« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Somoskői
János
HAIKUI ÉS TANKÁI
Kéziratként
a szerzőtől
Mosolyod
édes,
de pupillád sötétje
haraggal villan.
***
Kutyám
elszökött.
Egyedül én maradtam
és ő egyedül.
***
Nézlek
álmodban,
az áhitat átitat.
Ragyogsz nesztelen.
***
Nyári
éjeken
zúgó éjlepkék tánca
mindig megigéz,
nekik
szurkolok.
De szerelmes magam is
a tűzbe vagyok.
***
Csíz!
Mosolyog a
vén fotós, és közben új
lelkeket oroz.
***
Hűvös
hajnalon
nyárbavágyó lelkemet
jól begombolom.
***
Ez
most nem mese, hanem igaz történet, Vendel bácsival történt régen.
Még most
is pontosan emlékszem.
Nikotint
ivott
-oldottat-, jó sokat, majd
egy kicsit kivárt.
Kezébe
arcát
temette, végül magát
szögre kötötte.
Téged
se hagyjon
hidegen, ha idegent
völgybe lépni látsz.
***
Ne
feledd: múltad,
-mint hű árnyék elkisér-
ott van jövődben.
***
Lassan
olvadó
szemérmed fátyolként hull
alá. Enyém vagy.
***
Hangyahad
halad,
nincs zaj, csendes kis csapat.
Néma katonák.
***
Fényes
estéken
bort töltök pohárba és
iszom csendesen.
***
Korábban
kelek,
s meglesem: mikor indul
jól a reggelem.
***
Lelkem
betöltő
bús öröm: a tél elment,
s nem hógolyóztam.
***
Komor
halotti
tor. Hiányt magasztal. Bor
mézzel, melasszal.
***
Télből
itt maradt
vendég: örvénylő varjak
titokzat röpte.
***
Éjjel
egyedül
-különös érzés- szobád
idegen csendje.
***
Telet
gyászoló
lassú, néma zokogás:
jégcsap könnycseppek.
***
Vadgerle
búg már,
som még nem virít, de múlt
már a havas táj.
***
Lassan
konduló
harangban csend hang marad,
halkuló galang.
***
Lassan
bontom le
magam, s kidőlt faként az
álomba rogyok.
Mindenem
csendes, halkan
esik, én is zuhanok.
***
Kezemtől
távol
vagy, talán egy sóhaj, de
a szél is lehet.
***
Szemérmes
díszét
buján bontó, szerelmes
cseresznyevirág.
Tánca
vonz, magához int,
s nekem adja illatát.
***
Naptárnak
ne higgy!
Tavaszra nyár, nyárra ősz
benned pereg. Nézd:
Van,
ki hűvös éjt
vár lázas szemmel, s van, ki
bundában vacog.
***
Üresen
keltem.
Álmom nem volt, ágyam sem
nézett utánam.
***
Fázósan
topogsz.
Kabátod mit sem ér, a
hideg belül van.
***
Susogó
nádban
suhogó fátyol, csended
csendemmel táncol.
***
Szomorú
éjbe
félve hatoló vándor
nyújtja meséjét.
Óráját
lopva lesi,
tűkön ül: maradna még.
***
A
mai majdnem:
holnap semmit ér, s aztán:
nem is volt sosem.
***
Szél
nyargal, bolond
szél, átlibben városon,
süvítve dalol.
A
bennem alvó macska
felhúzott íjként figyel.
***
Ölelj,
hisz vágyad
zsibongva húz magához.
Lágy neszű csendben,
mélykék,
illatos éjben
jajdulj föl nekem halkan!
***
Halkan
lépkedő,
álmosan jószagú kis
vasárnap este.
***
Olykor
magamba
lépek, termeim csendjét
vigyázva, halkan
kopogok
ajtóimon,
s vendégűl látom magam.
***
Tócsák
ablakát
sarkammal töröm, kedvenc
télisportom ez.
Már
zavar, ha bámulja
más. Ég veled, gyerekkor!
***
Teám
kortyolom,
s a tűzben régi telek
havát bámulom.
***
Saját
sóhajom
láttán nem hazudhatok:
elszaladt a nyár.
***
Reggel
hószagot
éreztem, s türelemre
intettem magam.
Múlt
nyarunk, s a közelgő
tél: illuzió csupán.
***
Tócsák.
Fiammal
hajót hajtunk, holnap már
vajon hol leszünk?
***
(őszi hai)
Ösvényem
újra
zörög, s az ágak közt már
látom az eget.
***
Múltam
romjai.
Talán nem emlékezni
is elfelejtek.
***
Lassan
repülök,
már szűnik a volt és lesz:
magam maradok.
***
Vágyam
vet ágyat,
s képzeletem illetlen
messzeségbe száll.
***
Hét
szarka cserreg,
víg népség, ideiek.
Macskámmal nézzük,
s
míg én mosolygok csendben
ő lapul, s nyel nagyokat.
***
Imbolygó
lombok
alatt fekve - fény táncol
arcomon forrón.
***
Tavasz
illatú
tél elmúlás, titokzat
léptű évszakok.
