« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Pilinszky
János (1921-1981)
VERSEIBŐL
Kráter
Összegyűjtött és új versek, 1976
-------------------------------------------------
NÉGYSOROS
Alvó szegek
a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyósón a villanyt.
Ma ontják véremet.
AGONIA CHRISTIANA
Szellőivel,
folyóival
oly messze még a virradat!
Felöltöm ingem és ruhám.
Begombolom halálomat.
A HARMADIK
Hármunk közűl
legmaradandóbb,
örökké fénylő ikonod,
örökké omló homokbuckád,
a legveszendőbb én vagyok.
HIDEG SZÉL
lakatlan kő,
hever a hátam,
emlékek nélkül, nélkülem,
az évmilliók halott hamujában.
Hideg szél fújdogál.
FEHÉR PIÉTA
A fényérzékeny
levegőben
csukott szemhéjak. Anya és fia.
Fehér kezek és még fehérebb ráncok.
Piéta és laterna mágika.
ÖNARCKÉP 1944-BŐL
Sírása hideg
tengelyében
áll a fiú.
KÜLÖNÍTÉLET
Különítélet
minden éjjel.
Magányos exhumáció.
Kiemelek egy ismeretlen embert
a semmiből és eleresztem őt.
EGY SÍRKŐRE
Túlhevitett virágcsokor.
AKÁR A FÖLD
Akár a föld,
hol mozdulatlan
szárnyalok majd és porladok;
akár a víz, olyan közel van
a sírás ünnepélye.
JUTTÁNAK
JANUÁR
A tél növekszik.
Egy magányos farkas jött le a faluba.
Reszket előtted.
Mise ez.
Utolsó áldozás.
VACSORA
Ismeritek
a megteritett asztalt,
„a kihűlt tálak közeit",
jól tudjátok mindannyian a leckét,
mire
gyűltetek össze hát?
ÉN GYENGE VOLTAM
Én gyenge
voltam, kevés voltam,
nekem egyedül az maradt,
hogy üdvödet szemmel kövessem.
MARHABÉLYEG
1
Nincs az a
marhabélyeg,
mit meg ne érdemelnék.
Jó lesz átlépnem
a halál
fehérre meszelt küszöbét.
Minden jó, amit megérdemeltünk.
2
a világ tenyerébe
kalapált szeg,
holtsápadt,
csurom vér vagyok.
EZ LESZ
Oszlás-foszlás,
vánkosok csendje,
békéje annak, ami kihűlt, hideg lett,
mindennél egyszerűbb csend, ez lesz.
MERÉNYLET
Megtörtént,
holott nem követtem el,
és nem történt meg, holott elkövettem.
VÉGKIFEJLET
Magam talán
középre állok.
Talán este van. Talán alkonyat.
Egy bizonyos: későre jár.
KÉTSOROS
Emeld fel,
ahogy akkor fölemelted,
és üss vele, ahogy akkor ütöttél.
ALKOHOL
Előhivom a
lehetetlent,
egy ház áll rajta s egy bokor,
egy néma, néma állat és
egy nadrágszár a szürkületben.
BETŰK, SOROK
Megérdemelné
a békés halált
minden írnok, aki az éjszakában
tollat fog és papír fölé hajol.
MÉGIS
Látják a bejárati
fényben
a szőlőlugast? A meszelt padot?
A levelek nyomasztó, viaszos zöld
távollétét? És mégis itt állt.
TRÓNFOSZTÁS
Táblára írva
nyakadba akasztjuk
történeted.
HOMMAGE A ISAAC NEWTON
megtesszük,
amit nem teszünk meg,
és nem tesszük meg, amit megteszünk.
Valahol rettenetes csönd van.
Effele gravitálunk.
ÖNARCKÉP 1974
Illés Endrének
Ingem, akár
egy tömeggyilkosé
fehér és jólvasalt,
de a fejem, akár egy kisfiúé
ezeréves és hallgatag.
PASCAL
A leghitványabb
féreg kimulása
ugyanaz, mint a napfölkelte.
KETTŐ
Két
fehér súly figyeli egymást.
Két hófehér és vaksötét súly.
Vagyok, mert nem vagyok.
EGY FÉNYKÉP HÁTLAPJÁRA
Görbülten
megyek, bizonytalanúl.
A másik kéz mindössze három éves.
Egy nyolcvan éves kéz s egy három éves.
Fogjuk egymást. Erősen fogjuk egymást.
KERINGŐ
A
zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.
És
mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.
ÖRÖKLÉT
A
fésű meghalt a hajadban,
simogatásom is megállt.
Kiveszem a fésűt kezedből.
Mindennek vége. Karonfogva ülünk.
HÖLDERLIN
Kurtág Györgynek
December
hője, nyarak jégverése,
drótvégre csomózott madár,
mi nem voltam én? Boldogan halok.
ZÖLD
Elmerűl
szemem, arcom, lelkem,
minden élőlény megmerűl
abban a feneketlen zöldben,
ami egy fa kívűl-belűl.
KŐEDÉNY
Ember,
állat egyként pulzál szivemben.
Mint kőedényben a piros máz,
úgy ég rajtam a csorgó, foltos
és közös veriték.
KAPCSOLAT
Micsoda
csönd, ha itt vagy. Micsoda
pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszitek.
GÉRARD
NERVAL
Kocsis
Zoltánnak
Folyópart,
amely nem folyópart.
Emlék, mely sose volt napkelte.
Aztán valami vizesárok,
s egy tüzes gombostű a fejben.
SUMMA
Tíz
ujjam van. Hajam. Fejem.
Egyhelyben állok.
De csurom vér és forog a korong,
és nincs világ, és nincs megállás.
KISÉRTÉS
Zuhanás,
miben szállni kell
sebesség és égtájak nélkül.
