születésemet
átkozva múlok
*
"javíthatatlan!"
s "nincs jövő!" - az éltet: tán
még sincs igazam…
ELLENSÉGEMHEZ
fékcsikorgás
volt:
röhögtél kudarcomon
szavaid szúrtak
metaforává
változz: űrhajó légy most -
s kilőlek innen!…
TÖPRENGÉSEK
répaorrom
volt
s fazék alól víg szénszem
gúnyolt ki mindent
*
ha egy toronynál
kisebbet hazudsz nagyon
megsértesz vele!
*
egyik pohárból
pusztulás - de párjából
vakremény csobog
*
haragfelhőim
csattogás nélkül tűnnek -
veríték ver ki!
*
kőkori röhejt
hallok?: védem a szellem
filosz-mosolyát!
*
nem merjük játék-
szernek vélni a világ
véres tárgyait…
*
Isten elillant -
belátta hogy bennünk sem
létezhet többé
*
hitetlenséggé
törik a HIT szenrjúba
préselés közben
*
már nincs Ithaka:
halott a hősköltemény -
csak csalunk s ölünk
*
te BELSŐ KÖLYÖK
fény-tiszta észt s érzelmet
ne hazudj nekem!
*
oka változik:
SEBEIM mutogatom -
szemeddel sót szórsz
*
homlokom mögött
van tövistelen rózsa -
szám szúróst rágcsál
*
derűs vigyorom
csak rejtett káromkodás
a SZIDANDÓRA
*
PÉNZHÁBORÚ dúl
ha éppen nem vérengzünk:
panasz is jajszó!
lét
csórót gyötör -
PÉNZFOGYATKOZÁS: csorba
hold hasad fölénk
*
táv-kulcslyukon át
nézem egy rettentő nagy
terem fényárnyát
*
estilap-tejút
hold-helyihírekkel - már
mindent meguntam!...
VÍVÓDÁSOK
1.
kezem
görcsöli
március kínja - rücskös
bőrkérgem feszül
*
vérontás földbe-
süppedt várfalát rovar
züm-züm zengeti
*
kényszerzubbony a
gépies világ: szabad
őrültet játszok
*
sas madár kezdte -
szárnylendülete vitt egy
mesetájon át
*
egyre robbanóbb
szavakkal telek - "szállnék"
rakétaívben
*
vad pártharc sziszeg:
gyíkagresszió hüllő-
agyú tusában…
2.
(SZÉCHENYI SZOBOR)
"honfi"
érzelmet
parancsol bronz ráncával -
két reklám közé
(AZ ARKHIMÉDÉSZI PONTRÓL)
nem
leltem: így jó -
kimozdított gonoszság
még gonoszabb lesz!
(HORATIUSHOZ)
egy
rettentő Kort
szerettem - szép volt - téptem
szörnyű szirmokat…
(AZ APOKALIPSZIS LOVASAIRÓL)
a
négy szörnyhuszárt
zárhatom versbe: trappjuk
döngeti mellem!
HÁROM HAIKU GONGZENÉRE
langyos
széltenyér
becézi - fel nem oldja
jégvirágaim
*
csillagok s árnyak
vizsgálják orvosként a
görcsök gócait
*
múlt s jövő nyomaszt -
szenved bennem az ISTEN
nyög s nyel az ÁLLAT
HAIKU A HAIKURÓL
haikukényszer!
-
nem kószálhat a kedvem:
villámfeszes út
gerincvelőből
lobbant fájdalomnyelv ez:
nincs félre beszéd
akkor
is könnyebb
ha torkomból pusztába
ordíthat a düh!
szikla
hátáról
kép törli a koszt: versbe
TISZTA hegy nőjön…
ÖT VILLANÁS
(Egy világpolgárra)
míg
a belga csaj
nem "dobta": himnuszukra
flamand-feszes volt!...
*
csámcsogásszféra -
most falják föl a "disznók"
a lét értelmét
*
táj: bekötetlen
tépett zsoltároskönyv -
szél lapozgatja
*
etikus formák
bosszúja tört rám: kavics
hegy-völgy lomb üldöz
szín
a fegyverük:
támadnak most a dolgok -
iszkol a közöny…
365 HAIKU SZENRJÚ ÉS TANKA
ELSŐ RÉSZ
FORDUL AZ ÉV
durranás/
dob/
röhögés/ visongás/ vad
szilveszteréjjel
*
másnapos arcok/
"Boldog Újévet!"/ örök
kezdésimádat!
*
újévi séta/
nap süt/ árnyékom földet
szemem eget néz
*
múlt-jelen-jövő
töpreng itt s múlik velem
újévreggelen
*
minden-mindegyig
vezet a szó: lemondás
öngúnyra lázad
*
letépett kígyók:
Biblia
Buddha
Tao
én
érzékiség!
*
Bach-zene/ össze-
dobban nyolcmilliárd
szívem e hangra!
*
verébkabátban
én is fáznék/ csipp-csiripp
kis borzas prolik!
*
kínzott SZERETET
keze melenget minden
élőt e percben…
KELETI MOTÍVUMOKRA
holdra
mutató
ág-ujj vagyok?/ nem!: rigó-
füttyből pár akkord
*
karcsú lét álma:
vízben nádszálak lengnek:
tusrajz legyezőn
*
cseresznyevirág:
szétfúj a rohanástól
ziháló tüdő!
*
szemem már jól hall/
fülem olvasni kezd/
haiku kint-bent
ŐSZ
jávorfák
bíbor
avara kérdést zörög/
válasz már sehol
EGY
KORÁBBI
INKARNÁCIÓRÓL
zen
vándor koldus:
fekete nindzsa csuhám
s nádkalapom volt
a
kettősséget
kihányni
szakét
nyeltem
(a rosszullétig!)
hó
csillant: hívott
hogy megvilágosodjak
s szétosszam a Fényt
VALLOMÁS A FÖLDANYÁHOZ
Föld:
csicseregnél
nyávognál bőgnél/ s torkod
géphangon hördül
vesztemig
vallom:
egyetlen szerelmem vagy
- most - mikor ölnek
a
szem kiszáradt/
nyelv sírja helyette a
könnyek könnyeit
JELEK
vízcsöpp
is színház/
nincs unalmas kő s szirom/
bőröm nem határ!
fölkelő
napban
betűzget búcsúszót is
az önkívület
egy
folyam árad
bennem: születés s halál
partját feszítem
TAVASZI MEDITÁCIÓ
a
Nap naponta
felmondja kezdet és vég
remek rigmusát
méhzsongás
mögött
boldog bibék zümmögik
a Lét gyönyörét
HANGULAT
vidám
kan kutya:
szerelemszag-SMS
villanyozta föl!
verébeposzok:
csi-ripp csipp-csi-ripp/ nem ők
én fáradok el
*
ott: úgy kirobban
rügyéből a bambusz!/ itt
szebb: lassúbb a lét
egy
csiga bölcs lény/
mi KINT vagy BENT: hol vagyunk?
- a Seholsemben!
*
hegyeket köd fed:
most együtt érzem őket/
közéjük tűnök
ESTE
szárnyak
emléke
s eltűnő
kondenzcsík
csak
múlt
jelen
jövő
a
lekapcsolt nap
után most lekattintom
a tejútlámpát
NOKTÜRN VAS-ZAJJAL
1.
hosszan eljátszik
a vonat zörejével
egy csillagcsapat
*
a szabadságot
száraz űrbe szorítja
sorsunk kígyója
*
lágy fény keresgél
szörnytettek alá tiport
jóság-roncsokat
hűs
ragyogás/ a
hasztalan gyengédséget
gúnyolja/ fázom:
lágy
tücsökzenét
töltenék a rézcsöndű
holdamforába
2.
selyem csillogás:
egy régi jó anyakéz
simogat benne
szabadon
szállnék:
önzés szerelem s remény
kolonca nélkül
3.
csigavédelmet
árokégetés rágta
hamubetűvé
*
az orvtudomány
halált árul/ szelídség
csak holdfénymese!
4.
függőleges csend
s vízszintes panasz: kereszt
az önkínzáshoz
hány
sorsot arcot
gyűrtem magamba/ mit ért?:
belém kövültek
*
hulló-levél hang:
siratóének/ csak a
szorongás hallja
*
borzong az öröm:
a halál lehelete
ma csillagfény-szél!
telihold-óra/
világ-én fényli át a
tájjal önmagát
MAI PEGAZUS
zabja
gigabájt/
már csillagtérben trappol/
(gebén lötyögök)
világok
közt fut/
de a BŰN aranyhegye
túl magas neki!
*
bolharúgás a
jel-patáé/ nem érzi
a Hatalom Szörny
A SZÓSZOBRÁSZATRA
a
nyelv andezit/
szikrázik/ kop kop kop: a
lemondásba vágsz
a
véső perel
"kozmikus zsákutcánkkal":
fullaszt a közöny
lefaragnánk
már
teremtődő arcunkról
a majomvigyort!
FÖLESZMÉLÉS
(A tavasz tréfája)
lefagy
az ész/ csak
klasszikus könyvként lehet
továbblapozni
*
jövőkételyre
gyerekzsivaj tör/
úgy hinnék neki!
