« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Fa
Ede haikui (1. rész)
Liszói Gyuricza József haikui (1. rész)
Liszói
Gyuricza József haikui (2. rész)
Vargovics
József haikui
Kanizsai Ede haikui (rtf)
Fa
Ede
(eredeti név: Vargovics
József, 1935-)
haikui
(2. rész)
(két töprengő szenrjú)
üres
fény nyalja
a piszkos háztetőket –
s az elgázolt kutyát.
mindenre
válaszolna hát
tükrödön-átvigyorgó
üres koponyád?...
**
(„víg” szenrjúk)
hülye
– mondja a hülye
annak ki másként-hülye
mint a többiek…
békés
alkonyat.
dilemmák vonítanak. -
és most sem hallják!...
reklámújságból
lesed hogy mit zabálhass. – majd
chatelve csevegsz…
a
kisjézus giccsjézus csak.
karácsonya üzlet. - tar mezőn
császkálsz:
füstös gondok űznek…
**
„hol
most a törvény?!”
- töprengsz – „lopnak fönt-lent”.- (jobb
a törvényes
lopás?...)
**
nem
szeszre szomjas!
gigáján lefut a lötty.
s csak a test tütüs…
**
benned
rejtezik
mit keresel. kint sehol. -
feladod. s rálelsz…
**
(egy zenészhez)
kamera-szemnek
s szonár-fülnek zenélni
annyi mint „nekik”…
**
égbetörő
gőg:
betonház. – görnyedt lelkek
hazug páncélja.
**
hány
torztükörként-látás
szivárgott torzműveken
át e torz-tekintetig?!...
**
kevesebb
zöld volt
utad falán. – érted-e
miért szorongok?...
**
úgy bohóckodik
mintha manézsát a szél
el nem vitte volna!…
**
valóság
csak az
mi a retinádra sújt? !-
igény „űre” nem?!...
**
már
ne csak jövőd felé,
„rakétázz” múltadba is. –
vagy kiborg-lényként halsz
ki!
**
hány
álarcod van:
kapott? kreált? – foszlik mind -
de hát ki hordja?!...
**
győztes
vereség növelt
magad fölé. – már az vagy
ki sosem mernél lenni…
**
ne
csapd be magad. –
a madzag hosszúsága
írja táncodat…
**
dugig
teltél már
e korral . – bent (magadnak)
zugot hazudhatsz….
**
végül
hova jutsz? –
s az csapja be ki most vagy
az idő-kaput?!...
**
most
elsüllyedt kertben bolyongsz.
homállyal küszködsz. – fulladt ősz
ködlik
egy őrült vágy körül…
**
az
esti utat
tücsökhang lebegteti. –
túlvisz önmagán…
**
a
telihold kerek
nő-idolra fénylik – most -
homlokod mögött…
**
szerelmes
levél: száll
fák virágzó illata. –
hosszan olvasod…
**
(lét és nemlét)
kép-szó-lavina.
rohanás. meló. gyors-szex. –
temető csöndje…
**
csillagképekhez
fagynak
az álmok. – görnyedt ágon csak
jéggyümölcs terem…
**
a hokku holdját
nem dúlja fel az érdek:
a múltba szökött…
**
üvöltsd
hogy „álom!”:
minden szörny testet ölt már. –
s nincs fölébredés!
**
tenger
virrad most. -
Ekhnáton napja kel föl
arany robajjal?…
**
a
sztoikus lomb
bömböl ha vihar tör rá. –
védi a csöndjét…
**
tóka-tekintet:
fejre állt fák közt a hold. –
fény-paródia…
**
robbanó
egyensúly csak
békénk s kannibál üzlet. –
megvakult tükör a vers…
**
megölt
fajok nevéből
gyöngysort a szörny nyakára:
ragyogj élveteg rima!…
**
a
cunami jön!
holddal-szirommal teltél?
visz a vízözön…
**
kiábrándulni
ki tudna nálunk jobban. –
s mindig van miből…
**
időt
tagadva
nézd: hervadni virul – de
virulni hervad!…
**
árnyként
röppen el
táj arc: rohansz hogy élj. -
s alig létezel.
**
fűzzel
a kék szél
ropja – kurjog a tölgyre:
„táncra te vénség!”
**
átlépsz
a tükrön. -
lebegő kép vagy csupán:
patak, sásvirág.
**
Bach
fény-hang-tánca
kell ide. - ne papírod:
az eget rázd ma!…
**
(jóni a falon)
ó
élettermő forma!
itt valaha egy kölyök
rajongott – s írt a falra…
**
őrült
hangzavar kínoz? –
jövö harmóniát hallj
a forgószél-jelenből!...
**
csak
az nyugtat meg
ami már tűrhetetlen! –
túllátsz a percen…
**
édes
a fürt most.
édes az asszonyi hús. –
jegyezd föl - „kaszás”!…
**
összeköti
a szélben
üvöltő színeket ez
a lágy pille-csapongás…
**
az
erdő fütyül
arra is: hallod vagy sem. -
te meg ripacskodsz?!...
**
röggé-mállt
nyarak,
szerelmek, öröm, kudarc. –
mind torkon akad…
**
ha
nevén nem szólítod
mogorván túlnéz rajtad
az útszél virága is….
**
esik.
miért szorongnál? -
eggyé mosódik minden:
tűnő lét s álomvilág…
**
(egy nyári újságról)
sztori
volt – híres.
víz s nap prédája. lom csak. –
nem szól senkihez…
**
vesző
nyár. - villog
fényszálak közt a csivit
ezüst ollója…
**
(este a tónál)
gágogás.
holdfény.
lúdraj köröz. lesurrog. -
nyirkos zaj. sötét…
**
(civilizáció)
nem
tudjuk hogy nem tudjuk
azt amit tudnunk kéne! –
s éljük az élhetetlent…
**
hazát s nyelvet cserélni
már nem nagy ügy Gaiát (tán)
kínos
lesz – kis ideig…
**
színtér
a főhős? –
gyötör a nem-történés:
tárgy tárgy – lét helyett!...
**
csak
ravasz függés teszi
„szabaddá” akaratod . –
de – így – nem kérsz belőle…
**
olvasni?
– ma? ki ér rá?
szobányi könyv s kazetta:
„néha leporlom”…
**
ne
azt hallgassa-súgja
az éjedbe-szúrt csillag
mint ősnek vagy utódnak…
**
meddig
fosztható
színek-hangok tárlata
Fosztóképzős Úr?...
**
(élet)
épp
hogy felködlött
s kirajzolódott egy-két
forma – s ködből köd…
**
(halott ellenségem)
„megszálltál”
egy fát?:
utánam csapkodsz-bömbölsz
a téli szélben…
**
értékek
sokasulnak
romlást-rombolást hozva:
ennyi fény nagy árnyat vet!...
**
(gyerek)
milyen
virág-törékeny.
micsoda víz-puhácska –
a holnapi csonttörő…
**
mintha
éltél volna itt:
ismerős táj – s a pora
- lám – becézi talpaid…
**
kószálsz,
lődörögsz
ligetek rétek között -
szakállas kölyök.
**
kétszáz
éves park.
régi éneddel cseveg. –
ki nem is voltál…
**
itt domb fut el. ott
nyílik lépéshívó síkság. –
csak ülsz – egy gép
visz...
**
hány
gólyafészket
látni: az élet szívós. –
aggódsz-reménykedsz…
**
kényszer-formálta
arcra
vágy vés jeleket:
skicc. nem végső változat.
**
toporgunk
a semmiben.
„lefagy” az isten-modul .–
amit érzek nem hiszem…
**
túl
kevés csak az lennem
ki vagyok – minden volnék
egyszerre:
csepp és tenger…
**
vannak
kőtáblák
de Mózesig sem értünk! –
bent még őskor van…
**
gutaütött
fák
döfnek a kékbe: fonák
idill a nyárban…
**
búcsúzó
fecskecsapat
szorong a dróton: „ott is
veszett embervilág van?...”
