« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Esnagy
József (1943-)
haikui
ZÖLD
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 9-14. oldal
Arcpirító
nyár
van. Örökzöld lombokon
forró fényrögök.
Emberben fülledt
ösztönök. Gizgazok dúl-
nak a fák között.
Sárga pipitér
néz körül. Kizuhan a
fodros fák közül.
Körös-körül zöld
rettenet. Lecsorognak
völgybe a hegyek.
Árokpartot a
dőreség tapossa és
varjú a vetést.
Hűset keresve
földre száll fészkéről egy
szürke gerlepár.
Rögösödve a
fű alatt megbújnak a
riadt madarak.
Minden élőnek
szíve van. Nyitott a csönd:
hallgatom magam.
Árnyékom kísér.
Ballagok. Futószélben
négy égtáj vagyok.
GÓLYAVÁRI
ÁLMOK
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 15-21. oldal
1.
Rengő
bokraid
közt vakon matatok a
féktelen szélben.
2.
Őszi
bánatom
kihűlt. Matracom helyén
hóval teli kosár.
3.
Álmaim
kéklő
madarát ölbe rejtem.
magamnak őrzöm.
4.
Érett
asszonyként
húzol magad fölé ki-
takart szemérem.
5.
Csont-vékony
bokor
alján hóbortos szívem
csendben földet ér.
6.
Hosszú
éjszakán
egy megfáradt kismadár
fészkéhez érek.
7.
A
hold a fák ág-
bogán libeg. Bukdácsol
a déli szélben.
8.
Fáradt
arcomon
krisztuskeresztek az
alvadó rügyek.
9.
Mohás
téglakút
szélén vadmadárcsapat
mélye felsikolt.
10.
A
szavak vadász-
ebként körbefognak, s el-
futni nem tudok.
11.
Találj
meg engem
s vigyázz reám! Madárként
el nem szállhatok!
12.
Szarvas
szemeid
mélyén tiszta gondolat
anyaösztöne.
13.
Ballagok
tovább.
Árnyékod lépdel velem:
csendben álmodom.
14.
Isten
előtt kék
egek, zöld mezők nekem
őrzik titkukat.
15.
Mindig
csak veled
szenvedek öröm: házam,
hazám, otthonom.
16.
A
szabadság szél.
Víztükrön szétfröccsenő
partifecske raj.
17.
Áldozataink
véres fejével telik
meg a fűzkosár.
18.
Költöző-madár
a hűség. Boldogtalan,
ha már szállni tud.
19.
Te
röppenve szállsz
és én szállni nem tudok,
szótlan éjszaka.
ŐSZI
KÉPEK
Ezredvég,
XIV. évfolyam 3. szám - 2004. március, 13. oldal
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 23-29. oldal
mélymerülésünk
leszállópályán lelőtt
madárrepülés
...
csupasz
asztalunk
terítéke felett föl-
lobbanó szavak
...
enyhe
mártózás
a porig zuhanó fényben
őszi merülés
...
elhomályosult
indulatunk párolgó
halmazállapot
...
dermedt
fénysugár-
csöndben vékony pókfonál
utunk hírt hozó
...
túlméretezett
remény madárruhánkban
fénylő alkonyat
...
mint
célszalagot
szaggatja szét a szél az
ifjú álmokat
...
szálló
bogár röp-
pályája talpunk alatt
hamar véget ér
...
hamarosan
el-
tűnik szemünk elől a
sápadt holdsugár
...
koldustarisznyát
rak vállainkra a hit
és a szeretet
...
szürke
arcunkon
a félelem ismerős
minden árnyalat
...
hű
társaival
útra induló madár
harsány hírvivő
...
színre
szín vall s csend-
re csend huzatos égre
búcsú repülést
...
ami
egyszerű
könnyen felismerhető
szálló pillangó
...
a
fájdalom ő-
szinte s nagyon közeli
mivel egyszerű
...
a
kérdés olyan
mint a tóba merülő
szomjas fűzfaág
...
hangunk
halott tó-
tükör felett zuhanó
madárvijjogás
KILENC
HAIKU
Ezredvég,
XI. évfolyam, 6-7. szám, 2001. június-július
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 31-36. oldal
1.