*
egy lap világvég-
zörgését virágkeltő
eső mossa szét
*
köd fojt/ viruló
szirmot hó hűt/ de a
rigófütty fényt szór…
*
(Egy Szépséghez)
tenyérbeejtett
állú GOND eszmél/ s "föláll"
a szépségedtől
*
(Ősök hangján - korunkról)
"Ég
atya" küldi
"Baj fejedelmet"/ mennybolt
s csont belereccsen…
RÉSZEG A PARTON
"én
köpök legszebb
ívben a Nagy Kérdésre
amint kibukkan!…"
MÚLTAK MÚLTJA ÉS JÖVŐK JÖVŐJE
a
Csöndből világ
robbant/ zajgott/ elégett/
üres Űr szorong
*
(A "Színpad a világ" toposzra)
tragikomikus
zaj: harc sírás röhögés/
deszkák mély csöndje…
EGY VETERÁNRA
háborúlobos
s fogságkínzott szeme még
színekre szomjas!
"RÓLA"
még
nagyon gyötör/
könny sem mossa szét soha
vádoló arcát…
KIÁLTÁS A TAVASZBA
egy
asszony haja
szűrte át kristályvízzé
e szennyes folyót!
KELLÉKTÁR
Történelem
Shop:
polcokon
isten
hérosz
bölcs tett
gyilkos gőg
*
dühöngve szidjuk
ki ránk sem bagózik: új
Vezérre várnánk?
*
sírgödör szélén
virulunk romlunk/ kábán?
röhögve?: mindegy!
A
HERAKLEITOSZI ÉS PARMENIDÉSZI
VILÁGRÓL
a
nyüzsgő évszak
tűntetést pénzes dölyföt
s nárciszt vág hozzám
szél
sziszegi: "az
áradatban Berzsenyi-
versbe kapaszkodj!":
a
szilajtáncú
mozgás megdermedt: feszül
a márványhullám
a
kőkemény nyelv
kitörne önmagából:
ERKÖLCS fékezi!
NÉGYSZER HÁROM HAIKU
kínnal-gyönyörrel
festjük át s porba rántjuk
"Nagy Történetünk"
*
a csontrágó domb
földerül: gyerekcsapat
fényt zsivajog rá
*
haza: vén zokni/
ha bűzös s rongyosodik
jobbra cserélik
*
hokkum hallja már
a születő Gépisten
bölcs nevetését…
ÁPRILISIKU MÁJUSIKU
harmat:
kék- türkiz-
rubint-szemszög: szín-álom
ing leng lebegtet
tollas
kezemet
ágává fogadja egy
Tölgyfa Homérosz
rigó
hagyta pár
haiku hűvös ágán
csönddé vált füttyét
virágos
ágról
alkonyi napba hull egy
megfáradt madár
*
"megmerevedtél"
mondja száguldva fű-fa/
rohanva állok…
ZÖLD HIT
a
lombzuhatag
régi gyerekdallal tör
homlokomon át
ŐSZI HANGULAT
vízszintesség
vo-
natként ront ki magából/
s vas-merev csönd lesz
ritka
tücsökkedv
reszel csillagot: ősök
sírdombján fénycsepp
hiányával
hat
az összedőlt kelléktár:
így mond el mindent
TÉL
szobám
kolostor-
cella/ lét zeng-zúg/ Benső
Bölcsemet hallom
influenzás
Hold
szipog a láztól gőzös
ablak szögletén
*
töprengve lépek:
virágszirom-hó?/ kemény
kavicscsend ropog!
FAGYOS KÉPEK
rendhagyó
vihar
rendezi át a várost:
szemét szanaszét
csak
pár hópehely
hull de a szélvésztől mind
sebes lövedék
*
rosszul festett táj:
rongyos-fehér/ rőt fagylalt-
alkony színezi
HIDEG KÉRDÉS
jégben
csikorgó
hársfák közt vacog - megint -
hideg Hiányod…
*
várost a gúnyos
Holddal felülről nézném/
de ő nem vacog
SZÜLŐFÖLDI TÉL
emlékező
szél/
képzelt bringa visz múltig
behavazott tájban
ünnep
énekel
s bőgnek a trágár nóták
e táj lemezén
most
minden évszak
itt lengeti a szárnyát:
visz? vagy búcsúztat?
hó-falba
fullad
pár csörömpölés/ csorba
holddá hűl a csend
HÁROM
KUVIK-HAIKU
(KÉT OLVASATBAN)
túl
sokat zabál(t)
a csaló SZABADSÁG: már
dagad(t) és vért hány(t)
a
TESTVÉRISÉG
százmilliókat öl(t) meg
míg ráismer(t)ünk
EGYENLŐSÉGET
csak a CSONT(kaszás) osztja
AGY és HÚS helyett
A HOMO SAPIENSHEZ
Néró
s Hitler vagy/
Frankenstein - s kicsit Krisztus/
gyötörsz - s elragadsz!
ÚJÉV
szilveszter
dörgő
kedv volt: mit ünnepeltél?/
újév/ mért ásítsz?
óév
az új is!/
szem és fül ujjong s borzad/
csont emlékezik
*
tegnap a magányt
elűzték/ árnyékomat
észre sem veszem…
KOR-HELY HAIKUK
törkölypálinka:
életörömkorty/ nyár ősz
lángol eremben
vörösbort
loccsant
röptében szárnyas bolygónk
az ŰR fagyára
Li
Po Holdjáig
zuhanok önmagamba
részeg-józanul!
EGY NAPOM
fénytelen
folt leng
a tó tükrén: kelő Nap
ennyinek néz csak
*
tapintás éled:
kezemről évszázadok
kesztyűje foszlik
megsimogattam
fűt-fát élőt sírkövet:
markom merő görcs
*
borospalack-hegy:
kiittam s felhalmoztam/
szebb innen a Hold!
PANTEISZTIKUS VÁGY
Szikla
Szerelmem
csikorgó csodákat rejt!/
csönd a ruhája…
ZAJ
végigkopognak
HIÁNYOD tűsarkai
telem jégkérgén!
SZERELEM
káosz-kor
zaján
fűsimogató lépted
neszét hallom át
háttér
hálója
foszlik: magamhoz húzlak
eszmélni vágyón
most
villám fényli
felül a várost/ szélben
vesztem el arcom…
A MESE NYELVÉN
(TÜNDÉR ILONÁMHOZ)
fa
égig érhet:
minden vasbocskort újra
elnyűnék Érted
én
a vén vadóc
világfát másztam/ király?
nem: RABOD vagyok!
BÚCSÚSZÓ
(JAPÁN MOTÍVUMOKRA)
jade-szelence
nyitva:
bőrön "temetővirág"
rögök íze a szájban
bennem
zajong a
"sárga forrás országa"/
hang nélkül hallom
*
víz görgette kő:
Hegybe szédülök vissza/
s meghal az idő…
HITELES HŐSIESSÉG
(Egy
régi magyar főúr mondta lovászának
a végzetes csata előtt):
csatold
le fiam
a sarkantyút: ne tudjak
elmenekülni
KALEIDOSZKÓP
(Hozzá)
humor
harmata
jó hogy itt tart te szita-
kötőkönnyű!
fejem
fájó kő/
húsom lángra gyúlt szén/ egy
VÉGLET vall/ nevess…
ÉNEM ÉNJE GÚNYOL
"génjeid
álmos-
könyvéből kínkeveset
si-la-bi-zál-tál!…"
NAGYKANIZSÁRÓL
haiku
nélkül
aszfaltba vesznék: szóval
"gólyalábazok"
magánytól
kong s csak
sörhöz bódít e város/
kínzó "otthon" ez…
HALLOMÁS
popsztárok
motor-
ricsaján átzeng orkák
s orkánok dala!
LÁZ-ADÁS
ki
kell nevetni
Benső Bolondom: ő
nagy NYOMORHÍVŐ
*
kételyt körmölök
hús rabjait szédítő
éden-plakátra
HAZÁMHOZ
önzés
sebzett/
csak JÓSÁG
gyógyíthat:
síp
dob
nádhegedű szól…
KŐNYELVEN
jó
a sziklának/
nem szül nevel (s csalódik!):
kőtárs követi
gyöngédség
sehol/
kedv gond könny: mind felszárad
poridőnk arcán
MULANDÓSÁG
1.
régi gyalogút/
porráváltak nyomában
új lábak járnak
*
madárijesztő/
régmúltból kiált: "van-még
vé-de-ni-va-ló!..."
rongy-
s bot-katonák/
őszök kerti serege
semmibe marsolt
2.
emlékkavicsok
zsebemben/ ők zörgik túl
a Nihil zaját…
MÚZSA EGYKOR ÉS MA
Caedmonhoz
angyal
tört be az istállóba:
"Verset írj, Büdös!"
*
város-istálló/
"Nehogy verset írj Caedmon,
focizz, az pénzt hoz!"
TAT TWAM ASZI
EZ
fut gyűjt küzd s öl/
ANNAK egy szirom elég
hogy boldog legyen
*
EZ porban RÁ lel/
AZ nem lát istent: gyilkos
öngyilkos/ GÉP már!
A TRANSZCENDENSRŐL
tárgyakban
tűnt el:
az önvesztésig messze
kerültünk TŐLE
mindenben
Ő van/
mi önpusztítón közel
hajolunk HOZZÁ…
IMA HELYETT
bűnhődhetünk:
a
névvé fosztott Istent sem
merjük imádni!
túl
a fizikán
Ős Lét jóságát fényled
szép Nap/ köszönöm!
vedd
hálám jó víz:
SZERETETBŐL ittam a
gyökereken át…
TENGER
ár-apály
zúdul/
bolygónk kék szíve lüktet/
Hold a pacemaker
műhold-távolból
ömlő színek: habzik a
Bűn s Megújulás
sziklás
part mered
szigorú hűvös-zölden
a nyüzsgő kékre
ó
formabőség:
fodortól hullámhegyig
medred három sor
*
zenévé bőszült
vízben Bach sír és ujjong
veri az eget!
hangok
hasítnak
az örvénylés szívéig:
ott örök a csend…
HEGYEN
andezit
magány/
kőszikla-egyedüllét/
holdfénypillanat
minden
heggyé vált/
szobám a magány csúcsa/
senki sincs benne!
