« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Ladik
Katalin (1942-)
[HAIKU-SZERŰ VERSEK]
Fűketrec
: bestiárium : versek,
Hága, Hollandia : Mikes International alapítvány,
2003
Orpheusz Kiadó, Budapest, 2004
VASÁRNAP
Elmentek
a hajók.
Megeszik a galambot.
CSEND
Négy
farkas a kéményben
párnához szögeztek
nagy fekete fogak
ÁHÍTAT
Fekete
pulóverben ezüst madár
csőre pihen
hó száll a mennyekből
FEHÉRNEK LENNI
A
mandulafa virágait homok borítja be.
Vitorla támolyog be lassan, ezüstben.
Üszkös lábú madarak csüngnek rajta.
VÖRÖS HAJA FELCSAP A MÉLYBŐL
Ágyékánál
a seb duzzadni kezd.
Megeszi a kígyót.
HÉT ORSZÁG
Volt abban az időben egy másik ország. És így ment ez napról napra.
AZ ÉGEN ÁLMOS KÍGYÓK
Tprr!
Tprr! Tprr!
Ingével letakarta a halott isten.
SZENTIVÁNÉJI ÁLOM
Sápadt
arcán véres maszk.
Rovarok lepték el az égboltot.
Kiissza saját tükörképét
a mocsárból.
JÉGMADÁR
Jííík!
Jííík! Húúú!
Kvrc. Kvrc.
Hess!
VŐLEGÉNY
A
kanyarban kutyává változik,
farok csap ki belőle.
JÚLIUS
Gólyák
állnak a fekete dombon
rajtuk égő szoknya
NYÁR
Nedves
tyúkom
fel-feldobja magát
csőrében szivárvány
NYÁRI ÉJ
Harisnyámra
réti tücskök
ugrálnak fel
zenélő parazsak
GÖRÖG NŐ
Kis
hernyót dörzsöl
ő sikít én lélegzem
találkoztunk
SZÍNHÁZBAN
Hol
vannak a macskák
fekete retikülben vacsoráznak
KI FOGAD BE ENGEMET
Madárral
állkapcám között
veréb deszkástul viszi a holdat
szúrós fészkébe harapok
egyet
VIHARBAN
Lovak
csapkodnak az égen.
Villámsújtotta hattyúk nyerítenek.
*
Ikarosz
biciklijén : Összegyűjtött versek (1962-1984)
Hága, Hollandia : Mikes
International alapítvány, 2004
SIRATÓ
Hol
vagy, ki a jászolnál együtt heversz velem?
Tüzes fürdőd elkészítve, hídonálló
szépségem.
Jaj.
DINNYÉT LÓBÁL A SÁRGA SZÉL
dinnyét
lóbál a sárga szél
a kerítés fölött
bennem ülnek sárga ablakok
ANYÁCSKA VIRRASZT
kis
keze fából faragva
anyukát szoptat
TŰZ
a
drót nyelve
ujjamba mar
pipacs a kályhában
A KÉS
ha
kettévágjuk a körtét
a piros hajú kislány
nem fog sírni többé
ha
kettévágjuk a kislányt
a piros hajú körte
nem fog sírni többé
NYULAM TÉGED NEM SZERETNI
nyulam
téged nem szeretni hogy is lehet
pásztora vagyok kényes nyúlfüleknek
gyere
be gyere be
MINDKÉT ÉJJEL
mindkét
éjjel
telt hólyagomban
határozottan éreztem a lófejet
BOLDOGSÁG
a
nagy szilvában
a nagy szilvában
a nagy szilvában
örökre
ARATÁS
két
vasaló a lány kezében
rohan a szekér
a vasalóban búzatábla ég
AZT HISZEM ÉJSZAKA
teli
az ég égő hajszálakkal
recseg a fekete tulipán
valami szikrázik alattam
IMÁDOM A TŰZIKUTYÁT
tűzikutya
a paplanom
ha akarom megvakarom
FINOM A HANG A FOGAM ALATT
finom
a hang a fogam alatt
egyedül aludtam az éjszaka
ING
Nagy száj, bekaplak.
AVAGY SEPRŰJE VAGYOK-É PÁROMNAK
hogy
így pocskol a tavirózsák között
vajh gumikerék lehetnék
szeretőmnek ezüstbiciklijén
MIMÓZA GÖDRÖCSKE
Ah,
a csík! A sötét szakadék
szétterpeszti a mimózakertet.
Táguló, csillagtalan
ég.
CONCERTO
allegro
fényes
fémlemezek
ütés
finom remegés
a legközelebbi falnál
ráfagy
az emberi hang
largo
kristályba
zárt
színes műanyag fúvókák
vibrato
ugráló
apró spirálok
a fájdalom
szűkülő köre
az
önmagát
megismétlő vízcsepp
vivace
feltörő
meleg üvegcserepek
a szájban
vox humana
kifeszíttetett
az űr közepén
két arcát
két istennek mutatja
con variazione
szűk
emberi hang
értetlenül
a legkékebb égboltra
piano
pók
halványkék
üvegcserepeken
adagio
vakító
sikító kötelek
finale
műtőasztal
teljes sebességgel
a szétrobbant kanyar útvesztőiben
*
A
négydimenziós ablak : Válogatott versek (1962-1996)
Hága, Hollandia :
Mikes International alapítvány, 2004
A TÖRÉKENY SZÉKRŐL
tükör
előtt gyakorolja.
