« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Sárközi
László (1969-)
haikui
TIZENNYOLC
HAIKU
Fedél
nélkül – hajléktalanok lapja, 2000. június 1., 157. szám
Csendes
a város
újév reggelén.
Hólé csepeg egy ágról.
Arcod mint finom
rám és rád hulló
cseresznyevirág szirom.
Járt
úton megyek:
lenn elfojt a barna por,
fenn gyűlölt hegyek.
Nappal
hallgatnak
a békák, de alkonytájt
már kurjongatnak.
Elegáns
veréb:
az út szürke porával
mossa köpenyét.
Farkát
kergeti
az eb s valahogy önmagát
végteleníti.
Éles
rikoltás...
Árnyék rohan falakon.
Nyíló vérvirág.
Bármerre
nézek
versek égnek utakon.
Mind félig készek.
Ó,
telt, fehér hold!
Végre hármasban! Te, én
s gyarló árnyékom.
Túl
a periférián
a kattogó HÉV
zöld hernyó csupán.
Mily
érdes kövek!
Fő a változatosság!
Mezítláb megyek.
Bőrömbe
fúrnak,
vérmintát vesznek tőlem
és zúgolódnak.
Kavicson
remeg
egy szitakötő.
Ó! Hangya zavarja meg.
Köd
esőt hullajt.
Egy varjú káromolja
holló hajamat.
Éveim
ráncok
arcomon. Körülöttem
hó, szél és álmok.
...bogárként
futnak
papíromon és
ellenállnak tollamnak...
Szél
kél ágak közt,
a levelek meghaltak
s velük hull az ősz.
Magyarországon
a MÁS: tetten ért csend egy
fehér papíron.
* * *
Akácfa ágon
millió Világ: őszi
eső álmai.
Cseresznyevirág-
szín a hold. A nap véres
inkarnáció.
Magányos
kóró
kiszáradt holdárnyékom...
mint árnyékholdam.
Rúgott
labdaként
csattan a kapun,
szemében kardvirágok.
Piszkos
folt a hold
udvarán. Madár? Felhő?
Csak egy repülő.
Tó,
sötét tükör:
Holdistennő két arcán
négyszeres bú.
Bíborló
folt a
tón: a hold csak álom, szél
fú, eső szemel.
Ezüst
s nagyképű
Császár, két udvar kevés?
Én is kellenék?
Monitoromból
portugál lobogó lett...
Kávé-zacc fejem.
Ködös
táj, félek,
jégnél is hidegebb az
őszi hold fénye.
Öblös
s visszhangos
a WC. Hirtelen csend...
Hajnalpír arcom.
...ezt
nem akartam!
bársonyszőre égnek áll
s hold-sarló karma...
Elmúlt
karácsony.
Él-e s hol áll most a fa,
mely keresztem lesz?
Tiszta,
fehér lap.
Vonz, hogy sötét tintámmal
rá verset írjak.
Pergő
levelek;
szerény ebéd-morzsáim
a földre sodrom.
A
macska halat
csent; fönn ül: fogát mossa
s a holdfénybe dalol.
Barnálló
estben
ködös kövek. Nyomaimra
ráborul a csend.
HAIKU
Ezredvég, XI. évfolyam, 2. szám
- 2001. február
...és sír az akác,
de haikum makacsabb; nem
adja meg magát
adja
meg magát
a toll, mely írni tud, ha
könnyeznek a fák
könnyeznek
a fák;
millió jajt visz a por
és sír az akác.
NYOLC
HAIKU
Ezredvég,
XII. évfolyam, 2. szám - 2002. február
Nyári
esőben mállik
a varangy lenyomata; ennyi volt.
*
Különös
virág:
fehér lámpaernyőben
sárga kutyafej.
*
Letargikus
arc:
tükrömből néz rám érett,
kusza kókusza.
*
Szerény
ebéd morzsáim
a földre sodrom.
Foltos pergő ősz.
*
Új
kenyér! Sóba mártom;
Kiduson lennék? Á! csak ennyim van...
*
Rossz
kor, rossz ország, rossz pénz,
tartós rosszkedvünk. Menny - dörgés - költés.