KÖZHELY-GYALÁZÓ
búza
sárgul/ de
nyers haszon méregszaga
szorítja torkom
pacsirtacsöndben
idegen kalászzene/
mélybe hallgatok…
EGY NAP HALLOMÁSAI
1.
a KÖTELESSÉG
rég felkötötte magát?/
nem üldöz többé?
a
FELELŐSSÉG
pusztába nyög?/ vagy borsót
hány a falakra?
*
önhittségemet
letéptem/ most madzagon
húzom utánam…
2.
kérdezés metsz az
elgennyedt szorongásba/
jaj doktor Haiku!
*
öngyilkos lett pár
kérdés: már látni lehet
rossz mögött a Jót
*
Kung Fu-ce: nehéz
az út fejtől a szívig!/
ott téved(t)ünk el
3.
fölháborító
hogy csak felháborít a
felháborító!
ami szép volt a
rút vitrinjében köt ki/
semmi sincs helyén
*
májusi eső:
föllélegzés suhog rám
kérdésválaszul
4.
országom földje
szóhumusz/ az égboltja
kék zenevihar
megyém:
trehányság/
városom: elvágyódás/
házam: vereség
szorongás
s bánat
kitiltva/ hagyom a holdat
kertembe kúszni…
5.
egykor vers-táltost
itatott bennem Illés
zsuppszakáll-múltban
szőlőhegyről
még
eb-marta részeg nóta
fut le falumba…
6.
sose kerüljünk
szembe a "belső éjjel"?
csalóknak higgyünk?
hogy
látva lássak:
látható mögé nyitom
belső szememet
visszaperelném
haszontól a szép szót és
hormontól a kéjt!
7.
míg öljük egymást
szeretetre születik
pár mesealak
vén
könyvbe tűnt a
szelídség: molynak mesél/
vak önzés üvölt
*
vesztig EGYÉN legyek s VADMAGYAR
külön világ/ digitálisan
bégethet a beetetett nyáj!
8.
sivár önzők és
unalomból-gonoszok
futószalagon!
ments
meg farkas-had
gigabájt-foga elől
Amida Buddha!
9.
röhejes vagyok:
nem dermeszt meg a "Semmi":
szeretet röpít
10.
megölte magát/
jóságot sose tanult:
NEM ÉLT MÁSOKÉRT
11.
taszít egy korszak
szobra sírháza/ piac-
zaj kövüljön meg
templomi
kripták:
márvány kényszerképzetek/
verejték ver ki…
12.
szag-közelből látsz
ebként s gyötör a tények
rövidlátása
ronda
állatok
vagyunk (mind) felnagyító
ló-szemmel látva!
13.
cselszövés rablás
háború forradalom
vérfürdő kínzás…/
nem rémtettek láncsora
zenélt ISTENT a kőbe!
piramist
raktunk/
majd katedrálist/ most már
rakétaívet…
14.
a szél igésít
a nyelvtant felforgatja/
összefúj/ szétszed
vihar
lapozza
szemétbefúló létünk/
s még feldúltabb lesz
15.
ne "alkosd magad"?:
kedvükre formázzanak
a kifosztóid?
bűn
ne érleljen
imát?/ farkassá váljon
ki bárány maradt?
tízmilliárd
orr
szuszogja: "ragadj meg már
durva vezérkéz"
16.
pózolnék/ de a
hokkuból nem lóghat ki
nyújtott mozdulat!
17.
viszem a régi
elszáradt fűzfa sípot/
nem szól: "utánzom"!
ha
van idill még:
irónia a szárnya/
röpít/ sárba ejt
18.
a hátgerincem
Rá emlékezik: futó
láng borzongása
világgá
vált/ s most
gúnyol egy csillagmosoly
ha elcsüggedek
néha
rám tekint
akivé átváltozott:
olyankor NYÁR van!...
19.
kristálymese szól
arról mi sohasem volt
s már nem is lehet
egy
fehér ünnep
hull át a koponyámon
az időtlenbe…
NAP-LÓ
I.
NAP-LOVUNKRÓL
gebénk
zihálva
vágtat pár milliárd év
üres űrén át
*
FÁK
égre
mutatnak:
csipkés
gótikus
tornyok
por
és
zaj
felett
*
BALESET ELŐTT
luxus-pár-
s kocsi/
s kétszázas sebességű
halál fatörzse!...
*
PADCSERE A PARKBAN
hány
csók- s szex-emlék
törik szét e paddal!/ s egy
csóró fagyott rá
*
UTCA
áruk
rácsai/
sitt ez/ kirakat-börtön
szerint szabad vagy
*
ÍRSZ
kilősz
minden szó-
golyót/ ész szív és végzet
még meg sem rebben!
*
HAIKU A HALÁLRÓL
összeharapott
száj nem rémről: a Csendről
szólna/ de hallgat
*
Nagy Semmink előtt
csúsztunk-másztunk: pár röhej
többet ért volna!
*
csönddé markolod
a végleteket/ a pont
önmagába tér
*
saját fogunkkal
rágjuk a sírba magunk/
mi mást tehetnénk?!
*
homokszemcsék közt
van egy Sosem Volt/ de azt
senki sem látja
*
fölijesztettem
egy pillét: benne szállok
a túlpartra át…
II.
a
látó elvesz
a látottban: önkínzón
szétszórja magát
*
tükörcserepek
egymás tükrei: verssé
csillannak össze…
III.
derű:
felhők s víz
súlyát nyögi/ nyirkosan
gyúl a tüzemen
*
hunyt szemmel szívok
zenéből illatmámort
… egy rózsakertben!
*
örömkellékek
szüntelen vásárán csak
zengőlégy vagyok
*
ha nem merik a
mézet borssal s ecettel
keverni: nem kell!
*
csak klikk kiált/ brancs
brekeg/ szekértáborok
nyikorognak itt
*
tévelygéseink
valahol felíródnak:
beleborzadok!…
AZ ŐSIGE KÖRÜL
1.
HAIKU-MÍTOSZ
unja
az Őslét
végtelen voltát/ zengő
gyöngyszembe száll le
*
robbanó erők
tajtékzó csillagtűzén
humor ködfátyla
2.
LIBIDO
nevét
mantrázom:
valami visszazeng ma/
testet ölt a szél
*
fülem a mellén
szívverését hallgatom
két tejút között
3.
POSZTMODERN ÖRDÖG
hipp-hopp-mutatvány:
kirántom ördögmásunk
a cilinderből
*
szemet szemért meg
bolygókínzás a tükrünk:
Lucifer néz ránk
*
úgy véltük "köd lett"
ezért van mindenütt Ő/
kint és bent dúl-fúl
*
Krampuszt levetnénk:
teher/ de te ŐRANGYAL
szörnyen hiányzol!...
4.
NYOMORHAIKU
szegénység
sípján:
üres palackon csönd fúj
borelégiát…
5.
NEMZEDÉKEK - MA
permetszer
szagú
apjával parfümszavú
fölénnyel beszél
*
anyja rögből nőtt
pirosló paradicsom/
lány Gödel-tétel…
6.
DUNÁNTÚL
virágporos
szél
hányszor hasalt e lázas
nagymellű dombra!...
*
benső tájakat
még ma is fénycsipkézik
holt madárfüttyök
7.
KÖLYÖKKOR
hold
kézközelben/
drámai tágasság még
nem vágott szembe
8.
NÉPDALRA - NÉPZENÉRE
gépelmém
volna?/
szintetizátor fütyül
s rigónak hallom!
*
kunyhók korából
dal-háziszőttes: fénylik
benne a szellem
*
szétzüllött dallam
szó s tett/ sosem forr össze
koponyacsontként!
*
rímeket szikráz
sarkantyúin a dal/ döng
színpad sírdeszka!...
*
ezt hallgasd dúdold
s nem futsz ki önmagadból:
lelkedhez érsz el
*
vulkánt utánoz
kanálnyi puskapor-szó/
mámor a lángja
*
csók melengette/
érlelte ezer év/ dal:
sudár világfa!...
9.
BERZSENYI DÁNIEL
ömlő
szóláva
sistereg/ nem kímél/
vallani kínoz
*
pár szókép szárnya
Elüzionba röptet
(mit keressek ott?)
*
kalászszínekkel
festi pannon tájunk/ s itt
repce zörög csak!
*
pár véglet villan/
honi határból gyorsan
oly messze ragad
*
gyávaságomhoz
hősképet vág/ s egy kézzel
ketten legyintünk
*
enyhely Caména
Karübdisz Tibur Zephir
virány dithyramb
peán verslábak tánca:
Benne vált égzengéssé!
*
oroszlántorka
madárcsicsergést hallat
aztán a föld reng
*
bármelyik korba
lendíthet varázscsizmát/
juj de mibe lép!
*
ideképzelem:
dúlja a reklámvárost/
korcsnép menekül
*
ósdi kellék már
aranykalász s vegyszert nem
látott lugas-zöld
*
kábítja magát
a SEBZETTSÉG: vacog a
szópáncél alatt
*
ifjan mímelt Ő
bölcs öreg partraszállást/
FORDÍTVA TESZEM!
