« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Villányi
László (1953-)
haikui
Délibábünnep
Kozmosz, Budapest, 1978, 111 oldal
MONTÁZS (66-67. oldal)
Bergman
Fehér
fal.
Fehér fény.
Kihányjuk a napokat.
Antonioni
Teniszlabda
a kézben.
Kint
színtelen rácsok mögött.
Bent
színtelen rácsok előtt.
Fellini
Jobb
rím kell!
Halottabb halottakat hozzanak!
Eizenstein
A
Rettegett megnyúlt árnyéka.
Férgek feloldódva a húsban.
Wajda
Mellkép
csata után.
Önarckép történelem közben.
Chaplin
„Minden
élőlény között csak az ember tudja előre,
hogy meg fog halni, mégis egyedül
az ember tud nevetni.”
Kölyökként
ülök ölében
bajszát fésülgetem.
Valagba rúgjuk
A humanista hitlereket.
ABLAK (99. oldal)
Kihajoltam
a
„kihajolni veszélyes” ablakon.
Veszélyes lettem.
MI (107. oldal)
Ez
a mi vonatunk.
Sokan vagyunk rajta.
A sineket is
mi rakjuk le.
KELL (110. oldal)
Vonat
kell.
Hogy eljussunk oda
ahonnan elindultunk?!
Az alma íze
Orpheusz,
Budapest, 1994, 74 oldal
DICSÉRTESSÉK (9. oldal)
A
szomjazó elfordul a víztől
a víz nem fordul szomjazótól
a hal hangját viszi
mindörökké
AKARAT (10. oldal)
Szabad-e
kérdezni felőle
mivégre száguldatja vérünket
vagy tudásunk az ha elfogadjuk?
IDŐ (23. oldal)
Belül
elindultam a holnap előtti
napon s már emlék a ma előtti ma
fordulnék vissza
a ma utáni mában.
SEBESSÉG (24. oldal)
Nem
tudok elég lassan úszni
élvezve az összes zöldet
egyenként a folyó cseppjeit.
EPER (34. oldal)
Ma
csak rózsaszín
holnapra érett lesz
teljességet akar.
EROTIKA (35. oldal)
Ujjhegyről
tűzhelyre
hull egy vízcsepp
felszisszen tovatűnik.
ÁPRILIS (36. oldal)
Hangjaid
lótusz illatúak
megindul felénk a gyertya
Napot érint a kinyílt virág.
KOLUMBUSZHOZ (37. oldal)
Én már tudom
téves út ez
egy bizonyosságot adhat csupán
onnan még varázslatosabb India.
*
[Hármasok folyóiratokból]
HÁROM
HAIKU
Új Forrás, 1995/2. szám
Szőlőszem
ragyog
nekem ért az időben
magjából nézek.
Harkály
kopogtat
szeptemberi reggelen
villanyoszlopot.
Csigaház
roppan
óvatosan bújok át
pókhálók alatt.
HÁROM
HAIKU
Új Forrás, 1995/10. szám
Illatos
eső
nem állok kapu alá
bőrömön hangok
Alig
bimbó már
észrevétlen megremeg
nedvek a számban.
Szétnyíló
szilva
nyelvem puha húshoz ér
lélegzet szakad.
HÁROM
HAIKU
Új
Forrás, 1999/1. szám
A
teaházban
barna lánybőr vagy fahéj
illatát érzem?
Teát
készítő
lány mezetelen dereka
fáj ez az illat.
Sajog
derekam
csak a tea illata
marad vigaszul
HÁROM
HAIKU
Új
Forrás, 1999/4. szám
Sárga
fák alatt
nem karol senki belém
árad a folyó.
Ülök
a napon
nadrágom szárán befú
november szele.
Halottak
napján
egy lány bőre világít
a sírok között.
HÁROM
HAIKU
Élet és Irodalom, XLIII. évf., 45. szám, 1999. nov., 12.
Parancs János emlékének
A
porba fordul –
derengő fény sodorja
nyirkos falakhoz.
Fal
felé fordul –
az ismerős udvaron
nyári verőfény.
Fordul
a fénybe –
a szétfoszló udvaron
beomlott falak
HÁROM
HAIKU
Árgus, 2000/2. szám
Rögvest
tavasz lesz –
egy fehér kavics lüktet
a folyóparton.
Utólszor
hull hó –
jéghideg tenyeredben
izzik egy kavics
Idegen
szoba –
egy szív alakú kavics
a párnád alatt.
HÁROM
HAIKU
Forrás,
2000/5. szám
Újjáteremti
reggelente arcomat
a hű borotva.
Ma
derűs nap kél
borotvám mindkét éle
töredéket súg.
Puha
száj helyett
megint csak a borotva
becézi arcom.