*
Zöldalmát
eszem, tejjel,
legszebb ünneplőruhámban. Várok.
*
Láttam
a Semmit:
kukákban színes szemét.
Üveg? Az nem volt.
HAIKU
Alkonyzóna
- hajléktalan művészek antológiája, Barrus, 2004, c. kötetből:
Köves
út; lépek.
Titokban arra vágytam,
hogy rá ne térjek.
HAIKU
Dedikáció
az örökkévalóságnak,
Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár,
2005, 75-87. oldal
1988-89
Csendes
a város
újév reggelén.
Hólé csepeg egy ágról.
*
Arcod
mint finom,
rám és rád hulló
cseresznyevirág-szirom.
*
Járt
úton megyek:
lenn megfojt a barna por,
fenn gyűlölt hegyek.
*
Nappal
hallgatnak
a békák, de alkonytájt
már kurjongatnak.
*
Elegáns
veréb:
az út szürke porával
mossa köpenyét.
*
Farkát
kergeti
az eb s valahogy önmagát
végteleníti.
*
Túl
a periférián
a kattogó HÉV
zöld hernyó csupán.
*
Mily
érdes kövek!
Fő a változatosság!
Mezítláb megyek.
*
Kavicson
remeg
egy szitakötő.
Ó! Hangya zavarja meg.
*
Köd
esőt hullajt.
Egy varjú káromolja
hollóhajamat.
*
Éveim
ráncok
arcomon. Körülöttem
hó, szél és álmok.
*
Bőrömbe
fúrnak,
vérmintát vesznek tőlem
és zúgolódnak.
Egy Tanka 1989 őszéről
Konok
mocsokkal
befeketített oszlop
negyvenötös évszámmal.
Ül fönt kőgalamb,
virág
– nincs, itt minden gaz!
és szól a lélekharang.
Szentendrén, 1989 októberben
Haiku-lánc – 1999
...és
sír az akác,
de haikum makacsabb; nem
adja meg magát
adja
meg magát
a toll, mely írni tud, ha
könnyeznek a fák
könnyeznek
a fák:
egyenes derékkal áll
és sír az akác...
1998 – 2000
Bármerre
nézek,
versek égnek utakon.
Mind félig készek.
*
Ó,
telt, fehér hold!
Végre hármasban!; Te, én
s gyarló árnyékom.
*
...bogárként
futnak
papíromon és
ellenállnak tollamnak...
*
Szél
kél ágak közt,
a levelek meghaltak
s velük hullt az ősz.
*
Magyarországon
a
más: tetten ért csönd egy
fehér papíron.
*
Tiszta
fehér lap.
Vonz, hogy sötét tintámmal
rá verset írjak.
*
Ködös
táj, lépek;
jégnél is hidegebb az
őszi hold fénye.
*
Öblös
s visszhangos
a wc. Hirtelen csend...
hajnal-hold arcom.
*
...ezt
nem akartam!
Bársony szőre égnek áll
s holdsarló karma...
*
Éjjeli
lepke
szállt íróasztalomra
amikor versem...
*
Kint
jajveszékel
két eb. Bent, mellettem a
szakácsnő székel.
*
Köves
út; lépek.
Titokban arra vágytam,
hogy rá ne térjek.
*
Elmúlt
karácsony.
Él-e s hol áll most a fa,
mely keresztem lesz?
*
Szellőt
vad felhő
uszálya kuszálja. Fán
harkály sír. Nevet!
*
Barnálló
estben
ködös kövek. Nyomaimra
ráborul a csend.
*
Kedvem
oly komor,
mint e nyári záporos,
kék felhőgomoly.
*
Döglégy
döng; csapok.
Elfog az undor és nem
gondolok Buddhára.
*
A
macska halat
csent; fönn ül: fogát nyalja
s a holdfénybe dalol.
*
Piszkos
folt a hold
udvarán. Madár? Felhő?
Csak egy repülő...
*
Akácfaágon
millió
világ: őszi
eső álmai...
*
Cseresznyevirág-
szín
a hold. A nap: véres
inkarnáció.