10.
HAIKU-HARMATCSEPP
széles
ködökből
sűrűsödtél össze (de
szikra-szerény vagy)
Buddha
és Platón
magasságai egy kis
vízcseppbe rejtve!
harmathaiku
szállj föl: vidd gyarlóságunk
por és füst fölé!…
***
MÁSODIK RÉSZ
1.
SZER - ELEM
(Változó múzsákról és tusákról)
I.
sosem
tudom meg
hogy ráztam volna le ha
beleszeretek!
*
széppé rajongtam
előbb - majd önáltatás
nélkül megnéztem…
*
összetört öröm
minden szilánkja körül
- már - sebzett vágy van
*
legnagyobb kincsem
a HIÁNYA: hevével
s fagyával ráz fel
II.
díszborítékban
küldök egy ősz vérétől
vörös levelet
*
szájnál mélyebbről:
a szuflámból szól HOZZÁ
ez a haiku
*
szülőföld lelkét
hozom most: régeltűnt szép
szavak - nevess ki!
*
gyöngyöző bor az
elragadtatásom - halld:
részeg palack szól!
*
talányos kacér
nevetés csalt lépre - ó
te… !
*
mindegy mit mondok
s mit válaszolsz: tavaszi
szél csak a szó már
*
abszurd költemény
a szobabelső - kint meg
popzene a kert!
*
a tér
abroncsát
szétfeszíti
a tettvágy -
majd
égbe törünk…
III.
olyan
kedves hogy
ördögi tud lenni: Ő
így HATÁRTALAN
*
gonoszságai
fordított távcsövön át
elragadóak!...
2.
TAVASZI-NYÁRI HAIKU-NAPTÁR
TAVASZ
1.
kétely
károgott -
varjak vitték el - remény
rebbenti szárnyát
*
boldog könnyekként
meleg eső tör ki és
semmibe suhog
*
gyerektopánka
fest sárral tavaszderűt -
borzong a szőnyeg
*
a kizöldült hegy
felé csak pár toppanás
e háromsoros
*
elmém ködszínpad -
arcokat képzelek rá:
köddé-mállókat
*
kankalinkor tör
csorba téglák csöndjére:
színes vágy a rom!
*
Széchenyi szobrán
jövőhit csillog ma? - ó
én tavaszbolond!
*
vadlúd-ék húz el -
könyvem vár - ma úgy tűnik
nem vonz a távol…
*
(Politika)
tavaszhozónkra
kígyót-békát kiált egy
kígyó-békahad!
zajduló
harag:
szél szórja szét a szokványt
s szavamban sziszeg…
2.
az
ész lelemény
rabja - de a szív napja
madárfüttyre kel!
*
jól összeolvad
temetői sírás nász-
kocsi-duda - így
porladni szállok alá
s jövőt virágzik ölem…
3.
egy
megkondított
haiku: három harang-
hang rezdül Feléd
nem
számít ki vagy
honnan s hová: egemen
pacsirtafütty légy!
harmatszürke
kedv
figyelmed napjára vár:
rubint-láng lenne!
tavaszi
tájként
zörgetem ablakodat
virágujjakkal
illatos
ágat
küld hozzád képzeletem:
SMS helyett
izgága
gyökér
a tőled mámoros kéz:
el nem ereszt már!
illatkönnyű
szó
lebeg át hat érzéken
oda meg vissza
*
az izgalom már
rég kihűlt - ő sincs - mégis
valloMÁS e táj!...
4.
lepkenászhoz
nem
kell pénz pompa csak egy rét
zümmögő ege
*
cseresznyevirág
s virághúsú nő… - aztán
csak gyümölcs s gyerek!...
5.
a Nagy Körforgás
elmondja létigéit:
virágszövegek
*
egy szál zsálya leng:
szellőtánc madárfüttyre -
s versmappába száll
*
lefordítható
szóra a szirombeszéd
rovarbetűkkel?
*
haikugyümölcs:
íz-csoda - de a magja
még mámorítóbb!
*
tavasz-részegen
altat egy virágos zug
borszagú bokra
*
április benéz
s anyám kortalan festett
mosolyán ámul!
*
egy hajléktalan
gyerekdalt dúdol s mocskos
szakálla fényt szór…
*
tonnák zúgnak el -
a lepkekönnyűségnek
jósolnék jövőt
*
hattyúk s vadludak
felett szuperszonikus
jelkép repül át -
jön a megbolondított
bolygó orkáni nyara!
6.
éj
tükörtaván
szétrezeg összeáll a
hold aranyköre:
e
fényben eggyé
ölelnék átváltozott
gyilkost és "szentet"!...
7.
a
zöld őslétbe
mélyedek divat-űzőn -
nincs megnyugtatóbb!
*
csíz füttye zajnak
s nyűgnek tűnik a virág:
gond bénít butít
*
fonák birtoklás:
letépett rózsa s kézzel
meggyötört pille!
*
pletyka napi gond
csikorgó ízületek… -
virág? - kint reked!
*
már csak békakedv
s haiku-kerge hangom
majálisoz itt…
*
élő nem halna?
holt újjá nem születne? -
tavasz sem szűnne?!
*
agyonszeretjük
s eldobjuk: a május is
kukákban köt ki…
8.
átlagautós:
keres egy tiszta zugot
s szemétbe fojtja
*
nyers fékcsikorgás:
baleset! - jajszót hallok
múltból jövőből…
9.
egy-egy
ponty szökken:
fénygejzír a tavon -
s tükörunalom
*
páraköltészet -
kavargó felhődráma -
záporepika:
esik
- lemondás
s remény - egy részegségben
régi s új gyökér
felhőkből
tükrök
hullnak: lomb nézi magát
hosszan és hiún
záportól
béka-
örömóda nő - bele
fúl a gépzene
kitör
medréből
a patak: "folyam lettem!" -
s ellepi a sár…
*
ázott virágok
szomorúsága holnap
szirommámor lesz
csóró
zakóját
zápor mosta - cipője
lerúgta talpát!…
10.
bontatlan
lakás -
festett szemek bámulják
a penészt s a port
*
roncs kerekes kút -
körül szántóföld - bedőlt
emlékek fájnak…
11.
árnyék
simogat -
elmém száguld: bejárja
saját tereit
*
fűzárnyak rajza:
finom csipkelebegés
az időtlenben…
12.
szevasz
és szia
között fél nap hallgatunk
s nézzük a hegyet
*
hatalmak hírét
virágóra takarja
s madárfütty-naptár
*
felfrissülhetnénk:
tikkasztó a bőség (még
"megszorítva" is!)
*
lovon gépkocsin
s űrhajón eljutottuk
magunkon túlra
*
barlanghűvösen
szívjuk az időntúlit -
nap-nem-látta perc…
13.
csalás
csöndbe fúlt -
a megkínzott természet
sebláza a vers!
14.
telihold-teljes
és atomszenny-szellőjű
a posztmodern éj
*
hold nem csak "űrkomp"
s víz-mágnes: japán vers
illatoz benne!
tollas
torokból
csillog elő a holdfény -
tükörvíz lebeg…
15.
bár
sokan vannak:
minden lámpa magányos -
fény remetéi
*
fénykörök körül
bolond pillangók - bölcsebb:
félhomályt választ
*
lámpáktól távol
a tó túlpartján hűvös
ködváros épül
*
fürdök - a város
fényét most vízbe fojtom -
hullám-dal kint bent…
16.
szobor
csöndjével
versenyzek - nyár zsivaja
lepattog rólunk
*
ponty csillan virág-
kórus ing lebeg - s repülőn
szöknek el innen!
*
világvég-jóslat
nyomaszt - hangyaboly nem tud
Nostradamusról…
*
most rovarszintre
szállt le a szó - mocorog
két göröngy között
*
mért örülök így?:
vihar után egy rigó
örömdalt trilláz!
*
virág- s madárhang
naptára múlásról szól -
hold cáfolja meg
holdfényes
kertem
hol már? - fantomfák között
árnyék meditál
lassan
rézfényhez
s esti békéhez hangol
a békakórus
17.
SZENTJÁNOSBOGÁR
pillanatfénye csillog:
múltból? - jövőből?
felvillan
itt-ott
a hidegfényű érosz -
(fényszórók törlik!)
jánosbogarak
apró fénycseppjétől is
földereng a lomb
gyöngéd
tűzbogár
haiku-lámpás: ÚJ MÁS
FÖLD s EMBER felé…
18.
csak
ámokfutó
ifjút tud elképzelni
az autóshop:
kereszt
s koszorú
az út mellett - áldás rád
SZENT EXTRAPROFIT!...
19.
dühített
volna
pár légy - volt rovarirtóm -
szétfújt egy hokkut!
*
ha volna bolha
s tetű: öngúny nem elvont
témán röhögne
*
penész nem kérdi
ízes vagy sem: minden sajt
fogára való
20.
ebnek
szavaltam:
a nagy költőket unta -
csasztuskán csaholt…
21.
kakukk-kiáltás
körül a csönd rezgeti
feszültségkörét
*
szó szégyenkezik:
szárnyakból dörzsölt zenét
visszhangzik a völgy
*
egy tücsöktenort
taposnék el a réten -
lépni sem merek!
*
fülemülék közt
egy fűzfapoéta sincs:
mesterdalnokok!
*
szívenütő hang -
vinném a sarkcsillagig -
nincs hová tegyem!...