**
sétáltatod
a
humort utcatáblák közt:
„nagy nevek Mucsán!…”
**
(történelem)
épült
Cirkvenicától
Lőcséig a nagy öncsalás:
kukába a Ká u Ká-val!...
**
(gyerekrajz)
arcokat
keres
s titkos vonalú testet
a szerelem is…
**
(régi fénykép)
úgy
álltál tweedzakóban
mostani szemed elé
hogy ne sóhajts a múltért…
**
szárny
a kétszer öt
szótag, hét meg a törzse. –
s repül a hokku!...
**
milyen zsugortáj! –
nagy-fentről látod magad:
„hangya se vagy – hé!...”
**
hagyd
a lebegést!
mezőre íródj. alkony. –
árny növel ”naggyá”….
**
gyilkos
kutya. kerítés.
magánrendőr. – félhet is
a tolvaj-milliárdos!...
**
mintha
volna egy isten
s te „kereshetnéd”: játszol. –
kétségbeesni nem mersz….
**
ments
meg magamtól
erdőhangú hokku! – ma
zűr telje vagyok…
**
Sziszüfosz
boldog:
sokat vásott a szikla
míg keze kő lett!…
**
a
vízibolha
fürge-vidám: otthon van –
te csak keresgélsz…
**
álltában
rohan
a nyári rét. – röpítik
szirom-rakéták.
**
derűt!
azértis!
a perc ellejt s látni
mi van mögötte…
**
erdővarázs
vonz? – a frászt!:
brutális zajok űztek
e gombaszagba…
**
fejedbe
szállnak a nyár
szárnyas képei: mégsincs
dögrováson e bolygó?!...
**
(lírikus)
lassított
tüzed
korokat világít be -
s te sötét maradsz?!
**
idő
rongyolta
s varrta újjá a maszkod. –
vesztedig hordod?!
**
proszit!:
helyettük
kik a szeszbe és dalba
már belefúltak!…
**
„világ fényét” – ma –
nem merjük észrevenni
mert mocsokra süt?!...
**
halak
nyüzsögnek:
túl sok egyed. egyformák.
túl emberiek…
**
füligszáj
jenkimosoly.
üres fej. tolakodás. –
jUeSzA-bolygón dühöngsz…
**
görbe
asztalán
a térnek összegurult
félig-sült bolygók…
**
sziréna.
oly rég
hallgat. – rozsda marná szét
hangjának okát!…
**
(egy szerkesztőre)
legyint:
„nyomorról
írni? ma ?! hol él maga?” –
komfort menydörög…
**
(egy klasszikusra)
évezredek
közt
híd vagy s maga az idő. –
énem jobb része.
**
(szilveszterre)
nem
ritkult a bűn.
Gaia-anyánkat öltük. –
tűnj semmidbe év!…
**
esőzenekar:
dob- és xilofonhang szól
ember-utánról…
**
két
vad rikoltás
szúr egymásba - majd kutyák
marják a csöndöt…
**
ez
a nyugalom
új csalás csak egy gyűrött
szorongó maszkon…
**
rég
porrá málltak
szavait borral-könnyel
iszod míg hold kel…
**
(bohóc)
világ?
– azért van:
valamin orra bukhass –
hogy meglásd milyen…
**
tárgyilagos
légy:
tűrd már a tűrhetetlent! –
tárgyak segítnek.
**
hűvös
gyöngédség:
hó finomkodik vaksi
ráncos fejfákon…
**
haiku-mosolyt
eltúlzott vágyainkra:
létünk hószirom…
**
a
perc áttipeg
a hokkun s rajta hagyja
időtlen nyomát…
**
új
kormány. ünnep.
tapsolsz a tapsgéppel. ám
fejedben vicc jár…
**
„magány
csöndje?” – hol?
minden zugot fölver a
homo-hangyaboly!...
**
derű
fénytáncát
varjú gúnyolja: recsegj
intrikus madár!...
**
(újév)
„mindent
másképpen!”
majd: „semmi sem vált jobbá” .–
kört futsz. – így szokás…
**
maskarám
tűnik
„én”-nek. – néha elhiszem:
az vagyok ki nem…
**
„szabadságért”
csatázni
kényszer-harcban: hősi volt
még a szégyen is…
**
zabálsz
amint az
óra jelez. – nem „elme”:
éhes gyomor vagy!…
**
(tavasz)
nedvekkel
együtt
árad föl fa-testedben
ami mélybe tűnt…
**
hírszörnyek
űztek:
sörhabba pottyant légy vagy. –
viccen sem röhögsz…
**
(egy vendéghez)
megkínálhatlak
török-kori kővel és
szökőkút-fénnyel?...
**
épp
ilyen kellett:
ennyire zűrös s kínzó
kor – hogy fölébredj!...
**
„csak
játszom” – kiált
az önfeledt tájba egy
gyors kamasz-ösvény…
**
túl
súlyos téma!:
beszéljen róla a csend. –
kései sírás…
**
(Pláza)
nem
vágynak zöld fák
közé. ülnek. fecsegnek. -
csak komfort ragyog…
**
egy
hárshoz simulsz
a töprengés kifúltán. –
nincs más támaszod.
**
mindkettő
vesztes:
énem és ő csatázik:
két hamis képzet…
**
zsonglőr
talpadon
bolygónk: nagy rongyos labda. –
kínnal forgatod…
**
motyog
a belletris/z/ta:
„hósz aneszton kalliszta”* –
ha átkomból megélek…
(*minden úgy jó ahogy van)
**
(naplótöredék a Kádár-korból)
agg
forradalmak
csak fejet kaszabolnak – de
a szerep marad…
bazi-nagy
fekete Volgán
suhan a büszke funkci. –
Skodán zötyög a bányász.
ki
kit súg be? ki
hogy menti bőrét? – ilyen
egy „nép állama”…
**
egy
sárkányfelhő
az ég ősmocsarában
bömböl .– vihar van….
**
(egy Amazonas menti ősnép-töredékre a XX. században)
beszél
kéz-láb-arc:
tudjuk a szó túl kevés! –
s létük is beszéd.
halottból
leves-
por lesz, testük a sírja. –
így köztük marad….
sámán
rikácsol
bűvöl. s kórság szelleme
a testből kiszáll. –
két
falu öli
táncba a háborúit. –
s jót békepipál…
**
(archaikus „akasztófahumor”)
mikor
felköték
vala: nevetett volna . –
(nem ő – a hóhér!...)
felköté
magát
az humornak fájára:
fene-örömű!
kötélnek
gúnyja
ugyan lóg. – ő tagadná
az kínos humort…
húj!
Sátánt akaszd
„humornak fájára” ki
jonhodban röhög!…
**
(lánc-hokku)
„éden”-mesét
s hogy
győz a „legkisebb”: miért
nehéz feledni?...
nehéz
feledni
te kiűzött csodaváró:
annyira „én” vagy!...
annyira
én vagy:
s fény-sejt lennél a fájó
globális testben?!...
globális
testben:
hétmilliárdnyi-egy sejt
kortalan álmú?
kortalan
álmú
hogy lennél őskőkori
nyavalyát nyögve!…
**
(hokku-ballada)
kövön
a halott
már lepény. - s gyors kerekek
tovább „lepénylik”…
**
(kövérek a vígszínházban)
Fejedinnye
reng.
nagy Hashordó röhincsél. –
hájtáncos derű!…
**
(reinkarnáció)
neveltem
hősi
halálra kölyköt s bőgtem
ha szólt a himnusz.
békén
kérődztem
háborúk vérszagában. –
még marha voltam,…
„jaj
csak élni hagyjanak!”:
szavaztam nagy-rablókra. –
s dühből túléltem
őket…
**
hallgatják.
taps. na:
„most falrengető voltál!” –
s gyorsan felednek.