*
Kiszáradt
kóró
magányos holdárnyékom...
mint árnyékholdam.
*
Rúgott
labdaként
csattan a kapun,
szemében kardvirágok.
*
Tó
– sötét tükör:
Holdistennő két arcán
négyszeres a bú.
*
Bíborló
folt a
tón: a hold csak álom; szél
fú, eső szemel.
*
Ezüst
s nagyképű
császár! két udvar kevés?
Én is kellenék?
*
Monitoromból
portugál
lobogó lett...
Zacckávé fejem.
*
Vörös
láthatár;
gépet toló kondenzcsík
sebzi fel egem.
2001 – 2004
Lenyalt
haj s kamasz
tavasz; a patikában
tetűírtót vesz.
*
A
tömeg arca
akár az őszi szellő,
avart sodorva...
*
Gyorsan
eloltom
a fényt; papíromra hullt
hajnali holdam.
*
Sör:
arany-fény s vér.
Tizenhárom tölgyfa – állt...
Ritkán koccintok.
*
Mindig
megugat...
Most ül s les: karácsonyi
moratórium?
*
Szikrázó,
friss hó.
Szállásom ajtajából
visszafordulok.
*
Nyári
esőben mállik
a varangy-lenyomata; ennyi volt.
*
Különös
virág:
fehér lámpaernyőben
sárga kutyafej.
*
Letargikus
arc:
tükrömből néz rám érett,
kusza kókusza.
*
Szerény
ebéd morzsáim
a földre sodrom.
Foltban pergő ősz.
*
Új
kenyér! Sóba mártom;
Kidduson lennék? á! csak ennyim van...
*
Rossz
kor, rossz ország, rosszpénz,
tartós rosszkedvünk; menny – dörgés – költés.
*
Vadkacsa
szemez; dacos
noha holnap nem tőle vécézek.
*
Láttam
a semmit:
kukákban színes szemét,
üveg? Az nem volt.
*
Mentemben
visszanéztem;
nyomomra zörrent egy sárga levél.
*
Mindig
vágytam rá, de az
állatok testén sokkal szebben fest.
*
...s
húsz vécépapírt cipel.
Nagycsalád? jólét? optimizmus? Mind?
*
...izzó
havon rohanó
árnyékom töri a hold sugarát...
*
Ágakról
olvadó jég,
vörös, kerek szemmel néz a hajnal.
*
Görnyedt
eb; orrát hosszan
eltolja. Sajnos messze a virág.
*
Sebtében
írt üzenet:
apró katakanák a friss havon.
*
...nyitott
ablak, langymeleg
dől be, álmok, harsogó alfelek...
1969-ben születtem, Budapesten. A Pécsi Egyetemen végeztem, mint művelődésszervező. Tagja voltam a Soros Alapítvány által támogatott Romaversitas Programnak, ahol a mentorom Faludy György volt. Mellette még Szepes Erika tanárnő és Szerdahelyi István professzor csiszolgatta képességeimet. Első kötetem 2001-ben jelent meg, Belső Világ címen - egy szonettkoszorú. Második kötetem 2005-ben: Dedikáció az örökkévalóságnak. 2006-ban jelent meg a Csikágó c. szonettciklusom. Szerepelek a Kötéltánc, az Alkonyzóna, valamint néhány, költészeti verseny tiszteletére kiadott antológiákban. Rendszertelenül publikálok az Ezredvégben, és rendszeresen a Fedél Nélkül-ben. Tagja vagyok a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaságnak, valamint a "Vagyunk", otthontalan művészeket tömörítő művészeti és érdekvédelmi egyesületnek.
* * *
Andorom,
egy leveledben a hexameterről úgy írtál, hogy: a régi világ maradéka csupán. És hogy nemigen használatos, és idejétmúlt, mint amiképpen a daktilus is „kifutott a divatból”. Mert a „modern költők” másképpen akarják már kifejezni az életük és érzéseiket: szabadabban, a formai megkötözés korlátai nélkül.
