« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Köves
Viktória (1969-)
haikui
acélpengévé
válik szemed szürkéje
mikor utolérsz
sorsunk homokba
rajzolt tétova vázlat
elfújja a szél
hús merül húsba
fájdalom küszöbéig
táncoló lélek
tenyérbe ejtett
áll, figyelő tekintet
hallgatag béke
kitárt combok közt
harcos pengéje villan
fénylő bizalom
fehér homokban
lépteim nyoma mélyül
ár-apály szélén
hazatérőben
elsuhanó fák zöldje
melegedő szív
az asztal fölött
két szem között kötelék
jelen-múlt idő
felkapja fejét
az őz, nyugtalan álma
ragadozónak
nyitott tenyérrel
alszik a harcos tudja
kegyelem nélkül
lustán heverő
tigris szemében élő
áldozat vére
ablaküvegben
tükröződik az álom
szilánkok éje
árnyék vonala
hasítja szét az utat
átléphetetlen
gyermeket hord a
szíve helyén viselős
az álmaival
kavics csikordul
lépted alatt megtorpan
minden mi mozdul
hó hull tavaszban
áradó napfény fölött
hűvösödő ég
macskakő éle
talpam nedve szivárog
már indulóban
Budapesten születtem 1969-ben. Még jókor ahhoz, hogy oroszból záróvizsgázni kelljen az egyetemen, és ahhoz is, hogy a filozófia szaknak arra az utolsó évfolyamára járhassak, amelyiknek még kötelező volt a dialmat. Nem diplomáztam le, de minden vizsgát letettem az utolsó szögig. Jelentem: voltam úttörő és boldog úttörő voltam. És ha mégsem, arról nem az úttörők tehettek... Köztes generáció vagyok. Se ide, se oda nem tartozom. novellák versek regények Írtam egy regényt, kiadták. Az ÉS-ben eddig hét novellám jelent meg, a Jelenkorban egy. Voltam újságíró, boltoskisasszony és ingatlanértékesítő. Talán csak akasztott ember nem és vagonokat sem pakoltam. Írok, egyfolytában írok, amiért hol fizetnek, hol nem. Mások szövegeit is gondozom és szerkesztem. Szabadúszok. Ami nem is olyan nagy szabadság. De a betűktől elszakadni nem tudok. És mostanában honlapokat készítek. Mint például ezt itt. Diveket rakosgatok, képeket rendezgetek, csak mert a végén kikerül valami a kezem alól, ami esetleg szép...
Honlap: http://paignia.hu/szovegek/index.html