22.
zöld
percek órák -
profitbűz messze - hallgat
a reklámszirén
*
egyszerre nézném
minden kor szemével a
múlni születőt
*
nagy porréteg fedi
az ártatlanságot - hány
szóhegy fedte el?
*
méhzsongás kábít -
ó nyüzsgő ifjúságom! -
hová tűnt a méz?!
23.
madárszerelem
csöndöt hagyott - tücsökvágy
létráz a holdig…
CSAVAROGNI
Csavarognál
időtlen
szakáll-ifjan. "Nyárspolgárt"
cikiznéd szóval-szőrrel.
Morrisonnál
is bátrabb
lennél halálközelben. S
Dylannél dühösebben
vernéd
ki tévút-hisztid!
Villon s Viszockij térne
vissza az országútra
büdös
farmerodban. Majd
Ginsbergként "mindent tudva"
lázadó őrült
lennél.
Ám úgy hallgatnának rád:
senki sem sztárolna és
kutya
sem adna díjat:
csak
semmi "egó-hisztit"! -
Szabad légy. Célért barmolj.
S rúgjon
torkon a halál...
FÁK
RÜCSÖK-SZOBRAI, RELIEFJEI
(Z.
Soós István emlékezetére)
Egy
tölgyből dereng
ismerős ránccal-folttal
az alvó Mama.
Árnyba
sugár döf:
farücsök-Bacchust láthatsz. -
Részegebb mint te?...
"Te
vagy Miska kos?!":
hempergő állat képe,
levél pöndörül.
Szatírszarv
csonkja
vigyorog kéregfején:
tölggyé vált a Nagy Pán!...
**
Keserű
rücskök:
gyötrelem telje képed. -
Fából meredsz ki...
HAZAI NYÁR
I.
(NYÁRI REGGEL)
Pro.
Városnyi
sötét.
Egy rigóhang világít:
őskor visszfénye.
Ébredsz
s kábító
zenét zúdítsz agyadra -
mert többre vágynál...
Contra.
a.
Torony-tömbök
s kis
csúcsos házak ébresztő
fényben. A zaj
áttűnik.
Benne
minden régi madárfütty -
s ezüstre festi...
b.
Cinikus
vigyor
a kerti törpén. Ő már
hülyén született.
Kertes
ház. Rózsák
illata füsttel vív most
szép vereségért...
II.
(A VÁROS)
Ablak.
Idegen
arcú nyárra s kínai
boltokra látni.
Cégek
zászlóin
szél bőgőzi: "Az élet
Fogyasztás s Üzlet…"
"Szépet"
látsz. - S benső
posztmodern ördög röhög
Jobbik Feledre!
...Gyötrelem-felhőt
cipelhetsz naptól-izzó
rózsák vágya közt!...
Diderget
a nyár:
kivert évtizedeid
mennyire fáznak!…
III.
Ó itt
is öltek! -
Millió levél-ideg
vagy. Velük szorongsz…
**
Hogy
tudsz nevetni
bakancsos szörny? Talpadon
rovarok vére!…
MODERN HAIKUK,
RÉGI MAGYAR KÖZMONDÁSOKRA
(Politikus)
Csak
sánta kutya.
Utoléred. Nem nagy kunszt!
De halálra mar.
Látni
hogy kamu.
Igazmondás pózában
s rongyában feszeng.
**
Ilyesmit
csak bolond bőg
vagy gyerek visít. - Mégis
IGAZAT bömbölj, Flúgos…
**
(Nem buknak le)
Kevés
hal akad
horogra. Pedig lopnak.
Horgunk is csalás!
Hazugság-mester
mind. Tehát mind lop. -
S mind oly sikeres.
**
Markodba
nézel:
a tanulság aprópénz.
Egy fröccsre se jó…
Igazság
sehol: el is
veszett a világ. - Nézed
ami a helyébe nő…
**
(Dióverés)
Nagy
asszonyi fa.
Kifosztva gazdagodik.
Maga az idő.
Minden
gyermekét
a leverésig őrzi.
Szenved - mert anya.
Kemény
igazság
csattog-kopog az őszben. -
Közmondás e zaj...
KÜZDELEM A "FAL" ELLEN
("Bedrinkelve")
Értelem-sivár
szavaktól szinte zörgünk. -
Beszéljen a bor!...
("Alfásan")
Minden
lében hagy!
Fuldokolsz önmagadban. -
Szalmaszál a drog.
(Cigifüstben)
Füsttel
lebegsz át
a Fal résén. Bár tudod:
halálból slukkolsz.
(Tánc)
Nagy
rést rúgni a
konok Falba! - Süssön ránk
mámorként a Fény...
HANG-SZÍN VALLOMÁS
a.
Sárkánytarajon
vérződik markod. - Ó hát
szeret valaki?
Semmibe
vívő
út, melyen Téged tagad
egy talpalat is...
b.
A
téboly mocskát
akácszirmokkal mosnám. -
Szörnykor kente rám...
c.
Zenei
hangok
rajzanak körül? Színek
hálóba fognak?
...Ej,
mit kizengek
s maszatolok nem Te vagy! -
Csak az Út feléd...
GROTIK - KÉKBEN-ZÖLDBEN
Az
emlékezet
húrjaiból szaggatsz most
hol-nem-volt gyönyört.
Mikor
hallod már,
hogy vonó nélkül zeng-zúg
öreg hegedűd?...
*
Tövig
korhadt fa.
Őrzi a nádirigók
füttyös idejét.
Összetört
hangszer.
De túlmutat gyötrelmes
léted roncsain…
APOKALIPSZIS UTÁN
Nyüzsgő
világot
kövület tagad s kőre
perzselt negatív.
Minden
elpusztult.
Hold lóg cérnaszálon, mert
üres az égbolt.
Egy
tréfamester
megmaradt. Dühből teremt
Torz Kreatúrát…
HAZUDJ CSAK NYÁRVÉG…
Kába
célokért
a fosszilis rohanás
éj s nap dübörög. -
De
fák közt színpad
ragyog. S lejtnek a pille-
balerinák még.
Hazudj
csak nyárvég:
szellős fehér röptökké
finomul a lét…
SZIMBOLIKUS KÉS
Galamb
késen áll.
Avítt angyalszárny kés lett.
Álmod sebző kés.
Zöld
késként fű nő.
Madárka késen fészkel.
Rózsában kés van.
Késsel
simogat
báránykát a szent is. - Ez
késre-szánt világ.
Napba
döfött kés
fekete árnyékot vet.
Hány eónosat?!
**
Csak
a kés sikolt.
vadul röhög a gyilkos,
hogy meg ne hallja...
Szánnád
ki vért sír
kiszúrt szeméből. De nézd:
kezében kés van.
**
Tükörbe
kés szúr.
Lámpát kés vágja ketté.
Kés a sötétség.
Kés.
Kenyeret metsz.
Kés. A szívet szúrja át.
Kés. Gaiát szeli...
**
A
kés kenyérhez
békül. Kés késbe döf. A
kés homályt hasít.
Utópikus
kés
világot szelidít majd. -
Síron innenit?!...
**
Világ
bolondja:
késélen táncol a Szó.
Ezért csupa seb...
MADARAM
Zöld fáid szárnyra keltek:
szállsz házrengeteg felett
nyugtalan erdőember.
Nem
madár repül.
Talán a szabadság ez,
erdőnyi szélből.
**
S
most hegy-madár vagy:
bénán zuhannak alá
szikla-tollaid…
TORZ-MÍTOSZ
Pörög
a világ-alma.
Ezen kukacoskodunk. -
S szétrágjuk amin lakunk.
LÍRA
Állítsd
be jól itt.
Facsard meg ott. Élezd ki
amott. - Tompa vagy
Isten
Szavára,
amit csillagból, kőből,
csontodból kiált!…
RYOKAN - MA
Fűkunyhóban
is
vonít Benső Csikaszod.
Hold tömje torkát!
Szájában
Fény s Árny. -
Hördül s szűköl, bár a hang
sejthető csupán.
Nem
is farkas az:
csak Árnyékod . Vacogtat.
Fáj hogy szelíd vagy?!…
VADMODERN VILÁG- VADMODERNÜL
(BÖRÖCZ ANDRÁS SZOBRAIRA)
Felakasztottak
lengő
dob-szobrai. - Torz múltról
kántálj űrkori sámán.
(GYEREKJÁTÉK)
Elemes
Jézus:
kis tízparancsolat-gép.
Vallás-paródia.
(BETONEMBER)
Betonfészekben
lakik a betonember. -
Jól döngölt agyú!...
(EGY JÓZSEF ATTILA
IDÉZETRE -
MAGYARORSZÁG, 2004)
Csórók,
kóválygó fejjel ................állunk a gyémánthegyen.
Zsebünkben kavics csörög…
(APA
ÉS FIA)
Csak most hisz benne apja:
két fejjel nagyobb nála.
És hárommal okosabb.
"Egy
nagyobb göröngy mögött
nem látszom - de a fiam
ülve nyalja a holdat!..."
(EGY IFJÚRA)
Old-schoolos
cuccban feszít
egy trendin retró benga. -
Menő - hisz kisváros ez!
(NYÁRESTI "IDILL")
A
tér padján deltoid
fazon csőröz (vadul!) egy
dögös plázacicával...
(POPMŰVÉSZKEDÉS)
Vonításra
is
taps felel. Két dalgyilkos
karaokézik...
(REKLÁMHŐS)
Sziklákat görgess.