(…)
Éppen ezért most visszazavarlak a hexameterhez, amit nagyon elhanyagoltál. Ott van a Költészet című koszorúm: hatodik számú versét, nosza, szedjük hát szét bátran! S ez csak a kezdet…(Sárközi László levele Vékony Andor haikuköltőnek arról,
hogy miért is kell a régi alapokat egy új úthoz fölhasználnunk)
Sárközi László: Költészet
Napút,
2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 76. oldal
–
szonettkoszorú–
VI. szonett
Macuo Basónak
Árva világod
elosztja az ősz: nyomokat hagy a nyárban – szeptember
sárga a táj, de a bokrok alatt tücsök éneke hallik, – október
alszik a fűzfa, magányosan int neki tükre a sárban. – november
Lágyan esik
le, felolvad a nyelvemen; éteri ízek, – december
íme az égi s a véges. Ugyancsak a semmibe hajlik. – újévi haiku
Zajlik a víz, aromás tea; jégszirom illata habzik: – január
tarts ki! hiszen pici korty csak a tél, noha fájdul a szíved. – február
Sarjad a zsenge
vetés, valahol csalogány szava szárnyal – március
s áztam – a bőrömig! és a varangy? hasal: ágya a bánat. – április
Lábaim állnak: az utca kövén lila orgona szárad, – május
száll a tücsök – ni! de röpke a röpte! csak éjszaka szájal. – június
Gömbök a porban:
a fecskeraj álmai megtörik árnyam, – július
szánjad a nap sugarát; felemészti a távoli tájat, – augusztus
bátran előre haladsz, hova fény sose hull, csak az ágak. – halál haiku
Andorom: ezzel
fogjuk kezdeni:
Árva világod
elosztja az ősz:
nyomokat hagy a nyárban
(…)
Vékony
Andor–Sárközi László
Napút,
2008. április – X. évfolyam, 3. szám, 77-80. oldal
I.
léptek
dobognak
csendes utak mély pora
lassan ülepszik.
…lassan
ülepszik
a vér. Bíborló csönd ül
nagy kardok élén…
nagy
kardok élén,
talán, rozsdamart foltok;
léptek dobognak…
II.
Földre
hull. Vagy sem…
Mi lehet belőle így?
madáreledel!
Madáreledel?
Zöldellő árvakelés
őszi kert mélyén.
Őszi
kert mélyén
virágok fáradt feje
földre hull, vagy sem…
III.
A
páfrányfenyő
zöld ruháján sárga folt.
Novembert köszönt.
…novembert
köszönt;
uras varjak sétálnak
szeméthalmok közt.
Szeméthalmok
közt
sárga lánggal, telet vár
a páfrányfenyő.
IV.
Földet
művelek,
palántázok és oltok.
Alszom. S a lélek…
Alszom.
S a lélek
álomvilágot alkot.
Kettős lét örvény.
Kettős
lét… örvény:
verseskönyvet írok és
földet művelek.
V. (1. hexameteres haiku)
Rongykupac
alszik
a koszban, egy arc tele
sárgamosollyal…
Sárgamosollyal
a kőhasadékon egy
erdei írisz…
Erdei
írisz
a hanton. Előtte a
rongykupac… Alszik.
VI.
Szélfútta
nyárfák,
rőt avarszőnyegeken,
a tavaszt várják.
A
tavaszt várják
ruhaszekrényem alján,
elnyűtt cipőim.
Elnyűtt
cipőim-
mel együtt ez az élet.
Szélfútta nyár, fák…
VII.
Másfele
járok,
szavakból szövöm a csend
szótlan hálóját.
Szótlan
hálóját
szőke szállal szövi át
az őszi napfény.
Az
őszi napfény
árnyak lobbanó árnya.
másfele járok…
VIII.
(2. hexameteres /karácsonyi/ haiku)
A Holdfényvarázs
kisasszonynak
Furcsa
karácsony:
a föld ürülékes, a
varjak a fákon…
Varjak
a fákon,
a nyár dala őrzi a
téli akácot.
…téli
akácot
ölelnek a fényei.
Furcsa karácsony.
IX. (szilveszteri haiku)
Az
új év szele
sem érinti a várost;
sár van s harang szól.
