« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Tóth
László (1949-)
haikui
Tükör
előtt
Ötödik emelet avagy Egy éden bugyrai (1977-1984), Madách, Bratislava,
1985, 47. old.
Csak
nézem magam,
csak nézem,
mintha halottam lennék.
Azonos
vagyok.
nem vagyok azonos.
A
víg részek
Ötödik
emelet avagy Egy éden bugyrai (1977-1984), Madách, Bratislava, 1985, 51.
old.
A
vers kész.
Danáznak a részeg részek,
hallgat a józan egész.
Alkony
Ötödik
emelet avagy Egy éden bugyrai (1977-1984), Madách, Bratislava, 1985, 77.
old.
A
föld Isten kifordult szeme.
Az árva üreg a láthatár legszélén, nézd,
mintha vérzene.
Hat
új haiku
Mila Haugovának
Ötödik
emelet avagy Egy éden bugyrai (1977-1984), Madách, Bratislava, 1985, 112-113.
oldal
Őskori est
Őskori
est ez;
a könyvekben felzúgnak
a zöldlombu fák.
Könyörtelen éj
Könyörtelen
éj,
ma az ég is holdtalan.
Az árvám vagyok.
Hol?
Onnan
eljöttem,
de még nem mentem tovább.
Ó, itt vagyok-e?
Az intés
Láttam
az intést.
Csak a kezet nem sehol.
Nem kéz szülte azt.
Végtelen ősz
Ősz;
sárgállik a
házfalak gyűrött arca.
Végtelen évszak.
Egy ilyen est
Csendesül
számban
a lárma. Alkonyodik
fogaim mögött.
A
transzcendens szitakötő
(Tizennégy haiku)
Harangzúgásban,
avagy A hús bohóca : válogatott és új versek, 1968-1995,
Pozsony : Ab-Art ; Dunaszerdahely : Nap, 1996, 77-79. oldal
A virággá vált lepke
A
lepke kint van;
ha bejönne szemembe,
virággá válna.
A penge és a lepke
Pengeél
villan;
szárnya-nincs lepke száll fel
alóla olykor.
A
transzcendens szitakötő
Szálfa-gyertya
ég;
transzcendens szitakötő
táncol a lángban.*
*Más változat szerint: lángol a táncban.
A békahangú lányok
Békahangú
est;
lányok buknak a tóba,
vérben fürdenek.
Liliomos
éj
Liliomos
éj,
arcod tó vize mossa,
ős-szél huhog itt.
A
kutyafejű madár
Csahol
veszettül
az acéltollú madár;
kutyafeje van.
A
láthatalan virág
Hogy
vicsorog rád!
Szirma, szára, színe nincs:
vad illata csak.
A
beszélő láng
Beszélni
kezdett,
megoldódott a nyelve:
jaj, micsoda csend!
Őskori
est
Őskori
est ez;
a könyvekben felzúgnak
a zöldlombú fák.
Könyörtelen
éj
Könyörtelen
éj,
ma az ég is holdtalan.
Az árvám vagyok.
Hol?
Onnan
eljöttem,
de még nem mentem tovább.
Ó, itt vagyok-e?
Az
intés
Láttam
az intést.
Csak a kezet nem sehol.
Nem kéz szülte azt.
Végtelen ősz
Ősz;
sárgállik
a házfalak gyűrött arca.
Végtelen évszak.
Egy
ilyen est
Csendesül
számban
a lárma. Alkonyodik
fogaim mögött.
Lásd még!
Tóth László honlapja: http://tothlaszlo.sk
A transzcendens szitakötő (Nyolc haiku). In: Istentelen színjáték 1976-1982,
Madách Kiadó, Bratislava, 1983, 29. oldal
Ötven tükör. Arcok, arcaim. Válogatott versek. Lilium Aurum, Dunaszerdahely
1999