Ő reklámozott röggel messzibb dübörög...
(BÁDOGLAVINA)
Reklám-menedzsment
torz álma: fut gázol a
bádogfolyam. - Lám,
rohan
a nép, mert
valahol így akarták. -
Ki kérdi miért?...
(PÖFFESZKEDŐK)
Irdatlan
gőg
a kidülledt betonban.
Ragyogás-pótlék.
Üresség
- itt - oly nagy hogy
kívül kell - dög-gazdagon -
halmozni színt és formát...
(SZÓRAKOZUNK)
Ricsaj
is elég? -
Kocsmai paláver bőg
a hakni-esten.
S
hogy megtapsolják!
Tetszik az ócska blődli. -
Nagy Ég, ez a "NÉP"?!...
SZÜLŐFÖLDI EXTÁZIS
I.
Most nem futhatsz el.
Nem kapkodhat a szem s fül.
Minden kép fontos.
Csak
annyi időt,
hogy jól kinézz magadból.
Régi tükör-táj...
II.
Újjászületés
földje. Szédületet szít
minden rögével.
Égbolt-koponya
s föld-talp is szűkös! Teret
tágít a szellem.
Feszül
múlt-képek
harmatcseppjében ezer
énnel a Kaland...
KÖD
A
titoktalan
táj sejtelmekbe bújt. Hej,
félálomi fák!
Semmibe
futó
úton mese-szeptember
hajnala. Rejt. Old.
Véres
képsorok
síródnak hűvös cseppé -
zűrzavaron át...
HÓDOLAT A HAIKUNAK
Eposz-nagy
mini-vers.
Benne a ki nem mondott. -
Zajdul irdatlan csöndje…
CHAGALLiáDA
I
Egy imaházból
féltemplomnyi fej bámul.
A nagybácsi meg
egekig
nő s úgy
hegedül egy háztetőn:
a Kozmosz megáll
egy
képnyi percre
s vele muzsikál! - Mester,
muzsikus bratyóm
nekem
is volt! Ma
a Sziriuszon cincog
víg "pesti nótát".
Nagyim
meg oly nagy:
a templom dombnyi ima-
könyvében kép csak…
II.
Ember állat és
óra kalimpál. Repül
a romlott világ.
Hajnalt rikkantó
kakast láng falja föl. S az
égbolton úszva
koldus
menekül. -
Nincs irgalom! Sebzett
HERING az élet!...
SÁRKÁNYKOR
(KÖZELEDÉS A HIVATAL(NOK)HOZ)
Az
úton nem a
gép: az Ő nagy, mitikus
gigája dörgött.
Az
ősz-véget is
ő marta kopárrá. - S Ő
vár tág torokkal:
sokfejű
sárkány!
Udvariasan sziszeg,
hogy föl ne ismerd…
HÁROM HOKKU-KIÁLTÁS
I
Hol van a türkiz?
Mibe hemperegjen az
önkívület-vágy?!
II
Unja az "átváltozást"
vízszerű éned: gúnyként
forog a Körforgásban.
III.
Hokkuba hányta fényét
s mocskát a tenger: zűrös
cseppbe így zuhansz te
is…
AZ
EMBER SZÁRMAZÁSA
(Kötetlen haikuk)
...................................................(SWIFT ÉS JEFFERS emlékére)
I.
Egyik horda szikár, szőrmók, görbe harcosai, dühtől eltorzultan
verték agyon
a másik csoport küzdő hímjeit.
A nőket és gyerekeket (néha) meghagyták,
hol
rabnak, hol élő húskészletnek.
Persze, az is előfordult, hogy némi beavató
hókusz-pókusz után
a győztes horda tagjai lehettek.
Ilyen
(is) az ember.
Lényegében vadállat maradt.
Ám egy ilyen torzlény, milyen
fenséges mesékkel csapja be magát...
Pszükhé
mellszobrán semmi dorong, vér, üvöltés, jehu-borzalom!
Álom itatja még a mítoszból
jött, lélek-finom, Nagy Lényt.
Virágként nyílik ki márványrózsa-szája.
Undok,
savas, kannibáli nyála sem csorog.
Íme az ember, ki fenségessé hazudta magát.
Mocskos öncsalás ez, vagy - valamiképp - mégis, konok igazmondás?
Mert
ilyen is lehet - majd! - a Homo. -
Az is mindegy, hogy múltnak hiszi majd
jövőjét,
amit most Gaia-gyilkos szörnyként fenyeget…
II.
Hajnal
előtti
szorongás zűrzavara. -
Sosem lesz reggel?!...
Vagy
torz jövendő
hajnalodik ránk. S nem lesz
sem bent sem kint KIÚT?!...
VÉNASSZONYOK
Talpig
sötétlő
levendula-, rozmaring-,
s vénség-szag áradt.
Temetőillat!
-
Szántad és megcsodáltad
a túlérett bájt.
…De
odatottyant egy
kikent, parfümbe-szédült
kriptaszökevény!…
ISZÁKOS PERCEK
I.
Duzzadó
csípőt
simított az agyagba
az a fazekas!
Kettős
mámor a
korsóban: nőidomban
tűzbor - élni jó!...
II.
Ékes
madaram!
Hajnal mintázza tollad.
Minden röptre kész.
Ami
földre húz
repülő lángba vesszen:
borszínű a fény...
FAL II.
Ezer
kilométernyi iromány van
kiragasztva egy időfolyosó
bordáira. Minden
szöveg
arról
fecseg, hogy vigyázz, kissé odébb már
a FAL következik. S hogy nem tanácsos
sem fejjel, sem gépies irammal
nekirohanni.
- Minden irkafirkát
ezerszer elolvasunk. Vannak fal-szakértő
tanárok,
szónokok, bürokraták, - sőt még bölcsek is.
Mind
úgy prédikál, ahogy érdekének, szemszögének
éppen megfelel. (Csúnyán eltorzítva).
Ám éppen azért sapiens az ember,
hogy
minden bölcs és ostoba tanácsért
lelkesedni tudjon. Szóban. Majd fejjel,
vagy gépirammal
a Falnak rohan. -- S az a roncs, aki megmarad belőle
a
tanulságot az időfolyosó bordáira írja.
Például: "Európa, vigyázz!",
meg efféléket. -
Hát itt a szöveg, meg a tökfejek. S nő a gépiram...
START
Vidám
rigó a
gyerekkor ágán. - Jaj ha
szűnik a füttye!
Szemedben
létra.
Az emlék csillagához
támaszd. - S "égbe fel!"...
TÉLI REGGEL
I.
Legalább vidám
a tél rémtette: csontfagy,
s csupa csupa fény.
II.
Ó hóhazugság!
Jótett s rémtett szobra most
hideg hóidom...
FALUSI NYÁR
I.
Kiskert egy vén ház előtt.
Arany rózsatűz érlel
értelmes csöndű halált.
Véget
nem ér a napszak.
Rigóezüst az alkony.
Hársfákon méhek zsongnak…
II.
Légy vagy? Ellakomáznál
morzsányi szülőföldön? -
Rég ecet-ízű
már az is!…
HÁROM MAGÁNY MODELLJE
("Leletként")
Ősember-csont,
vacogok.
Sárkánykövületek közé
fordít a megvadult föld…
**
(Városi magány)
A
park kín-üres.
Fémrideg most fű-fa.
Nem vagy pillangó!
**
(Kozmonauták)
…Elszakadt
lények…
Ezer fényévnyi tér fáj.
Öten szorongunk.
HOLD-IMÁDAT?!...
Egy
bázis-Holdért
sziklacsúcsra bűvölt fa
lennél Múlt Rabja?!
**
Meghódítani,
átgyúrni! Nem tisztelni
holdat, hegyet, gént,
halált:
mértéket
rombol, száguld a Homo.-
A régmúlt nyelvén hogy bírnád követni?!…
**
NYOLC SZABAD HOKKU
1.
Egy géppel és géproncsokkal fulladásig zsúfolt udvart bámulok. -
Sok nagy,
fénylázas tenyeredet ég felé tárod,
te velőmből sarjadt, (véletlenül megkímélt),
vad, természetes Bodza…
2.
A Pitypangnak mennyi köze van a Naphoz!… Szinte szerelmesek egymásba,
túl
a méreten s arányon. - Most neked is bele kéne szeretned a fürge Fényhozóba.
Próbálj tettetni (valamilyen avult-örök) Ekhnáton-i vágyat, - s felejtsd az UV-veszélyt…
3.
A bölcs elvásás nagymestere ez a két, bütykeimhez ráncosúlt cipő.
Mennyi éles
kövű, sáros, meg avarpuha útra emlékeznek a kopásai és repedései!
Agytekervényeimmé
íródott tájak, tettek, mulasztások és kudarcok - most - hogy irigylik őket…
4.
A fák EU-ellenesek. Tagadnak minden migrációt, vad földönfutást. S a rigók is
csak egy-két kertnyi haza körül fütyülnek himnuszt, szózatot, talpra-rigót.
Lám, elkeserítően furcsákat érzel, ha a rohanás gépét s a gépiramot egy percre
otthagyod…
5.
Legalább verébnek látnán magamat!
Milyen közösség-meleg a csipp-csirippre
csippcsiripp, egy borzas tollú ágon!
S milyen rossz embernek lenni, szél-űzötten,
a magány-teli, esteledő parkban!…
6.
Párizs katakombáiban, vagy a rozmaring szagú, falusi temetőkben
egyforma,
halálos szabadságot vigyorog, (ha nem is látod), a sok millió, üres koponya.