Az ágy szélétől a nyitott ablakig.
Nedvesen, üdén a
halállal társalog.
SZÁJÁBA VETTE A FEHÉR ZOKNIT
Érezte,
csontjaiba visszaszállt az erő.
Fürdés után felöltözött, kiállt az ablakba.
Alatta ordító ládák, városok zuhantak.
SEMMI AMI ZÖLD
Semmi ami zöld, semmi ami fonnyad.
NEM HÓ
Nem hó. Elfelejtette, hogy hívják.
AZ ÉG LUCSKOS BÚTORAI MEGNYÍLTAK
Lázas
tapétaajtó.
Izzadt égitestek
a fehéren izzó álomlepedőn.
A NAP!
Most
robbannak
fel a petrezselyemmel
megrakott kosarak!
OLDALT FEKÜDT A MADÁRHANG
az
égből leeresztette
elvágta a kék drótot
közte és a madár között
AZ ÉGEN ÁLMOS KÍGYÓK
Tprr!
Tprr! Tprr!
Ingével letakarta a halott istent.
UTOLSÓ EREJÉVEL
a
gőzölgő foltot figyelte
aztán egy nagy csillag
kis égett földdarab.
KÉTEZER ÉVVEL KÉSŐBB A SZÁRNYAKAT
maga
után húzva elégett gyertyák között
sikoltozó jégmezőkön.
ÁGAK KÖZÖTT, LEBUKÓBAN
Magányos,
izzó kődarab.
Nem élet és nem halál.
Örök idők óta tartó zuhanás.
HÓESÉSBEN
Fehér
szekrényben
Üvölt
Süketen vakon
ZÚZMARÁBA ÖLTÖZÖTT SZÁRNYAKKAL
A
befagyott tóban csapkod.
Két szemgolyója
Véres nádszálon csillog.
VÁRAKOZÁS
Az
ajtó kiáltásra nyílik
Hajnal szakad
Elvérzik.
MELEG, ROHANÓ ÉJSZAKÁBAN
Az
üres ablakban
Kihajol a vonat.
Ijedt állat sikolt.
ÖKÖRNYÁL
Egy
nagy szeg van a holdban,
Az tartja fenn a faágon.
Ejtőernyős hattyú.
TAVASZ
Víz.
Ne cselekedj.
Repülj.
MECHANIKUS BALETT
A
táncosnő elhajít egy kődarabot.
Rohanó táj követi.
Hegedül a zuhanó kövön.
RÁNCOS, HAJA FESTETT ÉJSZAKA
Az
angyal a nyugati ablakban ül.
Én a tükörben.
A sátán a szemközti falon
ragyog.
RÁKHEL RÁHAJOL
Bánat,
szúrós sóhaját
Hajába csúsztatva, ősz.
Híd fölé hajol,
A víztükörben felsikolt a hajtű.
MENNYEI JEGYESSÉG
Árnyéktalanul
bolyongunk
Nőből nőbe
Férfiból férfiba.
MAGISTER LUDI
Az
esti szürkület hasadék két világ között.
A hullámzó szakadékban megáll, torkába
nyúl,
A villanykapcsolót tövestől kiszakítja.
ÉJSZAKAI VONAT
A
sötétség magába szürcsöli teremtőjét
Akár a rothadó tavasz
A csillagtalan
kutakat.
NYIRKOS ÉG, HIDEG VASALÓKKAL
A
ház fölött fekete tükörben
Vasalók vonítanak.
VILLAMOSBAN
Vörös
ruhában üget egy ablak.
Kiszúrt szeme
Elcsorog a virradatban.
ÉVA
Beledől
a meleg korbácsok zuhatagába,
Belerohan az álomkóros, táncoló gyümölcsfákba.
FEHÉRNEK LENNI
A
mandulafa virágait homok borítja be,
Vitorla támolyog be lassan, ezüstben.
Üszkös lábú madarak csüngnek rajta.
Zen
történetek
Napút, 2003. május
Nyári felhő
Asszonyi életet öregedtem néhány perc alatt.
Két költő
Hogyan
lehet az, hogy villámlik a lábam között,
pedig nem is esik az eső?
Amikor
hátba vágtalak, elhelyeztem benned egy dugót,
hogy megakadályozzam, hogy elszivárogjon
az életerőd.
Láz-sötét kenyér
Láttalak
a fűben, gyönyörű állat.
A hold ollója hasamon táncol.
Megrágtalak, lenyellek.
A villanyégő
Miért
bámulod azt a három villanyégőt?
Mert ettől a nézéstől háromágú lesz a faszom.
Minek neked háromágú fasz?
Mi az, hogy fasz?
Rövid hullámok
Jaj. Jaj. Jaj.
Könnyek
Két szék vagyok.
Gyufagyújtás
Te
ki vagyok?
Hogy meggyújtsalak.
Mit akarsz a farkammal?
Víz alatti mosoly
Vedd
le a bugyimat.
Minek?
Hogy mosolyogjon a pinám.
Zen
versek
Parnasszus,
X. évf., 4. szám, 2004 tél, 33-34. oldal
HAGYMA ÉS TÜKÖR
Gyere
velem táncolni!
Benned, vagy kívüled?
Ha beléd megyek, kívül maradok.
GÖMBVILLÁM
Minden esemény egy pont a téridőben.
A SZÉL ÉS A SZUKA
Mindenkié
vagyok és senkié.
Mindenkié
vagyok és senkié.