**
ötödik
húr kell
csellómra: gyászdalt húzok
Gaiának – bennem…
**
mintha
az unás
unná hogy unhat: unod
magad s a szót is…
**
„te
fütyültél mint
erdőnyi gúnyos rigó?” –
vihog rád a szél…
**
(civilizációnk)
egy
csöpp verébnek
csináltunk hegynyi farkat. –
még hogy nem repül!...
**
(őszi séta a mezőn)
a
világ gondja
gépmoraj fentről-lentről. –
itt meg trágyaszag.
tücsökszó.
alkony. –
távolról toronyházak
bámulnak ide.
„tévedsz:
nem vagyok paraszt! –
milyen szél hozott múltból-
táncoló kukoricás?”…
itt
a nanotechnika?! –
a magok épp úgy kelnek
mint Berzsenyi korában…
**
ˇ”preventív
csapás” s persze:
„ártatlan áldozatok”! –
majd rideg „sajnálkozás”…
**
(korunk)
e
tavasz csupa szín s kedv! –
többet mond önmagánál. –
s egy-két nap
porrá őrli…
**
apád
az értékvesztés.
anyád a katasztrófa. –
nőj nagyra krízis-gyerek!…
**
tévedve
s vissza-
esve is halad. – vagy nem
ember az ember!...
**
„teremtés
éke” vala?:
kísérlet kísértete
ez a bolygónyi „falu”…
reménytelen
remény les
„váratlan fordulatra” –
s járjuk a haláltáncot…
**
(nyugati civilizáció)
„út
igazság élet egy
van” - bizonygattuk karddal-
pappal . – s „szentekké”
váltunk…
hogy
kezünk véres vala?:
hadova és tömjénfüst
minden eltakart!
s
önnön torzképe a forma:
termelésből tombolás lett.
s a keresztből atombomba!…
**
dombok
táncolnak.
kék derűt tó muzsikál. -
ez pannon vidék.
katasztrófa-kor?!
–
patak csobog. üde órák. –
(tán „gyönyörködés”?...)
a
rigófüttyben
üvöltő hülyék jönnek. –
innen is iszkolsz!…
**
„az
entitásokat
a tudat konstituálja
a megnevezéssel?”:
írta
iksz. – ilyent
hokku-nyelven is nyögtél.
lásd: fentebb-lentebb...
**
III.
(a nyomor mélyén)
a.
(ünnepi ebéd patkányokkal)
van
két patkányom.
kutyaként hálásak ők
minden falatért.
két
üveg pezsgőt loptam.
karácsony-est. igyatok
férgek – és táncra!...
b.
(csavargás)
tóparti
rét. nagy sásfű-
boglya. ez nagy szerencse!:
itt lehet éjszakázni.
beásod
magad. hideg
alig ér el. de sajnos
kígyók s egerek vannak.
valami
megharapott!...
vagy megcsípett?... rúgsz egyet. –
a dombon gép zakatol.
dühödben
el-el kábulsz.
ilyenkor benső párod
simogat selymes ágyban,
vagy
újra gyerekként jársz
egy kertben emberarcú
fák közt – és mámi mesél…
c.
menhelyi meleg. –
röhögnek: toll s papírral
milyen jól hazudsz…
harangszó.
– halottaim
most nem a mezőt járják:
kong-bong az „utolsó út”…
hold
a vánkosom ma! és
részeg csizmám őseposz
vízébe lóg míg „költök”!…
gigantikus
csönd
a zaj mögött: jövő fái
e roncstelep alatt…
**
semmi „trendi”?: kocsid sosem
volt? hifitornyod? CD-d?
- még sétálómagnóm
sincs!
s
tenyérből innék (pohár
helyett) mint Diogenész! -
(de nem megy öngúny
nélkül…)
**
d.
(zsivány-hokkuk)
1.
a bűnöző kibámul:
dupla rácson tűnnek át
tavaszi erdők-mezők.
keze
bilincsben.
költőszemmel becéz most
egy futó falut.
megvető
tekintetek:
májust csúfol e kocsi. –
s a zsivány te vagy…
2.
láb döng. ukránul üvölt
a szomszéd zárka. magyar
szitkok. – társad
néma. – ölt…
magadba
kényszerülsz most.
olvasol. meditálgatsz. –
s a világ faltól falig…
3.
a szomszéd házon
jelkép-vesztett galambok. –
röptük fal rejti.
(fuss
ki magadból
magába-fúlt keresés
száguldás s út légy!)
a
smasszer tegez.
lábon-járó bűntett. – itt
ember sem lehetsz!
(felhősapkát
tégy.
lábadra mérföldcsizmát.
és vissza se nézz!...)
kéz
láb meg bendő:
mind külön fáj a sitten. –
szervekre hullsz szét.
(tyúktolvaj
voltál koma.
ki milliárdokat lop:
miniszterelnök!...)
rács
és ég között
nézed egy felhő-maszkban
a püffedt közönyt.
(szar
buzi köcsög
smasszereeeek! rohadt kormáááány!
nincs amnesztiaaaaaa!...)
IV.
(a New Age szellemében)
céltalan
kozmosz
rémálmából ébredsz? tán
mesevilág vár:
jóság-gonoszság
jutalmat s büntetést kap?
van bölcs ítélet
s
megbocsátás is? –
s a boldogságból sem lesz
nagy halom szemét?!...
(utószó)
hány
év, hány kilométer
követ s hív – hány álom-út:
eszmélő feledésed!
mért
vagy itt? – pár görcsös fa
karmolódik a ködre.
víz víz morog mögötte.
szemétbe
rúgsz: egy nyárnak
ennyi a hírmondója.
(tán más marad utánad?!)
reflektor
tép az árnyba:
éj s nap rohannak.
nekik mást mond a „mindhiába”…
a
víz kivetné mocskát:
egy barbár kor bűnjelei. –
mintha a lelked mosnád!...
Basho körülnéz
(a XXI. század elején)
I.
„cseresznyevirág?!” -
fehér zsongástól bódul
a bendőkorgás…
ibolya
eget
bámul. - te meg elámulsz
hogy szirmot bámulsz…
***
azt
hitted ember. -
jobban megnézed: ó csak
egy business-man!…
szmogfelhő
fedi
a holdat. – nagy-multikra
gondolsz - és fázol…
magányos
csóró
didereg őszi padon. –
fagyhalál sziszeg…
„ó
őszi holdfény” –
helyetted oly szívesen
néznék operát!…
„tücsökcirpelés”
–
Szabó Lőrinc reszeli
szuvas csontjain?…
„haragos
tenger”
egy kirakatból fúj rád. -
rágjuk a habot…
itt
is kirúgtak! –
„induljunk újra tovább
pille barátom”…
„szentély
a hegyen”:
szar vas nylon vegyi bűz! –
szállj
el hegyi szent!…
„gyere
vén kalap”:
te virágot én szajhák
dudáit nézem…
„ejnye no, nana!” –
rongyaimra ráfagynak
a puha pelyhek...
„megjött
az újév” –
cipőmbe hólé folyik. -
torkomba szomj csak…
II.
függelék
(humoros asszociációk)
Cseresznye
Virág
didereg őszi padon :
rágom a habot!...
azt
hittem: ember
bámul egy luxusvillát:
s pille barátom!...
tücsökcirpelés
a hold. - most nagy-multikra
szállj rá hegyi szent…
szuvas
csontjain
indul ma újra tovább
magányos csórónk…
ejnye
no, nana!
cipőmbe hólé folyik
s „dudákat” nézek?!…
***
Kezdettől...
(föleszmélés)
név
vesz körül: arcoké,
állatok
szagos neve,
s
illatos virágnevek.
ég
szökken: képzelet-kék.
napból
zuhanhatsz alá.
lebeghetsz
mély s magas közt.
meséktől
nyílik a táj. -
félelem
kuckóba zár. -
minden
rossz s mégis oly jó!...
félsz-imádsz
fényt és árnyat.
amit
kimondtál: úgy lesz.
száz
felől hazaérhetsz...