Víz
fölé lógó
szomorú-szép fűzfák
hangja ismerős.
2.
Ladikok
alján
partra érkező habok
a partifecskék.
3.
Hófehér
homok
csontjaink bazalt ívén
kiszáradt bokor.
4.
Te
végtelenbe
nyúló ledér szabadság,
barackvirág vagy.
5.
Teremtő
Isten,
dicsérve vagy szívünkben,
míg velünk ébredsz.
6.
Égessen
bár Nap,
mi mindig gyerekkorunk
fészkét keressük.
7.
A
lélek tiszta,
csak sorsa szennyeződött,
fölgyulladt magány.
8.
Először
s végül
hazáig kell menni, hol
ruhátlan a szél.
9.
Szabad
csak akkor
vagy, ha nem vagy szolgája
még magadnak sem.
CSENDÉLETEK
Ezredvég, XI. évfolyam 2. szám - 2001. február.
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 37-42. oldal
1.
Dűlőutakon
Jézusunk fakeresztjén
ima van, vers nincs.
2.
Minden
virág zöld
bokra alól kifigyel
bennünket a csönd.
3.
Csak
az árulás
mellékútjain nincs út
több hazafelé.
4.
Bár
árnytalan vagy,
gyönge test, úgy ragyogsz, mint
merülő csillag.
5.
Védőöltözet
a sivatagi szélben,
minek az nekem?
6.
Hátborzongató
a skorpió, ha meg-
mar észrevétlen.
7.
Mindig
rád talál
egy baráti kézfogás
isteni csöndje.
8.
Gyermekszívünkben
hófehéren él a szó
napfényes arca.
9.
Tó-tiszta
nyárban
akácfavirággal száll
felettünk a szél.
10.
Szarvassá
leszünk,
mégis bohócként sír majd
a férfilélek.
11.
Társaink
a fák
s a madarak, míg szelíd
vadként megtűrnek.
12.
Sötét
háztetőn
ereje van a szélnek,
s nincsen nyugalom.
TÉL
Emlősök
és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 55-61. oldal
1.
Hófehér
madár
törékeny szárnya rezdül
a hideg szélben.
2.
A
megskalpolt fák
törött ágain a csend
megdermedt magány.
3.
A
hó alatti
táj mélyéből füstjelek
melege száll föl.
4.
Egy
vétlen fűszál
ösvényt vág, vadcsapást tör.
Így lehet örök.
5.
Lábnyom
a hóban
elárulja, ellenség
s barát merre tart.
6.
A
víz jégtükrén
nád, elmagányosodott
vadmadárcsapat.
7.
A
lenyugvó Nap
sápadt fénykorongjába
éhes varjú néz.
8.
Madár-magány:
a
néma csend ágbogán jég-
virág a lélek.
9.
Egy
tenyérnyi rét
forró gőze száll a fűz-
ág résein át.
10.
Gubbasztó
madár
a Nap. Sápadt szív dereng
a szürke fényben.
11.
Krisztuskereszt
a
fák ácsolata. - A táj
holt-fehér sirály.
KARAKTEREK
Ezredvég, XIII. évfolyam, 6-7. szám - 2003. június-július
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 49-54. oldal
A katona
Emberi
arcom
hamar elfeledhető
húscafat darab
A kesergő
Sírgödör
a test.
Amortizálható a
szabad akarat
A cézár
Dadogó
Cézár
népe őszinteségre
ösztönzi nyelvét
A politikus
Elmefuttató
szavaitól terhelten
emelkedik fel
Az újságíró
Mindent
kiderít
ha Ofélia s Hamlet
egymáshoz őrül
A pénzsóvár
Olyan
tömött zseb
nincs melyben ne férne el
még egy kevéske
A pénz és a költő
Bár
nem akarja
ércnél maradandóbban
görnyed előtte
A szkizofrén
Karomat
tárván
a mindenható Istent
én támasztom fel
A magányos pásztor
Puding-puhafű
árnyékomat furulya-
ként bibézgetem
A szex-mániás
Takaró
alatt
testem (el)élvezi a
tűnő életet
A szentimentális
Kopott
kabátom
hajtókájában fénylő
szentjánosbogár
A magabiztos
Többé
már nappal
sem bújhat el előlem
hajnalcsillagom
EMLŐSÖK
ÉS MADARAK
Ezredvég,
XIV. évfolyam, 4. szám - 2004. április, 20. oldal
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 55-61. oldal
Eszelős
vagyok,
de nem bolond, mondja a
diabolikus.
