«
http://haiku.hu, a Terebess Online
https://terebess.hu
különlapja
Kovács Gábor: Gondolatok egy versformáról
Kovács Gábor: Piros bábu (100 homokszem-vers) PDF
Gyémánt szútra (Kovács Gábor fordítása)
Kovács Gábor: Az özvegyégetés PDF
Kovács Gábor:
Lépcsők Perszepoliszban (Versek) PDF
Kovács Gábor: Mindenki olyan mint Salvador Dalí PDF
Kovács Gábor: Az első manna íze (Versek) PDF
Kovács
Gábor (1958-)
HAIKUI
A
helyes szó csak
az álarc. Az igaz szó -
arc nélküli arc.
Terebess
Gábornak
Pécs, 2004. 09. 21.
Huszonegy
haiku
Új
Symposion, 1991/1-2, 14. oldal
Barna
kezemen
vad, sűrű szőrszálerdő
lángol vörösen.
*
Válladra
hulló
aranycsiga-zuhatag
kibontott hajad.
*
Rém
meglepődöm!
Ékszeres dobozomban
koszos, nagy köröm.
*
Levágott
fejek
szállnak az égen, vérük
fonal a szélben.
*
Óriás
torony
a nyak, fogak közt a rés
sok sötét ablak.
*
A
halál csillan
mosolyomon, ág-árnyék
a homlokomon.
*
Ködhegyek
mélyén
búvik szívem, száz patak
zuhogó vérem.
*
Vérét
ereszti
egy bíbor sárkány-felhő,
ömlik aranylón.
*
Megáll
az idő!
Fölöttünk szállnak zúgva
a harang-hadak.
*
Disznónyáj
rohan
tengerbe, szavak lila
mentsvára mögött.
Életem
köd-kék
verem. Idelent várok,
egy szürke hegyen.
*
Halálkerék
megy
fehér réten át. Forog,
jár nyomtalanul.
*
Hold
villan, mint bárd
a sötétben, fény csurran
az utcakőre.
*
Búvik
a bogár,
óriás kavics mögül
kémlel, kukucskál.
*
A
hóban apró,
levágott madárkarom,
jel a homlokodon.
*
Omlik
a napfény,
kibontja vitorláját
a hátam mögött.
*
Suhogó
magány
végtelen hegyek fölött.
Egy arc eltörött.
*
Nem
bántják falánk
halak tó mélyén ülő,
bölcs nyugalmadat.
*
Katicabogár
áll az ujjbegyen. Szárnyát
nyitja, elrepül.
*
A
szék olyan, mint
a gazdája: ha már üres,
hűtlen a lelke.
*
Ezüstfátyolban
már a táj, viaszcsepp hull,
forró gyertyanyál.
*
Negyven
haiku
Egy
sas délutánja, Versek,
Duplex Könyvkiadó, Pécs, 1999. 37-42. oldal
(A fenti 21 haiku + az alábbi 19 új haiku)
Ledőlt
ház alól
hozom ki bent rekedt, halk
igazságomat.
*
A
lelked neve
rejtve van, ezer szó föl
nem
ölelheti.
*
A
falak közül
kilátni a felhőkre,
a felhők közül...
*
Az
alászállást
nem tanítják, megvágnak
sima perceid.
*
Olajág
nélkül,
és üres kézzel térek
naponta vissza.
*
Szitakötőt
fog
a darázs, fejét viszi,
szárnya itt marad.
*
A
megtalált út
semminek látszik, vonás
a sziklafalon.
*
Hinni
a csodát,
széles aranyárny alatt
ki-ki önmagát.
*
A
rab madárnak
égboltnyi szárnya, bár a
kalitka zárva.
*
Otthonod
magad
légy. Hontalan szavakból
emeld fel hangod.
*
Nedves
szirtkőhöz
hasonlatos szavad, mely
életet fakaszt.
*
Karámban
juhok:
fekete szandálba bújt
lábad körmei.
*
Költő,
bárhol élj,
hangod ismerős: bánat
öl az édenért.
*
Betűk
a könyvben:
vándorló fecskék ülnek
így pihenőben.
*
Fogaim
útja
a bőrödön, vadcsapás
a téli erdőn.
*
Hullásod
szelíd
és szabad, nincs póráz a
virágsziromra.
*
Vörösborcseppek
az asztalon, szétkenem,
újra rajzolom.
*
Csendes
az este,
mintha borostyánkőben
buborék lenne.
*
Bár
most szabadult,
a fogoly szöcske riadt,
szeme éjsötét.
.oOo.
Közel
vagy távol
ötvenegy
haiku
*
A
tájak bennünk
élnek,
tüdőnkben erdők,
fénylő
havasok.
*
Megérintem
a
sírköved,
mintha hátad
érinteném
meg.
*
Arcodon
könnyek.
A
ragyogás betűi
túlélnek
minket.