**
(gyerek-kábulat)
kezdetben
fájt a vége.
de
végben újrakezdés
derengett
vigaszt. – „vagyok”
mondtad
s úgy hangzott: „vagyunk”. –
örök
malom a semmit
Világgá
őrölte és
világot
Semmiséggé. –
és
a Semmi önmagát
tagadva
új Világ lett...
**
(játszani)
ó
ne hullj önmagadba!
labda
gurul a zöldben,
pöttyözi
meggyfa-szirom.
kikelet
édes íze
egy
arcban. nevet: világ
és
virág lányillatú...
**
(szörnyek kora)
valóság
rémmese lett!
egy
szebb kor vakhitével
kóstoljuk
gyötrelmeit.
léteket
sárba tipor
a
géppé-vált téboly. - ám
születik
sokszor-annyi!
Istenem
talán vagyunk...
körforog
szépség iszony.
sötét
hatalom falja
húsunkat
s átváltozik:
izenként
fény járja át.
s
pusztulás teremtés lesz!...
**
(ima helyett)
büntettél?
– hálát adunk
Fény-árny-lény,
Iismeretlen,
atyánk
és ős-gyilkosunk!
válaszd
szét imánk-átkunk:
értelmünk
mögé látsz te! –
imád
a tagadás is.
arcunk
arcoddá porlik.
s
a por fény-lénnyé tisztul.
ősálmodnál
is szebb lesz…
**
(a nagy körben)
ki
alászállt visszatér
másban
másként. malmoznak
teljesült
pillanatok.
gyötrő-rossz
extatikus
örömig
hajszol: percek
lángolnak
időtlenül.
eszmélve
elhamvadó
részekben
érzi magát
„egynek”
e zűrös világ…
Idősíkok
(három kor hangja)
-
de kurta a lét!…
- ötszáz év is kevés már…
- kortalan vagyok…
-
sárban cammogok
- új bolygó száguld felém
- más kozmoszt gyúrok!...
**
agg
rom: „hősi múlt?!”.
felednéd másik bolygón. –
s rádles egy lőrés…
**
egy
koporsóra
lepke szállt. – könnyeken át
ez sem látható…
**
(küzdelem a halállal)
holtan
utaznál
idő s vakhit hajósa:
Kriobióta?!…
**
(két hokku-sóhaj)
virág-őrjöngés
tart még,
de mintha ködök mögött. –
lábujjhegyen a fütty is…
„hol
a gyerek-szem?”:
áll áll a régi égen
az egykori hold…
**
(Pioneer-10)
-
„fölemelt csáp? ej
ezek még agresszívek!” –
(mást mond a kéz!..).
**
tömeg-baleset.
–
fölszáll egy hokku-pille. –
ezt is elviszi?....
**
mit
ér a pénz – „ott”?!:
süvöltő katasztrófán
űrbe rohanunk…
**
kiüresedő
szemben az utolsó kép
Homo Lupusé?!...
**
fordíts
a gyűrűn:
untat az irónia! –
a varázs elhagyott?..
„Kékmadár?”
– no nem! –
és kékmadárral fested
az űrt is tele…
**
érdemes
élni:
Jézus nem ütött vissza! –
(emberek leszünk?!...)
**
(a XX. századért rajongó Csokonaihoz)
korunkból
kinézni fáj,
de kell! – mért tévedtél hát
akkorát Vitéz Mihály?!...
Ecce H. S.
a
"rendteremtés"
mért
csak a "kishalakra"
sújt
le (sokadszor)?
amiben
bíztál
mért
került csődközelbe?
s
csak azt veheted
a
célkeresztbe
mire
a média lő? -
"nyugodj
már bele;
ám
tudj olvasni
két
befűző mondat közt"
-
mondod magadnak.
s
mégis cikis vagy:
a
fizetett halandzsa
megint
taccsra tesz!...
Fény
a.
bármi
történhet:
miközben
eszméleted
színekre
döbbent?!...
kiolthatja majd
a
mindenség sötétje?!:
általad
látja
művét
az Ismeretlen:
szépséget
s annyi iszonyt! -
és
amit ő sem ismer…
b.
fényre-éhes
vagy.
s
ahogy a tárgyi világ
színörvényt
lángol
belehemperegsz:
ujjongó
istent mímelsz
s
színes világ vagy.
varázsecsetet
ragadsz
s
a zűrzavar mögött
origót
láttatsz…
c.
Gaia
színeit:
égtől
az ásványokig!
ős-káprázatot!
mindegy
roncs-bolygónkról
űrhajók
patkány-útján
iszkolni
kell majd!...
SZLÁVIK SOMA majdnem INTERTEXT HAIKUI
I. ISSA SZEMLÉLŐDIK
győzött
– most lophat,
„s elégedettnek látszik”
az új kabinet…
itt-ott
egy kormány,
itt-ott egy nagy-rabló is
„a földre hullik”…
***
„jó
estét szellő” –
kár hogy te libbensz ide,
az orkán helyett!...
„jó
estét szellő” –
az orkán-marta földet
gyógyítón simítsd…
„jó
estét szellő”
jelkép vagy, kis hokku-szél,
suhanó lánynév…
***
egy
úr dicsekszik –
„egy labdázó kisgyerek
grimaszt vág neki”…
mennyi
rossz – körül! –
„milyen szívesen lennék
újra kisgyerek”…
***
Toldi
is csak
„répával a kezében
mutatja utam”…
„az
árnyékom most
milyen vidám” – csupán én
morgok-dühöngök!...
„nyári
esőben
lovagolok meztelen”
egy hokku-gebén…
„harmatcsepp,
könnycsepp,
galambok hallgatása?!...” –
VICCET
- VAGY LÖVÖK!...
II. Issa visszatér
„prücsök-fiú”
vagy!
lehetetlent próbálsz MA:
összhangot reszelsz…
küzdeni
jó – szól
s „lerázza a pillangót”–
de a seb marad…
***
Iksz
rablógyilkos. –
„ásít, nyújtózik, elmegy” –
ölni - (a Tigris!…)
zabáló
hüllő:
„ha újjászületek majd
pillangó leszek”…
***
gyerekkor
helyén
roncs-ház, ajtón „ a lakat
egy csigabiga”…
„régi
itt-lakók”
emberek voltak – ezek?
pénz-rücskös hüllők…
mit
sipákolsz, te?! –
és ki bánja? –rég nem vagy
„árva kismadár!”
ember
volna hogy
sírna és morgolódna
„a hulló levél”!...
***
a
Haza Bölcsének
szónokló kezéről nagy
gúnyos jégcsap lóg…
„lehull
egy virág”,
kakaskukorékolás, –
S HÁBORÚK ZAJA…
***
„a
világ harmat” –
hát mért látja gyémántnak
harmatcsepp-szemünk?...
***
„rajta
kis csiga”
te magadat beéred -
csak el ne siesd
annyit
verekszünk!:
madárijesztő kint áll
s unja a dolgot...
„indulj
béka úr” -
űrhajó szállt a Marsra
előzd meg - Breki!...
***
„köszönet
mindenért”:
rútból-rettentőből is
a szépség beszélt…
Röviden az ezredfordulóról
(Tört-én-elem)
világégésbe
fulladt
a jelmezes hazugság. -
aztán söpredék regnált
s
gyilkolt az ál-rend. -
pálfordulás hőzöngött
s triplán csalódtunk.
közben
a föld is
kipörgött talpunk alól. -
holtak sem vagyunk:
csak álmodtuk hogy éltünk…
**
(hokku biblikus jelképekkel)
az
Öncsalás-Ország most
pokolra süllyed. - lángol
bankszámlák tüze…
b.
itt csak én-meg-én van
és kaparj-kurta csupán.
s csaló
szövegek.
kergén
vigyorog
csalódásán a Kerub. -
s Ördögöt mímel…
**
vad
piac: becsaptál.
„demokrácia”: loptál!