HÁRMASOK
Új Forrás,
2000/10. szám, 44. oldal
gyerekkoromból
gyerekkorodba röppen
kék szitakötő
árnyékot
nem vet
jöttét mégis megérzi
meztelen hátad
csak
kövesd röptét
esőszagú lesz álmod
eléd jön egy szó
HÁRMASOK
Árgus,
2001/3. szám
hull
az első hó
fölizzik körülöttem
a fekete táj
meleg
hópelyhek
hullnak megdermedt számra
bőrömön hangok
hópehely
íze
legbensőmből bőrömig
árad a meleg
HÁROM
HAIKU
Magyar
Napló, 1999/11, 7. oldal
Hajcsat
a földön -
bár csupán gondolatban
emeltem kezem.
Fekete
hajcsat -
tegnap meg sem is történt
érintést idéz.
Itthagyott
hajcsat -
majd teremtődik hozzá
gyöngéd mozdulat?
HÁRMASOK
Távolból
vonat
a fűben esőverte
őszi kikerics.
Távolba
vonat
esőverte síromon
leánykökörcsin.
Távoli
vonat
hangja esőként veri
csukott szemedet.
HÁRMASOK
és
nap nap után
a fekete macskához
várakozva mégy
fekve
a füvön
akárha te lennél ő
a kiválasztott
pontosan
tudod
hova rejti az eső
fekete hiány
HÁRMASOK
eveztem
benne
mára megtelt levéllel
alatta iszap
eltelt
október
maradt egy nap a nyárból
fákat dönt a szél
letörött
ágak
végig amerre lépek
kitelik időmből
KILENC HAIKU
Levelek
nőnek
kútjukban esővíz gyűl
másik életem.
Fénylő
falevél
végtelen tágassága
lépek avarban.
Alig
bimbó már
észrevetlen megremeg
nedvek a számban.
Illatos
eső
nem állok kapu alá
bőrömön hangok.
Szétnyíló
szilva
nyelvem puha húshoz ér
lélegzet szakad.
Harkály
kopogtat
szeptemberi reggelen
villanyoszlopot.
Mintha
semmiben
zsugorodó falevél
tartja ökörnyál.
Lágy
szél emelne
foszló ördögszekeret
hol akadtam el.
Hópehely
íze
legbensőmből bőrömig
árad a meleg.
*
időközben
Orpheusz,
Budapest, 2003, 36 oldal
(Válogatás:)
álmában almát evett, s reggel almaszagúak voltak ujjai
biciklimről mindig odapillantok a kertbe, hátha meglátom a lányt, akit gyerekkoromban
úgy alszik el, mintha vonaton, s felébredhetne egy másik városban
még nem tudom, mivégre virrasztottam át egy éjszakát
nekiütődöm a szeptemberi fénynek
a fogashoz lépett, megsimogatta ballonkabátom ujját
hányadik éve araszolhat a hernyó a konyha kövén
barna pókocska simul karomhoz, sétálgatunk napestig
szembe jön az utcán akire évek óta vársz, s nincs erőd megállni
sárga fák alatt nem karol senki belém. Cirógat a szél
a hó alá nyúl, fűszálak melengetik reszkető kezét
Istenem, hogy tudja így tönkretenni az életét, mondta valaki az utcán, s ő úgy rezzent össze, mintha róla beszélnének
hajából a szőnyegre esett egy hajcsatt, bár csak gondolatban emeltem kezem
tudta, éjjelente melyik ház ablakából hallatszik ki a horkolás
teát készítő lány meztelen dereka. Vajon a barna bőr vagy a fahéj illatát érzem
fekete hajcsatt. Emléke egy meg nem történt érintésnek
ezt a tavaszt elkapkodta az orgona. Még illatozni se maradt ideje
kapu csapódik. Elment, aki meg sem érkezett
olyan szaga lesz hajának, mint a hordóban összegyűlt esővízé
szétnyíló szilva. Nyelvem puha húshoz ér, lélegzet szakad
kövesd a szitakötő röptét. Esőszagú lesz álmod
Villányi László: időközben, Orpheusz Könyvek, 2003, c. kötetéről írt recenzióból:
Megvan: haiku-regény. Legfennebb ha három tiszta haiku található a kéziratban. (Például: „gyerekkoromból gyerekkorodba röppen. Kék szitakötő”. Egy másik: „sárga fák alatt nem karol senki belém. Cirógat a szél”. Vagy: „barna pókocska simul karomhoz, sétálgatunk napestig”.) Mi történik? Hol a haiku előtt, hol meg a haiku mögött áll meg a kép. A cezúra is másutt van: a képnek ugyanis nem kell tisztának, makulátlannak lennie. Valami olyannak, ami már elfelejtette az érintést, a mozdulatot, a rápillantást. Meg kell maradni a befejezetlenben, a töredékben, a tovább-festhetőben, a még-észrevehetőben, az újra-kezdhető folytatódásban.
Visky András: Időközben, útközben
Új Forrás, 2003/6. szám
A teljes recenzió: http://www.jamk.hu/ujforras/030615.htm
