« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Nemes Zoltán
HAIKUK
Hiába-jövő,
mindig késve érkező
örök kereső...
Hitted:
van időd bőven.
Mosolyogj eltűnőben!
*
Ez
az egyetlen,
megismételhetetlen
lét tucatdarab.
*
Színtelen-magad
ha zöld szemüvegen át
figyeled - smaragd.
*
Tükör
és az arc
összenéznek. Várnak. Az
egyik megreped.
*
Ő,
aki előtt
minden ajtó nyitva áll,
belép. Kulcsra zár.
*
Hamu-szárny
pereg.
Lámpa körül kerengő
lepke - didereg.
*
Fuss,
idő, vele,
mert megrepedt fent az ég
óraüvege!
*
Hogy
ne legyen jég-
hideg belül, eleven
parazsat eszik.
*
Meztelenül
áll.
Kezében meztelen kés-
penge vicsorog.
*
Nehéz.
Jéghideg.
Öntsd belé a lelkedet:
Süt majd, s ellebeg.
*
Fáztál
odakint.
Befogadtalak, és most
vacogok belül.
*
Belép.
Megérint.
Sarkon fordul, elköszön.
Állsz a küszöbön.
*
Csak
várta vissza
- ajtót többé sosem zárt -
saját tolvaját.
*
Egy
tőle maradt
tükörben nézegeted
összetört magad.
*
Ha
még valamit
mondanál... Ha szólnál: szólj!
Süket csönd sikít.
*
Idő
van elég.
Ne kérj! Magamtól adok.
Emlékszel? Vagyok.
*
Karcos
ég alatt
fagyos föld fog. Jég a nap.
Égetsz. Ég veled!
*
Mint
leszakadt gomb,
hullsz a földre. Megtalál
más is. Elveszít.
*
Fénnyel
festett arc.
Csillogó képed széthull.
Füst, salak marad.
*
Aki
a halált
évekkel méred, tévedsz.
A mérce te vagy.
*
Úgyis
visszahúz
minden, ami itt anyag.
Oldozd fel magad!
*
Csillagképeken
túl, az ég mennyezetén
vakon fut a fény.
*
Írott
szó felett
három angyal őrködik:
betű, pont, szünet.
Kimondott
szavad
csak egy szellem vigyázza:
éber önmagad.
*
Égi
állatok
parázsló szeme ragyog
foszló kárpiton.
*
Talpai
alatt
bordó bársony. Ég a föld.
Mezítláb szalad.
*
Majd
a cél előtt
megérted: az út te vagy,
s hossza: az időd.
*
Száz
lépés vagy egy
innen még az út vége?
Ha állsz, egyre megy.
*
Mert
térkép nélkül
indult világgá, soha
nem talált haza.
*
A
fényt keresi.
Bármerre jár, remegő
árnyék követi.
*
Fagyos
fény zuhog.
Riadtan lépsz. Mögötted
kék árnyék vagyok.
*
Míg
a semmivel
kockázott - élő sereg
ment mellette el...
*
Mert
sötét nappal
várt rá, ébren feküdt tárt
szembogarakkal.
*
Nem
vagy egyedül.
Jól megfértek egy helyen,
te és a magány.
*
Kétszer két haiku
Két ember - két jel
a jeltelen tér ölén -
kétfelé figyel.
Két part. Parttalan
kedved unos-untalan
a másikra hajt.
Két szó: nem szeretsz.
Gyilkolsz velük, s eltemetsz
- kósza kedvedért.
Két kérdés, pedig
csak egy válasz létezik.
Éljek-e? S miért?
*
Seb
az ujjadon:
Parazsat vittél - vajon
megérte? Dehogy.
Rég-volt
magadat,
érte élt napjaidat
megleled? Dehogy.
Krétakört
keríts -
A Hold telik, s újra fogy.
Ő volt az? Dehogy.
*
Lásd,
fényből való:
gyilkos penge, vág a szó,
sebzi ajkamat.
Volt,
hogy kedvedért
vért ziháltam - s nevetted
véres arcomat.
Most
a kedvemért
ízleld meg te is a vért!
Csak ennyim maradt...
*
Mint
szűk cipőből
az asztal alatt, kilép
volt életéből...
*
Karcos
köd szitál.
Fehér arcod ha futó
fények közt megáll,
s
tükörképed int - kezem
megdermed az üvegen.
*
Lomb
s avar lobog.
Piros ősz jött. Mögötted
tócsák: lábnyomok.
Csak
jöjj elő! Szelíden
várlak. Lépdelj nesztelen!