*
Emlékhajszálad
sincs
már, olvadó hóból
tavaszi
sáfrány.
*
Fölfűződnek
a
napok,
gyöngyök a láncra,
téphetetlenül.
*
Ami
szép, nem ejt
rabul.
Titka fölemel,
mélységes
azúr.
*
Elhagyott
úton,
gyöngyház-grádicsokon
lép,
követ
az árnyam.
*
Éjbehullt
álmok
az
égig nőnek, bár a
magvető
alszik.
*
A
kemény szívet
mintha
elefántcsontból
faragták
volna.
*
Vörösmézéből
kéken
lobog a hajnal:
égő
virradat.
*
Reménysugárral
önként
szegénnyé lenni,
élni
valahol.
*
Viaszosvásznon
közelít
korsóm felé
egy
tántorgó légy.
*
Rojtok
dalolnak
hosszan,
színesen lelkünk
tarka
szőttesén.
*
Gyermeksóhaj
száll:
szélháton
a buborék
el
ne pattanjon.
*
Tengernyi
vágyból,
szürkület-fonálból
nyert
szesz:
versaromám.
*
Körülfolynak
a
hamisított
képek, és
testem
ellobog.
*
Megnyalja
ujját,
majd
balzsamként sebemhez
nyomja
egy Buddha.
*
Pálmalevélre
rótt,
durva írásjelek,
talizmán,
sziget?
*
Bogárhad
fürdik
az
utcai lámpák halk
fényzuhanyában.
*
Nyári
záporba
villám
hasít, függöny leng,
a
fény-nyíl vakít.
*
A
tegnapi én
a
mai is lehetne:
nap
önmagadban.
*
Aranytesteden
patakzik
a víz, gyékény
szaga,
Nílus, rizs.
*
Fekete
lapon
sirályfehér
fölirat:
A
tó éjszaka.
*
A
kert végében
zöld
tujabokrok állnak,
nézik
a házat.
*
A
hullámokat
el
nem foghatod, útjuk
fenség,
életüdv.
*
Madárdal
ébreszt.
Belezúgnak
otromba
gépkocsizajok.
*
Illanó
varázs
a
felkészülés, hiszen
minden
mindig kész.
*
Babszem
oldalán
mintázat:
csillagörvény,
messzi
parázslat.
*
Szemed
ívéből
kirajzolom
aktodat:
karcsú
lepke vagy.
*
A
nyár őszbe ér,
örökre
külön él a
tavasz
és a tél.
*
Nemes
utód, ki
belső
mintát követve
szövi
életét.
*
Fecskék
szállnak a
nádas
felett, ezüstös
víz,
füstkék hegyek.
*
Árnyékok
lelkünk
taván,
gondolatok mint
szélfújta
hajók.
*
Futnak
a fák és
füvek.
Bálnahátú nap
vöröslik,
lemegy.
*
Részegen
szitál
az
eső, sarkain két
tört
üvegcsengő.
*
A
legnagyobb fény
szürkének
látszik, nem kell
ingyen
senkinek.
*
Rejtekajtó
a
múlt,
hamuból gyémántot
gyúr,
kié a kulcs.
*
A
temetőben
járok,
varjútollakat
nézek
a földön.
*
Túlhegyezni
a
gyönyört,
készakarva, hadd
törjön
el hegye.
*
Virágban
álló
sivatag
a lelkem, hol
föltámadsz
bennem.
*
Szívemben
ősi
barlang,
és sziklarajzok
-
ha fénycsóva gyúl.
*
Tiltakozó
kéz
a
magasban, részvétlen
nézi
a tömeg.
*
Mosolyogva
a
falat
köszöntöm, noha
ma
lerombolom.
*
Közel
vagy távol,
mit
számít merre az út:
cédrusom
megáll.
*
Mint
kagylóban az
igazgyöngy,
gyermekszájban
a
telt bölcsesség.
*
Mosogatóban
edények,
hegyben, akár
üres
éveink.
*
Álmomban
szellő
vitt,
nevettem. Porszemként
újjászülettem.
*
Lépten-nyomon
űz,
éget
a vágy, naptükröm
belül
egy szilánk.
*
Kutya
pihen hűs
templomkövön,
nyármeleg,
turistaözön.
*
A
teaivás
is
visszautasítva,
válaszom
kemény.
*
Az
átváltozást
szeretnéd
elérni? Nyiss
rést
mindenfelől.
.oOo.
