« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Juhász
Attila (1961-)
haikui
ÖT HAIKU
Új Forrás, 31. évfolyam, 5. szám, 1999. május
öböl
csendjébe
az ár-apály formátlan
testeket sodor
*
jégkardok
élén
gyöngyszemeket görget a
tavasz-erecske
*
telehold
álma
fehér fák futnak
fehér tájon át
*
széthull
a hajnal
szennyes szürke fényekben
meghalsz felébredsz
*
alkonyi
fűzfa
izgága szellőt fésül
ezer karjával
*
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 5. oldal:
én
te ő__ki is
próbáld csak újra sorban
egyes szám többes
Hidegláz,
Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 19. oldal:
széthull
a hajnal
szennyes szürke fényekben
meghalsz felébredsz
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 22. oldal:
el
s vissza megint
hullázó partokon jársz
kié a lépted
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 23. oldal:
visszakiált
a
köves túlpartról a csend
a saját hangod
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 33. oldal:
az
üveg mögött
más fényben másik arc__rá
néz neki beszél
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 34. oldal:
ne
hagyj magamra
üres zuhogók felé
sodor az alkony
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 60. oldal:
hajnali
vásznak
sem álmod sem az új nap
csak a fény suhog
Hat
nap
Hidegláz,
Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 62-68. oldal
Világtalan
éj.
Szétszórt csillagok közé
fényeket feszít.
És
újra reggel.
elvérzett láthatáron
remény hamva: fény.
Tengerben
az ég,
égben a tenger - köztük:
villódzó hiány.
Hullámhab
játszik
koccanó kövek között -
végtelen-jelek.
Öböl
csendjébe
az ár-apály formátlan
testeket sodor.
Alélt
virradat.
A tátongó partokra
üres ég terül.
Alábukik
a
napszállati hűs láva -
sűrűl s megalvad.
Telehold
álma -
fehér fák futnak
fehér tájon át.
Azután
élet
támad a földból s vízből -
sár, rothadó sár.
Fekete
hattyú.
Nehézkes verdeséssel
fölszáll s ott suhan.
Hajnali
fagy. Az
almáskert kapujában
mennyi idegen!
Gondozatlan
kert.
A csönd liánjai közt:
megtorpant kövek.
Hajnal,
igazgyöngy-
isten pillantásában
hideg ragyogás.
*
Hidegláz,
Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 69. oldal:
szétpergő
freskók
hideg visszhang bolyong a
benső templomban.
Nyolc
haiku
Hidegláz,
Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 74-76. oldal
Augusztusi
est.
Fák üszkös szempilláin
izzó rézgaras.
*
Idegen
egek.
Halott madarak röptén
pereg a rozsda.
*
Aranyfehér
gyász -
a ködös estből nyírfák
lépnek a fénybe.
*
Napok
óta már
mögöttem a nagy hegy. De
meddig kísér még?
*
A
hajnali ég
a tompa csendre ébred.
Kihalt minden út.
*
Villányi Lászlónak
Sétálóutca
-
vasba vert csupasz fákra
felkúszik a fény.
*
Lassuló
léptek -
üvegablakokban kísér
a várakozás.
*
Hallgat
az utca -
szürke díszkövezetén
jár-kel a reggel.
*
Haiku
Csokits Jánosnak
Hidegláz,
Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 79. oldal
Holdtölte.
Hideg
fátylakban forog az ég -
november táncol.
Hidegláz, Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 83 oldal:
közelebb
távol
mozdulatlan lépegetsz
távolabb közel
*
Eszkimószín, Kortárs Kiadó, Budapest 2009, c. kötetből:
Elfog
minden vágy.
Elfogy minden vágy.
Ennyi csak: lét, a léted.
*
PERDÜLET
A
forgás megállt,
csak a vér zubog. Tükrök
közt hol vagy magad?
*
SÓPERMET
"Itt
voltam" - üzent
valaki a fövenyen
napfelkeltekor
*
BLUE YEAR
Évgyűrűk,
erek.
A gyökérodúban még
lakhat valaki?
*
ÖLTÖZŐ
Szilvavirágok
-
hajnal jéhártyájára
selyemlepel hull.
*
MÁRCIUS
Az
első levél
s egy elszáradt tavalyról
Kifeslik az ősz.
*
HARMAT
Korai
még a
nyár. Épp csak ropogósra
telt a fű, az ég.