A nyüzsgő Élet megsebzett jövőjéért (énen-túli) aggódás szorong a lüktető velőkben!…
7.
Olykor meg-meg nyugtat valami heves, őszinte érzés. Szavakká válna szívesen,
de nem akarja, hogy (hasztalanul) mardossa majd, vagy vádolja magát. Marad az
érzés
s gondolat között, mint telített csönd, belenyugvás, sőt - néha - még
újjászületés is…
8.
Előfordul, hogy - olykor - úgy érzed, most Lao-ce, Buddha, vagy Szent Ferenc szólhatna
előled. Ilyenkor
hova tűnik az etológia? Darwin, Pavlov, Desmod Morris szavai
sárkányhangok, kutya-acsargások. S félre a becketti, apokaliptikus bohócröhögést
is. Itt van végre a várva várt Godot.! Szívedben simogatod…
HOKKU-ROBBANÁS
I.
a.
Világ-robbanáson,
csillagok, létek porán
kavargott át e hokku…
b.
Túl nagy világ-csepp:
magába szív, eggyé nyel
minden ősigét.
Cseppnyi,
de TENGER:
akkora békét s vihart
tud s mer játszani!
c.
Ami elsüllyedt
létét perli a nyelvben:
magyarul beszélsz…
Torzlét,
torztudat:
elveszítsz minden"választ":
csak kérdezni tudsz…
d.
Egy Lény ősképe. Álom.
Volna bár! - s nemléte VAN.
Élőnél élőbb HIÁNY…
II.
(Történelmünkből)
A
"kulák"-padlást (egykor)
jól söpörte Lopkovicz
elvtárs: az unokája
miniszter
s milliárdos.
A kuláké csöves. - S most
ki ünnepli a NOSZF-ot?...
III.
(Magamról - is)
Orkánt
káromkodsz?
- Ez csak pótvihar. Dühöngsz
egy csöbör vízben.
Vársz
a szavakra.
Hogy kavarog a köd-múlt!
Mindjárt lecseppen.
Semmi
vizébe
csobbanó csepp. - A NETen
tűnő rezzenés…
IV.
(Megint, mint előbb…)
"Ultramodern
kor
s kőkori agy?!" - sziszegted.
S homlokkal verted
a
rácsot (ha volt,
ha nem). - De most nehezebb:
épeszűt játszol.
Már
idomulsz a rácshoz.
Ha lehet szétfeszíted.
S nem rémlátod ha nincs rács…
Magára
tör a kétely.
Öngúny is maszkot cserél
e józan őrülethez.
V.
(Egy barátra)
Irigyled:
míg ő
csupa izzó részlet, te
fagyos egész vagy…
Szánod:
széthulló
kaleidoszkóp-lény ő -
kőtömböd mellett…
VI.
(Korunk válsága)
Szülessen
meg a
hitetlen hála: hogy még
rémkor a rémkor!
Szörnyek
maradnánk
makulátlan kézzel. - Most
vért vérrel mosdunk…
Mosolyt
mímelünk: Buddha-
maszk, késsel metszett arcon.
Nem ismert jövőt ígér…
MEGVÁLTÓK
Szörnyeteg
ösztöneinket,
meg a vér és vas irgalmat-nem-ismerve íródó történelmét
szelíd jósággal zabolázták volna.
(Az
ilyesmi - persze - sosem sikerült!)
"Meg vagyunk váltva" -
mondták az Írás szajkószájú, hazug papjai.
"Megválthatatlan,
hisz nagyobb részben (eltorzultan) vadállati még
a homo sapiens!"
-
kiabálnak,
kik a Szellemi Spirális időhegyéről,
hitehagyottan bámulnak
alá,
és
könnyhullatva, vagy részvét nélkül,
netán kárörvendő, cinikus vigyorral
veszik szemügyre önmagukat és sorstársaikat. -
Az
egyik Áldozat-szelíd,
még az egymást faló ősgyíkokat is
"megváltotta"
volna!:
Hegyeket-lebegtető,
szép, ködös beszéde
a mezozoikumba is vissza tudott szállni. -
De minek?:
Ott
csak az Ártatlan Hús otromba, jó szörnyei éltek:
az Isten-Semmi sziszegő,
agyaras-karmos
undok angyalkái…
SÜLLYEDŐBEN
Minden
üzlet
flottul sikerült.
Önfeledten ugrálva-ordítozva
adtak-vettek
Hold-hegyeket, marsi jégmezőt,
új próféciákat és isteneket,
és
műanyagban tiszta levegőt -
a süllyedő hajón.
Minden szerelem
akkorára
nőtt,
hogy (majdnem) szétvetette
a párok életét.
Boldogságtól
ragyogtak és
illatoztak ők
(Mint mindig a férfiak s a nők!).
A
süllyedő hajón
önpusztítva rondálkodtak
a Vad Szépművesek,
meg
a halálkomolyan bohóckodó,
neve-nagy Clown Bölcsek.
Minden dilemmát szétszedtek-összeraktak,
majd
kínjukban, zavarukban
csak röhögni bírtak. -
S mégis: újat, szebbet, jobbat
akarón:
MEGVILÁGOSULT
PUBLIKUMBÓL
robbant ki
a taps.
…Míg
- egyre gyorsabban -
süllyedt
a hajó!…
DICSŐ VEZETŐINK
I.
(Cikluskezdet. - Egy miniszterről)
Tapasztalt
világjáró.
Dalában keresgélte
a Lámát - s hátára ült.
Földművelési
tárcát
kapott. Most hóba vettet
- hasznunkra! - "téli búzát"…
"REINKARNÁCIÓ"
I.
Shakespeare CD-árus itt.
Nagy érzés hiteltelen.
Goethe bróker; egy nyüzsgő
tőzsdén
lót-fut. Pénz, pénz a nagyság!
Virágteát árul maniért
Monet. - Szépség
sehol a startnál…
KEGYETLEN HOKKUK
1. (Lacrimae rerum)
Ne
szelíd elvásásban -
vízárban, földcsuszamlásban
nézd a "tárgyak könnyeit"!
2. (Büntet a Föld)
Az
erdőket felfalta a rákossebként szétdagadó
ember-robbanat. - Most árvíz fojtja,
csúszó föld temeti be a burjánt.
Nem emberfejjel töpreng, haboz, de kegyetlenül
büntet a megsebzett Gaia!...
3. (Fejlődés)
Az
óriás óriás; a törpe törpe.
A törpe óriás; az óriás törpe.
Sem óriás,
sem törpe!...
ŐSZ 2004
I.
Elvarjasodott
kopárság. Károgó park.
Csontfájásig ősz…
ŐSZI MAGÁNY
Mindent
elhagytál.
Minden elhagyott. Az ősz
vidáman rádszól:
hörbölni
hív. S már
kozmikus jövő csillog
vérszínen át.
Eónt
hörpintesz:
milliárd éves vágyat -
míg tájként szorongsz...
ŐSZI SÉTA EGY TELJES IDŐBEN
erdőcsonk
- szélben
varjúpettyes földek közt
caplat egy sárút
ősök
vázait
tulokfej őrzi - szolgák
maradtunk papi
erre
még nem fut
autobahn - nációk
csontcsöndje áthat
ŐSZI ZENE
rozsdás
lomb pottyant
kövér gesztenyét - kip-kop
kerek a ritmus
egy
oroszlánszáj
leng táncol szélzenére -
csöpp balerina
leghűbb
a csirip -
veréb-hazafi borzong
de földjén marad
MA IS „ÁLMODIK A NYOMOR"
utaznék
tán Mauritiusba - nem sajnálva egy évi jövedelmet?
közelről hallhatnám - míg
felváltva fetrengnék két ágyban egymás után -
hogyan rágja habjait a tenger
meg milyen ott a soknyelvű ricsaj
svédasztalos
reggelim-vacsorám volna óborral juhé
most utcai padon nyámmogok száraz kiflit
kukacos almával
de a Seychelle-szigetek sem volna ám büntetés bűneimért
vágyaim
netovábbja - potom felárral - egy tengerre kukucskáló ablak
vagy ha ott buliznék
tobzódó turistaként fizetett egy szotykával -
mormogom büdös rongyaimba míg
készül e hokku
NAGY HOKKU CIKLUS - SOKFÉLÉRŐL
HÁROM SZOMORÚ HOKKU
(égre nézel)
vad
erőszakos
káli juga dallam
repülő süvít
(evolúció)
fogak
karmok s kannibál
ész rémtettei - milyen
szörnyűket álmodsz Gaia!