Macskáim
kortalanok,
tányérjuk a régi csak.
***
Hajnali
csendben,
mézszín lomb közt álmos a
nyár, ősz ébredez.
***
Madarak
tolla,
tócsák csillanása, sár.
Nem láthatsz mindent.
***
Idegen
ölek,
kapkodó az ölelés.
Testmenekülés.
***
Napok
romjain
szürke árnyék, szarkaláb
szemem sarkain.
***
Frontátvonulás.
Kalapom hajítom, mert
fejem leszakad.
***
Szárnyakat
rajzolt,
vágya emelte, s repült
csak fel, magasba,
majd
gondosan haladva,
leporolta önmagát.
***
Kutyára
dér jön,
s hajamra hó, -jól tudom-,
de bánja a ló!
***
Vízszagot
szél hoz,
éj sötétet, magam bort,
csikorgó kavics
zene,
mámoros az est.
Hold kél, kutyák ugatják.
***
Hamari
napok
futnak oktalan lobbal,
óra körbejár.
***
Évődő
macskák
csenbontó násza hallik.
Éjbe sikoltó.
Édes-félelmes,
néhol
csecsemőhangú tavasz.
***
Telihold
vezet,
mély tócsákat ugrom át
tiszta cipővel.
***
Forrongó
vágyak
szelídülnek jólnevelt
ajkakon. Tisztes
középszer,
álmot korán
eldobó. Szem villan csak.
***
Ázott
madárként
jött a hajnal, kopogott
halkan szipogva.
Ajtót
nyitottam, hívtam,
s teát ittunk a csendben.
***
Alszunk,
s ébredünk,
napra hold, majd holdra nap,
csillagok, utak.
***
Napom
mogorva,
komor éj fel nem oldja.
Tél vagyok magam.
***
Komor,
téli éj.
Fekszem, s magamba nézek.
Kint hó kavarog.
***
Tél
ölel újra
éjjel, hidegebb van egy
kabáttal megint.
***
Holt
karácsonyfák
hevernek hideg sárban
-jézuska elment.
***
Sosem
gondoltam
volna ilyen jeltelen
századkezdetet.
***
Jeges
betonágy,
hontalan álma kába,
s tompít megváltón
a
nohabor takaró.
Nézd: a hideg belül van.
-
bennem.
benned.
***
Álarcba
rejtett
arc áll harcról lemondva,
s kényelem az úr.
***
Zsibongó
álom
körbetáncol, ölében
magam találom.
Mozgásban
mozdulatlan,
álomban valóságos.
***
Szél
hoz hideget,
éjjel már néma tücskök
álmodnak nyarat.
***
Elalélt
álmok
szunnyadnak bennünk, olykor
még felriadva.
***
Éjjel
már tél volt,
hajnalban - tavasz, dél - nyár,
s azt est őszt idéz.
***
Jó
éjt, - csillagost,
hajnalt, - illatost küldök.
- Szórom aranyam.
***
Gangeszpart
lelked
szélén lábat lóbázva
nézem a vizet.
Kis
hal villan ezüsttel,
szarka cserreg, tiszatáj.
***
Gyertyaláng rajzol
titokzat-táncú árnyat
a halk homályban.
Csillog
az út odakint,
eső kopog hidegen.
***
Térdig
gázolok
életemben, és térdig
gázol bennem ő.
A
felcsapó sár elől
már nem rántjuk el fejünk.
***
Nyári
alkonyon
gőzölgőkre cserélném
téltócsáimat.
***
Csöpög
a hólé,
de még képeslap csupán a
déli napsugár.
***
Réveteg
reggel.
Lehetnék akár bolha,
sün, eső - vagy hegy.
***
Hó, mint nyitott könyv
Pontosan
látom,
ez a varjú nehezen
repült fel tegnap.
***
Biomatracon
álmodom régi éjről.
Gyékény, patakpart.
Másnapos
felkelte, víg
szarka villan, tea fő.
***
Macska
madarat
fogott, s vitte, szájában
figyegett csendben.
Lomb
közt nézte másik, s volt
ki jajveszékelt érte.
***
2001-2
Kivárni
ki vár
kit, s ki az, ki még várat
magára -nehéz.
Egyről
bár kettőre lép,
a várakozás marad.
***
Fésületlen
éj,
hajadba rejtem arcom.
Szép ősz, kemény tél.
***
Kék
szirom lobban,
s kocogva lebben el a
parányi lepke.
***
Vannak
napok, mik
csak kitöltik az időt
két ünnep között.
***
Rövid
éjszaka
után de hosszú az út
a fogkefémig!
***
Tavasz
elején
távolinak tűnik már
minden, ami tél.
***
Szélben
száradó
ingeim láttám mindig
nyugalom tölt el.
***
Régi
nesz újból:
otthon hallom este a
feketerigót.
***
Dzsem
cseppen lassan,
lépni késő, már sötét
folt a damaszton.
***
Történjék
bármi,
már új levél sarjad a
mogyoróbokron.
***
Megutáltam
a
hideget, már kesztyűt sem
hordok magammal.