„kultúra”: röhögsz
saját
mocskodon! -
kétségbeesés: tekints
tükrödbe: szép vagy
:hüllőszörnyek
és
sakálpofák közt Isten
vergődő roncsa! …
**
a
gúnyból szögesdrót lett.
lemondásból gázkamra.
abszurd lét istenűrből.
piramis
csúcsán bankár.
lentebb a pénz rabjai.
agymosottak a mélyben.
rúttá-kínzott csontokon
s olcsó öröm szemetén
épül új nagy piramis…
(jövőkép
köd lett. vívódsz.
kitekert szoborpózban. -
takaród kínzó öngúny...)
**
bolond-kuckódból
nézed az öreg macsót
ahogy szájából
hollók
hussannak,
s levetve víg sikerek
öröm-lágy leplét:
rettegés
zenéjére
a csontvázával táncol. -
s röhögsz magadon…
**
ki kérdi: honnét
jöttünk s mért forog körbe
szépség és iszony?
otthonnak
véljük
a mókuskerék-időt
s lét zsugor-terét?!...
hogy
torz-e a torz:
belülről ki látja már?! -
torz torzat tanít…
ki
a burjánzó
vak áltudáson átlát
s meg meri vetni
már
az a „hülye”:
kihaló mesében csüng
hol-volt világfán….
**
magát
megnyerni ostoba:
egyre növeli birtokát. -
már nem is ember: tárgyra-tárgy…
„ami
lehet”: megvalósul
s mérték tűntén horror lesz. -
késve sem okulunk
már!...
betonba
ölni zöld teret?
átírni gént-gondolatot?:
sanda őrült a képzelet!…
ez
vereség s nem „hódítás!”. -
ami gyógyítna gyógyítón
eltiporja e
torzvilág…
**
„szabadság”?!
- még
eljátsza hogy „van”. - s orrba-
ver szörnyű bűze…
rabló
multik. csaló
bűnipar… - állj!: pár tiszta
szembe is néztél…
**
(Csokonaihoz)
torz-rút
korszak ez:
ember sokasul s egymást
őrjöngve öli:
köztünk
akartál
„áthalva” föleszmélni
jó Csokonai?!...
**
álmomban
Kiborg voltam.
jó volt. veszteség sem fájt.
dilemmák? - „jelek”
voltak…
hegynyi
a „csomó”!
„kardvágást” gúnyolja csak. -
hidd hogy „oldható”?!...
**
(modern gyors-portrék)
(országúti élmény)
ó
„bölcs” Marx! sötét luxus
Mercivel szoci tőkés
húz el - roncs kocsink
mellett…
**
(egy miniszterre)
ígérget.
nem őszinte.
jellemtelen. s beszéde!... -
s helyében más volnál Te!...
**
(jövőformálók)
döglesztő
füstben „dönt” a
kockafejű bizottság. -
fullasztó füst a jövő…
**
(hazai tájon)
„beszélő”
táj nyöszörög.
„beszélő” ház dicsekszik. -
magánlét süketíts meg!...
**
(gyászcsönd)
terror vérengzett (megint!). -
dísztermi „együttérzés”:
mobil csipog:
még vagyunk…
**
(net)
www.halapenz.
hu:
miből vett luxusvillát
doktor iksz? - rákattintsak?!...
**
(politikai kampány)
pártos
közhelyek. vastaps.
majd popzene-show. - ring-ráng
nagy gagyi tömeglényem…
**
(mai büszkeség)
márka-dölyf-kocsin
Mindent-Nekem-Úr száguld:
korunk torzképe…
**
(„tudástársadalmi” fickó)
több
nyelven perfekt.
fául-virágul nem ért. -
haszon: adj hazát neki…
**
(egy kis túlzással)
már
fél-komputer
s támadja „hülye ősét”
a techno-nemzedék.
(kísérletek)
a
hangyák eszét
robotba oltva is csak
hasztalant gyártunk?!...
**
(irónia és önirónia)
makettnyi
bolygót „ment meg”.
az meg vödörnyi tengert. -
öngúnyod annyit sem
ér!…
**
(vanitatum…)
csalj
többet kapzsi-üres,
több gőgöt Neve-Nagy-Úr:
gördül a göröngyfüggöny…
**
(sóhaj)
történelmet vajúdik
Gaia. hogy szenved! - s mégsem
születnek sSzent
Ferencek!...
(majomgőg)
lásd
be végre: én bölcs ember vagyok.
te meg bestia, vonító sakál.
s ő? - vén gép: megszokott sínen csattog…
**
(mese a mese helyett)
Hófehérke
s hét törpe
helyett „vezérhímeken”
s „nagy nőkön” okul a gyerek:
okádnak.
szeretkeznek.
brancsoznak. s egymást marják. -
kukkolunk tehát vagyunk…
**
(kis kitérő: hokku a hokkuról)
ahogy
kölyök sír-nevet
úgy érzel. (s úgy változol). -
s olyan aprócska is
vagy.
egy
cseppnyi hokku:
a tenger kicsap tőle
s hegy ketté törik!...
időtlen
kavics:
a folyton-változó víz
végső szava vagy... -
…s
porszívó lettél?:
világot szépítgetve
most szennyét szívod?!...
**
(helyzetkép)
input
és output közt
mit vásított ki „jól él”:
szemétként látod.
s
hogy teng bank-uralomban
a csóró? – nézd fülig mocskos:
kukákban vájkál…
**
(prognózis)
mennyi
„földönfutó” lesz?
hány vált hazát és nyelvet
hogy „élvezkedjen”?
mit
számít?! – a porkönnyűt
minden kor szele könnyen
röpíti hazátlanná..
**
kígyóbőr
rajtad
a kegyetlen bűntudat:
őseid szorongnak bent…
kígyózó
ágú
fákon varjú-tájszólás
s veréb-argó.
csúszómászó
csönd.
sír a Nap: halott kígyót
látott (…)
**
semmi
„trendi”?: kocsid nincs?
hifitornyod vagy CD-d?
még sétálómagnód sincs?!...
tenyérből
innál pohár
helyett mint Diogenész?
(öngúnyba sose fulladt
a
fényben lámpát vívő!) –
trendet követsz te mégis:
sodor az „értékvesztés”…
**
(epilógus)
ki
majd tejúttá száguld
nem köti szelíd állat,
s mit neki „ősök sírja”!:
föld-anyját
tönkrenyúzta.
s most a kozmoszba ugrik
a Csupa-ész Gorilla…
Politikusok
I.
a
nagyvezérek
s
potentátok most Gaia
sírásóinak
vezérei
csak.
Gaiát
Gaiába ásni!
sivatagot
rá!
s
vesztig média-
hablaty
kábítsa ódon
sárkány-gőgjüket…
II.
orráig
lát mind
s
az négy évnyire bök csak
jövőnk
ködébe:
FENNHORDJÁK
ADDIG! –
egyik
sem érzi a bűzt:
Ős-Dögön
ülnek…
Hiány
ő
(ki nem lettél)
álmodban
látogat meg. –
de
nem ismersz rá…
a
Soha csöndjében
a
„csak lehetett volna”. -
mért
tud így fájni?!...
Nosztalgiakoncert
ez
megabuli.
dzsungeli
üvöltözés.
egy
sörpocakos
blúzer
hisztizik.
sikonganak
a tinik.
nagymamák
rángnak.
„letűnt-visszatért
a régi”!.
kigyúrt fickó
lengeti
egybenyakát
s
undorral nézi
a
szökdelő papát. -
három
nemzedék
szórakozik
itt
divatos
alja-szinten. –
íme
az ember…
**
Utóirat-variációk:
íme
az ember:
blúzer
alja-szinten - s ráng
tini
s egybenyak.
íme
az ember:
dzsungeli
nemzedékek
a
megabulin…
Gyorsfelvétel verskamerával
Videokamera
van
Öcsi
kezében. (Alig
bírja).
Luxuskocsijuk
leparkolt.
Puccos szülők
nevetve
irányítják
a
törpe "operatőrt".
Az
ismeretlen város
még
"nem európai".