Sár
van s harang szól
messze tanyánktól távol.
Hív és marasztal…
Hív
és marasztal
kürt, petárda s hátsókból
az új év szele…
X. (újévi haiku)
Eső
csepereg
az új év első reggelén.
Nekem sokadik…
Nekem
sokadik
napom egy sem új; szántott
földben kavicsok.
Földben
kavicsok,
ekenyomon újra fent…
Eső csepereg.
XI. (3. hexameteres haiku)
Sárga
a táj, de
a bokrok alatt tücsök
éneke hallik
…éneke
hallik
a völgyben, a vén hegyen.
Ott szüretelnek.
Ott
szüretelnek,
ahol vet a csend szaga,
sárga a táj, de…
XII. (4. hexameteres haiku)
Alszik
a fűzfa,
magányosan int neki
tükre a sárban.
Tükre
a sárban
az őszi világnak. A
meztelen árnyak…
Meztelen
árnyak
inognak a partokon
alszik a fűzfa.
XIII. (5. hexameteres haiku)
Lágyan
esik le,
elolvad a nyelvemen;
éteri ízek…
Éteri
ízek,
anyám kenyerét szelem…
álmok igéznek.
Álmok
igéznek.
Elült a galamb: szava
lágyan esik le.
XIV.
Kiszáradt
patak,
medrében kopott kövek,
még görögnének…
Még
görögnének…
s csak virrasztanak önnön
hantjaik fölött.
Hantjaik
fölött
a kósza szél mond imát.
Kiszáradt patak…
XV. (még nincs kész)
Ha
rajtad élnék,
sápadt arcod taposnám
s a földet nézném…
S
a földet nézném,
hol a tócsák tükrében
a világ ragyog.
A világ ragyog
ha rajtad élnék
XVI. (6. hexameteres haiku)
Íme
az égi
s a véges. Ugyancsak a
semmibe hajlik.
Semmibe
hajlik
az új születése. Az
út vele indul.
Út vele indul
íme az égi
XVII.
Kutyák
ugatnak
holdtalan sötét éjen,
védik csendjüket.
Védik
csendjüket:
szirmába bújik a kék
Golgota-virág.
Golgota-virág
cserepe az Újvilág.
kutyák ugatnak…
XVIII.
…avarszínűre
égett keze – nem hoz pénzt.
Számlát nem nyitok.
Számlát
nem nyitok,
fóliasátor estben
tűnt sorsa – ragyog.
Tűnt
sorsa – ragyog,
keze színe változott.
Avarszínűre.
XIX.
Kurjantás
hallik,
fejik a teheneket.
Itt alszik a csend…
Itt
alszik a csend:
vakító fény s a zene
őszi takaró.
Őszi
takaró
altat várost és falut.
Kurjantás hallik
XX.
Őszi
utakon
falevelek hevernek,
sárba tiporva.
Sárba
tiporva
rohant tova: nem leszek
így soha Buddha.
Így
soha. Buddha
Dharma, Sangha, samsara
őszi utakon
XXI.
Harcosok
sírja.
Hegyek ölén kőkereszt,
fiatal évek.
Fiatal
évek;
fejemen kakukkfészek,
lábamon bakancs.
Lábamon
bakancs
talpa alatt sorsom: a
harcosok sírja…
XXII.
Zúzmarás
a táj,
fakopáncs vési dalát
az öreg nyárba.
Az
öreg nyárba
varjú vájja karmait;
zilált toll-labda.
Zilált
toll-labda
fagyott hantokra hullva…
Zúzmarás a táj.
XXIII.
Zúzmarás
vén fák
Őrzik a reggel csendjét.
Búcsúznak ők is…
Búcsúznak
ők is:
malac a szerencsétől,
a virsli – tőlem…
A
virsli tőlem
érkezett, körbeveszik
zúzmarás vén fák…
XXIV.
Hideg
szelekkel
búcsúzik a január.
Utad fut tovább.
Utad
fut tovább,
ifjúságod emléke
őszül meg velem.
…őszül
meg, velem
őrzöd a percet, szemközt
hideg szelekkel.