VONZÁSOD DEFINÍCIÓJA
Egy
végkép betört állat hátán
egy végkép betört állat lovagol.
ÁTVÁLTOZÁSOK
Távolodol.
De hiszen lány vagy,
hát közelítesz. Ahogyan a hold
felkönyököl. Fénylünk ilyenkor,
mint egy katonatemető.
1970. DECEMBER 22
Rühes
ebek, vérzünk a párnán.
Gyönyörűek vagyunk.
Azután csakügyetlenek
és halhatatlanok.
ÉLETFOGYTIGLAN
Az
ágy közös.
A párna nem.
ITT ÉS MOST
A
gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
Kötetből
kimaradt versek
-------------------------------------------------
KÉTFÉLE
Kétféle
nap kétféleképpen ragyog,
elárvulok, sötétedem a fényben,
köztem s egy távol nádas rajza közt
mutál vékonyka földi jelenlétem.
SZEPTEMBER
Úgy
ülünk itt a koraőszi este
levegő-vitrinébe zárva,
mint egy szikla, mint egy papírlap,
oly súlytalanúl és oly súlyosan,
ahogyan csak szék támlája vagy
dákó fölött kézelő fehérlik.
SUMMA
Ki
üdvözűlten porladok a földben,
Isten előtt kevésnek bizonyultam.
MŰTÁRGY
Olykor
veszünk egy régi cserepet
és elhelyezzük a falon.
Pedig csak egyedűl vagyunk,
vagy egyszerűen a szemünk,
mint két üres luk, kihűlt és kiégett.
AUGUSZTUS
Miközben
mint a porcelán
dereng a szűzek arca,
mi keringőzünk, levegőzünk
a fátyolos időben.
KIRÁLY ÉS KIRÁLYNŐ
Birodalmunkban
sok-sok ember él,
de mi, akár a szarvasok,
keressük egymást éjszakánként.
MIND A KETTEN
Pereg
alá a mennyezet,
a körüldúcolt falak és
a teljes palota.
Mindíg is idevágytunk,
ebbe a homokágyba.
ÁTVÁLTOZÁS
Rossz
voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
A LATOR SÓHAJA
Együtt
leszünk, együtt ma még,
ahogy együtt lógunk a kínban,
együtt a megígért hazában,
halálunkban, a paradicsomban.
SELLŐK
A
szép lányok tenger alá merűlnek.
Víz alá bukom, mint a rák.
Belefúlok a sárba és iszapba.
Ez is jobb aranyostoruknál.
ECCE
HOMO
Németh Lászlónak
Elnehezült
szive
végre zuhanni kezdett.
(1965)
Töredékek
-------------------------------------------------
Hogy
nem vagy, oly valószínűtlen!
Nyersen kivontad magadat
Mint közös csókból
a kiábrándult szerető
(1947; Ms 5932/1.)
*
Véges-végig
a világ partján
sugárzó földek elhagyatva,
mint gazdátlan maradt nyugágy
merengenek a pillanatra.
(1947; Ms 5932/1.)
*
Önarckép, 963
Ujjlenyomat
egy szürke aktán,
rajtam az egyedüllét piszka.
Világ báránya, lupus in fabula:
olyan vagyok, akár egy férfi.
(1963;
Ms5937/6.)
*
Ökle
mellé, a kimerült homokra
egy kéz esett. Üres keze:
egy tompa kő. Egy kő bukott. Feje.
A rongyhomokra teste rongya
(1964; Ms 5938/3.)
*
Négysoros II.
Elmebeteg
folyosó
térzene
a tengerig
a sarokig.
(1965;
Ms 5938/5.)
*
Kárhozat,
ez a kárhozat,
mely kettétépi a világot.
Gyönyörű és iszonyú vagy.
Sehol se vagy. A napon állok.
(Egy fénykép hátlapján)
*
Istálló
Mióta
félek s egyedűl vagyok,
boldogtalan testek és tárgyak
lehelik rám melegüket.
(1968?;
Ms 5938/7.)
*
Fal
Egy
akármilyen felület
rádnéz. Távolról. Mereven.
Megpróbálsz vele szóbaállni,
de korai a párbeszéd.
(1968?;
Ms 5938/7.)
*
Vágóhíd ősszel
Ősz
van és napfogyatkozás.
Egy állat elesik.
A feledés vad füvei,
s a szentségtartó napfogyatkozása.
(1971?;
Ms 5932/5.)
*
Bealkonyúl,
bizony, bealkonyúl,
a mécsesekre rádől az éjszaka
*
Angyal,
ki vagy?
Bukás? Emelkedés?
Önkívület? Tárgyilagosság?
(1973;
Ms 5932/11.)
*
Téboly
Ruhád
elmozdúl,
járásod remegés,
folytatnod kell, ahol abbahagytad.
(1973;
Ms 5932/11.)
*
Arcok,
kezek, egybemosódva,
kezek és köpenyek,
Mint sáros relief, olyan
a megvert hadsereg.
(1974; Ms 5937/17.)
*
Fénykép
A
mindenség kapitulál, ahogy
a többezer esztendős kisfiú –
belekövűl a fényképezőgépbe
(1974;
Ms 5937/17.)
*
Sorok
Részeg
vagyok. Rosszul vagyok.
Elnézőn elfogadnak és
elnézőn hazatessékelnek.
A két szoba közül, melyik üresebb?
(1974;
Ms 5937/15.)
*
Migrén-szinek
és manökenmagány.
Sütkérezik hátad és hátam
az augusztusi délután
mészárszékében.
Mészárszékablakában.
(1975; Ms 5937/19.)
*
Áll
az idő. Egy forró skatulyában
valami oly erővel látható,
hogy láthatatlan. Nézek
és nem látok.
(1975; Ms 5937/19.)