***
Szép
a havas táj,
de már hiányzik néhány
cseresznyevirág.
***
Tavaszainkat
számoljuk ifjan, s váltunk
telekre aztán.
közben
rohannak nyarak,
s lépünk őszbe csendesen.
***
Feketén
hulló
hóban fehér bot, s a hang
összevissza bong.
***
Míg
volt cipőm sok,
fárasztott reggelente
dönteni kábán.
Tyúkszemem
tüntette el
egykori hívságomat.
***
Fürdő-ruhátlan
Hátad
nyár-fehér
csíkja takaratlan sem
vakít. Itt az ősz.
***
Zápor
- zivatar,
betakar és kitakar.
ki-ki-kit akar.
***
Egyetlen
porszem
szememben, s a könnyen át
táncol a vén hegy.
***
Avar
kupac ég
a kertben, öregasszony
rakja: őszt csinál.
***
Viharfelhőket
néztem, vén fatörzs lett a
kutya futtából.
***
Tengernyi emlék
Kopott
szandálom
zugából korfui só
hull kétezerből.
***
kabát
barátom!
gallérod peremén, lám:
fehér sóhajok.
***
szélcsupasz
fácska,
tanulom nemfeledni
tavasz-szirmait.
***
meztelen
az ég.
nem találják helyüket
a viharfelhők.
***
Tea
kunyhómba
lépve
teaduruzsolásnál
halkabb a vihar.
***
Úton
hűvös
az éjjel,
akár egy szúnyoggal is
elbeszélgetnék.
***
Rossz időben zárva
csordogál
az ősz,
csak egy macska szalad a
fényes piacon.
szalmakalapom
belül
már csupa szomorúság.
***
hold-fogoly
kutya
gyanakszik fogyó sarlón:
becsaphatatlan.
***
sok
kicsi tajték,
-tó partján ülök régen-
mit mond? nem értem.
talán
majd kitalálom.
talán majd elfelejtem.
***
hat
csörgött
az óra.
bosszant ez az új csend, de
elveszett a régi.
***
ősz.
sosem-látott
bokraimat csodálom.
közöttük élek?
***
mára
a nyári
fűlepedő már rőtes
avarkacat szőttes,
libbenő
lombtakaró,
szélfútta szomorúság.
***
könnyen-szomorú
mint egy régen lakatlan,
pergő csigaház.
***
kismacska
mosdik,
kertvégi bokrok mellett
lopódzik az est.
***
mekkora
tócsa!
megbámulhatná magát
egy esőfelhő.
***
tócsatükörbe
zokogó szürke reggel
szakad odakint.
***
(hideg)
alig
repül a
veréb, s a macska százszor
is meggondolja.
***
(vékonyodó év)
falinaptáram
már a legkisebb széltől
is meg-megremeg.
***
üvegszilánkok
nyirkos földön: voltatok
talán pohár víz.
***
kócos
álmaid
arcod párnaráncai
mélyére bújtak.
tea
gőzölög lassan,
kisimul a reggel is.
***
ruhásszekrényem
rendje láttán ma inkább
fel sem öltözök.
***
vekkerem
helyett
énekkel ébresztett egy
feketerigó.
***
lassan
már minden
programmá válik, pipák
az élet helyett.
***
jeges
szél metszi
el koradélutáni
sétatervemet.
***
vadludak
szállnak
a folyó felett, öröm
már havat hánynom.
***
annyira
várd csak
a tavaszt, hogy észrevedd
ha megérkezik.
***
úgy
festékes a
kezed, hogy tudom: képed
elkészült. szép lett.
***
fűszál,
vagy ima
- Isten bújócskázik -, s én:
bekötött szemmel.
***
márciusi tél
első
legyecske
- csendes a konyhaablak -
tán maradnál még?
***
eltévedt
a Hold,
vén ciprus ágak között
bolyong hajnalig.
***
álom-borzosan,
kottát
lépked a hóba
egy kölyökmacska.
***
esti
sétámnál
tócsába esett a hold,
majdnem ráléptem.
***
vén
fám, mint éltes
szajha: lassan vetkőzik
a kölyökszélnek.
***
szétszórt
lombszoknyák,
vidáman maskarázik
a hajnali szél.
***
levélágon
zörög a nyár
kezébe őszi szél veszi.
***
utolsó
negyed
sötét felhő takarja
szép rókaszemét.
***
csillog
az este,
a tócsában pergamen
gálya vesztegel.
***
est
virágzik
a hárs,
csöndes a lombja. csöndes
a séta alatta.
***
messzi
ugatás.
ha jól emlékszem: tarka,
bozontos, éhes.
***
talán
tavalyi
tücsök ciripel, talán
tavalyelőtti.
***
nem
kell ma cipő.
udvaromban nyílik a
cseresznyevirág.
***
idei
lepke
bukdácsol, ezer célú
alig-repülés.
***
tükröt
tart az est.
magam maradtam Istent
keresni éjszakára.
***
ősöreg
tusrajz:
a csepp bambuszhajtáson
veréb csivitel.
***
szürke
az utca,
sok fekete kis fehér.
esernyő nyílik.