*
Kopott
kabátom
alatt viseltes szívem
madárként szárnyal.
*
Erdőn
és mezőn
vakond módjára járok,
hegyen s völgyön át.
*
Van
hely párban jár-
ni a véges végtelent,
táguló a tér.
*
Kopogj,
ha haza-
érsz. Ha fáradt vagy, ülj le.
Széked megtalál.
*
Hajnali
fényben
zászló lobban. - Csöppnyi vér
testemre égett.
*
Majom
voltod el-
viselni képtelenség.
Emberszív vagyok.
*
A
szarka farka
több holmit cipel, mint a-
mennyit eltakar.
*
Ha
madárszárnnyal
emelkedsz, távolodni
látod a földet.
*
A
halál szurdok-
völgye felett suhanó
madár a lélek.
*
Képzeletem
sas-
szárnya, mint szomorú fűz
remeg a fényben.
*
A
meggyfán sárga
tollvonás. - Begyes cinke
vígan énekel.
*
A
tenyerünk nem
tehet mást, mint amit a
szívünk vezényel.
*
Nem
járhatjuk a
józan ész nyomvonalát,
ha mást súg a szív.
*
A
sűrű erdő
személytelenségével
szól mindenkihez.
*
Ki
erdőben jár,
madarakra bízhatja
rövid életét.
*
Károgó
varjú,
ha magot talál, akkor
is azt mondja: kár!
TAVASZI
HÍRNÖK
Emlősök
és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 63-67. oldal
Davis Kecman Dako szerb költőnek
*
Zöldbe
boruló
fák felett a tiszta ég
"Isteni hírnök".
*
Ha
beteljesül
a jó, a szép, megfüröszt,
akár a tenger.
*
A
fák szoknyája
körül nyújtózkodó rét
harsogó magány.
*
A
fény hírnöke
békakuruttyolás és
kelepelő csőr.
*
Delelő
álmom
párolgó televény, szárny-
csapás, füves rét.
*
Sápadt
arcomon
fénylő tótükör, a Hold
rebbenő sirály.
*
Minden
útjáról
visszatér, megpihen a
költöző madár.
MOTÍVUMOK
Ezredvég,
XIV. évfolyam 12. szám, 2004. december
Emlősök és madarak, Bajai Honpolgár Alapítvány, 2006, 69-74. oldal
*
álmot
álmomért
cserébe kékülő Ég
rózsaszín virág
*
társtalanul
száll
a csapatát hűtlenül
elhagyó madár
*
összetört
üveg-
szilánkok karistolják
fáradt arcomat
*
sós
tenger nyeli
el a magányosan föl-
szálló madarat
*
a
várfalon túl
hatalom lőrései
közt mély szakadék
*
néhány
varjútoll
s pár dió hull kopogva
míg zokog az Ég
*
mályva
virág a
honszeretet díszlik de
nem illatozik
*
álarcunk
mögött
bűzlik a szó locsog mint
vízen a ladik
*
a
hősnek nem a
diktatúra: a pénz tör-
te meg derekát
*
az
ember ha jó
a fizetségét majd meg-
kapja odaát
*
a
haraggal ki-
mondott szó megalázó
és igaztalan
*
életet
menthet
a gyors kéz és a hóhér
mikor nem akaszt
*
törtszárnyú
bogár
vaddióként koppan ő-
szülő fejemen
*
Isten
segédje
az ördög s hogy van remény
én már nem hiszem
*
rejtve
arcomat
faodvába valahogy
majdcsak elleszek
*
kereszten
lógnak
tagjaim tenyeremen
átütött szegek