A
tér sem: hajléktalan
horkol
a padon, részeg.
A
szökőkút vizében
nyon-szemét.
Csotrogány
géproncs
recseg, fület tép.
Kutyás
utcai zenész
nyekereg
"boldogságról". -
S
Öcsi halomra lövi
e
nyomort. (Majd "kivágják"!)-
Mercijük
itt is átszállt...
(Láttad.
Kedvenc fád
rájuk
se nézett: föléd
cipelte
árnyát...)
Négyszer három
névszó-kavicsok.
hal-fürge
igék. - önts a
papírra
folyót.
széttépett
tájkép:
képvillanások
csupán. -
nincs
évszak-szaguk…
esőn
áteső
esőben
„örök jelen”:
ÖNCSALÁS áztat?
ó
meglepetés:
virágok
nőisége. –
mennyit
mulasztunk!...
MantRÁZOK
HARE…
zihÁLOM -
s
„gyönyörenergia” ott
keleten
rezeg…
KRISNA…
mormolom -
s
belém könyvszagú szóként
száll
a „legvonzóbb”…
RÁMA
RÁMA RÁ… -
(Ettől
még ugyanolyan
kutyául
vagyok!…)
kutyául
lenni
igazi
kitüntetés?
végső
vereség?!…
Mámor-szenrjúk
bolond
ki vacog.
még
kergébb kinek mindegy. –
vakremény
vagyok…
kell
ami nehéz!:
gyönyörré-lángoló
kínt
s
főnix-szenvedést!
zenét.
- fickó ropd!
vén
csont rángd! - csonkodból is
tűz
törjön elő.
csetlik-botlik.
kort
gyaláz:
sérelem-floppy.
mást
szid. nem magát.
jól
begyűrt-kalap
a
főn, orron borvirág,
s
a nyelven vicc: halad…
**
„nem
hisz semmiben” –
s
annyi a terve!: hozzá
csámpás
a hitem…
**
eszes-józanul?:
olyan
is van?!... – te bölcs vagy
ha
mámor az úr!...
**
negyedik
üveg
már
hordószónok. kocc.
lángol
a füled…
**
villó
sörarany habok,
vén
dal, világ-pörre társ:
lét
a lét s én én vagyok!...
**
becsüld
meg magad.
ilyen
fickót egyszer költ
kínjával
a nap!
**
szólj
önkívület-zene!
feszítsd
a görbe kozmoszt.
TÁNC
DÖNGJE ÁT – ÉS VESSZ BELE!…
Szlávik Soma SÓHAJAI II.
tönkretett
tenger
hömpölyög álmaimra
s haldokló mítosz.
kiszáradt
fákból
ki üvölt? - nem hiányzol.
száraz ág vagyok.
izzó
rigócsőr
kapja föl a várost. s te
mégsem hiányzol!
hogy
lötyög rajtam
a táj: csak bohóc-öltöny.
bolondod lennék?!...
hatezer
évnyi
visszhang. az őshangokig
zuhít valami?
testet
ruhaként
váltunk. s te átváltozhatsz,
én rád ismerek.
téged
pótoljon:
milliárd idegszállal
forrok a tájra,
de
nem hiányzol!...-
halált iszok. Semmibe
verem homlokom.
II.
közönyt
zümmögnek
a fény dongói. hülye
vigyor a dombon.
a
Soha űrét
sírokkal töltsem? Hiányt
a hiányoddal? -
lángnyelv-erdő.
fent
szétrugdalt felhők. ebként
vonít egy vashíd…
(Változatok)
lötyög
rajtam a
millió idegszállal
haldokló mítosz.
téged
pótolni
halált iszok. semmibe
vigyorog a domb.
A
Sohasemet
kapja fel a város - s te
forrasz a tájra…
III.
gyerekvers-vidék.
a gólyahíres patak
mosolyt mos elő,
mindegy
hogy milyen
iszony-rétegek alól,
s hogy félig grimasz. -
árny-állatokkal
játszik a gyermeteg völgy,
s illat kergeti
a
gépkor bűzét.
halálfejes mérgei
fűbe fúlnak itt.
lágyan
kesereg
a fausti vágy. s csak itt
jó az hogy fájhat.
turista
bakancs
helyett mezítláb lépek.
itt nincs "fölfelé".
csordultig
telek:
kire hiába vágytam
e táj ő maga.
bensőm
rugóját
nem nyomja szökkenéshez
vissza a vad vágy!
hokkun
itt antik
pásztorsíp sír át: lágyan
mint a madárfütty…
(Változatok)
halálfejes
mérgei
mint a madárfütty, fájnak:
e táj ő maga.
turista
bakancs
a fausti vágyon. - itt
nincsen „fölfelé".
mosolyt
mos elő
kire hiába vágytam. -
fűbe fúlok itt…
Álom-hokku
egy
álmom évek
óta bronzkori inkát
kelt föl, tolldíszeset.
csomós
kipu leng
kezében és yupana
táblát szorongat.
gyorsan
hadar.
én csupa szellem vagyok,
ő csupa csont-bőr.
értem
amit nem,
s nem értem amit értek.
álmom haverja:
már-már
én vagyok ő. - így
(jól rejtve) vetülök ki:
s álmomban röhögni sem
tudok magamon…
CSONTVÁRY A VIHARBAN
a
lélekvesztőn
üvöltve
kapaszkodnak
izgága
lelkek.
őt
gyerekkori
táj
védi: égbe-horgadt
fa
alatt szunnyad.
a
tomboló víz
próbára tenné, de ő
tudja a sorsát:
képpé
vált álmok
irdatlan vásznain, az
ősvilág maga.
s
ha egy isten nem,
a
lelkes víz óvja:
tenger
a TENGERT!...
Bachot játszva
húzhatsz
kín-zöldet,
Isten-vesztőn
mait, ne
Bach
ujjongását!
csak
mímelheted
azt
ki másképp volt szabad,
míg
téped a húrt.
hol
a menedék?! –
csak kereséssel húzhatsz
ég-rongyot
föléd!...
KABUKI
lelassított
lét
egy nyúlós téridőben:
minden perc fontos,
ám
te rohannál:
jelenben
jövő zihál,
szívet
sarkantyúz. -
s
most...mintha...mégis
értelmes lét derengne:
lazul a kényszer...
KI VAGY?
a.
mindent
megvehetsz.
derűs
keleti mosolyt
nem
árul senki.
pénzért
sosem kapsz
harsány
plakátok közé
bölcs
tekintetet.
gyönge
a mani!:
a
Nő nem, csak a nőstény
"szerelme"
áru...
b.
beszélj
magadról:
hol
mi fáj, ki hogy bántott,
s
te kibe martál.
fedezd
fel éned:
hogyan
mellőznek, vagy te
épp
hogy buksz orra.
találj
magadra.
körül csikasz-üvöltés:
voníts vagy szűkölj?!...
RÍMES HAIKUK
I.
Rég-volt
utcaként
kopogsz az átváltozott
kövön. - Van remény!…
Járdákból járdák
futnak,
futókkal, benned. -
Meg sosem unnád!
Kis putri-burdé. -
S limlom
közt, meztelenül
két tucat purdé!…
Kultúrház-remek.
Minden fal, ajtó,
ablak
tavaszi zene.
Elvarázsolnak
képek, szavak. - Kiborgé
csupán
a "holnap"…
II.
(Poszt…)
Az
eltüntetést
formáztam - s beletűntem:
tó vizébe kés…
Lemondok.
S megint
tűz-láz mar. - Vall a gúny is,
a véglet szerint.
Mondod
magadnak:
"Ne bújj belém, a világ
ott kint tágasabb…"
Számon
tartod még
levedlett kígyóbőröd? -
Szárad
mind a hét…
III.
Látszat-országban
hőzöngő
bábfigura. -
De pénze már van!
Szidják:
belehúz.
Ha téved, másra fogja. -
"Jó politikus".
Nagymenők
széles
"kiskapuja"! - Itt csalás
nyitja az "édent".