*
SZENT IVÁN
Hideg
a hajnal.
Rossz így várni az
új napot, az őszt.
*
KÖNNYŰ
Már
itt a hajnal.
Az ösvény mentén léptem
pilléket riaszt.
*
Patak-párában
súlyanincs levél lebeg:
játszik az emlék.
*
Szentély
padlatán
könnyű fuvallat játszik
száraz levéllel.
*
Őszutói
nap.
Dégyöngyös hangalevél
kérdőn bólogat.
*
Madártalan
csend.
Őszvégi rétre pernyét
szitál a hajnal.
*
Borókafenyő
-
a csupasz hegytetőre
miért igyekszik?
*
Nádat
aratnak.
Kéthangú szélben ropog,
csikorog a nap.
*
Mégsem
havazik.
Üres évszakok csendjét
cipeli az ég.
*
Csak
egy hinta. Mind
halkabb sikolya üres
alkonyégre száll.
*
HOLTÁG
Két
szálvashoz két
végén kikötve
kis lélekvesztő.
*
HOLT TÜKÖR
Szeptemberi
est.
Csöndben merít hálóm a
tó aranyából.
*
ÖREG HALÁSZ
Könnyű
hálómban
csupán az alkonyati
nap aranyterhe.
*
BASÓ-MELLÉKSZÓLAMOK
Kabócakoncert.
Tűkre
tűzött alkonyat,
tudsz rám gondolni?
<<>>
Kabóca
cirreg.
Szétlyuggatja a nyarat.
Felszivárog
a
hideg minden szavunkban.
Hátrál, hátrál a hajnal
<<>>
Mily
messziről szól,
s hogy harsog a kabóca!
S hogy zeng magányom!...
<<>>
Fáradhatatlan
zengi a két magányt az
őszi kabóca.
<<>>
Hajnalig
zeng majd
a veszett kabócadal?
Mit üzen az ősz?
<<>>
Ha
kabóca zeng,
mért akarnád a csöndet?
Ha van, benned van.
<<>>
Harsogó
sereg -
végtelen dallal tanít:
éld meg nyugalmad!
*
HOLD
Fehér
házak közt
sötét sikátor -
eltévedt az út.
*
FELHŐCIKLUS
három
üres világ közt üres
kőpart vesztegel
*
(BÁMÉSZKODIK)
Szürkületi
nap
bámészkodik. Nem enyém
szemben az árnyék.
*
(S ÉPPEN RÓLAM)
S
éppen rólam mit
szeretnél megtudni még
magadon kívül?
*
(NEM LÁT)
A
fennsíkra érsz.
Nem lát az ég, nem fakad
se kő, se forrás.
*
(SZÍT AZ)
messzi
hang kiált
parazsat szít az ég az
ősz hová sietsz
*
(KAVICS)
Szívverésemnél
hányszor lassabb a tenger
kavics-zenéje?
*
HAJNAL
Vallatófény.
Isten keresne?
Istent keresném?
*
UV
Senki
sem érti,
milyen felirat van a
tárva zárt égen.
*
NÁDAS TAVON
A
sziklacsúcsok
tépőfoga üresre
fagyott égbe mar.
Rezdületlen
tükörben
lassú szigetek
úsznak a ragyogásba.
*
NAP-TÁR
Évet
új év vált,
de az idő se nem fogy,
se nem teljesül.
*
MENEKÜLT
El?
Külön? Szembe?
Oda-vissza? Szerte? Szét?
Itt? Élned? Halnod?
*
én
állok
Műhely : kulturális folyóirat, 2010. (33. évf.) 4. szám, 25. oldal
vashíd
a folyón –
millió szegecs rögzít
a pillanatba
*
vonat
dübörgés
egyszercsak ott vagy megint
áll a perc a víz
Juhász Attila (1961-) a győri Révai Miklós Gimnázium magyartanára. Stilisztikából doktorált. Verseket, recenziókat, tanulmányokat ír. Első verseskötete Hidegláz címmel 2001-ben jelent meg, ezt követte a Zalán-verziók. Z. T. három évtizede című monográfia 2004-ben, mindkettő a Kortárs Kiadó gondozásában. Szabadidejében tai chizik, sárkányhajózásban senior Európa-bajnok. 2009-től a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megyei elnöke. Legutóbbi kötetéből, eszkimószín (Kortárs, 2009).