Curriculum vitae
Mottó: …A költő ma nem lehet olyan,
mint a költő…
/Gregory Corso/1958-ban születtem Pécsett, s jelenleg is itt élek. Gyermekkoromat egy városszéli bányatelepen, István-aknán töltöttem, közel a mecseki erdőhöz, mely a kertünk végében kezdődött. Talán ennek köszönhetem, hogy van bennem egy bizonyos vadság, amit ösztönösen megőriztem. Nagyapám volt az, aki ezt a tulajdonságomat leginkább értékelte. S akkor is megvédett, amikor erre méltatlan voltam. Ez aztán igen mély nyomokat hagyott bennem. S az ő nagysága - bár foglalkozására nézve csak egyszerű bányász volt - máig példakép számomra. Emlékszem arra is, hogy egészen kis koromban apám egyszer azt mondta: "Tudod, amit szabad a Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek." Mire én habozás nélkül ezt feleltem: én vagyok a Jupiter, és te meg az ökör. Akkor nem fogtam fel, hogy mit is mondok valójában. Ma már tudom, hogy nem sértegetni akartam őt, hanem - bármilyen furcsa - felszabadítani a konvenciók alól.
A versírás tiltott-gyümölcs-szerű örömével (környezetem ugyanis nem túlzottan méltányolta az ilyesmit) középiskolás koromban találkoztam először, amikor sikerült papírra vetnem a következő sorokat:Jeleket látok arcodon szomorúságodból,
remélem a tevéket megölni nem akarod?
Gyere, ülj mögém, induljunk,
s meglepődnek a kis állatkák,
mert mi valahol a sivatag mögött
fehér kenyereket hajigálunk.Nem vagyok biztos benne, hogy akkor tudtam, mit jelent ez az egész, de éreztem, hogy valami új dolog, Olyan, mint egyfajta belső fény, ami csak lassan dereng fel előttünk. Ennek ellenére sokáig nem beszéltem róla senkinek. Körülbelül ekkortájban, tizennyolc éves koromban fordult érdeklődésem a kínai és japán költészet és piktúra felé. Ekkor ismertem meg Li Taj-po, Tu Fu és Po Csü-ji verseit, amelyek valami oknál fogva nagyon nagy hatást tettek rám. Később aztán felfedeztem a japán nó-színház, a teaszertartás és a virágrendezés sajátos üzenetét is. Ezzel már röviden jeleztem is, hogy milyen irányban kerestem a művészi inspirációt, a szellemet, ami túl van a sablonokon. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy nem voltak magyar példaképeim. Ilyen volt például mindenek előtt Weöres Sándor, vagy rajta keresztül Hamvas Béla, sőt a kortársak közül az 1948-ban született Kemenczky Judit, aki több nó-darabot is lefordított (lásd Vekerdy Tamás: A színészi hatás eszközei - Zeami mester művei szerint, Magvető Kiadó 1974).
A középiskola után elvégeztem a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakát, melynek folyományaként tanárként helyezkedhettem el. Ezt követően verseim jelentek meg a Kortársban, az Új Symposionban, a Stádiumban és más folyóiratokban. Időnként külső munkatárs vagy szerkesztőtárs is voltam valamely újságnál, ilyen volt például A helyzet c. pécsi hetilap vagy a Sétatér és az Együtt c. havilap. Ez utóbbi ugyan - munkahelyi, intézményi lap révén - csak félig volt nyilvános, mégis érdekes feladatnak bizonyult számomra. 1999-ben pedig Egy sas délutánja címmel megjelent első verseskötetem.
Ami egyébként a publikációkat illeti, azt hiszem, barátaim ösztönzése nélkül, csak ritkán léptem egyről a kettőre. Valószínűleg azért, mert soha nem éreztem a háttérbe-szorítottságot, ráadásul mindig is vonzódtam az ún. földalatti irodalom iránt, amit a legtöbbször nem a sikertelenség tanújeleként, hanem inkább rejtett életerőként éltem meg.
Talán ebből fakad az is, hogy a versírás lényege számomra egyfajta természetesség, azaz mindenfajta mechanizmus tagadása, ami rendszerint együtt jár a megmunkálás egyszerűségével, sőt, ha lehet így fogalmazni, a legmagasabb rendű igénytelenséggel.
Zeami Motokijo, a japán klasszikus színház - a nó-színház - mestere egy helyütt azt mondja, s ezzel mélységesen egyetértek, hogy a legmagasabb stílus a nem-stílus, a nincs-stílus, mely anélkül, hogy az abszolútra törne, túlér önmagán.
Tény, hogy a jelenségek mögött rejlő titkok megvárnak bennünket, csak töretlenül kell kitartanunk egy hang, egy érzés, egy szikra valóság mellett. A föladott szándék ugyanis az egyedüli biztosíték a szembesülésre.
A szem felnyitása önkéntelen, miként az írás is, ha eleven. Fölkelni e jelre, nem az óracsörgésre, nem az ébresztésre. Nem tudni, amit tudni kell. - Ez a versírás nyitva tartott ablaka.
Kovács Gábor
Dervistáncot
járó felhő, Kovács Gábor versei [Digitális változat, 2009]
Kovács Gábor honlapja: http://www.kovacsgabor.webs.com/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kov%C3%A1cs_G%C3%A1bor_(%C3%ADr%C3%B3)