"Kisemberség",
más
tilalomfa nincs. - Hagyd már
az éden-témát!…
Trükk ellen
trükköt:
így versengenek. - Mit ér
kis görbe tükröd?!…
Romház
a történelmünk.
Lógó, roncs ajtajára
fényes lakatot tettünk.
Szeretni
kezdte
az elviselhetetlent?! -
Magyar a beste!…
Csak "ahogy
lehet". -
Kényszerpálya ez, megint,
szabadság helyett.
Gyerekbömbölés-fények.
A
reggel sem idilli. -
Szenved s ujjong az élet…
Katasztrófa-múlt
s
túlélés közt - hunyt szemmel -
kötéltáncolunk.
Árnyaknak írt Ő:
jövőbe
nyögte kínunk. -
Túlélő sírkő…
Sebesség tört ránk. -
Relatív már
a "haza".
Dili a "honvágy"…
Elüldöztük Őt. -
Világhírű.
Imádjuk,
mert fejünkre nőtt.
Mindent megtanulsz
Róluk. - Mért viszonoznák?
Apró
nép vagyunk…
Kölyök-lét körül
harc dúlt. - Mesének már nem:
ölésnek
örült.
Sír-sor.
- A hősök
gyilkos korba kövültek. -
Egy rigó őrjöng…
Végigsimítasz
a
táj nagy kutyahátán. -
Serceg a vigasz…
IV.
Kísérleti
még:
őrült ötletek rabja
az emberi lét.
Kísérleti hang:
mit a
gép tud, már zeng-zúg. -
Agykínzó kaland…
A gőg ismerjen
"mértéket"?
- Tébolyához
"nőtt fel" az ember!
Ráksejt-eszmélet
gagyog
s vad vágyat sivít. -
Nagybeteg élet!
Kiborg-bábjáték,
jövőből zsinegezve.
-
Ráng-reng e báb-lét…
V.
6000
ÉV
Ez
lódobogás
s fegyver jajtörténelme… -
Nem nézem tovább!
...........................................(Régi
film)
Döglött stílusok
költik a záptojást még. -
Újat is unom…
..............................................(Könyvnap)
Gúnnyal
fékezem,
mitől sárkánnyá válna
mitikus eszem…
................................................(Önfegyelem)
Dirib-darabbal
tör
rám az Egész. - S "Kozmosz"
lesz, líra-habbal…
............................................("Alkotok")
VI.
MÁJUS,
AZÉRTIS…
Májusi
fények
színt bohóckodva szidnak:
- Kínokkal kérkedsz?!
Tavasznak
tér kell.
Elmozdulok: múlt jövő
jól beleférjen.
Bach-zene
tör ki:
zöld forte. - Kakofon hír
meg tudná ölni?!…
Létszomjúságom
szirmot
hörböl. - Kiinék
három világot!…
Szinesztéziát!
Táj
vagy. Csak hat érzékben
egy kép a világ.
Víg
kerti törpe
szökken belém: - Kókuszod
derűvel töltsd meg!
Füves
udvarok.
Hokkum rózsa- s szegfű-szó.
Szirom a "vagyok"…
Tavasz
elfütyül? -
Emléke rigó-nótáz
a gépzaj mögül.
Vadon
az udvar.
Vadrózsa s bodza lót-fut.
Család? - A sírban.
…Egy
új temetőt
avattak. Betelt. Hány év? -
Ne mérd az időt!
Nem-járt
út vonz. - Most
hol a "kor"? - Erdőn nyilall
egy mese-horhos.
Pördül
új öröm. -
Kiborg-talpig hemperegj
metafora-gyöngy!…
E
torzvilágot
kölyökszem-fénnyel szépítsd!
Vagy mocskát látod.
Zöld
fák. Csak törni
tudják s eldobni gallyát. -
Mert könnyebb ÖLNI…
Fákkal
égsz sötét
csonkká. - Akácfüst töri
az ég félkörét…
Egy-két
fecske még
átszáll a géptájakon.
Félsz… - Így védenéd?!
Nem
döng a dróton
ballada. - Kábel van csak.
Sár hangján szóljon?
Ránk
erőltetik
gépek ritmusát. - Hilfe
Bach! Tavasz, segíts!…
Illatos
bodza.
Részeget rejt. - A szeszgőzt
szirom szagolja.
Gyöngéden
álmos
virágokra karmos szó
falkája ráront.
Kis
hokku-fickó.
Aszongya: - Holdra bámulj. -
S ott száll egy UFÓ!…
Csehó-fény.
Árny-emberek.
Bódult képpel kártyáznak. -
Csillag, Hold tovalebeg…
*
A HOKKU-SOROZAT ELÉ
Hokku
hallgass, ha
deja-vu, deja-pensé,
deja-senti vagy!…
Nihilen
átnyúl,
vég nélküli a padló…-
S van Harmadik Part.
Háromszor
három
a könnyek letörlése,
s a méltóbb sírás…
Romolható
reménynek
higgy? - Kétségbeesést, hogy
vaksötét fényre űzzön!…
SZÖG-HAIKUK
Csak
ki a kérdés szögét
a jóllakott közönybe
veri - más ne szóljon!
Magam
téptem ki
mit leszögeztem. - Vigye
a perc vihara…
Pörög
a hordó s pörget. -
"Kollektív bűn": a szögek
szöge szúr mindenfelől.
**
Tévedés
édes szöge:
a zűrt szögezted hozzám. -
Mért volt jó? S mért hiányzik?
Szögként
verődtél
létembe. Kitéptelek. -
Sebzett "Fa" vagyok…
**
(Még
szögként veri
virágait a tájba
az izmos évszak…)
JÓ LENNE (?) (!)
Jó
lenne (dög-gazdagon)
romló részt cseréltetni. -
Vennék (csepp) "öröklétet"…
Hej
hogy drukkolnék
ANDROIDOK és KLÓNOK
bolygóközi csatáján!…
Kódfeltörés
hőseként
(víg hacker!) hódítanék
szilíciumszívű nőt.
Transzgénikusok
kora
jön. - Kezemben tolldorong. -
Szóbarlangból lesek ki…
FILÓZUNK
Hús-vérként "itt fenn"
még húzod e beled. - Még
még hiszel a
hitben.
Még
így szólsz: Kincsem,
(valakihez). - De vagy-e?
S Ő több mint nincsen?
Tán
csak egy Isten
van - KÖDKÉNT. - S lebeg
Van s Nincs közt minden…
NYÁR 2005
Poros
útszéli virág. -
Láthatár erdejéig
lobog, lázas nyárt kiált.
Ami
(máskor) huszonnyolc
nagyságrenddel megaláz,
MOST - érzem - bennem a Kozmosz…
Tán
ma belátom
a tizenöt hatvánnyal
törpébb világot.
**
Nap,
bolygó, sötét anyag,
sugárzás, matéria,
nyár lobog - minden te vagy…
Múlttól-jövőtől
fázol? -
Dermedt részeidre szólsz:
elég a vacogásból!…
…Messzire
indulsz:
lobbanjon extázissá .......... a bioritmus…
**
Felhő
a napot
rejtheti. - Egy harmatcsepp
helyette ragyog.
Zord
hely: itt farkasszemet
néz két tűzfal. - Lent virág
virággal összenevet…
"Én…
Én"-re brekkent témát
hallok: mint egy pártvita! -
(Bocsássatok meg
békák…)
**
Színt
tajtékozva
ragyogj be, s égj semmivé
nyár, nyár-rakéta!…
FÖLESZMÉLÉS
Semmibe
tűnt
a nagyság. - Gagyi-sztár
bűvöl. - Gagyulok?!
