« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Elblinger
Ferenc (1963-)
haikui
KÉT
HAIKU BAKA ISTVÁN EMLÉKÉRE
Tiszatáj,
2004. március
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/04-03/elblinger.pdf
http://www.csatolna.hu/hu/szepek/baka/
(1)
Még itt angyalod.
Szólnék, hisz itt ül közel.
Nincs hangom. Figyel.
(2)
Én beírtalak.
Mint a "fémbe a savak"
Nincs kép. Csak szavak.
NÁDASDI
HAIKUK
http://www.csatolna.hu/hu/szepek/nadash2/
A Hold
(1)
Sebek
szürkéllnek
szomorún a Hold arcán
minden éjszakán.
(2)
Ma
úgy látom őt,
mint kinek bőre mocskos
vagy hullafoltos.
A fű
Fű
hajol fölém.
A mély eget kémlelem.
Fekszem a gyepen.
A domb
Vöröses
a domb.
Szétfolyt már Napunk vére,
készül az éjre.
Az üllő
Gyermekkor,
megint.
Öregapám itt csoszog.
Az üllő boldog.
A padlás
Súlyos
a kötél,
Nehéz por lepi be, lóg.
Hálót sző a pók.
A temető
Torlódik
a múlt...
Eltűnik minden érték?
Itt ez a mérték.
A kereszt
Sokat
bolyongva
találom meg torz tested,
lomb közé rejted.
Az angyal
(1)
Te angyal, ha vagy!
Hol van a kardod, hogy védj?
Nem is volt? Hát kérj!
(2)
Te angyal, ha vagy!
Ha megérintenélek,
eltűnnél? Félek.
Az árnyék
Platón
most boldog.
A tarkómra süt a fény.
Lásd, ez vagyok én!
Az önarcképek
Mindig
ugyanaz.
Mi voltam nem oly régen?
Szikra sötétben.
A fa
Fa
oldalán nőtt
ágat is simogat fény.
Mindig van remény.
A patak
Csörgedező
víz!
Tükrözz fát, zöld levelet!
Vidd el versemet!
EGY
ÉV
http://www.csatolna.hu/hu/szepek/egyev/
ŐSZ
A levél
Bágyadt
már a fény.
A levelek sárgulnak
és földre hullnak.
A templom
Angyalok,
szentek.
Hallják-e gyenge hangom?
Árnyék a falon.
A tó
(1)
Kihűlt
már vized.
A forró nyár elmúlt rég.
Befed majd a jég.
(2)
Vékony
lesz jeged?
Recsegsz, ha rajtad állok?
Majd félek s várok.
Az ajtó
Rég
üres a ház.
Az ajtó nyitva maradt.
Őszi hangulat.
őszi haikuk Baka István emlékére
(1)
A
vadszőlő
Falaim
indák.
Megfojtanak a kacsok.
Összeroppanok.
(2)
Változatok
egy orosz témára
A
tájra köd ül.
Sóhajtanak angyalok.
Lennék. De vagyok.
A kapu
A
kapu zárva.
Ülök a hideg földön.
Tél kell hogy jöjjön.
A Hold
Múlik
napra nap.
Van mi köt, és van mi old.
Most kel fel a Hold.
TÉL
Sok
pici sóhaj
szállt, várta őket az ég.
Börtönük lett jég.
A
fényből kihullt
mocskos folt lett minden árny,
foszlott angyalszárny.
Uram,
látod már!
Hosszan kifolyt az égre
egy angyal vére.
És
nem jön senki.
Havas út. Várakozás.
Se angyal, se más.
Az
ólmos idő
szétterül lomhán, bután.
Pécsen, délután.
Éles és hideg
húsba metsző jégpengék.
Fájnak a zenék.
..................................(Tisztelet
Jan Garbareknek)
Krisztus öt sebe.
Hallgasd csak az öreg Bacht!
Ja, es ist vollbracht.
..................................(J.S.Bach
János- passiójának tiszteltére)
Ráncos ujjával
ködöt kaparász a tél.
Fáj most. Elmentél.
Egyszer majd jön egy
melengető, szép tavasz.
Tán e fény már az.
TAVASZ
Nem
lesz tavasz még!
Híg okádék a tavon -
szétterült a jég.
Virágom
virul.
Nem kell egy hét sem - hervadt
szirmuk földre hull.
Száraz
és aszó
sivatag álmodik csak
rólad, vízmosás!
Száraz
és aszó
sivatag álmodik csak
rólad, vízmosás!
Füleld
a tavaszt!
Dörgés és eső hangja.
Néma pacsirta.
(1)
Alkonytájt néha
néma sóhajok úsznak
a vizek felett.
(2)
Csendes most a víz.
Nincs béka a parton, hogy
vízbe csobbanjon.
..................................
(Macuo Basó tiszteletére)
Árnyék. Múlik ez
is, a hiány marad itt
kínzón és fájón.
NYÁR
Szép
itt. Fák, dús rét.
Felhő száll fel a völgyből.
Sírás feszít szét.
Ó,
nyári mező!
Kóróid közt zsenge fű
nem hajt idén már.
Az
ösvény szélén
csalán tört a magasba.
Ma szép volt ő is.
Virágok
sírtak
hangtalan itt az éjjel.
Csupa könny a rét.
Kizökkent
világ.
Minden fontosabb lett a
Legfontosabbnál.
Vége
utolsó
délutáni álmomnak.
Karom zsibbad csak.
Kutyámmal
nézzük
az alkonyt. Szebbek az ő
gondolatai.
Most
itt alkonyul.
Égő vére az égre
alvadva borul.
..................................
(József
Attila emlékére)
Múlik napra nap.
Tudom azt, mi köt s mi old.
Vakít már a Hold.