(rongy)
egy
női hangon
sikoltó szinekdoché -
rá nem taposnál
ŐSZ 2004 - II.
tonnás
nyugalom
a sárgulásban - halál
szélcsöndje szép ősz
távolban
tornádózik
sebzett Gaiánk messzi dúl
vérengző tömegtéboly
itt
csupán egy-két
megfojtás agyonverés
ebkínzás vonít Űrbe
itt
félszelíd a jehu
meditálsz aranylomb vagy
halál szélcsöndje szép ősz
ÚJGAZDAG
vihogva
cseveg
az üvegfal mögött - kint
lót-fut a nyomor
komfort-kagylóban
a szokás tüzén sült-főtt
ilyen boldoggá
lelkifurdalás?
az őt
kerüli - Homo Lupus
s szép luxus-cucc a szőre
KÉT HOKKU A GYEREK RÍMSZÓRA
tényekkel
gyötröd önkínzó elveket uszítsz rá gúnnyal fékezed
ám bele-bele majszol a
zöldalma tájba vattacukor-égbe s szétmaszatolja képén
a létezés tünékeny édességét
egy benned élő torkos kisgyerek -
elő-elő
húzod nagyzolón komolykodva unt szóképeid egy gyűrött-kopott
csupa-kosz kalapból
- már-már fölujjongna benned a gyerek
szégyenkezve takarod el torzonborz szakállad
- a fülig maszkos nézőtér nevet
NYÁRI SPLEEN (ELLEN)
unja
szüntelen
változó éned is a víz
habzó közhelyét
untat
a pálmák
nőies lomhasága
s a homokon sült
városnyi
ember -
időtlen idők óta
vársz Valamire
MÁRAI SÁNDOR TÜKRÉBEN
lehetnél
ULYSSESI VÁNDOR tegnap még felfedező
ma minden jótól eldugult turista holnap
meg
csillagközi út hajósa egy vissza sem térő
haj
a JÉZUSI ALÁZAT százszor nehezebb volna ilyennek
élni szenvedni halni másokért
sosem tudnál akkorára nőni
egyetlen én láthatárát zsugorítja köréd a kő- és
NET-kori önzés
hát
a minden ellen lázadni merő határt határra romboló
-telen -talanra éhező FAUSTI
EMBER? - igen (kicsit) olyan vagy
de ADÓALANY? az mégsem lehetnél - vagyonod
két rossz cipő
SZÜLŐFÖLDI ÓRÁK II.
mi
a múlt ízével-tűzével újra megkínálhat kapjam vissza
(egy percre) poros utcánk
víg mesékbe kanyargó nagyságát
felhők közé nyúljon a száradó nyárfa
a kődobásnyi csöpp templomtorony
legyen
három tonnás a harang sántítása
táguljon folyammá a hinárba-sásba fulladt
árok heggyé szökkenjen
a gyereklátta kőszent - mert egyre többször BELÜL
hazajárok
TÓPARTI TÖPRENGÉS
milyen
lélekvallatón
brekeg a láp: égerfák
között holdas hínártó
önirónia
neked
a békatrubadúrok
reszkető baritonja?
csönd-perc
- vízipók tánctól
egymást-faló vízgyűrűk
rezdülnek holdzenére
REINKARNÁCIÓ II.
férfi-
és nőkövület (túl szépen) egymás mellett - a régész szerint
nem is biztos
hogy egy időben éltek errefelé zsúfolt-összedúlt kevertkorú minden
egy bolond
firkász épp csak hallott róla máris lelkesült
"időtlen
hűségről szól a csontbeszéd mit számít hogy emberszemnek
vagy a Nagy Nihilnek
vallják" - a férficsont-csomó egyre mérgesebb lett
a fólia alatt "marhák!
látjátok engem egy szakóca sújtott agyon
de
ezt a nőszemélyt csak száz évvel később rakták a bal felemhez
az én jó nőmet
egy medve tépte szét" - így kiabálnak majd dühös csontjaink?
ki ellen?
- egy firkász sem lesz úgy ezer év múlva
AVULT HANG
vén
versek vaskerekén ...............csattog hogy utolérje
a rakétakort (nagy fej!)
vagy
csak úgy döcög............. mintha négyökrös szekér
cipelné s kátyút
tengelytörést
vár ..................a nyikorgó unalmat
jól
kipihenni
most panaszkodik .............most időz nők szemében
borgőz lengeti
most
tótükörként ...............játszik hogy prófétáljon
egy felhőgomolyt
eónok
hangja.................. és kusza perceké s mert
agg kontinensek
ásatag
pora........... kavarog benne: VAN - hogy
gúnyolja
magát
DICSŐ VEZETŐINK II.
hazugság
ma minden - szigorú leszek
visszájára forduljon a talmi
lendítem a pálcát:
a
sekély igenlés
hátrafelé harsan
s a szónok szájába visszahullnak
a
frázisok színes röppentyűi
a tömeg magába nyeli unott moraját
a tenyerek
fonákjukra lendülnek -
a
tapsból elég volt elég!!!!!!
az ékes-rémes díszletek csinnadratták
mint
a fölfelé futó lavina csavarodnak össze
csak
akkor legyen ünnep ha majd lesz oka
egy jó varázslót nem lehet átrázni bepalizni
minden szavad kőként visszahull és fejbe ver - koma
KORUNK HŐSE
korunk
hősétől
pénzzé fullad az erdő
s haszonná a víz
korunk
hőse ki
a jövő kincseiből ..................ész
nélkül rabol
korunk
hősét szenny
betonsivatag feldúlt ..................erkölcs
kíséri
korunk
hőse csak
másokat győz le s virul.................
víg idegroncsként
korunk
hőse öl
"érdek szerint" s erénnyé ................hazudja
a bűnt
korunk
hőse fut
(legjobban maga elől)
s nem kérdi hová...
KATASZTROFIZMUS
tudjuk:
mi rohan felénk
mi taglóz kontinenset
mi fojtja porba Gaiát
mit
nekünk évmilliárd?
harmatcsepp-létünk aggaszt
...kőbomba s Nibiru jön!...
VÁLASZHAIKU
............................................(FA
EDE NÉGY HAIKUJÁRA)
jövő
tájért lett
drága az erdő - s veszett
az extraprofit
pokrócot
meleg löttyöt
vittek EGYÜTTÉRZÉSBŐL
járdán alvó bankárnak
luxuskocsi-hős
hagyta hogy megelőzzék -
egy csotrogánnyal
hazudd,
hogy győz majd
a Lehetetlen - lángolj
sötét haiku
ADY LOVÁN
rothad
a májad -
Adytól kölcsön kérted
koporsó-paripáját
adta
- ő átért
a harmadik partra - te
még vedelsz kicsit
bor-
és sárszagú
trapp visz s gúnydalt ordibálsz
szörnyű korunkról
BOLDOGSÁG-HOKKUK
Nagyon
boldog volt,
hogy a zápor a tetőn,
s nem hátán locsog.
Nagyon
boldog volt:
a kuka mellett talált
"egy tip-top öltönyt".
Nagyon
boldog volt:
egy szép lány rámosolygott -
a kuka mellett.
Nagyon
boldog volt,
mert boldog, s oka csupán
a boldogság maga...
(SÜLT)AMERIKA
I.
Sun
City. Vének
ifjulnak örök nyártól.
(S döglik a dolcsi).
Pálmás-virágos
város.
- Itt gyereksírás
a lélekharang.
**
A
halál drága.
Múmia-ifjak. - Hogy vagy?
- Mindig remekül…
Csak
épp siklani. -
Ki sarkat döngetve lép,
az európai.
**
A
helyhez kötött
nem is él. - Van boldogság,
de mindig máshol.
**
Revügörl.
Ötven
évet letagad. - Már csak
fényt falatozik.
Lejt.
Háromszáz tű
a minin. - Tíz fószert vonz
s húsz dédunokát.
**
Punkzenész.
(Nyolcvan
évig mást művelt). - S most halld,
milyen virtuóz!:
Melltartók
szállnak
szakállához. Gitárja
tiniket vadít…
SZÜLŐFÖLDI TAVASZ-HAIKUK
…De
régi tájból
jajdul a bíbic! S honnan
kéklik a meténg?
Túl
gyorsan szökkent
levél a bomlott rügyből. -
Hát minden rohan?!
Égerfák.
- Ó hány
gólyahír-tavasz izzott
el lábaiknál!
Érett
pitypangok.
Jövőt a szélre bízzák. -
Milyen emberi! …
NATURA
NATURANS
(J.
A. centenáriumán)
Szorongás
égrobaja. -
A rosszul ismert éjet
villám szabdalja kint-bent.
Vad
tűz olvasztja eggyé
a múltat - most - Balaton
hasadó fénytükrével.
Villámtű
varr egybe két
földrészt és agyféltekét
új, kelet-nyugativá.
Ó
"őrült majom"-bűnöd: ....(Szent-
Györgyi)
szennyvízbe
fúl az élet! -
Önvád: nem-szűnő villám!
Elmédben
jajpróféták:
reccsenő fény mind. -
Hány-vet a nagy feszültség…
PERCNYI MEGNYUGVÁS
kökény-habzok
és
fűz-kerekülök / rigó-
füttyöm kivirít /
számlálhatatlan
rovarlét:
mit az ember
meghagyott, benyüzsgöm /
igazibb
énem
felcsillan s tájjá tűnik:
nézem s az rám néz /
CIVILIZÁCIÓNK
Zöld
létre tör. - Vak
rákbetegség? Növési
kényszer a láza!
Furcsa
nagybeteg:
a kínjaitól boldog.
De bomlás-szagú…
Féktelen
egészség ez?
- Ha téboly kórismézi!
(Bölcset játszanál?!)
JÓZSEF ATTILÁHOZ
A
"mai kocsma"
falai rossz prózából
tördelt verssorok.
Mai
kocsmában
böfög az irónia,
okádik a gúny.
Kocsmánál
korcs-mább
ez. - Hát e korcs kocsmából
keletre szökök…
FELOLDÁS (HELYETT)
Fűz
szele zendül: élni, lenni!
Vadvíz tükrén nap-tánc: szabad légy.
Gépkor
zajonghat: füttyteli nádas e hokku.
Lombok,
rigók, párolgó vizek,
sár, fű, szavak. Virág az idő
nyelve: szín-szóval
gúnyol. - Ez már "megbocsátás"…