.......... ("Fejlődés")
Dorong s nyárs, kőbalta. -
Majd:
számszeríj s dárda, puska,
H-bomba! - S csak öljük egymást!…
Begöngyölt
zászló vagy, Bach! -
Bum-bum s buzi-nyerítés
győzött. - Hallgat az Isten…
Fonákságaink
csupán
röhögnek rajtunk. - Ők sem
akarnak megjavulni…
Több
mint két hektár
öko-lábnyomod. Ront-bont. -
Fű alatt két méter vár…
Két
téveszme ront
egymásra, BOMBÁK NÉLKÜL -
Mégis haladunk?!…
Mért
nincs "kozmikus erosz"? .......... Két
galaxis egymásba
robbant. - Puszta fizika.
Shoppingfüggőnek
csiripelsz
"aszkézisről", .......... s hogy "üvölt
a Föld"?!…
Nagy
igény, kis kínálat,
két görbe találkozott:
bolygónk keresztje, - hordjuk…
Természetgyilkos
sóhajt
két jégkorszak között:
"Szennyünkre jéghegy nő majd…"
Száguldani!
Rakéta-
sugárt süvít fenekünk.
Fejünk áramvonal.
Érzelmek
elködlenek.
Fölrettensz. Rideg reggel. -
Egy síp gúnydalt rikácsol…
.......... (Emlékmű)
Ez tán égbe kiáltó
kéz? Nem! S nem is
társhívó. -
Nagy filosz fityiszt mutat…
PORTRÉ- HAIKUK
Volt
zsozsójuk legmenőbb
kocsi(k)ra - Útjukba állt
egy hárs-moira…
Pukkadt
az utca: szuper
kégli, kocsi, nőci, pénz, rang. -
Tetszett az Infarktusnak…
Jólétük
lefut
a metafizikátlan
hangú klotyóban.
Szemük
hízik majd:
Mona Lisáért rágnak
krumplit és kölest.
Díszes
kerítés
lesz nyaruk-telük. - Fém a
csont, beton a hús…
Hófehérke
maradt, bár
ölét árulja. - Piszkos
pénzen vesz tiszta jövőt…
Melóból
pálinka lett. .......... Sárkány most Tütüs Tibi,
kormányra
okád tüzet.
Nyomor-"mutatvány"!
-
Alszik, luxusgép-zajban, .......... egy tér
roncs-padján…
Hegymászó.
Hóba fagyott
eposzi bakancsnyoma. -
Olvassák a csillagok…
Ezerkilencszáz-
kilencvenben
még hogy hitt! -
"Rossz vicc" amit lát…
Hangimitátor.
Majmolómester.
- S győzött.
Csőcselék csápol.
Vég
elől lógna:
mell- has- csípő-bolond. - Vagy
kriobióta…
.......... (A szomszéd rémhírei)
"Szauruszok jönnek!"
- Majd:
"Jó hogy humanoidok
köröznek - így kisebb a baj…"
**
Pénzed
(rég) nincsen.
Golyóstoll röpít át most
a kontinensen.
Lírátlanított
a
közeg. Versvereség. -
Hackerkedni jobb…
"Mindenki
firkál!"
Csömörtől vízre írsz most. -
S így csended sincs már…
**
BÉKAÖNTUDAT
Ez
kecskebéka, az varangy,
ő zöldbéka, te tavi vagy. -
Csak béka szép, csak
béka nagy…
.......... (Szerelmes béka)
Kecses, kicsi láb-kezed
azon
ugrál, mit a szív-
tabu helyett képzelek…
Poszt-poszt
a brekkem-brakkom.
Semmi tó s hold. - Gépbéka
vall, gépnek, gépi
hangon.
ZENE
.................. (Zongoránk őse)
Elefántcsonton át
billentett
hangzó gyönyört
szép, gyilkos kultúránk…
.......... (A dzsezz)
Földrészek sebeiből
klarinét-lónyihogás
s
robbanó dobhang tört föl…
.......... (Utad)
Szenvedély hegyén-völgyén
jársz kedvvel-gyötrelemmel.
-
Út s utas mundérszürke.
Eszmét,
nyelvet tébolyig
kuszáltunk. Zenénk hangroncs. -
Rizsporos főkig hátrálj?
Kelet
és Nyugat:
két agyfélteke izzon
eggyé egy dalban!
Csak
azt a zenét,
mi többet ér a csöndnél,
s túlvisz - magadon!…
MAGYARSÁG
Britt
lesz, MANIÉRT,
ha ifjú. - Kényszer-magyar:
morog a vénje…
Pénz-csodaszarvast
űzi
- s új hazára lel
anglomán fiad.
"Itt
élned halnod…"?! -
"Ott haláli jó!" Kölyköd-
től csak ezt
hallod.
…De
Mucsa helyén marad. -
Zsírjába sül-fúl a britt. -
Morgod - egy haikunak…
Csöbörből-vödörbe
hullt
ország. Volt. Eladták. - Rágd
csontját, mit odavetnek…
METAMORFÓZISOK
"Nagyságot"
hazudó fák
fenyegetnek: vak derűd
fut el a lábukon át…
Tölgy
drámai dőlése.
Dühös kanyart ír le egy ér. -
Eltűnsz a táj görcsében.
Nagy, kígyónyakú madár,
lesel a perc halára. -
Elcikkan lét és halál…
............... (Halál a középkorban)
Kongó páncél a lovag.
Dalos Borissza hol már? -
S újul a tájék bora!…
Táncoló füzek
a
szélben. - Fű-fa-nyelv. - Nem,
senki sem üzen…
Holddá
pergetett Napokat
látsz (képzelt) homokórán. -
Fönt Semmi van, lent Soha…
NOSZTALGIA-HOKKUK
Maszk,
modor gőgje hol már? -
Büdlizz? Horgássz? Magadnak
hajlíts otthonos eget?
Te
Mindenből Semmibe
villanó eszmélet-csepp,
harmat-sors, vacogd a színt!
**
Van
szépség! Szemembe
sújt egy jobb csapott - s egész,
csillagos égbolt ragyog…
Áhítat
is van. -
Tűröm hogy sóderezz még,
bár beroncsizok.
SIRATÓ-HOKKUK
Ő
volt a Szuper Sumi.
Csodáltuk ahogy tépett. -
Kétszázzal ment egy fának…
Zsolt
csak néha volt mólés,
de két pofára zabált. - ..........
Jaj, feldobta a pacskert!
Dublőr
volt Kokas Öcsi. -
Nyolcadik emeletről
ugrott - a limlom mellé…
Hol
a kricsmi-bohóc,
Szepi bá'? - Két sör után
már nem kurjogat senki…
Rozi
a lebuj gyöngye volt.
Ment akárkivel. - Egy fószer
éjdsszel fizetett neki…
…Jaj,
jaj, jaj!.. - Mit jajgatsz te
hülye? Csak egy-két csont vagy,
s "fönt"
már rég ember sincsen…
NEMZEDÉKVÁLTÁS
Laphír:
agyonverte az
apját: ODZSIBVE ! - Börtön? -
Hol már az őskori "jog"?
Gyilkost csinálj, ki
téged, egykori gyilkost… -
Az idő dorong!
JELEN - JÖVŐ
Az életfánk derékban
fürészeljük? - Ágán még
jólesik "majomkodni"!…
Rémmesénk:
torz valóság. - .......... Rohanó sárkányvilág
zihál
a képernyőkön.
Kutyák
s kölykök adnak .......... iszonyhoz derűs szemet
-
egy holokauszt-bolygón…
Minden
"kizökkent", .......... s mi helyén túlra
toljuk. -
Eltoltak minket…
Szenzációt!
- Feldúlni
mindent, magunkat is. -
Nyomd a gázt! Mindent bele!
Thersipposz
még belehalt.
Ma, drogtól, nyúlként futunk. -
Holnap már Klón Karesz győz…
Sejtjük
a végeredményt.
Már dúl-fúl a Nagy Küzdelem. - ....Most
jön a Lehetetlen…
TEREBESS GÁBORHOZ
Egy
testű három fejű
szó-szörny az Interneten:
Gyuricza-Vargovics-Fa.
Csak
álmodnák, hogy vannak,
s létük: a posztmodern gond.
Nem ők - a hokku írja…