« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Rózsa
Endre (1941-1995)
haikui
Elszáradva
potyog le
Az
ámokfutó álmai, hátrahagyott versek,
Széphalom Könyvműhely,
Budapest, 1998, 31-32. oldal
Lopakodik
a
mérges gáz, lila tövén
légnemű növény.
Súlyos
széndarab
izzik fel a rétegek
legesleg-alján.
Pattanó
bogár
finom húrján megfeszül,
s kilövi magát.
Falepke
szorult
tárt szárnnyal egy göcsörtbe,
s lassan megmered.
Hernyó
araszol.
Bábbá válik, s mint kőbe,
borostyánba fagy.
Sötét
barlangfal
zuhanó lángot temet.
Sátán-kortya-éj.
Zúgó
hártyaszárny
érinti a lét vizét,
s ázottan csöpög.
Fej,
tor, potroh, láb
elszáradva potyog le
az irdatlan semmibe
még és még alább.
Balatonszéplak
Az
ámokfutó álmai, hátrahagyott versek,
Széphalom Könyvműhely,
Budapest, 1998, 70-71. oldal
A látó
Lát, aki láttat;
szálanként vet serkedő
szakállad árnyat.
Ezüstpart
Alkony.
Szél éled.
Hűlő vízbe a horgony -
magadba mélyedsz.
Tajtékcsöppök
Árnyékszobrok,
Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1993, 103-104. oldal
Lugas
A
csillagűrtől
külön égbolt választ el:
tömörlő fürtök.
Bordal
Tölts,
újra töltsél!
Mert itt még a tücsök is
bölcsebb a bölcsnél!
Út
Sikondára
Szomjúság
örökmécsei, Eötvös Kiadó, Budapest, 1989, 12. oldal
Tettye
Szikla
repedez,
lepkét szül a rózsaág;
kő-, virág-, hímpor…
Dömörkapú
Erdős,
cilámpás
hajamba jánosbogár
szállt: pici lámpás.
Kisrét
Rugós
tőrként döf
a vadgesztenye-szurony;
kés a szelídé.
Kantavár
Zsizsegő
zsongás…
Rá ne lépj: a tinorú
húsos őz-orrú.
Páfrányos
Belém
hasít még:
apám is fél, hasra ránt.
Lódarazsak fent…
Melegmány
Mélán
lépkedve
hangyavárban tűzmoha
fut föl combomra.
Kőlyuk
Süket
sötétben
a barlang mély belei
éhen korognak.
A
havazás beköszönte
Szomjúság
örökmécsei, Eötvös Kiadó, Budapest, 1989, 28. oldal
Puha
havazás
fogja le a tárgyak tág,
halott szemhéját.
Élénk
havazás
rimánkodó levelet
élve eltemet.
Erős
havazás
nyers falán nem hatol át
most egy tűszúrás.
Sűrű
havazás
a Föld központja felé,
mind mélyebbre ás.
Hó,
csak hómarás
milliárd nyomát pipálja
fehéren a menny.
Fekete
havak
szakadását számolja
felgyújtva szemem.
Tanya
Szomjúság
örökmécsei, Eötvös Kiadó, Budapest, 1989, 109. oldal
Fogó
a fűben.
Harmatos, nem is látszik,
s hangosan rozsdáll.
Madártoll-reggel!
Később - mint repedt göcsön
széthányt aprófák…
Fülledt
a pajta.
Létrafokonként halad
rajta az árnyék.
Szögelt
lécbordák.
A kukoricagóré
éhen korog csak.
Kettő
X, egy bak.
Fűrészpor gondolkodik,
míg a fűrész zeng -
Fehér
fal. Zörgő,
piros paprikafüzér:
nappali lámpák.
Tökéletes
kör:
fent ágak, lent gyökerek.
El sose múlhat!
